Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-16 / 3. szám
12 <« 2011. január 16. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Mezei pacsirta A tavaszi madárvonulás korán, már február második felében megkezdődik, hazatérnek az első nyári ludak, nagy kócsagok, seregélyek. Felcsendül a madárdal is, a kertekben „nyitni kék”-et kiált a széncinege, és a néphit szerint Zsuzsanna napján, február 19-én a nagy legelők felett megszólal, trillázni kezd az első pacsirta. Jó megfigyelés, mert az időjárástól függően akár néhány nappal korábban, máskor kicsit később, de valóban dalolni kezdenek a Dél-Európából hazatért mezei pacsirták. Észrevehette ezt Petőfi is, mert így írt Pacsírtaszót hallok megint című versében: „Pacsírtaszót hallok megint! Egészen elfeledtem már. Dalolj, tavasznak hírmondója te, Dalolj, te kedves kis madár.” A frissen hazatért pacsirták eleinte többedmagukkal járják a nem egyszer még hófoltokkal tarkított határt, de alig süt ki a nap, enyhül meg a leve-MESÉLNEK AZ ÁLLATOK folyamán sok gyommagot fogyasztanak. Szeptemberben laza csapatokba verődnek, és október-novemberben indulnak dél felé. Valamikor a hatvanas évek elején két fiókát hoztak hozzám. Egyikük már annyira legyengült, hogy nem sikerült megmentenem, a másikat azonban felneveltem. Teljesen szelíd volt, a kezemből evett, és amikor meglátott, rövid trillával üdvözölt. Amikor egy nagy legelőn szabadon engedtem, szerettem volna néhány felvételt készíteni róla. Ebből azonban semmi sem lett. A korábban oly bizalmas madár igazi élőhelyére kegő, a hímek máris a magasba emelkednek, és énekelni kezdenek. Később, amikor a tojó a talajon, fűcsomó védelmében épült fészkében már a tojásokat melengeti, párja kettőzött szorgalommal énekel, így védi a birtokolt területet. Ha valahol a Kiskunság legelőin felrepült előttem, és énekelni kezdett, tudtam, hogy számomra „tilos” területre léptem. A madár mindig széllel szemben kel fel, néhány métert némán, meredeken emelkedik, majd énekelve, eleinte nagyobb, majd egyre szűkülő köröket írva általában 60-80, de néha akár 100 méter magasan dalol tovább. Gyakran hosszú ideig trillázik, majd lefelé ereszkedik, és a végén némán, hulló kő módjára száll a fű közé. A párok évente kétszer, néha háromszor költenek, egyszerre 4-5 fiókát nevelnek. Rovarokkal, főleg hernyókkal táplálják őket, később, az ősz rülve teljesen megváltozott. Riadtan szaladt a fűben, szemében félelem csillogott, és amikor fényképezni próbáltam, messzire repült. Sajnáltam, de megértettem. Természetes környezetébe érkezve ösztönösen érezte, hogy az embertől félnie kell, és ha arra a sok százezer pacsirtára gondolok, amelyeket minden ősszel elpusztítanak és ínyencek asztalára tesznek Olaszországban, francia földön és másutt, akkor azt hiszem, sajnos igaza volt. ■ Schmidt Egon Kérdések 1. Mit gondolsz, hány nap alatt kelnek ki a fiókák? 2. Vajon hány naposán hagyják el a fészket? 3. Mikortól tudnak repülni? (jojynjoy sodvu oz -gi yvso •£ !ot-8 z í£t-zt t :yozsv]V/\) A tizenkét éves Jézus Jeruzsálemben József és Mária a húsvéti ünnepekre mindig felment a jeruzsálemi templomba. Abban az évben is ott voltak, amikor Jézus tizenkét éves lett. Hatalmas tömeg volt mindenütt, és ez a sok ember az ünnep elteltével hazafelé ismét megtöltötte az utakat. Szokás volt, hogy az egy helyről vagy az egy irányból érkezők csapatokban mentek haza. Nem volt akkor még vonat vagy repülő, de még autó sem, így a legtöbben gyalogosan vagy szamárháton tették meg a néha több napig tartó utat. A nagyobbacska gyerekek sokszor nem is a szüleikkel mentek, hanem együtt. Játszva, énekelve vidámabban és gyorsabban telt az idő. Mária és József ezért nem vette észre, hogy Jézus Jeruzsálemben maradt. Már egy napja mentek, amikor elkezdték őt keresni a rokonok és az ismerősök között. Nagyon megijedtek, amikor kiderült, hogy senki sem látta Jézust. Kétségbeesve siettek hát vissza Jeruzsálembe. Bejárták azokat a helyeket, ahol előzőleg megfordultak, sokakat megkérdeztek, nem látták-e valahol a fiukat. Ahogy teltek az órák, egyre ijedtebbek és szomorúbbak voltak. Három nap is elmúlt, amikor végre megpillantották őt a templomban. A nagy tudású tanítómesterek körében ült. Hallgatta őket, kérdezett tőlük, de sok mindent ő magyarázott el az írásokkal kapcsolatban. A bölcs és okos tanítók pedig ámulva hallgatták a fiúcskát. Amikor József és Mária megtalálta őt, és látták, mit csinál, nagyon elcsodálkoztak. Mária sírva kérdezte tőle: *- Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Apád és én nagy bánattal kerestünk téged. Jézus azonban így válaszolt:- Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? József és Mária azonban nem értette a válaszát. Nem tudták, hogy Jézusnak miért kellene a templomban, vagyis az Isten házában lennie. Viszont nagyon örültek annak, hogy megtalálták a fiukat, és nem volt semmi baja. Mária azonban nem felejtette el, mit mondott Jézus. Eddig is tudta, hogy különleges gyermeke van, de ezután még inkább ezt gondolta róla. Ezek után Jézus elindult velük haza, Názáretbe. * 1 Oldjátok meg a keresztrejtvényt! Mit gondoltok, miért ez a szó a megfejtés? 1. József, Mária és Jézus ebben a városban lakott. 2. Húsvét is ez. 3. Ők jelentették Jézus születését a pásztoroknak. 4. Ebbe a városba mentek fel húsvétot ünnepelni. 5. Ilyen volt Mária és József, amikor nem találták Jézust. 6. Az épület, ahol ráleltek a fiukra. 7. Észrevesz más szóval. 8. Élő közlekedési eszköz. 9. Innen jöttek a bölcsek Jézusnak hódolni. 10. Az újszülött Jézus első látogatói. 11. József foglalkozása. 12. Ilyen volt a csillag amely a bölcseket vezette. 13. Sokan így mentek az ünnepre. Melyik úton induljon el József és Mária, hogy megtalálják a jeruzsálemi templomban Jézust?