Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-01-16 / 3. szám

Evangélikus Élet FÓKUSZ 2011. január 16. «► 5 BEMUTATKOZNAK A NYUGATI (DUNÁNTÚLI) EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKJELÖLTJEI ► Köztudomású, hogy a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke, Ittzés János június 18-án nyugalomba vonul. Az utódjául ajánlott lelkészek közül ketten vállalták a jelölést. Az egyházkerületi jelölőbizottság január 8-án hozta nyilvánosságra a két püspökjelölt nevét a Révfülöpön megtartott rendkívüli egyházkerületi közgyűlésen. Bencze András és Sze­merei János - betűrendben közölt - bemutatkozását az alábbiakban közöljük. A választást a kerület gyülekezeteinek március 17-27. között kell lebonyolítaniuk. Az új püspök be­iktatására június 25-én Győrött kerül sor. Bencze András Szemerei János „A vadállatokat inkább ösz­tökéljétek, hogy sírommá vál­janak, és semmit ne hagyja­nak meg testemből, nehogy halottként bárkinek terhére legyek" Ignatios levele a rómaiaknak Szeretett Testvéreim a Jézus Krisztusban! Bemutatkozásomat Anti­­ókhia második püspökének, Ignatiosnak a szavaival kez­dem, aki leveleiben bizonysá­got tesz a püspöki szolgálat Jé­zustól kapott küldetéséről, és akinek leveleiben a püspöki, presbiteri, diakónusi tisztség egysége, egymásra épülése is hangsúlyt kap. Egyházszer­vezeti modellje mellett in­kább példa számomra az Ig­­natiosban élő vágy, hogy sem életében, sem halálában Krisz­tust el ne takarja. Családom Budapesten születtem i960, november 5-én, négygyerme­kes család harmadik gyerme­keként. Ha áldásokról emléke­zem meg, ha nem is ezer ízig, ám három nemzedékre visszalátok, és hálával fede­zem fel magamban és testvé­reimben szüleim, nagyszüle­­im örökségét. A lelkészi hiva­tást is, mint példát és életfor­mát, tőlük kaptam. A Biblia­­olvasás, az imádság, a vendég­­szeretet és az alázattal ékesí­tett elkötelezettség példái ők számunkra. Hálás vagyok Istennek, hogy ifjúkori élményeimet új­ra átélhetem feleségem és gyermekeim körében. 1988- ban kötöttünk házasságot Varga Tímeával. Feleségem tanító. Iskolai munkája mellett hitoktatóként szolgál gyüleke­zetünkben. Gyermekeink kö­zül Réka gyógyszerészhallga­tó, Veronika tanítóképzőbe jár Budapesten, Anna Rebeka idén a gimnázium 9. osztályát végzi. Nemcsak egyéni életem­ben, hanem szolgálatomban is meghatározó számomra a család. Ezért köszönetét mondok az Úrnak, hogy elhí­­vatásomat erősítik és gazda­gítják gyermekeink, és hogy a Házas Hétvége lelkiségi mozgalmon keresztül fele­ségemmel közösen tapasz­taltuk meg a Lélek egybe­szerkesztő erejét. Gyülekezet Isten háza népébe hívott en­gem keresztségemben, és ezt a konfirmációban is megerő­sítette. így vált családom mel­lett családommá mindenko­ri gyülekezetem. Hálás va­gyok Istennek azért, mert Lélekkel megáldott emberek­kel vett körül ebben a tágabb családban is. Ők tudatossá­got, gondolkodó, gyakorlati keresztyénséget adtak példá­ul. A kelenföldi gyülekezet mellett a fóti kántorképző tanfolyam volt lelki formáló­dásom helye. Székesfehérvárra kerülvén Nagy Tibor elődöm áldott munkájára építve a gyülekeze­ti alkalmak mellett házi biblia­órákat is szerveztünk. Ebben az időben ugyanis nem volt a gyülekezetnek saját otthona. Ma a tisztségviselőkön kívül sokan vesznek részt aktívan és kreatívan a gyülekezet életé­ben. Az elmúlt években öt fi­atal kapott elhívást a lelkészi szolgálatra. A hittanórákon kívül tíz közösség működik a gyülekezetben. A szórványmunka is meg­erősödött. Az elmúlt huszon­hat évben felépítettük gyüle­kezeti házunkat, templomunk teljesen megújult, orgonát építettünk, létrehoztuk az Egymásért Élni Alapítványt, amely jelentős szociális mun­kát végez, és családi napközit indítottunk el. Tizenöt éve negyedévente kiadjuk gyüle­kezeti körlevelünket. Testvé­ri kapcsolatot ápolunk a finn­országi és a németországi testvérgyülekezeteinkkel. Ezek a szolgálatok szük­ségszerűen erősítik a gyüleke­zeti közösséget, és csak úgy működhetnek, ha Krisztustól kapott hivatással, egymás iránti szeretettel dolgozunk, tudva, hogy eszközök va­gyunk Isten országának építé­sében. Eihívatás Ha visszatekintek lelkészi in­dulásomra, csakugyan arra kaptam elhívatást, amit a fe­hérvári gyülekezetben próbá­lunk megélni: jó Jézus körül együtt lenni. A régi elhívás nem változott, a szavak tar­talma kapott pontosabb értel­met. Amit régebben kelle­mesnek, kívánatosnak mond­tam - a jót -, azt most in­kább üdvösségesnek, jövőre tekintőnek, a valósághoz iga­zodónak mondanám. Azért ma is hozzátartozik ehhez lehetőség szerint a derű, a vi­talitás. Iskoláimat Budapesten vé­geztem. A József Attila Gim­náziumban tettem érettségi vizsgát. Az Evangélikus Teo­lógiai Akadémia végzése mel­lett szereztem középfokú nyelvvizsgát francia nyelvből. Teológiai évfolyamtársaim körében formálta Isten a hite­met, személyiségemet. Maga­ménak érzem, amit Pál apos­tolnak így mondott az Úr: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség ál­tal ér célhoz” (2Kor 12,9) Lelkésszé dr. Nagy Gyula püspök avatott 1984 augusztu­sában. Fiatal lelkészként szer­kesztettem az Evangélikus Élet ifjúsági rovatát, az egyház­megye ifjúsági, majd missziói előadója voltam. A Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) alakuló ülésein vet­tem részt Budapesten, Szege­den és Székesfehérváron. Az 1989-90-es tanévben ösztöndíjat nyertem Genfbe, ahol egyháztörténeti és új­­szövetségi előadásokat hall­gattam. Hazatérve a zsinat tagja lettem. A második cik­lusban a szolgálati bizottság elnöki tisztét is betöltöttem. 2000-től - esperesi szolgála­tom miatt - nem vállaltam a zsinati tagságot. Meggyőződé­sem ugyanis, hogy nem sza­bad az egyházban tisztségeket halmozni, hanem a feladato­kat meg kell osztanunk egy­más között. 2006-ig egyházmegyénk esperese voltam. Ez a szolgá­lat érdekes kihívások elé állí­tott, ezen keresztül Isten sok értékes emberrel ajándéko­zott meg, és megmutatta, hogy ha én tehetetlen vagyok is, őneki nincs lehetetlen. Több, régóta konfliktusos helyzetből mutatott kiutat úgy, hogy közben az egymás iránti szeretetet megőrizte bennünk. A következő ciklusban nem vállaltam az újbóli jelölést. Úgy véltem, hogy váltott em­berekkel lendületesebben mű­ködhetnek az egyházmegyék, és láttam, hogy esperesi szol­gálatom mellett hátrányt szenved gyülekezeti szolgála­tom, elsősorban a személyes lelkigondozás. A most folyó ciklusban egy­házmegyénket képviselem az egyházkerületi közgyűlésben. Az utóbbi másfél évben püs­pökhelyettesként újból be­kapcsolódtam az esperesi ta­nács munkájába. Kedves Testvéreim Jézus Krisztusban! Röviden igyekeztem be­mutatkozni, abban a tudat­ban, hogy nem én végeztem, amit végeztem, hanem Krisz­tusnak bennem élő Lelke. Egyedül ő tesz alkalmassá minket a szolgálatra. Hogy a püspöki szolgálatra jelöltséget kaptam, az azt a reményt is kelti bennem, hogy minden hibám ellenére meglátszik rajtam a Krisztus dicsősége. Hála legyen ezért Istennek! Őbenne bízva fogadtam el a jelöltséget. Erős vár a mi Istenünk! ■ Bencze András „Nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyö­rülő Istené” (Róm 9,16) Gyökereim 1963-ban születtem a Fejér megyei Lajoskomáromban, egy tízgyermekes család hete­dik tagjaként. Édesapám ker­tész agronómusként dolgo­zott, édesanyám főállású édes­anyaként a nagy családot lát­ta el. Mindketten kántori szol­gálatot végeztek a lajoskomá­­romi gyülekezetben. Felmenőim között találha­tók dunántúli német és ma­gyar ajkú, de alföldi szlovák evangélikusok is. Tanulmányaim Általános iskolába szülőfalum­ban jártam, a középiskolát Szé­kesfehérváron, a Ságvári End­re Gép- és Híradástechnikai Szakközépiskola számítástech­nikai tagozatán végeztem. 1982-ban jelentkeztem az Evan­gélikus Teológiai Akadémiára. Tanulmányaim befejeztével 1987-ben szigorlatoztam. Családom 1987-ben kötöttem házasságot Szigethy Enikővel. Feleségem gyógypedagógus, vak szakos tanár. Jelenleg a dél-dunántúli régióban élő felnőtt vakok és gyengénlátók rehabilitációját segítő Ki-Látás Alapítvány szakmai vezetője. Emellett részmunkaidőben vak és szel­lemi fogyatékos gyermekek utazó tanáraként dolgozik. Három gyermekünk van: Márton (1988) és Eszter (1989) Budapesten egyetemista, Ger­gő (1993) pedig Kaposváron középiskolás. Lelkészi szolgálatom Tordas-Gyúró (1987-1994) Dr. Nagy Gyula püspök 1987 júliusában ordinált, majd a Fejér megyei Tordasra helye­zett segédlelkésznek. Megbíza­tásom a szomszédos Gyúró gondozására is kiterjedt. Mindkét gyülekezetben meg­választottak és be is iktattak. A lelkészi szolgálat mellett bősé­gesen volt alkalmam belekós­tolni a „gyakorlati teológiá­ba” is. Ottlétem ideje alatt re­nováltuk mindkét gyülekezet templomát, és mindkét paró­kián komoly korszerűsítési munkákat végeztünk el. A két gyülekezetben eltöltött hét gyönyörű év élményei, emlékei folyamatosan kísérnek. Kaposvár (1994-től) 1994-ben a kaposvári evan­gélikusok meghívására a so­mogyi megyeszékhelyre ke­rültem lelkésznek. Fizikai és lelki építkezést egyszerre kel­lett végezni. Első feladatul egy közösségi élet gyakorlására al­kalmas gyülekezeti házat kel­lett kialakítanunk, ami a gyü­lekezetnek a templomépítés óta dédelgetett terve volt. A ré­gi parókia átalakításával és egy új lelkészlakás létesítésével sikerült kiépíteni egy kedves gyülekezeti központot, amelyet azóta gyermekek, énekkaro­sok, bibliaórások és ifjak cso­portjai népesítenek be. A lel­kész igazi örömét az adja, ami­kor a rábízottak megértenek és megéreznek valamit Isten sze­retetéből. Ezért nagy öröm számomra, hogy gyülekeze­tünkből három fiatal tanul az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, egy negyedik pe­dig most készül felvételizni. Főiskolai oktatásban Az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a kaposvári Cso­konai Vitéz Mihály Tanító­képző Főiskola közötti megál­lapodás alapján kihelyezett evangélikus hitoktatóképző szak működött Kaposváron. Ennek a tagozatnak kilenc évig (1994-2003) tanára, tago­zatvezetője és egyszemélyi fe­lelőse voltam. A hitoktatójelöl­teknek bibliai, egyháztörté­neti, egyházismereti, rendsze­res és gyakorlati teológiai tár­gyakat, valamint hitvallási ira­taink ismeretét tanítottam. Végzőseink valamennyien megállták helyüket az Evangé­likus Hittudományi Egyetem professzorai által tartott záró­vizsgán. Büszke vagyok arra, hogy ezt a kicsi, vezetésem alatt működő tagozatot a Ma­gyar Akkreditációs Bizottság (M AB) 2001-ben komoly vizs­gálat után akkreditálta. Sajnos a tagozat nem volt rentábilis, ezért a képzést 2003-ban meg­szüntettük. Esperesi szolgálatom A Somogy-Zalai Egyházme­gye gyülekezetei először 2000- ben választottak esperessé. Székfoglalómban a bizalom erősítését, a tiszta viszonyok kialakítását és a hatékonyabb működés segítését jelöltem meg kiemelt teendőként. E szerint élünk. Egyház­megyénkben őszinte kommu­nikáció és bizalmi légkör van. Sikerült felszámolni a gyüleke­zeteinkben észlelt összes „be­teg” helyzetet. A problémákat nem söpörtük a szőnyeg alá, hanem kezeltük. Úgy ítélem meg, hogy gyülekezeteink ha­tékonyabb működéséhez is komoly segítséget tudtunk nyújtani. Gyülekezeteink és lelkészeink a szakmai ismere­teket igénylő területeken igénybe vehették az egyház­megye által felkért (és részben finanszírozott) segítőket, pél­dául az adminisztráció, az adóbevallások, valamint a be­ruházásaik területén. Gyülekezetcentrikus gon­dolkodásom szerint az egy­házban mindennek a ránk bí­zott emberekért és velük har­móniában kell történnie. Ezért kényszerültem arra, hogy szót emeljek a liturgiái reform egy­oldalúsága és a gyülekezeti ta­gok érzékenységének rend­szeres figyelmen kívül hagyá­sa ellen. A 2006-os általános tisztújítás alkalmával egyház­megyénk gyülekezeteinek egy­hangú támogatása újabb hat évre esperessé választott. Je­lenleg egyházkerületünkben én vagyok az egyetlen esperes, aki második ciklusban, im­már tizenegyedik éve végzem ezt a szolgálatot. A közelmúltban két orszá­gos jelentőségű ügy helyes irányba terelésében vállaltam szerepet. A Szolidaritási Alap beveze­tése gyülekezetek tucatjait le­­hetetlenítette volna el. Egyház­megyénk lelkészeivel közö­sen egy működőképes, „gyü­lekezetbarát” megoldást aján­lottunk a törvényalkotók fi­gyelmébe. A Mezőgázdasági és Vidék­­fejlesztési Hivatal által kiírt pá­lyázatok ügyében egyházme­gyénk elnökségének kezde­ményezésével (kerületünk el­nökségének és egyházmegyé­inek támogatásával) sikerült a zsinaton elérni olyan döntést, amely a nyertes gyülekeze­teknek kaput nyitott a pályá­zatokon elnyert több mint 700 millió forintos pályázati összeg gyülekezeti felhaszná­lására. E nélkül a már elnyert támogatások elvesztek volna! Országos presbitériumi tagság Egyházunk legfőbb végrehaj­tó testületében 2006-tól a ke­rület lelkészi képviselőjeként veszek részt. Ebben a szolgá­latban közelről látom egyhá­zunk működését, gazdálko­dását, döntéshozatali mecha­nizmusait. Azóta folyamatos rálátásom van minden fontos és aktuális közegyházi ügyre. További információk Ha többet szeretne tudni ró­lam és gondolkodásomról; ha érdekli, milyen más köz­egyházi, társadalmi szolgála­tokat végeztem; ha szívesen olvasna publiká­cióimból és igehirdetéseimből; ha kíváncsi püspökjelölti terveimre, akkor tekintse meg a www.szemereijanos.hu címen elérhető honlapomat. Tisztelettel: ■ Szemerei János

Next

/
Thumbnails
Contents