Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-06-26 / 26. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2011. június 26. *• 15 Ha végre itt a nyár... ► ...és meleg az idő - énekelhetik kicsik és nagyok boldogan, mert végre kitört a nyár és a szünidő is! A családok pedig tervezgetik, hova menjenek, hol tudják kipihenni az egész éves fáradalmakat. Talán még nem általános, de egyre többen vannak, akik számára már természetes igény, hogy a pihenés, a nyaralás is minden szempontból természetközeli legyen. íme, néhány tipp, amely sokak számára hasznos lehet. A Velencei-tó partján évek óta működik az ökoszemléletű strand és kemping, ahol kiemelt szerepet kap az egészség- és környezettudatos gondolkodás és életmód. Csak néhány példa ezekből: A strandon, illetve a kempingben képződött hul-ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó és Missziói Otthonra, amely a Komplex fenntarthatóság elnevezésű környezetbarát program keretében fontos átalakuláson ment keresztül. így olyan szálláshellyé alakult, amely előtérbe helyezi a fenntartható életmódot, és a gyakorlatban is részt vállal a teremtett világ megóvásában. Néhány példa erre: Napkollektorok segítségével környezetbarát módon állítják elő a meleg vizet. Több helyiségben falhűtő elemek segítségével, a talajvíz felhasználásával és hőcserélővel oldották meg a klimatizálást. jelent, hiszen az egész élővilágra nézve állandó zavaró hatásként jelentkezik. Jó példa erre a nagy szentjánosbogár, amelynek populációja jelentős mértékben lecsökkent. A hímek ugyanis nem a nőstény fényjelzéseit követik, hanem az annál jóval erősebb éjszakai lámpákra szállnak, így összezavarodnak, nem találják meg egymást, szaporodási kísérletük kudarcba fullad. De szinte mindén állatfaj számára kulcsfontosságú információkat hordoznak a környezet természetes fényviszonyai: meghatározzák viselkedésüket, vándorlási irányukat, segítenek a táplálék vagy a szaporodóhely megtalálásában. Könnyen beláthatjuk, hogy mindezt mennyire megváltoztatja a nagyvárosok állandó éjszakai fényáradata; ez a fényburok sok-sok kilométerről is látható. Emellett az sem elhanyagolható, hogy nemzedékek nőnek fel úgy a nagyvárosokban, hogy az állandó éjszakai fény miatt sohasem látják a csillagokat. Ma már a csillagászok számára is komoly feladat olyan területet találni, ahol zavartalanul figyelhetik meg a csillagos égboltot, amely az emberiség kulturális örökségének része. Büszkék lehetünk arra, hogy Európában elsőként (a skóciai Gallowayparkkal közösen) a Zselici Tájvédelmi Körzet nyerte el a „nemzetközi csillagoségbolt-park” címet 2009- ben. A park éjszakai túrákat, távcsöves bemutatókat, előadásokat szervez az érdeklődők számára. (További információk: www.astro-zselic.hu.) % * * ladékot (fémdoboz, PET-palack) szelektíven gyűjtik, tömörítik, és így szállítják el újrahasznosításra. A kiadványaik újrahasznosított papírból készülnek. A kempingben napenergiával melegítik a vizet, az éjszakai világítást pedig szélgenerátor és napelem segítségével oldják meg. A büfében bioételeket és -italokat lehet vásárolni, amelyekben nincsenek tartósítószerek, adalékanyagok, ételszínezékek. A vízben és a parton tizennyolcféle sportot lehet űzni vagy kipróbálni. Nyaranta több alkalommal rendeznek ökofesztiválokat és vásárokat. (Még több információ: www.sportbeach.hu.) Méltán lehetünk büszkék a balatonszárszói Evangélikus Konferencia-Bevezették a szelektív hulladékgyűjtést, amely minden vendég számára kötelező. Ezen beruházások amellett, hogy csökkentik az energiafelhasználást, a látogatók szemléletét is formálják. (Bővebben: www.szarszo.lutheran.hu.) * # * Hallotta már azt a fogalmat, hogy fényszennyezés? Talán sokan nem tudják, hogy nemcsak kémiai anyagokkal károsíthatjuk a környezetet, hanem a fény (és általában az elektromágneses sugárzás) is környezetszennyező lehet. Az állandósult fényszennyezés egészségügyi, közlekedésbiztonsági, ökológiai és tájvédelmi szempontból is kockázatot Sokan nyaralnak a Balatonnál, és egyre többen vannak, akik nemcsak a vízparton töltik az időt, hanem felfedezik a Balaton környéki természeti látnivalókat is. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park annyi látnivalót és programot kínál, hogy felsorolni is lehetetlenség, de a www.bfnp.hu oldalon mindenki kedvére böngészhet a kínálatban. Érdemes viszont külön megemlíteni a tihanyi Levendula Házat, amely nemrég nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Már a helyszín is csodálatos, hiszen a tihanyi Belső-tó partján található. A látogatóközpont minden korosztály számára élményszerűen mutatja be a Tihanyi-félsziget varázslatos tájait és történetüket. Érdemes ellátogatni oda is! ■ S.A. A bizalom kötelez... Útban a kórház felé fél éven át szinte mindennap találkoztunk. Úgy a második találkozás után már megismert. Nem mondta, de láttam a szemén. Odajött a kerítéshez, és meleg, barna szemekkel nézett rám. A fejét félrebillentve kérdezte: hát ma is mész? Igen, és tudod, most is sietek, mondtam a pillantásommal. Mindig csak annyi időt tudtam rászánni, amíg a buszra vártam, de megértette. Különben is, volt rajtam kívül is rajongója szép számmal. Nagy, keverék, leginkább német juhászra hasonlító kutya volt, egy második kerületi társasházat őrzött. Tehát - ha úgy tetszik - szolgálatban volt egész nap. De mivel a környék forgalmas, mégis békés, illetéktelen behatolók nemigen próbálkozhattak, a kutya unatkozott. Hiába a tavaszra ébredő kert, ha az ember - akarom mondani, a kutya - egyedül van. Ezért kitalált egy játékot. Kétszemélyeset. A játék neve lehetne például „dobd vissza a labdámat” is, de ez nem fejezi ki az igazi lényegét. Mert a játék korántsem erről szólt. Ezért én inkább a „bízom benned” vagy a „legyél a játszótársam” címmel illetném. Szóval a nagy, szeretni való kutya odaballagott a kerítés rácsához, szájában megtépázott, viharvert, felismerhetetlen színű teniszlabdájával, és profi módon átlökte a labdát - a járdára. Nem, nem véletlenül ejtette ki. Direkt. Kifelé, a buszmegálló irányába. Két méterre a négysávos, forgalmas úttesttől. Majd megállt, orrát kidugta a rácsok között, és várt. Ennek a „várásnak” az erőtere jó pár méter hatótávolságú körben sugárzott szerteszét a Szilágyi Erzsébet fasorban. A labda gurult, pattogott kicsit, és elindult az úttest felé. Ekkor - és itt jön a lényeg - valaki mindig akadt, aki fogta, felvette a szutykos, piszkos, kutyanyálas labdát, odavitte a kerítéshez, és visszadobta a meleg barna kutyaszemek tulajdonosának. Normális esetben az ember kétszer is meggondolja, hogy felvegyen valamit a földről... Itt a higiénia diktálta féknek esélye sem volt. Mindig mindig akadt egy ember, aki utánairamodott a kutyanyálas teniszlabdának. Igen, én is... Mert a várakozás, a bizalom és a barátság iránti vágy szavak nélkül sugárzott azokból a barna szemekből. És az ilyen - megelőlegezett? - bizalom kötelez. Az utat, a kórházat, a buszmegállót, a tavaszi kertet, a kutyát, a labdát el akarom felejteni, mert gyógyíthatatlan sebként fájó asszociációkat kelt. De mielőtt elzárom lelkem egy fiókjába, még meg akartam írni. Hátha valaki egyszer arra jár, és eléje gurul egy foltos, kopott teniszlabda. .. Akkor játsszon majd vele, kérem, helyettem is... m k.d. EVÉL&LEVÉL Weöres apja és a békekölcsön Mindig szívesen olvasom Fenyvesi Félix Lajos írásait az EvÉletben. Június 5- i cikke (Weöres Sándor szülőföldjén) arra késztetett, hogy személyes élményemmel egészítsem ki írását. 1951-ben Kenyéribe helyeztek tanítani. Édesapám ezt követően került Szombathelyre börtönbe hasonló sorsú, istenfélő, hazáját szerető honfitársaival együtt, embertelen körülmények közé. Ott találkozott a költő édesapjával, Weöres ezredessel. Sándor bácsi előbb szabadult, ezért Kenyériből kerékpáron felkerestem csöngei otthonában, hogy apám felől érdeklődjek. A körülményeket meg az ő egyéniségét az akkori csöngei igazgatónő írásával szeretném bemutatni. Az írás az Új Kemenesalja című önkormányzati lap 1995. május 25-i számában jelent meg Csöngei emlékeim címmel, Majnovics Mária nyugalmazott iskolaigazgató tollából. Ebből idézek: „Úgy 10 óra felé hét robusztus »népnevelő« egy pici embert hozott, aki semmi áron nem akart békekölcsönt jegyezni nekik. A következő párbeszéd zajlott le: (Sándor bácsi jó hangosan, tagoltan köszönt.)- Jó estét kívánok! Csend.- Jó estét kívánok! Csend.- Európai ember vagyok, köszöntem.- Mit képzel, ezredes úr, a Horthy-hadseregben van?- Kérem, én nem szolgáltam Horthyt, mert kirúgott, nyugdíjazott. Pedig állítom, akkor sem voltam kommunista, mint ahogy most sem vagyok.- Ez a nép állama, ilyen kioktató hangnemben itt nem beszélhet egy kizsákmányoló.- Én nem vagyok kizsákmányoló, éntőlem mindent elvittek, a barátom földjén dolgozom.- Ki a barátja? Szintén ezredes és földbirtokos?- Nem, egy volt cselédem.- Mi megtűrjük ebben a szocialista hazában, nem gondolja, hogy ezért valamit tennie kellene?- Én az adókat megfizettem, a törvényeket tisztelem.- De vannak rendkívüli kötelességek is.- Szóval mégis rátérünk a pénzre? Akkor én megyek.- Innen akkor megy el, ha megengedem.- Szóval le vagyok tartóztatva?- Azt nem mondtam. De megkérdezem, ha magának adnának útlevelet, hova menne?- Ezen nem gondolkodtam eddig (felemelte a lábát, a cipője talpa teljesen le volt válva), de Keletre.- Hogyan? Keletre?- Igen, Törökországba. A fiam mondta, hogy ott nagyon szeretik a magyar embert.- Fia is van? Hol van?- Tanít az egyetemen.-Mit?- Esztétikát, finnugor nyelveket, fordít, költő. Döbbent csend, majd a nagyhangú halkan:- Hazamehet.” Ezt a kis párbeszédet azért szeretném továbbadni, hogy akik még most sem látnak tisztán, keresik az okát a falu elnéptelenedésének, lássák, honnan erednek a szálak... Sándor bácsi, akit a szocialista hazában csak megtűrtek, Domokos Mátyás irodalomtörténész szerint a magyar költészet egyik legnagyobb géniuszát hagyta utódul. Ez az oka talán, hogy fia annyi versében foglalkozik a falu sorsával: mert egy költőnek az édesapja se volt úgy megalázva a maga korában, mint az övé. A rendszerváltás után a Vas Népe című lapban Pável Judit így fogalmazta meg személyes emlékeit egy ünnepség kapcsán a Weöres Sándor hazatért című cikkben: „Nagy műveltségű édesapja volt az, aki Weöres Sándort a költői pályán elindította.” Berzsenyi szülőfalujában nincs már se óvoda, se iskola. Lassan velem együtt azok is „elmennek”, akik fiatal éveiket azokban a szörnyű időkben élték, és dolgoztak becsülettel. Sztrájk?! Próbált volna valaki ellenállni. A jó Istenben bízva túléltük. Most megvénülve reménykedünk Berzsenyivel: „Él még nemzetem istene! Buzgó könnyeimen, szent Öröm, ömledezz! Állsz még állsz, szeretett Hazám! Nem dőlt még alacsony porba nemes fejed!” Erős vár a mi Istenünk! Szita Aranka (Egyházeshetye) hirdetés ^ __ Szabadság - fotó- és novellaíró-pályázat Az Evangélikus Élet szerkesztősége - a 2011 - Reformáció és szabadság tematikus évhez kötődően - fotó- és novellaíró-pályázatot hirdet Szabadság címmel. Egy pályázó legfeljebb három fotót és/vagy három írást küldhet be, vagyis ugyanaz a személy elindulhat mindkét pályázaton. Minimum 1600 x 1200 pixel méretű digitális fotókat várunk, az írások terjedelme pedig egyenként maximum 4500 karakter lehet szóközökkel együtt. A beküldési határidő: 2011. július 24., éjfél. A pályázat nyitott, nem jeligés. A beküldési cím: evelet@lutheran.hu. Az első három helyezettet mindkét pályázat esetében tíz-, hét- és ötezer forint értékű könyvcsomaggal jutalmazzuk. Csomagjukat a nyertesek maguk állíthatják össze a Luther Kiadó kiadványaiból. A beérkezett pályaművekből az EvÉlet augusztus 14-21-ei lapszámában közlünk válogatást, és az esetlegesen később publikálandókat is a szokásos kiadói díjazás szerint honoráljuk.
