Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-06-05 / 23. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2011. június 5. !► 13 A VERSMISSZIONÁRIUS „Isten csak a csendben szólal meg” Beszélgetés Pecznyík Pállal ► Pali bácsi kilencvenkettedik életévében járva is fiatalokat megszégyenítő erővel, energiával és lelkesedéssel szolgálja Isten ügyét. Versíró tevékenységét versmissziónak nevezi, és ehhez a misszióhoz a modern technika eszközeit is segítségül hívja. Rádiózik, interneten, emailben terjeszti írásait, de még a Skype sem áll távol tőle. Az sem véletlen, hogy a 3. Fébé-nap végén ültünk le beszélgetni - hitre jutását, de még feleségét is - Istenen kívül - a diakonisszák közösségének köszönheti.- Kiskőrösön születtem evangélikus iparoscsaládban, konfirmáltam is, de huszonhárom éves koromig nem éltem Isten útmutatása szerint. Apám korán, harminckilenc évesen halt meg, anyám fiatalon, öt gyerekkel maradt özvegyen. Tizenhét évesen én lettem a családfenntartó. Nagy próbatételek voltak az életünkben, sokat nélkülöztünk. A Sztehlo Gábor alapította nagytarcsai Tessedik Sámuel Népfőiskolán végeztem el egy öt hónapos kurzust 1942 őszén. Itt találkoztam Kozma Ferenc diakónus testvérrel, aki elhívott a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesülethez. Nagyon sokat kaptam ebben a közösségben. Itt kezdtem el a Bibliát olvasni, itt tanultam meg imádkozni, és egy olyan testvéri közösségbe kerültem, amelyben igazán otthon éreztem magam.- Pali bácsi neve szorosan összefügg a Mátrában található bagoly irtási Fébé-üdülőhellyel is.- A népfőiskola befejezése után, 1943 tavaszán beléptem az egyesületbe mint diakónusnövendék. A hűvösvölgyi anyaházban laktunk, csak egy másik épületben. Tizenketten-tizenhárman voltunk diakónusok. Amikor 1947-ben a Fébéé lett a bagolyirtási terület, az elnökség kettőnket - Ferenc testvért és engem - felküldött, hogy hozzuk rendbe a területen álló épületeket. Akkor három, elég rossz állapotú ház állt a telken - például az ajtók, ablakok is hiányoztak. Az épületek közül az egyikben lettek a vendégszobák kialakítva, a másikban volt a konyha és az ebédlő, a harmadikban a személyzet lakott.- A bagolyirtási üdülőbe a testi-lelki pihenésre vágyókat várták. A vendégek ellátásában is kellett segédkeznie?- Abban nem, én a gondnoki teendőket láttam el. De nemcsak a Mátrában dolgoztam, hanem ahova éppen küldtek az egyesületen belül. Sokat voltam Budapesten, segítettem például az iratterjesztésben - vagy ahol épp szükség volt rám.- Az 1951. esztendő a Fébédiakonisszaegyesület történelmében is gyászévnek minősült - az evangélikus szervezetet is feloszlatták. Hogyan alakult Pali bácsi sorsa?- A bagolyirtási üdülő a feloszlatás után még három évig tovább működött az országos egyház kezelésében. 1954 telén végül nekünk is Pecznyík Pál Egy szemmel Néhány év óta már csak egy szemmel látok, fogadjatok el így, testvérek, barátok. Kétablakú szoba világosabb egynél, ám egy ablakon is beárad a napfény. Atyám, jó voltodért neved legyen áldott, hiszen egy szemmel is láthatom világod, írni, közlekedni egy szemmel is látok, körülvesz szépséged, amerre csak járok, így boldogan rovom földi vándorpályám, tudom, hogy a célban hű Megváltóm vár rám! Atyám, te tartod meg egy szemem világát, s érte nem vársz tőlem egyebet, csak hálát, így ha - kegyelmedből - mennyhonába érek, két szememmel látlak, s örökké dicsérlek. mennünk kellett. Mentőápoló lettem - négy hónapig Pásztón, majd négy hónapig Nyíregyházán.- Az 1954■ év nem csak az új munkahely miatt lett nevezetes az életében...- Július 10-én keltünk egybe a feleségemmel, Simkó Erzsébettel, akivel több mint negyven évig éltünk boldog házasságban. Diakonisszaként ő is Bagolyirtáson dolgozott. Két lányunk született, és négy lányunokánk van. Kettő jelenleg külföldön él -, de az internet segítségével minden vasárnap Skype-on beszélgetünk.- Nyíregyházán az evangélikus gyülekezet hivatalsegéde és harangozója lett. Egy többlelkészes lelkészi hivatalban és gyülekezetben nem lehetett egyszerű minden kívánságnak eleget tenni, de úgy tudom, Pali bácsira mindig lehetett számítani, soha nem mondott nemet. Hány évig éltek Nyíregyházán?- A hivatali tennivalóim mellett, temetéseken kisegítő kántorként is szolgáltam. Bármilyen munkát kértek tőlem, elvállaltam. Huszonhét évig éltünk Nyíregyházán. Egy ikerházban éltünk Gáncs Aladár lelkész úrral és kedves családjával. Majd 1987-ben Celldömölkre költöztünk. Isten kegyelméből ott élünk már huszonnégy éve fiatalabb lányommal.- Pecznyík Pál nevét sokan a versei révén ismerik. Több mint ötezer verse született már, amelyekből hatkötetnyi nyomtatott formában is megjelent.- A terveim között szerepel, hogy egy tízrészes sorozatban kis füzetek formájában is hozzáférhetők legyenek a verseim. Már három el is készült, evangéliumi üzenetű versek találhatók bennük. Az a célom, hogy minél többen jussanak el általuk Jézushoz és az örök életre. A MERA rádiónál (Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány, 215 m-es középhullám, 1395 kHz, vmw.mera.hu - a szerk.) szolgálok már tizennyolcadik esztendeje. Minden kedden este, a 20 óra 25 perckor kezdődő adásban van egy tízperces szolgálatom, amely egy bizonyságtételből és néhány versből áll.- Mit jelent az Ön számára az imádság?- A lélek lélegzetvétele. A Fébében kezdtem imádkozni. Előtte nem imádkoztam, és emlékszem, nagyon furán éreztem magam, amikor térden állva, a saját szavaimmal kezdtem el Jézussal beszélni. Ömlött rólam a verejték, alig tudtam a szavakat kimondani - eleinte támadt a sátán. Az Isten folyamatosan formálja az embert, még időskorban is.- Időskorban hogyan?- Egyre jobban látom a különbséget a világ és az Isten népe között. Az emberek csak a mának élnek, és futnak a világ széles útján a kárhozat felé, nem törődnek halhatatlan lelkűkkel. Jézus Nikodémusnak is egyértelműen megmondta: nem elég a vallásosság - az önmagában nem ér semmit, életújulásra van szükség! Jn 3,3 szerint ha valaki nem született újjá, nem juthat be az Isten országába! Engem elszomorít, amikor az evangélizációs alkalmakon hangos zenével, koncertekkel toldják meg a programot. Az embereket az igével lehet elérni!- Lehet, hogy valakit épp ezek a koncertek fognak meg.- Az Isten csak a csendben szólal meg. Illéshez is a csendben szólt a Hóreb hegyen. Sem a szélben, sem a tűzben nem volt benne - a csendben volt. Ézs 42,2-ben olvassuk: „Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán’.’ Nekem fáj, hogy mi nem mindig ezt követjük. Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel a nézetemmel?- A halál mit jelent Pali bácsi számára?- A halál egy elválasztó vonalat jelent a számomra, egy küszöböt, amelyen majd átlépek az örökkévalóságba.- Sokan félnek a haláltól.- Persze, aki nem hisz Istenben, az fél. De aki már ismeri az Istent, az nem fél. Én tudom, hogy hazamegyek. S vágyom is rá. Én abba a csodálatos új Jeruzsálembe, az aranyutcák városába vágyom, ahol örökre Jézus közelében lehetek. Fáj, hogy sokan nem törődnek ezzel a kérdéssel, pedig csak a halálunkig van lehetőségünk eldönteni, hogy a széles vagy a keskeny úton akarunk-e járni. A verseimben is ezt az üzenetet szeretném továbbadni: Krisztussal üdvösség, nélküle kárhozat. Nem tudom, Zsuzsa hogy van ezzel?- Tény, hogy nagyon nehéz a keskeny úton haladni és a parancsolatokat úgy betartani, hogy az ember ne bukjon el.- De Jézussal ez lehetséges! Elbukunk, de az ő segítségével talpra állunk! Én is gyakran elbukom, de Jézus újra és újra talpra állít. Ahhoz azonban, hogy bejussunk az örök életre, újjá kell születnünk, és ezt Isten lelke végezheti el bennünk! Ez persze nem könnyű, mert az óemberünk állandóan vitézkedik.- A kilenc évtizedben a rengeteg öröm mellett, gondolom, sok próbatétel is akadt.- Felsorolni is sokáig tartana! Édesanyám mesélte, hogy hároméves voltam, amikor egy lovas szekér ment el felettem. Felnőttkoromban is számtalanszor voltam életveszélyes helyzetben - például egy összedőlő házból az utolsó percben sikerült kimenekülnöm. Hadifogságban tífuszból gyógyultam meg. Az Úristen csodái voltak ezek, mert még terve volt velem.- Sokan azt mondanák, hogy szerencséje volt, vagy véletlenül menekült meg.- Én is ezt mondtam huszonhárom éves korom előtt! Azonban a hívő ember szótárában nem szerepel a „véletlen” szó. Isten kezében vagyunk mindannyian - azok is, akik hisznek, és azok is, akik nem. Isten mindenkit szeret, és ez a szeretet és kegyelem ad nekem naponta erőt, amíg ebben a földi életben szolgálhatok neki versekkel, bizonyságtételekkel, neve dicsőségére! ■ Boda Zsuzsa ► Rendhagyó alkalomra került sor a kőszegi gyülekezetben május 27-én, péntek délután: evangélikus egyházunk diákomai osztályának vezetője, Buda Annamária a helyi egyházközségben önkéntes tevékenységet végzőkkel találkozott... A fővárosból érkezett előadó kérdéssel kezdte az ismerkedést: kérte, hogy mindenki mondja el, milyen önkéntes szolgálatot végez a gyülekezetben. A válaszokból színes kép rajzolódott ki. Hiszen Kőszegen is van, aki az oltár körüli munkákat végzi, tisztán tartja az oltárterítőket, más a vasárnapi virágokról gondoskodik. Vannak az istentiszteleteken evangéliumot, imádságot „felolvasók” megint más a magnókazettára rögzített igehirdetéseket viszi el betegekhez, azokhoz, akik nem tudnak már részt venni a gyülekezeti alkalmakon. Ezek az „összekötők” együtt imádkoznak a betegekkel, és információkat adnak a gyülekezet életéről. Megint mások baba-mama körben tevékenykednek, míg a fiatalok közül sokan a gyülekezet ének- és zenekarában éreztek rá a szolgálat ízére. A férfiak inkább fizikai munkát vállalnak: ilyen például a templompadok rendbehozása és karbantartása. Egy sikeres pályázatnak köszönhetően lehetőség lesz a templomban szükséges javítások elvégzésére és a templomkert szépítésére. Ebbe a szomszédos evangélikus iskola tanulói is besegítenek majd. A hölgyek pedig a templompadok párnáinak kicserélésére, felújítására vállalkoznak. Egy következő csoport azt a feladatot vállalta, hogy a szeretetotthonukban élőkkel találkozik és foglalkozik rendszeresen. Van, aki irodalmi programot szervez, felolvas vagy éneket tanít, számon tartja a lakók születés- és névnapját, süteményekkel lepi meg őket. Ez a munka nehezen indult, de a lakók ma már igénylik a közös alkalmakat, együttléteket. Beszélgetés közben többször előkerült a még mindig friss élmény, amikor egy vihar során a kőszegi templomot elöntötte a hegyekről lezúdult szennyes ár. A tetemes kár mellett - az önkéntes segítők révén - pozitív hozadéka is lett a természeti katasztrófának. A váratlan csapás ugyanis nem csak a gyülekezet aktív tagjait mozgatta meg. Munkával, adományokkal segítségükre siettek más felekezetek tagjai, sőt külföldiek is. A délután során Buda Annamária játékra hívta a találkozó résztvevőit. Indítványozta, hogy álljanak körbe, becsukott szemmel nyújtsák előre mindkét kezüket, és így induljanak a kör közepe felé. A megérintett kezeket szorosan fogják meg, hogy amikor kinyitják a szemüket, megláthassák, kihez kapcsolódtak, milyen „csomópontok” képződtek. Ez arra emlékeztethetett, hogy a diakóniai szolgálat is összekapcsolódva, csomópontokban folyik a gyülekezetekben. A találkozó végére az is megfogalmazódott, hogy az önkéntes munkában valójában többet kapunk, mint adunk. Mi gazdagodunk. Mindnyájunk feladata, hogy minél többen és tudatosabban kérjék az aratás Urát, hogy „küldjön munkásokat az aratásába”. ■ Keveháziné Czégényi Klára Egyházunk képviselői, néhai kollégák, barátok és a családtagok álltak meg május 24-én a több mint egy esztendővel ezelőtt elhunyt dr. Frenkl Róbert sírjánál, hogy az ige szava mellett avassák fel a Magyarországi Evangélikus Egyház volt országos felügyelőjének (1989-2006) elkészült sírkövét. A liturgia szolgálatát D. Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházkerület nyugalmazott püspöke végezte, míg igehirdetéssel Donáth László lelkész (képünkön) szolgált. A barátok nevében Iványi Gábor metodista lelkész emlékezett a tavaly február 5-én elhunyt orvosprofesszorra. ■ Boda Zsuzsa felvétele
