Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-06-26 / 26. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2011. június 26. *• 15 Ha végre itt a nyár... ► ...és meleg az idő - énekelhetik kicsik és nagyok boldogan, mert végre kitört a nyár és a szünidő is! A családok pedig tervezgetik, hova menjenek, hol tudják kipi­henni az egész éves fáradalma­kat. Talán még nem általános, de egyre többen vannak, akik szá­mára már természetes igény, hogy a pihenés, a nyaralás is minden szempontból termé­szetközeli legyen. íme, néhány tipp, amely sokak számára hasz­nos lehet. A Velencei-tó partján évek óta mű­ködik az ökoszemléletű strand és kemping, ahol kiemelt szerepet kap az egészség- és környezettudatos gondolkodás és életmód. Csak né­hány példa ezekből: A strandon, il­letve a kempingben képződött hul-ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó és Missziói Otthonra, amely a Komp­lex fenntarthatóság elnevezésű kör­nyezetbarát program keretében fon­tos átalakuláson ment keresztül. így olyan szálláshellyé alakult, amely előtérbe helyezi a fenntartható élet­módot, és a gyakorlatban is részt vál­lal a teremtett világ megóvásában. Néhány példa erre: Napkollektorok segítségével környezetbarát módon állítják elő a meleg vizet. Több helyi­ségben falhűtő elemek segítségével, a talajvíz felhasználásával és hőcse­rélővel oldották meg a klimatizálást. jelent, hiszen az egész élővilágra nézve állandó zavaró hatásként je­lentkezik. Jó példa erre a nagy szentjánosbo­gár, amelynek populációja jelentős mértékben lecsökkent. A hímek ugyanis nem a nőstény fényjelzéseit követik, hanem az annál jóval erő­sebb éjszakai lámpákra szállnak, így összezavarodnak, nem találják meg egymást, szaporodási kísérletük ku­darcba fullad. De szinte mindén ál­latfaj számára kulcsfontosságú infor­mációkat hordoznak a környezet természetes fényviszonyai: meghatá­rozzák viselkedésüket, vándorlási irányukat, segítenek a táplálék vagy a szaporodóhely megtalálásában. Könnyen beláthatjuk, hogy mindezt mennyire megváltoztatja a nagyváro­sok állandó éjszakai fényáradata; ez a fényburok sok-sok kilométerről is látható. Emellett az sem elhanyagol­ható, hogy nemzedékek nőnek fel úgy a nagyvárosokban, hogy az állandó éjszakai fény miatt sohasem látják a csillagokat. Ma már a csillagászok számára is komoly feladat olyan területet talál­ni, ahol zavartalanul figyelhetik meg a csillagos égboltot, amely az embe­riség kulturális örökségének része. Büszkék lehetünk arra, hogy Európá­ban elsőként (a skóciai Galloway­­parkkal közösen) a Zselici Tájvé­delmi Körzet nyerte el a „nemzetkö­zi csillagoségbolt-park” címet 2009- ben. A park éjszakai túrákat, távcsö­ves bemutatókat, előadásokat szer­vez az érdeklődők számára. (Továb­bi információk: www.astro-zselic.hu.) % * * ladékot (fémdoboz, PET-palack) sze­lektíven gyűjtik, tömörítik, és így szállítják el újrahasznosításra. A ki­adványaik újrahasznosított papír­ból készülnek. A kempingben nap­energiával melegítik a vizet, az éjsza­kai világítást pedig szélgenerátor és napelem segítségével oldják meg. A büfében bioételeket és -italokat lehet vásárolni, amelyekben nincsenek tartósítószerek, adalékanyagok, étel­színezékek. A vízben és a parton ti­zennyolcféle sportot lehet űzni vagy kipróbálni. Nyaranta több alkalom­mal rendeznek ökofesztiválokat és vásárokat. (Még több információ: www.sportbeach.hu.) Méltán lehetünk büszkék a bala­­tonszárszói Evangélikus Konferencia-Bevezették a szelektív hulladékgyűj­tést, amely minden vendég számára kötelező. Ezen beruházások amellett, hogy csökkentik az energiafelhaszná­lást, a látogatók szemléletét is formál­ják. (Bővebben: www.szarszo.luthe­­ran.hu.) * # * Hallotta már azt a fogalmat, hogy fényszennyezés? Talán sokan nem tudják, hogy nemcsak kémiai anya­gokkal károsíthatjuk a környezetet, hanem a fény (és általában az elekt­romágneses sugárzás) is környezet­­szennyező lehet. Az állandósult fényszennyezés egészségügyi, közle­kedésbiztonsági, ökológiai és tájvé­delmi szempontból is kockázatot Sokan nyaralnak a Balatonnál, és egyre többen vannak, akik nemcsak a vízparton töltik az időt, hanem fel­fedezik a Balaton környéki természeti látnivalókat is. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park annyi látnivalót és programot kínál, hogy felsorolni is le­hetetlenség, de a www.bfnp.hu olda­lon mindenki kedvére böngészhet a kínálatban. Érdemes viszont külön megemlíteni a tihanyi Levendula Házat, amely nemrég nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Már a hely­szín is csodálatos, hiszen a tihanyi Belső-tó partján található. A látoga­tóközpont minden korosztály számá­ra élményszerűen mutatja be a Tiha­nyi-félsziget varázslatos tájait és tör­ténetüket. Érdemes ellátogatni oda is! ■ S.A. A bizalom kötelez... Útban a kórház felé fél éven át szinte mindennap találkoztunk. Úgy a második találkozás után már megismert. Nem mondta, de láttam a szemén. Odajött a kerítés­hez, és meleg, barna szemekkel né­zett rám. A fejét félrebillentve kér­dezte: hát ma is mész? Igen, és tu­dod, most is sietek, mondtam a pil­lantásommal. Mindig csak annyi időt tudtam rászánni, amíg a busz­ra vártam, de megértette. Különben is, volt rajtam kívül is rajongója szép számmal. Nagy, keverék, leginkább német ju­hászra hasonlító kutya volt, egy második kerületi társasházat őr­zött. Tehát - ha úgy tetszik - szolgá­latban volt egész nap. De mivel a környék forgalmas, mégis békés, il­letéktelen behatolók nemigen próbál­kozhattak, a kutya unatkozott. Hiába a tavaszra ébredő kert, ha az ember - akarom mondani, a kutya - egyedül van. Ezért kitalált egy játékot. Kétszemélyeset. A játék neve lehetne például „dobd vissza a labdámat” is, de ez nem fejezi ki az igazi lényegét. Mert a játék koránt­sem erről szólt. Ezért én inkább a „bí­zom benned” vagy a „legyél a játszó­társam” címmel illetném. Szóval a nagy, szeretni való kutya odaballagott a kerítés rácsához, szá­jában megtépázott, viharvert, felis­­merhetetlen színű teniszlabdájával, és profi módon átlökte a labdát - a járdára. Nem, nem véletlenül ejtette ki. Direkt. Kifelé, a buszmegálló irányá­ba. Két méterre a négysávos, forgal­mas úttesttől. Majd megállt, orrát ki­dugta a rácsok között, és várt. Ennek a „várásnak” az erőtere jó pár méter hatótávolságú körben sugárzott szer­teszét a Szilágyi Erzsébet fasorban. A labda gurult, pattogott kicsit, és elindult az úttest felé. Ekkor - és itt jön a lényeg - valaki mindig akadt, aki fogta, felvette a szutykos, piszkos, kutyanyálas labdát, odavitte a kerí­téshez, és visszadobta a meleg bar­na kutyaszemek tulajdonosának. Normális esetben az ember kétszer is meggondolja, hogy felvegyen vala­mit a földről... Itt a higiénia diktál­ta féknek esélye sem volt. Mindig mindig akadt egy ember, aki utána­iramodott a kutyanyálas teniszlab­dának. Igen, én is... Mert a várako­zás, a bizalom és a barátság iránti vágy szavak nélkül sugárzott azok­ból a barna szemekből. És az ilyen - megelőlegezett? - bizalom kötelez. Az utat, a kórházat, a buszmegál­lót, a tavaszi kertet, a kutyát, a lab­dát el akarom felejteni, mert gyógyít­hatatlan sebként fájó asszociáció­kat kelt. De mielőtt elzárom lelkem egy fiókjába, még meg akartam írni. Hátha valaki egyszer arra jár, és elé­je gurul egy foltos, kopott teniszlab­da. .. Akkor játsszon majd vele, kérem, helyettem is... m k.d. EVÉL&LEVÉL Weöres apja és a békekölcsön Mindig szívesen olvasom Fenyvesi Félix Lajos írásait az EvÉletben. Június 5- i cikke (Weöres Sándor szülőföldjén) arra késztetett, hogy személyes élmé­nyemmel egészítsem ki írását. 1951-ben Kenyéribe helyeztek tanítani. Édesapám ezt követően került Szom­bathelyre börtönbe hasonló sorsú, istenfélő, hazáját szerető honfitársaival együtt, embertelen körülmények közé. Ott találkozott a költő édesapjával, Weöres ezredessel. Sándor bácsi előbb szabadult, ezért Kenyériből kerékpá­ron felkerestem csöngei otthonában, hogy apám felől érdeklődjek. A körülményeket meg az ő egyéniségét az akkori csöngei igazgatónő írá­sával szeretném bemutatni. Az írás az Új Kemenesalja című önkormányzati lap 1995. május 25-i számában jelent meg Csöngei emlékeim címmel, Maj­­novics Mária nyugalmazott iskolaigazgató tollából. Ebből idézek: „Úgy 10 óra felé hét robusztus »népnevelő« egy pici embert hozott, aki semmi áron nem akart békekölcsönt jegyezni nekik. A következő párbeszéd zajlott le: (Sándor bácsi jó hangosan, tagoltan köszönt.)- Jó estét kívánok! Csend.- Jó estét kívánok! Csend.- Európai ember vagyok, köszöntem.- Mit képzel, ezredes úr, a Horthy-hadseregben van?- Kérem, én nem szolgáltam Horthyt, mert kirúgott, nyugdíjazott. Pedig állítom, akkor sem voltam kommunista, mint ahogy most sem vagyok.- Ez a nép állama, ilyen kioktató hangnemben itt nem beszélhet egy ki­zsákmányoló.- Én nem vagyok kizsákmányoló, éntőlem mindent elvittek, a barátom földjén dolgozom.- Ki a barátja? Szintén ezredes és földbirtokos?- Nem, egy volt cselédem.- Mi megtűrjük ebben a szocialista hazában, nem gondolja, hogy ezért valamit tennie kellene?- Én az adókat megfizettem, a törvényeket tisztelem.- De vannak rendkívüli kötelességek is.- Szóval mégis rátérünk a pénzre? Akkor én megyek.- Innen akkor megy el, ha megengedem.- Szóval le vagyok tartóztatva?- Azt nem mondtam. De megkérdezem, ha magának adnának útlevelet, hova menne?- Ezen nem gondolkodtam eddig (felemelte a lábát, a cipője talpa telje­sen le volt válva), de Keletre.- Hogyan? Keletre?- Igen, Törökországba. A fiam mondta, hogy ott nagyon szeretik a ma­gyar embert.- Fia is van? Hol van?- Tanít az egyetemen.-Mit?- Esztétikát, finnugor nyelveket, fordít, költő. Döbbent csend, majd a nagyhangú halkan:- Hazamehet.” Ezt a kis párbeszédet azért szeretném továbbadni, hogy akik még most sem látnak tisztán, keresik az okát a falu elnéptelenedésének, lássák, hon­nan erednek a szálak... Sándor bácsi, akit a szocialista hazában csak megtűrtek, Domokos Mátyás irodalomtörténész szerint a magyar költészet egyik legnagyobb géniuszát hagy­ta utódul. Ez az oka talán, hogy fia annyi versében foglalkozik a falu sorsával: mert egy költőnek az édesapja se volt úgy megalázva a maga korában, mint az övé. A rendszerváltás után a Vas Népe című lapban Pável Judit így fogalmaz­ta meg személyes emlékeit egy ünnepség kapcsán a Weöres Sándor hazatért című cikkben: „Nagy műveltségű édesapja volt az, aki Weöres Sándort a köl­tői pályán elindította.” Berzsenyi szülőfalujában nincs már se óvoda, se iskola. Lassan velem együtt azok is „elmennek”, akik fiatal éveiket azokban a szörnyű időkben élték, és dolgoztak becsülettel. Sztrájk?! Próbált volna valaki ellenállni. A jó Istenben bízva túléltük. Most megvénülve reménykedünk Berzsenyivel: „Él még nemzetem istene! Buzgó könnyeimen, szent Öröm, ömledezz! Állsz még állsz, szeretett Hazám! Nem dőlt még alacsony porba nemes fejed!” Erős vár a mi Istenünk! Szita Aranka (Egyházeshetye) hirdetés ^ __ Szabadság - fotó- és novellaíró-pályázat Az Evangélikus Élet szerkesztősége - a 2011 - Reformáció és szabadság tematikus évhez kötődően - fotó- és novellaíró-pályázatot hirdet Sza­badság címmel. Egy pályázó legfeljebb három fotót és/vagy három írást küldhet be, vagyis ugyanaz a személy elindulhat mindkét pályázaton. Minimum 1600 x 1200 pixel méretű digitális fotókat várunk, az írások terjedelme pedig egyenként maximum 4500 karakter lehet szóközökkel együtt. A beküldési határidő: 2011. július 24., éjfél. A pályázat nyitott, nem jeligés. A beküldési cím: evelet@lutheran.hu. Az első három helyezettet mindkét pályázat esetében tíz-, hét- és öt­ezer forint értékű könyvcsomaggal jutalmazzuk. Csomagjukat a nyer­tesek maguk állíthatják össze a Luther Kiadó kiadványaiból. A beérkezett pályaművekből az EvÉlet augusztus 14-21-ei lapszámá­ban közlünk válogatást, és az esetlegesen később publikálandókat is a szokásos kiadói díjazás szerint honoráljuk.

Next

/
Thumbnails
Contents