Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-16 / 3. szám
14 •** 2011. január 16. KRÓNIKA Evangélikus Élet A ferencvárosi gyülekezetben vízkereszt ünnepével rendszeres polifon vesperás indult. A zsoltározó, napzáró énekes alkalmakat vasárnap esténként 6 órától tartják a Gát utcai katolikus templomban. A vesperás anyaga túlnyomó részben egyik legrégebbi énekeskönyvünknek, Huszár Gál 1574-es énekeskönyvének a szövegein alapszik. Igét hirdetett Koczor Tamás, az énekkart Muntag Lőrinc vezette. ■ Mészáros Gábor felvétele A Győri Evangélikus Egyházközség és a bécsújhelyi német ajkú evangélikus gyülekezet között egy évtizeddel ezelőtt megszületett testvér-gyülekezeti kapcsolat megújítása céljából január 7-én, pénteken küldöttség utazott Győrből a burgenlandi kisvárosba. A Jánosa Attila lelkész vezette delegáció találkozott az ottani gyülekezet vezetőivel, többek között Wolfgang Salzer lelkésszel és Joachim Wleczek gyülekezeti munkatárssal. A délelőtt folyamán Erich Schrödl levéltár-igazgató vezetésével megnézték a város nevezetességeit, majd ebéd után áttekintették a közeljövőre tervezett közös programokat, találkozókat. A megbeszélésen részt vett Michael Heinrichs ágfalvi lelkész, valamint Jánosa Enikő gyülekezeti tag - a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ képviseletében -, Macher Sándor másodfelügyelő és Menyes Gyula püspöki titkár is. ■ Menyes Gyula felvétele HIRDETÉS Magyar Rádtá^1) Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Január 16-án, a vízkereszt ünnepe utáni második vasárnapon 10.04-től istentiszteletet hallhatunk az MRi - Kossuth rádió hullámhosszán Óbudáról. Igét hirdet Bálintné Varsányi Vilma lelkész. Istentiszteleti rend ♦ 2011. január 16. Vízkereszt után 2. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Jn 2,1-11; 2MÓZ 33,i7b-23. Alapige: Zsid 13,20-21. Énekek: 336., 437. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (Duna tévés istentisztelet-közvetítés felvétele, úrv.) Bence Imre; du. fél 6. Makláry Ákos görög katolikus parókus; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Kónya Attila római katolikus plébános; du. 2. (összegyülekezés napja - szlovák nap) dr. Kiss Szemán Róbert előadása; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (rádiós istentisztelet-közvetítés) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv., liturgikus istentisztelet) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Steinbach József református püspök; du. 6. (úrv., ifjúsági) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Haller u. 19-21., I. em. de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. fél 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (családbarát istentisztelet) dr. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Zsíros András; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Zsíros András; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (úrv.) dr. Lacknerné Puskás Sára; Soroksár, Otthon Közösségi Ház, Szitás u. 112. du. 4. Győri János Sámuelné; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Ittzés István. Összeállította: Boda Zsuzsa Alpár Geyza (1924-2010) Kivételes életút után az elmúlt év december 22-én elhunyt Alpár Geyza evangélikus lelkész. Budapesten született. Édesapját, Alpár Géza gépészmérnököt korán elvesztette, édesanyja Varga Margit; ő századik évében halt meg. Alpár Geyza 1930-ban került Sopronba, ahol katolikus elemi iskolába, a bencés gimnáziumba, majd felsőkereskedelmi iskolába járt. 1943-ban érettségizett. 1945-ben frontszolgálatot teljesített, majd hadifogságba esett. Ezután a szociáldemokrata pártban volt tisztviselő, 1946-ban önként kísérte el a Németországba kitelepítetteket. Később a budapesti Magyar Agrártudományi Egyetemen tanult, közben népi kollégiumi nevelőtanár lett. 1949-ben mindkét helyről eltávolították, ezután Sopronban napszámosként dolgozott. Már fiatalkorában érdeklődött a Biblia iránt, leginkább a protestáns igehirdetések ragadták meg. Istenkeresésében az 1950. év jelentett fordulópontot, amikor egy barátja révén kapcsolatba került Budaker Oszkár soproni evangélikus lelkésszel, aki lelkipásztora és tanítója lett egy személyben. Az ő indíttatására vett részt gyenesdiási konferenciákon, és kezdte meg teológiai tanulmányait huszonhat évesen, 1950 őszén. Az időközben Budapestre költözött Evangélikus Teológiai Akadémiáról 1953-ban egyik napról a másikra indoklás nélkül eltávolították. Ekkor Groó Gyula professzornál talált lakhatást és lelki támogatást e törés feldolgozásához. Élete Budapesten folytatódott, ahol fizikai munkásként és bérelszámolóként dolgozott. Eközben családot is alapított, 1953- ban vette feleségül Balassa Évát. 1956-ban költözött vissza családjával Sopronba, ahol a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasúttársaságnál helyezkedett el, innen - a tiszti tanfolyam elvégzése és a felsőfokú német nyelvvizsga megszerzése után - műszaki-gazdasági tanácsadóként ment nyugdíjba 1985-ben. Időközben elvesztette feleségét, majd 1978-ban házasságot kötött Szála Erzsébettel. Két házasságából két leánygyermeke és öt unokája származott. 1986-ban a Soproni Evangélikus Egyházközség pénztárosa lett, valamint levelező tagozaton folytatta teológiai tanulmányait. Időközben rehabilitálták, így lehetővé vált, hogy szabályosan, a nappali tagozaton tegyen zárószigorlatot, bár lelkészi szolgálatot püspöki megbízással már előtte is végzett. D. Szebik Imre püspök 1991. augusztus 11-én avatta lelkésszé a soproni evangélikus templomban, német és magyar lelkészvizsgát 1993-ban, 69 évesen tett. 1991-től az éppen akkor újrainduló Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) hittantanára lett, s itt végezte nagy hatású szolgálatát. Óráira hihetetlen precizitással, szorgalommal és odaadással készült. Tudatosan felvállalta és nagy hozzáértéssel, őszinteséggel és sok humorral végezte diákjai lelkigondozását is, sokan közülünk az évek alatt szinte családtaggá váltunk otthonában - beszélgetéseink közben észre sem véve azt a tényt, hogy már hetvenéves is elmúlt. Lelkészi szolgálatával rendkívül termékeny - s saját maga számára életének legértékesebb időszakát jelentő - majdnem két évtizedet kapott Istentől. És nem utolsósorban - állandóan küzdve testi gyengeségével - erőt is kapott hozzá, hogy kiteljesíthesse fiatalon kapott elhívását az apostoli szolgálatra. Búcsúztatása 2010. december 30- án volt a soproni evangélikus templomban. Ravatalánál veje, Jakob Kruse loipersbachi lelkész és egykori tanítványa, e sorok írója szolgált. Az igehirdetés Róm 12,7-8 alapján arról tett bizonyságot a nagyszámú családtag, rokon, barát és tisztelő előtt, hogy Isten a benne bízó és őt követő, azaz neki élő embert sokféleképpen vezeti földi életében, és emberek által elé gördített minden akadály ellenére elsegíti elhívása kiteljesítésére. De Alpár Geyza maga is bizonyságot tett egy önéletrajzában írt mondatával, amely elhangzott búcsúztatásán is: „...napról napra a bűnbocsánat bizonyosságában, kegyelemből élek. Hálát adva mindazért, amiben részem volt, és van ma is. Amikor most visszaemlékezem, köszönöm az én Uramnak, hogy minden körülmény között elviselt engem, és kezében tart.” ■ Wagner Szilárd Szolga-Tőkés Sándor (1958-2010) Sándor élete nagyon változatos volt. Szinte „a zarándok útján” haladt, sok baj, küzdelem és kísértés közepette, de mindig hűségesen az Úrra figyelve. 1958. március 6-án született Kolozsvárott, Ráduly Irma és Szolga Mózes második gyermekeként. Nővére, Teréz nyolc évvel volt idősebb nála. Gyermekkora harmonikus és gondtalan volt. Az érettségi után a karosszérialakatos szakmát tanulta ki. Szakmája egyben hobbija maradt egész életében. Húszévesen hat hónap leforgása alatt veszítette el először édesanyját, később édesapját. Isten ekkor szeretetével hajolt le hozzá, és vigasztalta. 1981. november 7-én megnősült, felesége Tőkés Judit. Rá egy évre megszületett első fiúgyermekük, Levente. Ekkor még Erdélyben laktak, Kolozsváron. Amikor egyszer a buszmegállóban várakozott, több fiatal rátámadt, aminek következtében beteg lett. Néhány év múlva, 1986. októberében fény derült rá, hogy betegsége vesezsugorodás és veseelégtelenség. Ekkor kezdődött az élethalálharc. Az orvosok azt mondták: nem ő az első ember, aki huszonnyolc évesen meghal ebben a betegségben, nyugodjon bele a megváltoztathatatlanba. Isten és a család nem nyugodott bele. Apósa és anyósa minden tőlük telhetőt megtettek, hogy leányuk férje életben maradjon. 1987-ben áttelepedett a kis család Magyarországra. A nyomorúságban Isten még jobban átölelte szeretetével. Sándor a művesekezelés közben, 1988-ban jelentkezett az Evangélikus Teológiai Akadémiára. Tanulmányait unitáriusként kezdte, és úgy is fejezte be 1993-ban. A lelkészi diploma kézhezvétele után kétségbeesés gyötörte, mert úgy érezte, hogy nem tud megvigasztalni másokat, ehhez kevés a hite és adottsága. Jézus Krisztus tekintélye és isteni mivolta akkor már nőttön-nőtt a szívében, de igazán személyes Megváltója egy csendeshéten lett, amikor megbánva bűneit, bocsánatot kérve átadta szívét, életét Jézus Krisztusnak. Akkor megkérdezte unitárius püspökét, hogy így, Jézushitben végezheti-e a szolgálatot. Amikor erre „nem” volt a felelet, evangélikus lelkésszé lett. Közben három évig tartó dialízis után transzplantálták, ami nagy öröm volt a családnak, hiszen újra egészségesen élhetett. A Transzplantált Betegek Egyesületének tagja lett, így részt vehetett úszóként a kanadai paraolimpián. 1990-ben megszületett második fiúgyermekük, Gergely. Első szolgálati helye Ősagárdon volt. Ebben a kis nógrádi faluban tanultak meg sok mindent, ami a teológia gyakorlati megvalósítása volt. Itt sokan Sándor szolgálatára újultak meg és tértek meg. Tíz év után 2004 tavaszán kerültek Körmendre. Beiktatási igéje a Fii 4,13 volt: „ Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősíti’ Itt egy évig működött még a beültetett második veséje. Azóta - hat évig - vese nélkül élt. Hetente háromszor utazott Szombathelyre, az egyenként hatórás dialízisre. Aztán egyre sűrűsödtek a komplikációk. 2008-ban Zalaegerszegen komoly szívoperáción esett át, amelyet orvosi hiba miatt egy hónap múlva meg kellett ismételni. Mindezek ellenére az Úr valóban mindig kirendelte számára az elégséges erőt. Többen azt tanácsolták neki, hogy menjen nyugdíjba, de ő ezt nem akarta. Azt mondta: „Mi lenne életem értelme, ha nyugdíjba mennék? Sokaknak kell még hirdetni az örömhírt." Buzgón hirdette Isten igéjét, és evangélizációkon, csendesheteken szolgált. Körmenden kívül még három filia tartozott szolgálati területéhez: Hegyháthodász, Szarvaskend, Katafa. Az elmúlt karácsonyi istentiszteleten feltűnően sokan voltak a templomban. Még senki sem gondolta, hogy az volt az utolsó igehirdetése. 2010. december 30-án hunyt el a szombathelyi kórházban. Hűséges szolgája volt az Úrnak. Szerető testvére volt a lelkipásztoroknak is, sok áldást kaptunk általa. Mindig az evangélium ügyére gondolt, és a szolgálatokat tervezgette. Sosem keseredett el, és megmaradt a reménysége. Ami most abban teljesedett be, hogy találkozhatott hazahívó, megváltó Urával. ■ Széll Bulcsú
