Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-01-16 / 3. szám

12 <« 2011. január 16. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Mezei pacsirta A tavaszi madárvonulás korán, már február második felében megkez­dődik, hazatérnek az első nyári ludak, nagy kócsagok, seregélyek. Felcsen­dül a madárdal is, a kertekben „nyit­ni kék”-et kiált a széncinege, és a nép­hit szerint Zsuzsanna napján, febru­ár 19-én a nagy legelők felett megszó­lal, trillázni kezd az első pacsirta. Jó megfigyelés, mert az időjárástól füg­gően akár néhány nappal korábban, máskor kicsit később, de valóban da­lolni kezdenek a Dél-Európából ha­zatért mezei pacsirták. Észrevehette ezt Petőfi is, mert így írt Pacsírtaszót hallok megint című versében: „Pacsírtaszót hallok megint! Egészen elfeledtem már. Dalolj, tavasznak hírmondója te, Dalolj, te kedves kis madár.” A frissen hazatért pacsirták eleinte többedmagukkal járják a nem egyszer még hófoltokkal tarkított határt, de alig süt ki a nap, enyhül meg a leve-MESÉLNEK AZ ÁLLATOK folyamán sok gyommagot fogyaszta­nak. Szeptemberben laza csapatok­ba verődnek, és október-novem­berben indulnak dél felé. Valamikor a hatvanas évek elején két fiókát hoztak hozzám. Egyikük már annyira legyengült, hogy nem si­került megmentenem, a másikat azonban felneveltem. Teljesen szelíd volt, a kezemből evett, és amikor meglátott, rövid trillával üdvözölt. Amikor egy nagy legelőn szabadon engedtem, szerettem volna néhány felvételt készíteni róla. Ebből azon­ban semmi sem lett. A korábban oly bizalmas madár igazi élőhelyére ke­gő, a hímek máris a magasba emel­kednek, és énekelni kezdenek. Ké­sőbb, amikor a tojó a talajon, fűcso­mó védelmében épült fészkében már a tojásokat melengeti, párja kettőzött szorgalommal énekel, így védi a bir­tokolt területet. Ha valahol a Kiskun­ság legelőin felrepült előttem, és éne­kelni kezdett, tudtam, hogy számom­ra „tilos” területre léptem. A madár mindig széllel szemben kel fel, néhány métert némán, meredeken emelkedik, majd énekelve, eleinte nagyobb, majd egyre szűkülő köröket írva általában 60-80, de néha akár 100 méter magasan dalol tovább. Gyakran hosszú ideig trillázik, majd lefelé ereszkedik, és a végén némán, hulló kő módjára száll a fű közé. A párok évente kétszer, néha há­romszor költenek, egyszerre 4-5 fió­kát nevelnek. Rovarokkal, főleg her­nyókkal táplálják őket, később, az ősz rülve teljesen megváltozott. Riadtan szaladt a fűben, szemében félelem csillogott, és amikor fényképezni próbáltam, messzire repült. Sajnál­tam, de megértettem. Természetes környezetébe érkezve ösztönösen érezte, hogy az embertől félnie kell, és ha arra a sok százezer pacsirtára gondolok, amelyeket minden ősszel elpusztítanak és ínyencek asztalára tesznek Olaszországban, francia föl­dön és másutt, akkor azt hiszem, saj­nos igaza volt. ■ Schmidt Egon Kérdések 1. Mit gondolsz, hány nap alatt kel­nek ki a fiókák? 2. Vajon hány naposán hagyják el a fészket? 3. Mikortól tudnak repülni? (jojynjoy sodvu oz -gi yvso •£ !ot-8 z í£t-zt t :yozsv]V/\) A tizenkét éves Jézus Jeruzsálemben József és Mária a húsvéti ünnepekre mindig felment a jeruzsálemi temp­lomba. Abban az évben is ott voltak, amikor Jézus tizenkét éves lett. Ha­talmas tömeg volt mindenütt, és ez a sok ember az ünnep elteltével ha­zafelé ismét megtöltötte az utakat. Szokás volt, hogy az egy helyről vagy az egy irányból érkezők csapa­tokban mentek haza. Nem volt akkor még vonat vagy repülő, de még au­tó sem, így a legtöbben gyalogosan vagy szamárháton tették meg a né­ha több napig tartó utat. A nagyob­bacska gyerekek sokszor nem is a szüleikkel mentek, hanem együtt. Játszva, énekelve vidámabban és gyorsabban telt az idő. Mária és József ezért nem vette észre, hogy Jézus Jeruzsálemben ma­radt. Már egy napja mentek, amikor elkezdték őt keresni a rokonok és az ismerősök között. Nagyon megijed­tek, amikor kiderült, hogy senki sem látta Jézust. Kétségbeesve siettek hát vissza Jeruzsálembe. Bejárták azokat a helyeket, ahol előzőleg meg­fordultak, sokakat megkérdeztek, nem látták-e valahol a fiukat. Ahogy teltek az órák, egyre ijedtebbek és szomorúbbak voltak. Három nap is elmúlt, amikor vég­re megpillantották őt a templomban. A nagy tudású tanítómesterek köré­ben ült. Hallgatta őket, kérdezett tőlük, de sok mindent ő magyarázott el az írásokkal kapcsolatban. A bölcs és okos tanítók pedig ámulva hallgat­ták a fiúcskát. Amikor József és Mária megtalál­ta őt, és látták, mit csinál, nagyon el­csodálkoztak. Mária sírva kérdezte tőle: *- Gyermekem, miért tetted ezt ve­lünk? Apád és én nagy bánattal ke­restünk téged. Jézus azonban így válaszolt:- Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? József és Mária azonban nem ér­tette a válaszát. Nem tudták, hogy Jé­zusnak miért kellene a templomban, vagyis az Isten házában lennie. Vi­szont nagyon örültek annak, hogy megtalálták a fiukat, és nem volt semmi baja. Mária azonban nem felejtette el, mit mondott Jézus. Eddig is tudta, hogy különleges gyermeke van, de ez­után még inkább ezt gondolta róla. Ezek után Jézus elindult velük ha­za, Názáretbe. * 1 Oldjátok meg a keresztrejtvényt! Mit gondoltok, miért ez a szó a megfejtés? 1. József, Mária és Jézus ebben a vá­rosban lakott. 2. Húsvét is ez. 3. Ők jelentették Jézus születését a pásztoroknak. 4. Ebbe a városba mentek fel húsvé­­tot ünnepelni. 5. Ilyen volt Mária és József, amikor nem találták Jézust. 6. Az épület, ahol ráleltek a fiukra. 7. Észrevesz más szóval. 8. Élő közlekedési eszköz. 9. Innen jöttek a bölcsek Jézusnak hó­dolni. 10. Az újszülött Jézus első látogatói. 11. József foglalkozása. 12. Ilyen volt a csillag amely a bölcse­ket vezette. 13. Sokan így mentek az ünnepre. Melyik úton induljon el József és Mária, hogy megtalálják a jeruzsálemi templomban Jézust?

Next

/
Thumbnails
Contents