Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-06-05 / 23. szám
2 41 2011. június 5. FORRÁS Evangélikus Élet HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁNI 6. (EXAUDI) VASÁRNAP - LK 24,45-49 Hogyan avat nagykorúvá Jézus? Oratio oecumenica Istenünk, aki Jézus Krisztus földi életében emberi testben léptél közénk, de mennybemenetele után sem hagysz magunkra bennünket, hallgasd meg könyörgésünket, amikor az előttünk álló napokért, ünnepekért, azok áldásaiért imádkozunk hozzád! Add, hogy elhívott szolgáid ajkán hamisítatlanul hangozzék a megtérésre hívó szó, amely a bűnbocsánat örömét ígéri mindenkinek. Szentlelked győzzön meg minden embert arról, hogy Krisztus feltámadásának erejébe bátran vethetik bizalmukat, s életük új úton haladhat tovább. Jézus Krisztus Urunk szüntelen közbenjárásának erejében bízva kérünk, hogy ne tekints emberi gyengeségünkre, hanem fedezd el gyarlóságunkat, biztass és állj mellénk, amikor a tőled kapott lelki ajándékokkal egyházadban szolgálunk. Add, hogy ebben a közösségben hűségesen tegyünk tanúságot végtelen szeretetedről, amellyel válogatás nélkül hívsz magadhoz minden embert. Adj, Urunk, kitartást a jóban, állhatatosságot a tőled tanult igaz szeretetben. Segíts bennünket, hogy ne a viszonzást várjuk, hanem kezdeményezői és önzetlen megvalósítói legyünk a szeretetedre épülő emberi kapcsolatoknak, amelyek közösséget teremtenek közöttünk, és valódi küldetésünkről tanúskodnak. Kérünk, Urunk, hogy pünkösd felé közeledve is ragyogja be életünket húsvét fénye, hogy a feltámadás erejéből táplálkozzon mindennapi életünk. Áldd meg családjainkat, barátainkat, hittestvéreinket, gyülekezetünket és egész egyházunkat, hogy mindannyian a te akaratod szerint végezzük feladatainkat, és így adjunk választ a ránk váró kihívásokra. Segíts, hogy egész életünkben, annak minden helyzetében elsősorban hozzád ragaszkodjunk és benned reménykedjünk. Áldd meg azokat, akik a közelgő pünkösdi ünnepen Szentlelked megerősítő kegyelmében bízva konfirmációjukat ünnepük majd. Köszönjük, hogy elvezetted őket idáig, és megáldottad készülésük idejét. Adj nekik élő hitet, hogy neked tetsző módon adhassanak számot tudásukról, s indulásuk gyülekezetünk számára is áldást és gyarapodást hozzon. Add meg nekünk mindezt kegyelmesen Jézus Krisztusért, a mi Urunkért! Ámen. HIRDETÉS Közös pünkösdhétfői istentisztelet a Deák téren A pesti gyülekezetek együtt ünnepelnek a Deák téri templom kétszázadik évfordulóján. Ebben élen járnak azok - az utóbbi időben Pesti nyolcnak nevezett - gyülekezetek, amelyek a múlt század közepén a Deák téri közösségből önállósultak, így pünkösd második napján a fasori, zuglói, ferencvárosi, józsefvárosi, angyalföldi, kőbányai, valamint az újpesti és a pestújhelyi gyülekezet templomba induló híveit a Deák téri istentiszteletre várják június 13-án, délelőtt 10 órakor. A Tanú című filmben Pelikán József gátőr az ötvenes évek elején titokban levág egy disznót, ámde az eset kiderül. Ettől kezdve markában tartja a diktatúra. Különböző feladatokat bíznak rá, amelyekben sorra csődöt mond. Végül tanúskodnia kell egy koncepciós perben, amely csupa hazugságra épül. Pelikán most is belebukik az embert próbáló feladatba. A forgatókönyv írója tudatosan építi úgy a történetet, hogy a végső próbatétel a tanúskodás. Mert a tanú vallomásán emberéletek állnak vagy buknak... A tanítványoknak hirtelen fel kellett nőniük. Addig, amíg Jézus „csak” tanított, gyógyított, csodákat tett és hirdette Isten országát, a tanítványok védett lelki környezetben, szinte iskolapadban ültek, nem kellett felelősséget vállalniuk semmiért és senkiért. De most, hogy a feltámadt Jézus távozni készül, teljesen megváltozott a helyzet. A tanítványok - mint akiket bedobtak a mély vízbe - ettől kezdve nagykorúságra vannak ítélve. Egyre többször beszélnek hozzáértő emberek arról a jelenségről, amely egyre inkább jeüemzi korunkat. A lényege, hogy nagyon sokan lassítani szeretnék az igazán felelős felnőttkor elérkezését. Ne legyen vége még az iskolának, hiszen az életben nem várnak túl biztató kilátások. Inkább még egy diploma, egy halasztás vagy egy ösztöndíj, csak még ne a munka. Ugyanígy a párválasztásban is: „Inkább legyünk élettársak, mert a házasság olyan nyomasztóan végleges, nem is beszélve arról, hogy ha megpecsételjük két-három gyerekkel, olyan visszafordíthatatlannak látszik.” Nehéz felnőni. Gyermekből szülővé, tanulóból tanítóvá, csupán fo-A kazuáüs szolgálatok egy-egy fejezeténél - mindkét használatos agendánkban - szerepel egy zárószakasz, amit röviden textuáriumnak nevezünk. Ez található a házasság megáldásának rendjei után is. Egyházunkban természetes, hogy vasárnapról vasárnapra, ünnepről ünnepre a perikóparend szerint olvassuk az istentiszteleti lekciókat és az igehirdetési alapigét. Az előre kijelölt rend nemcsak bekapcsol az egyház egészének a vérkeringésébe, hanem segíti az igehirdetőt abban, hogy vigyázzon: nem a saját gondolatait, nem az aktuális hangulatát (lelkesedését vagy szkepticizmusát), nem is a jelenlévők, résztvevők elvárása szerinti szavakat kell prédikálnia, hanem Isten igéjét. A kazuáüs szolgálatok esetében természetesen minden alkalom más, hiszen az adott célszemély(ek)re vonatkozóan keü hirdetnünk Isten örök igéjét: akaratát és örömhírét. Természetes, hogy a lelkipásztor, aki gondosan előkészíti a prédikációnak (és az egész liturgiának) ezt a speciáüs alkalmát, maga keres alapigét. Történhet ez úgy, hogy ismerve (vagy az adott alkalom kapcsán megismerve) az érdekelteket, saját bibüaismeretét használva lel rá olyan igére, amely akkor és ott helyénvaló. Ehhez kevés a jó bibüaismeret, de még a Szentírásban való időigényes lapozgatás is; sok-sok imádság és a Szentlélek segítsége szükséges hozzá. Történhet úgy is - ehhez szintén könyörögni kell az gyasztóból értékteremtővé lenni. Nehéz elfogadóból adakozóvá, passzívból aktívvá, eltartottból eltartóvá, vezetettből vezetővé válni. Nehéz tanítványból tanúvá lenni. Mindenki érzi, hogy az, ami a gyermekkor után következik, már felelősséggel jár, mert az életben már „vérre megy a játék”. Amíg a szülők döntenek, a tanárok döntenek, a kormány dönt, az unió dönt, addig semmi baj, mert rájuk lehet fogni, hogy az ő döntéseik miatt vagyok elmaradott, szegény, szerencsétlen, szabadságában korlátozott ember. Lehet morogni, lehet panaszkodni rájuk, esetleg folyamatosan kérni, sőt követelni tőlük, hiszen ezért vannak. Csináljanak valamit, hiszen rájuk vagyok bízva. Vagy hány világvaüás vagy éppen keresztény felekezet írja elő a legapróbb részletekig, hogy mit tehetsz és mit nem, mit ehetsz és mit nem, mit ölthetsz magadra és mit nem. Amikor Jézus búcsúzik, nem hagy vastag kódexet a tanítványokra, amelyben részletesen szabályozva van az ember minden szava, cselekedete. Nem parancsolatok százait hagyja ránk, mondván: „Tedd meg ezeket, és Isten megjutalmaz!” Nem. Mindössze ennyit mond: „Ti lesztek a tanúim!” Tanítványokból tanúkká léptetlek elő benneteket. Van különbség? Bizony, igen nagy. A tanítvány, ahogyan a nevében is benne van, tanul. Figyel, megjegyez, töltekezik. Megért. Engedi, hogy a tanítás hasson rá és formálja. Ezután örül, mert hirtelen nagyon gazdagnak érzi magát. Kezdi teljesen más színben látni a világot, az embertársát és saját magát. Látja, hogy amit eddig értéknek gondolt, az kár és szeigét megelevenítő Lélekért -, hogy a házasulandókkal a jegyesoktatás során együtt keressük meg azt a bibliai szakaszt, amely sokat jelent számukra, s amely kapcsolódási pont lehet az egyházzal és annak szolgálatával. Azok a lelkészek, akik kipróbálták ezt a módszert, számtalan áldását tapasztalták a munkájuk során. Az így „megtalált” ige különösen is sokat jelent az útnak indulás idején, a közös út kezdetén. Sokat segíthet abban, hogy a házasulandók visszataláljanak az egyházhoz, vagy ne csak eskető lelkészükhöz, hanem gyülekezetükhöz, egész egyházukhoz kötődjenek. A házasság megáldásának rendjét követő textuárium ehhez az igeválasztáshoz nyújt segítséget. Ez nem egyszerűen szövegtár, amelyből a lelkész köteles választani; sokkal inkább példatárról van szó, arról, hogy milyen igék kerülnek elő leggyakrabban esketési szolgálatok alkalmával. Ezeket is, ilyeneket is lehet választani, de nem kötelező követni a mintát. Mi mindent találunk ebben a példatárban? Az ószövetségi igéktől az evangéliumi szakaszokon át az apostoli szavakig mindent. Rövid, egymondatos, mottószerű igéket. Ezek könnyen megjegyezhetők, s kiindulópontjai lehetnek az Isten szeretetét személyesen meghirdető prédikációnak. Ilyen Jézus mondata: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek’.’ (Jn 10,10) De ilyen Pál apostol buzdítása is: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” {íKor 16,14) A VASÁRNAP IGÉJE mét. És fordítva: amit lenézett vagy akit lenézett, hirtelen fontossá lesz. A következő érzés a vágy arra, hogy mindazt, amit kaptam, továbbadjam. És ekkor belém hasít a szomorú érzés, hogy nem tudom továbbadni, mert én nem vagyok olyan, mint a mesterem, a tanítóm, nem vagyok olyan, mint Jézus. Igen, a hiteles továbbadás következne, más szóval a tanúskodás, de ez nem fog menni. Tanítványból tanúvá előlépni, bizony, minőségi különbség. Mert Jézus ezt is mondja: „Aki titeket hallgat, engem hallgat.” Hogyan meri Jézus rám, esendő, bűnös emberre bízni a kincseit? Nem fél attól, hogy az én hiteltelen személyem lerontja szavainak nagyságát? Nem fél attól, hogy az ő tiszta tanításához az én emberi okoskodásomat keverem? A tanú hiteles kell, hogy legyen, mert arról beszél, amit látott, hallott, megtapasztalt, átélt. Jézus tanúja vajon mitől lesz hiteles? Nyilván attól, hogy az élete igazolja azt, amit mond, amiről tanúskodik. Innentől kezdve vége a gyermekded, felelősség nélküli életnek. Innentől minden szónak és cselekedetnek hatása van a további életemre, sőt mások életére is. Ha nem teszek tanúságot, más nem fogja helyettem megtenni. Nem lehet haügatni. A teremtett világ - ha tud róla, ha nem - sóvárogva várja Jézus tanítását. Sóvárogva várja Isten fiainak, Krisztus tanúinak megjelené-Vannak egész gondolatkört összefogó igék, amelyek intéseket, biztatásokat, megszívlelendő tanácsokat tartalmaznak. Példa erre Pál apostol mondata: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, megfogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban!’ (Fii 4,6-7) Olvasunk a textuáriumban történetrészleteket is az Ószövetségből: „Ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállók meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem’.’ (Ruth 1,16) Bár ez eredetileg nem a házastársi, hanem általában a családi kapcsolatokról szól, mégis előszeretettel alkalmazzák a férfi és az asszony életközösségére. Akadnak olyan bibliai részletek, amelyek közvetlenül az áldásról szólnak: „Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökké színed előtt legyen, mert te ígérted ezt, Uram, ó, Uram! Mert a te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!” (2Sám 7,29) Találunk példát arra, hogy hosszabb evangéliumi történetek vagy levélbeli szakaszok is előkerülnek. Ilyen a kánai menyegzőről szóló tudósítás (Jn 2,1-11), illetve a szeretet (méghozzá a krisztusi szeretet) dicséretét tartalmazó ismert himnusz az 1. Korinthusi levél 13. fejezetéből. Sorolhatnánk bőven. Akit érdekel, sét. Ha Krisztus tanúja nem beszél, akkor nem fogja más elmondani helyette az igazságot. Az egyik egyházi iskolánkban, ahol minden reggel az osztályokban imádsággal és igeolvasással kezdődik az első óra, az egyik tanár megkérdezte az iskolalelkészt: „Miért van erre szükség, hiszen a gyerekek otthon is olvashatnak igét, imádkozhatnak!” A válasz ez volt: „Lehet, hogy van ilyen is, de ha te nem készteted erre őket, akkor ma a harminc gyerekből huszonnyolc ige és imádság nélkül marad.” Korunk egyik legnagyobb hazugsága a lépten-nyomon hangoztatott, tetszetős szöveg: „A kereszténység magánügy, nem tartozik senkire, hogy ki miben hisz.” Jézus viszont azt mondja: „Nem rejthető el a hegyen épült város’.’ Nem kérkedni kell a hitünkkel, hanem ahogyan a virágtól elválaszthatatlan az iüata, úgy tartozik a krisztusi emberhez a tanúság. Jézus is tudja, hogy a föld végső határáig eljuttatni az evangéliumát olyan tanúkkal, mint mi vagyunk, nem lesz egyszerű. De most ezzel biztat: „Nem azért fognak hinni nektek az emberek, mert ti jobbak vagytok, bölcsebbek vagytok náluk, hanem mert mennyei erővel ruházlak fel titeket. Elküldöm Lelkemet, és majd ő fogja a ti szavaitokat, tanúságotokat élettel megtölteni. Csak a Lelkem avathat titeket nagykorú tanúságtevőimmé.” ■ Mekis Ádám Imádkozzunk! Ha tanúnak szántál engem, Istenem, akkor kérlek, ajándékozd hozzá mennyei erődet is, hogy a drága kincs, Fiad evangéliuma általam is terjedjen. Ámen. RÉGI-ÚJ LITURGIKUS , SAROK kérdezzen utána. Tanulságos, gazdagító olvasmány. Aki érdekelt, annak pedig adjuk kezébe. Fontos lenne - terveim között szerepel —, hogy kazuális istentiszteletekre felkészítő, rövid, olvasmányos füzetet jelentessünk meg. Ezeket egyszerűen az érintettek kezébe lehetne adni. Nem irányított, tematikus közmondásgyűjtemény, nem is egyszerűen szép gondolatok kincsesháza a textuárium. Igéket találunk benne, amelyek az igehirdetésben válnak Isten nekünk szóló szavává. Nem az a helyzet tehát, hogy ez az ige, a lelkész pedig igemagyarázatot tart. E bibliai mondatok nyomán az igehirdetésben megszólalhat az élő evangélium Isten lelke által, megszólítva az ott állókat, a közös életútra indulókat. S egyszerre csak azt éük át a jelenlévők, hogy nemcsak egy ősi irat bölcsességét olvasták fel, adták tovább, s nemcsak egy kortárs (a lelkész) szólította meg a házasulandókat, hanem maga a teremtő, életünknek értelmet adó, azt kiteljesítő és célba juttató Isten szólal meg a Biblia és az igehirdetés szavaiban. Megszólal, teremt, formál és megáld. ■ Dr. Hafenscher Károly ESKETÉSIIGÉK Mottó, útravaló vagy teremtő ige?
