Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-06-12 / 24. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2011. június 12. 15 Napozni - csak okosan! Itt a nyár, indul a strandszezon, jólesik a napfény simogató melege. Ám ez a simogató meleg gyorsan káros és veszélyes forrósággá válhat, ha nem figyelünk oda. A vízpartokon minden évben rácsodálkozom arra, hogy mennyien fekszenek kint a napon rákvörösre sülve, esetleg már felhólyagzott vagy foszladozó bőrrel. A legszomorúbb, amikor gyerekeket látunk ilyen állapotban. A bőrgyógyászok évek óta figyelmeztetnek bennünket a napozás káros hatásaira. Növekszik a bőrrákosok száma a fiatalabb korosztályokban is. Ráadásul ez a betegség sok-sok év alatt alakul ki: minden egyes leégés ront a helyzeten, hiszen a bőr „emlékszik” a korábbi eseményekre, azok hatása összeadódik, így növelve a rák kockázatát. A különböző napozókrémek használata nagyon fontos, de jó, ha ismerjük ezek árnyoldalait is! Az általános hiedelemmel ellentétben a napvédő készítmények nem adnak teljes védettséget. A rajtuk található faktorszám azt mutatja, hogy mennyi ideig lehet a napon tartózkodni a védelmükben. Ha tehát krémezés nélkül tíz perc után elkezd pirulni a bőr, egy tízes faktorú krém körülbelül száz percig nyújt védelmet, egy húszas faktorú kétszáz percig. Ez persze csak megközelítő számítás, mert a védelem mértéke sok más tényezőtől is függ. ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó Jó, ha többet megtudunk a napozókrémek összetételéről is, ugyanis az is lehet káros az egészségre és a környezetre. A krémek védőhatása kettős: egyrészt kémiailag elnyer lik vagy visszaverik a káros fénysugarakat, másrészt fizikailag megakadályozzák, hogy a káros sugarak behatolhassanak a bőrbe. Ilyen anyag a cink-oxid és a titánium-dioxid, amely nem szívódik föl a bőrbe - ha lehet, az ezeket tartalmazó készítményeket keressük. Kerüljük viszont azokat, amelyek benzofenont, homoszalátot, okti-metoxicinnamátot, parabent (butil-, etil-, metil-, propil-) tartalmaznak, ugyanis ezek úgynevezett hormonhatású anyagok, amelyek károsan befolyásolják a hormonháztartást és a nemi szerveket. A padimát-O és a Parsol 1789 (avobenzon) a bőr felületén szűri az UV-sugárzást, de a bőrbe szívódva fény hatására reakcióba lép, és rongálja a sejteket, így a DNS-t is. Mivel a napozókrémek nagy része belekerül a folyókba, tavakba, tengerekbe, a környezettudatosság is fontos tényező a napvédő krémek használatakor. Kerüljük a káros ásványiolaj-származékokat, például paraffinolajat tartalmazó készítményeket. Érdemes tehát egy kicsit bogarászni az apró betűs feliratokat, ám a nagybetűs feliratok és a reklámok sem mindig korrektek: legyünk gyanakvóak, ha azt olvassuk, hogy „minden sugárzást kiszűr" vagy „egész nap véd” hiszen a készítmények összetevőinek egy része gyorsan lebomlik, vagyis elveszti védőhatását. Egyre több fényvédő készítmény tartalmaz nanorészecskéket. Ezek egészségre gyakorolt hatása csak kevéssé ismert, ezért kockázati tényezőknek kell tekinteni őket. A fényvédők összetevőinek vizsgálatakor az is kiderült, hogy az Európai Unióban használt egyes hatékony vegyületek nincsenek engedélyezve. Ezek után elmondhatjuk, hogy nem egyszerű a választás a napvédő krémek között. Az interneten nagyon sok anyagot, sőt teszteket is találhatunk, amelyek segítenek a tájékozódásban. Mint annyi más területen, így a napozáskor is megfontolandó tanács a mértékletesség! ■ S. A. A domonyi gyülekezet harmadik evangélizációs napján, június 4-én D. Szebik Imre nyugalmazott püspök igehirdetése és előadása után a szabadban elfogyasztott ebéd és a záróáldás is erősíthette a testvéri evangélikus közösséget. ■ Sághy Balázs felvétele Mezőhegyesi gyermeknap A mezőhegyesi evangélikus gyülekezet néhány tagja, illetve barátaik már tavaly is megrendeztek egy sikeres gyermeknapot. A második alkalommal, azt hiszem, az emberi összefogás olyan mértékben mutatkozott meg, amely megérdemeli a nyilvánosságot. Nyolc mezőhegyesi ember néhány hét alatt támogatók segítségével egész napos programot „varázsolt” a városi sportpályára. Volt itt kisvonat, pusztabusz, tűzoltó-bemutató, íjászat, focibajnokság kilenc csapattal, mazsorettek, népi táncosok, két zenekar, vattacukor, pattogatott kukorica, fagyi, palacsinta, kakaó, zsíros kenyér, motorozás - mindez teljesen ingyen a gyerekeknek. A rendezvény támogatóinak a felsorolására nem lenne elegendő egy oldal. A főtámogatókat mégis meg kell említenem: a Pace Kft., a Ménesbirtok Rt. és dr. Felek Levente anyagiakkal, Boros József kereskedő édességek felajánlásával járult hozzá a gyermeknap megvalósulásához. Az összefogás legszebb jele talán mégis az volt, amikor egy-egy család jelentkezett támogatási szándékával. Egy nagyon fontos mozzanat még a rendezvénnyel kapcsolatban: jól kidolgozott „menekülési terv” is készült, és a programok alatt végig a helyszínen volt egy mentőautó. Ez az esemény is jól példázza, hogy ha akarunk valamit, ha hiszünk a megvalósíthatóságában, és Isten áldását is kérjük hozzá, mindent meg tudunk oldani. ■ Wagner Sándor Teljes holdfogyatkozás június 15-én Jövő szerdán csodálatos természeti jelenségnek lehetünk szemtanúi: 2008 után ismét teljes holdfogyatkozás látszik Magyarországról. A Hold 20 óra 21 perckor lép a Föld árnyékkúpjába, ez jelenti a teljes fogyatkozás kezdetét. A totalitás 22 óra 1 percig tart, ekkor ér véget a teljes fedés. Maga az égi színjáték részleges fogyatkozásként egészen 23 óráig tart, ekkor nyeri vissza megszokott formáját hűséges kísérőnk. A jelenség főszereplője, a Hold, Földünk gyermeke. A szó szoros értelmében. Planétánk távoli múltjában egy hatalmas méretű kisbolygó csapódott égitestünkbe. A kataklizma hatására a Föld kérgéből és köpenyéből jelentős anyagmennyiség szakadt ki és repült a világűrbe. Föld körüli pályára állva idővel összetömörült, létrehozva a Holdat, mely ekkor még jóval közelebb keringett, távolsága azóta — ha kismértékben is, de - folyamatosan növekszik. A Hold felszínén szabad szemmel is jól látható sötét foltok a holdtengerek. Természetesen víz nem található bennük, mint ahogy légköre sincs a Holdnak, elnevezésük a korai kutatások mementójaként maradt meg, amikor úgy hitték, folyékony víz hullámzik az égitest felszínén. Tulajdonképpen hatalmas méretű kráterekről van szó, melyek kisbolygó-becsapódásokkor születtek, amikor a felszíni kéreg felszakadt, és a távcső nélkül is jól látható, barnás színű bazaltos anyag feltöltötte az újonnan született „medencéket”. A világos területek a holdi felföldek: ezeken már kisebb teleszkópokkal is becsapódásos kráterek sokaságát láthatjuk. A Holdon kismértékű vulkáni tevékenység is volt a múltban, a miniatűr holddómok ezeknek a bizonyítékai. Kísérőnk mindmáig az egyetlen Földön kívüli égitest, ahol ember járt: 1969 és 1973 között, a hat sikeres Apolló-misszió során. Reményeink szerint az emberes űrutazások a 21. század első harmadára újraindulnak. Várhatóan azonban - a világhatalmi, ezáltal pedig a műszaki-tudományos erőviszonyok változása révén - már nemcsak amerikai, hanem kínai főszerepléssel. ■ Rezsabek Nándor EVÉL&LEVÉL Tudjuk, mit cselekszünk? Az EvÉlet 2011. május t-jei számában, az anyák napi összeállításban jelent mega. „Két választásom volt: vagy elfogadom a lányom, vagy nem”-Beszélgetés egy transznemű édesanyjával című interjú. A történet lényege a cikk szerint: egy északír férfi átoperáltatta magát nővé, és összeházasodott egy nevében „még férfi” transzneművel. A szülők kezdeti kétségbeesését és elzárkózását együttműködés, imatámogatás és a kapcsolat egyházi megáldása váltotta fel. Néhány gondolatomat és kérdésemet szeretném megosztani az interjút készítő Boda Zsuzsával, a szerkesztőbizottsággal, a főszerkesztővel és olvasóinkkal. A transzneműség ismert, de periferikus, százalékban sem mérhető jelenség, betegség. Valóban ezzel és hasonló peremjelenségekkel kell időnként foglalkoztatni hetilapunk olvasóit? Utalok a korábbi vitákra is. Valóban anyák napjára való írás ez? Ezzel köszöntjük a terheket hordozó asszony testvéreket, édesanyákat? Ezek az ő kérdéseik? (Tudok olyan lelkésznőről, édesanyáról, aki miután elolvasta a cikket, a szerkesztési koncepció miatti fájdalmában elsírta magát.) Tudom, nem szabad homokba dugni a fejünket, tudnunk kell a világ dolgairól, és meg kell/lehet találni az evangéliumi, irgalmas válaszokat is. Ugyanakkor egy ilyen kérdés e formában való tálalása nem fogadható el. Egy tizenkét oldalas hetilap valamely rovatában esetleg el tudnám képzelni ezt az interjút egy keresztény orvos és egy teológus kommentárjával. Teljes a zavar a cikkben több szempontból is. Ha valaki transzneműnek születik, akkor miért kell „az Úristen bűnbocsátó kegyelmét” ide keverni? Nem bűn, hanem betegség, ha valaki biológiai zavarral születik. Ezek szerint a cikk szerzője bűnösnek tartja a főszereplőt? Vagy az operációt és a házasságot érzi „rázósnak”? De az egész interjú azt sugallja, hogy ez a jó keresztény megoldás, hozzáállás, hiszen itt hívő szülők imája és tanácsa, majd az egyházi áldás kísérte a folyamatot. A történet szerint két férfi átoperáltatja magát nővé, és lelkészi áldással egybekel. Ez akkor azt jelenti, hogy leszbikusként élnek tovább? Anyák napi szent olvasmány... Amennyiben az író szándéka az volt, hogy bemutasson egy családi drámát és a gyermekeinkhez való viszonyulásunk folyamatát, útkeresését, talán lehetett volna találni olyan példát, amely közelebb van evangélikus családjaink hétköznapjaihoz. Különösen is olyan időben, melyben elszabadult hajóágyúként pusztít az erkölcstelenség, a deviancia és igeellenesség. Olyan időben, melyben az új alkotmány, alaptörvény a korszellem pusztító sodrása ellenében védeni próbálja a természetes házassági és családi modelleket. Számomra a legfájdalmasabb az ügyben a cikk megjelenését követő csend. Szeverényi János országos missziói lelkész Köszönöm Szeverényi János levelét. Örülök, hogy sikerült olyan interjút készítenem, amely ennyi hét elteltével is foglalkoztatja. (Az írás tizenhat oldalas hetilapunk szóban forgó számán kívül megtalálható a http://www.evangelikuselet.hu/lapozgato/2011-18.pdfcimen is.) Sajnálom azonban, hogy a kétségkívül szélsőséges alaphelyzetből lelkész testvérem nem olvasta ki azt az ember- és hitpróbáló küzdelmet, amelyet ez az édesanya végigharcolt, s amelynek végén ez az édesanya végül mégsem taszította el a gyermekét. A cikk elé írt „felvezetésemben” az olvasóknak szegezett kérdést ezért most Szeverényi Jánosnak teszem fel: Ön mit tett volna? Az országos missziói lelkész azt írja: találhattam volna olyan példát, „amely közelebb van evangélikus családjaink hétköznapjaihoz.” Igaza van. Megkereshettem volna azt az evangélikus édesanyát, akinek tizenhat éves fia bejelentette, hogy a vele egyidős barátnője gyermeket vár tőle. Vagy azt az ismerősömet, akinek a lánya egy muszlimhoz ment feleségül, és emiatt nem lehetett evangélikus egyházi esküvőjük. (Az interjúban egyébként egy szóval sem írtam, hogy a transznemű párra esküvő keretében adott volna áldást az északír lelkész.) Természetesen meginterjúvolhatnám azt az evangélikus édesanyát is, aki pár évvel ezelőtt rákos lett, amikor megtudta, hogy a fia homoszexuális. Beszélgethetnék azzal az ötvenes éveiben járó özvegy édesanyával is, akinek a részeges fia hetente szétveri a lakást. Vagy azt, aki egy nap arra ment haza a munkából, hogy hetedikes lánya szerelmi bánatában felvágta az ereit, és a kórházban éppen csak hogy meg tudták menteni az életét. Folytassam a sort? Igaz, ők nem biztos, hogy megnyílnának lapunk hasábjain, noha egytől egyig személyes ismerőseim... Küzdelem minden szülő-gyermek kapcsolatban előfordul, és mindenkinek a saját családi terhe a legnagyobb. Ebben az interjúban engem elsősorban az érdekelt, hogy ez az édesanya hogyan hordozta el a saját terhét. Kívülállóként könnyű ítélkezni mások felett, de mintha nem ez lenne a krisztusi példa. Végezetül még egy megjegyzés. Nem értem, hogy országos missziói lelkészünkben egyáltalán hogyan merülhetett fel az Úristen bűnbocsátó kegyelmére vonatkozó kérdés. Szeverényi János eddigi megnyilatkozásaiban a homoszexualitás a bűn kategóriájába tartozott. A transzneműséget a fenti levelében betegségnek minősíti. Országos missziói lelkészünk milyen alapon ítéli meg, hogy kinek „jár” az Úristen bűnbocsátó kegyelme, és kinek nem? Szerinte nem erre szorulunk rá egytől egyig mindannyian? Közlésre szánt leveléhez mellékelt soraiban Szeverényi János áldást és békességet kívánt. Ezt kívánom én is. Boda Zsuzsa Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban ♦ Június 12-én, pünkösdvasárnap 10.04-től istentiszteletet hallhatunk az MRi - Kossuth rádió hullámhosszán a Deák térről. Igét hirdet Gáncs Péter püspök.
