Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-06-05 / 23. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2011. június 5. »- 15 Réges-régi filozófiai kérdés: ha egy erdőben kidől egy fa, de senki nem hallja meg, akkor megtörtént-e ez va­lójában? Vicces analógiák helyett inkább egy elgondolkodtató: ha a Google-ben valamire rákeresve nem kapunk találatot, létezhet-e az egy­általán? Korunk egyik mércéje a megtalál­hatóság. Annyira természetessé vált, hogy az interneten minden megtalál­ható, hogy ha valami mégsem, akkor hajlamosak vagyunk inkább annak a fontosságát megkérdőjelezni, mint­sem azon elgondolkodni, hogy nem a világhálón való létezéssel van-e baj. A közösségi oldalakon való jelen­lét életünk természetes része? Vagy inkább valamilyen trendi korszel­lem által ránk rótt szükséges rossz, amellyel csupán a felettes énünket la­katjuk jól? Pár hete vitaindító cikk jelent meg egyházunk központi oldalán Web 2.0: Ki adja a felhatalmazást az on-line kommunikációra? címmel. Az Evangelikus.hu szerkesztője által jegyzett írás a webkettővel és az egyházaknak a közösségi médiában betöltött szerepével foglalkozik. Az általános állásfoglalás mellett való­jában feltett kérdései az igazán érde­kesek: „Ki beszél azonban a gyüleke­zet, az egyházmegye, az egyházkerü­let nevében? Ki mondja meg az egy­ház hivatalos véleményét? Ki vála­szolja meg a Facebookon feltett kér­déseket? Ki twitterezik az egyház ne­vében?” Sem a blogbejegyzésnél, sem az azt említő webisztános (http://webisz­­tan.blog.hu) írásnál nem születtek vá­laszok a kérdésekre, csak a Face­bookon vette kezdetét rövid életű dis-Kidőlt fa EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence kurzus. Feltehetnénk a kérdést: ha egy kérdésre senki nem válaszol, akkor elég fontos-e az egyáltalán? Horváth-Bolla Zsuzsanna jó ér­zékkel nyúlt a témához, ugyanis az evangélikus egyház internetes kom­munikációja foltozásra szorul, még­pedig elsősorban a közösségi média területén. Ahogyan meg is állapítja: „Sokkal jobb (...) a kibeszélés, a megbeszélés, az átbeszélés.” Erre pe­dig legfőképpen a Facebook vagy a Twitter felülete használható, mert ott vannak jelen azok, akik tényleg pár­beszédre serkenthetők. Ugyanakkor az Evangelikus.hu szerkesztőjének kérdései nyilvánvalóvá teszik, hogy jelenleg nem lehet tudni, hogy való­jában ez kinek is lenne a feladata. A kérdések válaszok nélkül nem visznek előre. Pedig a tudatos faceboo­­kozásban rejlő lehetőségeket már megmutatták az olyan oldalak, mint például a Bonusz Brigád, amelynek üz­leti modellje az, hogy féláron kínálnak szolgáltatásokat, ha azokat legalább tí­­zen-húszan igénybe veszik. Bár a kö­zösségi kuponozás slágertéma még napjainkban is, valójában pusztán ennek nem kellene azt okoznia, hogy míg őket százhetvenezer ember ked­veli a Facebookon, addig az evangéli­kus egyházat mindössze csak ezren. A Bonusz Brigádról lehet tudni, hogy profi kommunikációs csapat áll a há­tuk mögött, így minden egyes meg­nyilvánulásukat pontosan megterve­zik és időzítik, nem csak a máshol publikált tartalmaikat osztják meg. A jó kérdéseket tartalmazó cikkben van érdekes megállapítás is: „Egyhá­zunk mai helyzetére tekintve szinte biztos, hogy nem lesz Blogos-lelké­­szünk, Facebook-hitoktatónk vagy Twitter-lelkésznőnk.” Ez valójában igen szomorú. Az egyház több száz évnyi gyülekezetszervezési tapaszta­lattal rendelkezik, miért tűnik úgy, hogy kihagyja a virtuális közösségek építésének lehetőségét? Miért ne ren­delhetne erre a feladatra ugyanúgy szakembereket, akik más közegben, más fegyverekkel felszerelkezve, de a többiekéhez hasonló feladatokat lát­nának el? Ezer rajongó a Facebookon kevés. De mi történne, ha átgondolt kommunikációval ez a szám a tízsze­resére nőne? Akkor már elég jelentős számú lenne a hallgatóság, hogy kü­lön lelkészek, hitoktatók felügyeljék és gondozzák? Nem kellene elébe men­ni ennek, és hinni abban, hogy a profi közösségépítés eljuttatja az egyház kö­zösségi médiafelületeinek olvasottsá­gát erre a szintre? És csak újabb és újabb kérdések. El kellene kezdeni cselekedni végre, an­nak a megnyugtató lehetőségnek a tudatában, hogy ha valami elsőre nem úgy megy, ahogyan kellene, menet közben még mindig lehet korrigálni. Erről is szól a közösségi média... ■ Nagy Bence Elhunyt Mádl Ferenc ► 81. életévében múlt vasárnap, 2011. május 29-én elhunyt Mádl Ferenc akadémikus, Ma­gyarország volt köztársasági elnöke. A Köztársasági Elnöki Hivatal tájékoztatása szerint az egykori államfő nem sokkal 13 óra után halt meg. tekben. 1993-94-ben művelődési és közoktatási miniszterként tevé­kenykedett. Az Országgyűlés 2000. június 6- án a Fidesz és a Független Kisgaz­dapárt jelöltjeként, de pártonkívü­­liként államfővé választotta. Mádl Ferenc öt éven át volt köztársasá­gi elnök. Mádl Ferenc 1931. január 29-én született a Veszprém megyei Bánd községben. 1955-ben az Eötvös Lo­­ránd Tudományegyetem (ELTE) Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát, ezután bírósági fogalmazóként, majd titkárként - 1956 és 1971 között - a Magyar Tu­dományos Akadémia (MTA) Köz­ponti Hivatalában dolgozott. 1971-től az ELTE Polgári Jogi Tanszékén docens, 1973-tól egyete­mi tanár, 1972 és 1980 között az MTA Állam- és Jogtudományi Inté­zetének főmunkatársa volt, 1978-tól 1985-ig a Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatói teendőit látta el, majd az ELTE Nemzetközi Ma­gánjogi Tanszékét vezette. Az Aka­démia 1987-ben levelező, 1993-ban rendes tagjává választotta. A politikai életben a rendszervál­tozás után vállalt szerepet. 1990 és 1993 között az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként felada­ta volt a Magyar Tudományos Aka­démia felügyelete, közreműködött a kormány tudománypolitikai cél­kitűzéseinek meghatározásában, és külön megbízás alapján a kor­mányt, illetve a miniszterelnököt képviselte nemzetközi szerveze-2000. október 29-én a Vigadóban megrendezett protestáns kulturá­lis estet követően Mádl Ferenc in­terjút adott a Duna Televízió szá­mára, melyben a szerkesztő-ripor­terként akkor még e közszolgálati médiumnál is foglalkoztatott Fabi­­ny Tamás kérdésére - egyebek mellett - az alábbiakat válaszolta: „A reformáció Magyarországon is nagyon nagy hatású volt. A hit megújítását hozta magával, a hit megújítását nagyon-nagyon sokfé­le összefüggésben, egy olyan időszak­ban, amikor túl voltunk a paraszt­­háborún, amikor Mohács vesze­delme köszöntött ránk. Azokban az években Magyarország rendkívül nehéz morális, politikai, nemzetkö­zi gazdasági helyzetben volt. Ilyen körülmények között a reformáció a korábbi hitbéli nehézségekés erköl­csi deficit feloldását és a hit megerő­södését szolgálta. El kell ismerni azt is, hogy a reformáció a hit megújí­tását hozta a katolikus egyházban is. Néhai Antall József miniszterel­nök szavaival azt is mondhatjuk, hogy a 16. századtól kezdve Magyar­­ország mindig volt egyszerre katoli­kus és egyszerre protestáns ország!’ M EvÉlet-infó „Istennek két szeme van, mindent lát. Éljen Magyarország!” ► Jubileumához közeledve hajt­sunk most lélekben fejet Bajcsy- Zsilinszky Endre politikus, író emléke előtt. Idén június 6-án lesz születésének 125. évforduló­ja. A német megszállókkal szem­ben tanúsított bátor magatartá­sáért mártírhalált szenvedett Bajcsyt az evangélikus egyház hűséges hívei között tudhatta. A Zsilinszky név először 1720-ban a békéscsabai evangélikus anyakönyv­ben szerepel. Az 1886. június 6-án szü­letett fiúgyermeket Endre Kálmán névre keresztelték. A békéscsabai evangélikus gimnáziumban tanult, ahol tehetségével hamar kiemelkedett társai közül. Rendszeresen szerepelt az iskolai ünnepségeken, önképzőkö­­ri elnök volt. Minden tárgyból jeles­re érettségizett, a bányai evangélikus egyházkerület ösztöndíjasa is lett. A szülői házból Széchenyi, Deák, Tisza Kálmán és Tisza István eleven tiszteletével indult a kolozsvári egye­temre. Jogi tanulmányait itt, majd Lipcsében és Heidelbergben végezte. Huszár hadnagyként vonult be az I. világháborúba, melyben súlyosan megsebesült. 1925-ben vitézzé avat­ták, ettől kezdve használta - anyja nevét felvéve - a Bajcsy-Zsilinszky kettős vezetéknevet. Könyveket írt, széles körű publi­cisztikai tevékenységet folytatott kü­lönböző napilapok hasábjain, sőt fő­­szerkesztője lett a Vitéz, a Magyar­ság az Előőrs, a Független Magyaror­szág a Szabadság a Szabad Szó cí­mű lapoknak. Bajcsy-Zsilinszky volt az, aki teret adott lapjában a fiatal Jó­zsef Attilának, a pályakezdő Szabó Pálnak és több népi írónak. A II. világháború alatt képviselő­ként parlamenti felszólalásaiban, cikkeiben, memorandumaiban bát­ran támadta a németbarát kül- és bel­politikát; harcolt a háborúból való ki­lépés érdekében. Egyik főszervezője volt az 1942-es pesti háborúellenes béketüntetésnek. A polgári politiku­sok közül egyedül ő jutott el a német­ellenes fegyveres harc vállalásáig. Azt szerette volna, hogy a németek visszaszorítása érdekében a Duna menti kis népek fogjanak össze. 1944. március 19-én fegyverrel fo­gadta a lakásába hatoló Gestapo em­bereit, akik csak heves tűzharc után, sebesülten tudták őrizetbe venni. Bár októberben kiszabadult, tovább foly­tatta a szervezkedést. November 23- án illegális lakhelyén elfogták és kato­nai bíróság elé állították, majd kará­csonykor kötél általi halálra ítélték. Sopronkőhidán Bárdosi Jenő evan­gélikus börtönlelkész állt mellette és szolgáltatta ki neki az úrvacsorát. A lelkipásztor feljegyzése szerint ekkor „átölelt, jobbról-batról megcsókolt, és azt mondta: az egyik legyen búcsú­csók szeretett egyházam számára, a másik az utolsó pillanatokban velem levő lelkészem számára... Zsilinszky utolsó akaratával a szomszédos cellában raboskodó fia­tal Vitányi Ivánra - később ismert szociológus-esztétára - hagyta azt a süteményt, amelyet a felesége küldött be, majd összekötözött kézzel indult a bitófához. Az orvos százados arról számolt be, hogy amikor Zsilinszkyt a kivég­­zőhelyre vezették, hangosan felki­áltott: „Istennek két szeme van, mindent lát. Éljen Magyarországí’A kivégzéskor a másik cellában rabos­kodó Jávor Pál, a híres színész így szólt társainak: „Most végzik ki Bandi bácsit, mondjuk el a Mi­­atyánkot!” Bajcsy-Zsilinszky Endre emléke az utóbbi időkben halványult, pedig minden magyarnak büszkén kellene emlékeznie rá, mert vértanúként éle­tét adta az országért. Tarpai sírján mindig látni nemzetiszínű szalaggal átkötött koszorút; Balaton-parti, pál­­kövei emlékháza is helytállásra figyel­mezteti az utókort. ■ - KERECSÉNYI -KÖZLEMÉNY Grendorf Péter és Grendorf-Balogh Melinda 2011. május 25-én a Magyar­­országi Evangélikus Egyház illetékes bizottsága által - az 1997. évi II. tör­vény 10/A. § (2) bekezdése valamint a 3/2003. (V. 23.) országos szabály­­rendelet rendelkezése szerint - lefolytatott parókusi alkalmassági vizs­gát eredményesen megállotta. Grendorf Péter és Grendorf-Balogh Melinda az önálló gyülekezeti szolgálat végzésére alkalmas, erre a szol­gálatra megválasztható vagy meghívható. HIRDETÉS Evangélikus műsorok a Magyar Televízióban ♦ Június 5-én, vasárnap Evangélikus magazint láthatunk az mi-en 10.20- kor, az m2-n 13.20-kor. Beszámolunk többek között a répcelaki egy­házmegyei napról, a Luther-szobor leleplezéséről. A kerületi misszi­ói nap helyszínei közül pedig Bonyhádra látogatunk. Láthatják továb­bá Szemerei János megválasztott püspökkel Kaposváron készült be­szélgetésünket is. • Június 5-én, vasárnap Útmutató címmel ökumenikus műsort látha­tunk az mi-en 10.50-kor, az m2-n 13.50-kor. A teremtés rendjének tör­vényéről és szabadságáról, a szabadság csapdáiról és a végtelen lehe­tőségről szólnak a műsor közreműködői: Gáncs Péter püspök, Tőkécz­­ki László történész és Berkesi Gábor református lelkipásztor. A műsorok szerkesztője Nagy László, rendezője Nemes Takách Ágnes. SZERETETVENDÉGSÉGRE Könnyű epres túrótorta Hozzávalók: 15-18 babapiskóta, 50 dkg túró, 15 dkg porcukor, 2 csomag vaní­liás cukor, 4 evőkanál étkezési zsela­tin, 5 dl tejszín, 1 citrom, 80 dkg eper, tej, rum vagy rumaroma. Elkészítés: A túróba belekeverjük a porcukrot, vaníliás cukrot, a citrom levét és héját. A zselatint 1 dl vízzel összekeverjük, és forrásig melegítjük. Ha langyosra hűlt, a túróba keverjük, amelyhez végül hozzáadjuk a ke­ményre felvert tejszínt. A rumos tejbe áztatott piskóták­ból egy réteget teszünk egy 26 cm át­mérőjű, kapcsos tortaformába. Erre egy réteg krémet kenünk, majd meg­szórjuk a megtisztított, darabokra vá­gott eperrel. Még egy réteg krém jön a tetejére. A süteményt tetszés sze­rint bevonhatjuk tortazselével. Az elkészült desszertet fogyasztás előtt legalább egy órára a hűtőbe tesszük. FOTÓ: KALÍNA DÁVID

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents