Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-05-29 / 22. szám
FÓKUSZ Evangélikus Élet 2011. május 29. ► 7 ROGATE - az imádság vasárnapja Hogyan befolyásolja a lelki alkat az imaéletet? Imádságainkra nem kizárólag a hitbeli élményeink és tapasztalataink hatnak. Nagyjából három pont köré csoportosíthatjuk azokat a tényezőket, amelyek pszichológiai szempontból igen erőteljesen befolyásolják imaéletünket. Ezek közül kettő állandóan, folyamatosan érvényesül: a vérmérsékletünk és a személyiségünk. Mindkettő szorosan kapcsolódik jellemünkhöz, és lényünk részét alkotja. A harmadik tényező, azaz a pillanatnyi körülmények sok múló mozzanatból állnak, s hatásuk csak egy bizonyos ideig tart. (...) Jung svájci pszichiáter a jellemvonások osztályozásánál két alappillért használt: az általános viselkedés szerinti felosztást - befelé (introvertált típus) és a kifelé (extrovertált típus) fordulás -, illetve az uralkodó lelki tevékenység szerinti felosztást. Ez utóbbi tekintetében az egyén négy főfunkcióval rendelkezik, amelyek lehetővé teszik számára a külső világhoz és saját magához való alkalmazkodást. Ezek: a gondolkodás, az érzelem, az érzékelés és a megérzés (intuíció). Ezek velünk született tulajdonságok, és minden egyes emberben megtalálható mindegyik, de különböző fejlettségi fokon. (...) Isten teremtésének egyik legszebb tulajdonsága a különbözőség. Ha Isten - érzelmi jellegzetességeinket tekintve - nem teremtett bennünket egyformának, akkor ne próbáljuk meg felebarátunkat saját magunk pontos másává alakítani! Annak, hogy a különböző vérmérsékleti alkatokat megvizsgáljuk, nem pusztán az az értelme, hogy jobban megismerjük saját magunkat, hanem elsősorban az, hogy kapcsolataink úgy Istennel, mint testvéreinkkel egyre jobbá váljanak. (...) A gondolkodó típus Benne győz a logika az érzések fölött, az objektív igazság a szubjektív vélemény fölött. (...) Azt mondhatnánk róla, hogy a feje a legfejlettebb testrésze, tehát sokkal fejlettebb, mint mondjuk a szíve. Emiatt sokszor elég érzéketlen, és emberi kapcsolataiban, például a házasságban ez bajokat idézhet elő. Nem veszi észre mások érzelmi szükségeit, lelkiállapotát. (...) Az imádság az ő számára sokkal inkább gondolkodási folyamat, mint találkozás. Természetesen a szív és a szeretete is része Istennel való kapcsolatának, de nem az az első. Ésszerűen gondolkodva közelít Istenhez. Neki nem az a fontos, hogy érezze Isten jelenlétét, hanem az, hogy új gondolatok árja öntse el, amikor imádkozik. Még füzetet is vezet, amibe följegyzi ezeket az értelméből feltörő felfedezéseket. Sokan csendes órájuk gondolatait naplóba írják, amelyet nagy becsben tartanak. (...) Általában nehezebben fog hozzá az imádkozáshoz, mint más lelkialkatú emberek, mert az imádság kapcsolatteremtést és érzelemkifejezést jelent, s ez nem megy könnyen neki. (...) Éppen ezért a gondolkodó típusnak, főleg a befelé fordulónak, nagyobb erőfeszítéseket kell tennie. Egy ilyen ember magyarázta nekem egyszer: „Sokkal könnyebb lenne levelet írni Istennek.” (...) Hitéletét általában szilárdság és fegyelem jellemzi. (...) Szilárdsága a gyülekezet bástyájává teszi a nehéz időkben. A 16. századi reformátor, Luther Márton jellemében volt nagyon fejlett ez a funkció. Pál apostol is a gondolkodó típus jegyeit hordta magában, bár az érzelem működése is kifejezetten jellemezte őt (...). Az érzelmi típus Az érzelmi beállítottságú ember a következőképpen közelít a valósághoz: „Szeretem vagy nem szeretem; tetszik vagy nem tetszik?” (...) Az ilyen ember gyöngéd, bensőséges, határtalan melegséget és szeretetet képes árasztani. Az érzékenységet igénylő személyes kapcsolatok erős oldalát képezik. Erősen fejlett a „személyérzéke” - ez azt jelenti, hogy kiváló képességgel látja meg minden emberben, hogy felmérhetetlen értékű teremtmény, akinek megvannak a maga szükségletei és a maga bajai. Bele tud helyezkedni a másik világába, kiváló az empátiás készsége. (...) Imaéletére jellemző mindaz, ami egy bensőséges, meleg, személyes kapcsolat sajátja. Nem esik nehezére, hogy Istent mint gyöngéd szerelmest érezze meg és fogja föl. A formális, rendszeres imádság, amikor meghatározott időt szakít külön az imádságra, sokkal inkább gyönyörűséget jelent neki, semmint terhet, bár hiányzik belőle a gondolkodó típus természetes önfegyelme. Sokan úgy határozzák meg csendes órájukat, hogy „napi találkozásom az Úrral”. Az Istennel való bensőséges kapcsolat iránti vágy imaéletének kiemelkedő vonása. Az összes típus közül a legalkalmasabb arra, hogy az Úr szeretetét befogadja, és a hitet szeretetkapcsolatként élje meg. Sokkal többre értékeli az Isten lényéhez való tartozást, Isten közelségét, a vele való bensőséges kapcsolatot, mint Isten természetfölöttiségét, nagyságát és hatalmát. Az ő számára Isten tényleg „Abbá” - „édesapám". Ugyanígy viszonyul a Szentháromság másik két személyéhez is: Jézus és a Szentlélek élő és közeli személy a számára, és teljes természetességgel fordul hozzájuk imádságban. (...) Imaéletének veszélye a túlzott szubjektivizmus. Ő az érzelmek zsarnokságának leginkább kitett típus. „Amikor közel érzem magamhoz az Urat, a hitem rendben van. Ha távol érzem magamtól, a hitem működésképtelenné válik, és alkalmatlan tanítvány vagyok.” Tekintettel arra, hogy az érzelmek a körülmények - fáradtság, kedélyállapot, nehézségek - hatására könnyen változnak, az ilyen lelkialkatú hívők Istennel való kapcsolata olyan, mint egy „keljfeljancsi” fel-le ingadozik. Az érzelmi típusnak meg kell tanulnia kiaknázni az imádság tárgyilagosabb területeit is, például a közbenjáró könyörgést vagy kérést, hogy szert tegyen a szükséges szilárdságra, és így csillapodjanak az érzelmi hullámzásai. A Bibliában szép példáit találjuk ennek a temperamentumnak. Jeremiás, az érzékeny lelkű próféta, (...) Lázár nőtestvére, Mária, aki „a jobb részt választotta”. Ők és rajtuk kívül sokak példája mutatja, hogyan használta - és használja ma is - Isten a különféle lelkialkatú embereket az egyház építésének különféle szolgálataiban. Az ösztönösen megérző (intuitív) típus Az ösztönös megérzés (intuíció) az a lelki tevékenység, amely az észlelhető valóságon túl képes meglátni egy személy, egy dolog vagy egy helyzet lehetőségeit. Felhívja a figyelmet arra, ami a dolgok mögött rejtőzik, előre meglátja a lehetőségeket, és elébük megy. Álomlátó a szó legjobb értelmében. Újító és úttörő; gondolatokat és tetteket indít el, bár ő maga azután már nem folytatja, amit elkezdett. (...) Az új, az ismeretlen vonzza. Egy-egy új terv hamar lázba hozza, de általában sok mindent félbehagy, mert hiányzik a valóságérzéke. Gondolatait látomások és tervek töltik be. Igazi idealista, de minden gyakorlati érzéket nélkülöz. Az evangélisták és a misszionáriusok gyakran e típus képviselői. (...) A többi típussal összehasonlítva a megérző ember érdekes vonása a spontán fogékonyság a hit iránt. Van benne valami természetes miszticizmus. Az összes típus közül természeténél fogva ő képes a leginkább vallásos dolgokat felfogni; veleszületett érzékenységgel hangolódik rá a hitre, mondhatnánk, fejlett a vallásos ösztöne, vagy vérmérsékletéből adódik a hite. (...) Ez a természetes vallásosság persze nem felel meg a bibliai értelemben vett hitnek. El kell azonban fogadnunk, hogy az ösztönösen megérző típus sokkal nyitottabb a hitigazságok felé, mint például az érzékelő típus, akit elsősorban a kézzelfogható, megtapintható valóság vonz. A megérző lesz az, aki imaélete során a legkönnyebben lép be Isten jelenlétébe. Alkatánál fogva gyors és egyszerű az átmenet saját belső világából az isteni világba, hiszen szomszédos a kettő. Az imádság elkezdéséig megtett út rövid, sokkal rövidebb, mint a gondolkodó vagy az érzékelő esetében, főleg, ha azok extrovertáltak. (...) Ávilai Teréz vagy Keresztes Szent János lehetne ennek a csoportnak a két jellegzetes képviselője. A metafora és a jelképek nagyon fontosak a megérző típusú ember imádságában. János evangéliuma és a Jelenések könyve a legkedveltebb olvasmányai közé tartoznak. (...) Az érzékelő típus Ez a lelki típus a környezetére figyel, és pusztán érzékel. Nála (...) az érzékszervek állnak az első helyen Ez a típus megállás nélkül lát, hall, érint. Számára minden fontos, ami érzékelhető: a formák, a színek, az illatok, a gyakorlati részletek. Alig lép be egy terembe, máris készen áll a környezetről alkotott képe: a díszítés, a hangulat, az emberek öltözéke stb. (...) Nem ütközik különösebb nehézségekbe, ha Istennel kapcsolatot akar teremteni. Úgy beszél vele, mint barátjával. De van egy különlegessége: imádságai spontán törnek elő. Egy megfelelő külső inger könnyen imádságra bírja, de nem formális, átgondolt imádságra. Egy naplemente, egy szép táj, egy esztétikus látvány elég ahhoz, hogy önkéntelenül föltörjön belőle az Úr iránti imádat. Isten egészen közvetlenül jelen van a számára. Ám nem ilyen egyszerű összeszedett imádságba kezdenie. A fegyelem és a módszeresség nehezére esik. Az ő esetében a veszély az állhatatlanságban rejlik, abban, hogy engedi magát a pillanatnyi benyomásoktól elragadtatni. Mivel az érzékelő típusú ember ilyen könnyen ráhangolódik Isten imádására, nagy szükség van rájuk a gyülekezetben, bár nem töltik be a védőbástya szerepét úgy, ahogy a gondolkodó típus betölti. (...) Péter apostol személyisége jól példázza ezt a típust, bár az ő esetében a gondolkodás funkciója is igen fejlett volt. Az ő élete és jelleme bemutatja, hogyan használja Isten még a gyengeségeinket is céljai megvalósításának érdekében. (...) ■ Pablo Martínez Vila Forrás: Pablo Martínez Vila: Imádság és lelkialkat. Harmat Kiadó, Budapest, 2009. Ára 1750 forint. Farkas Borbála Ha nem volnál Ha nem volnál, meghaltam volna már. Hiába hordanék halomba könyveket. Csak ülnék közöttük, és lapjaikon keresnélek. Hiába virágoznának a fák, csak hervadásuk lenne hiteles. Hiába csókolna szájon nedvesen az éjjel, a csillagok üres tengerébe mártanám kezem, s csak homokot markolnék, pergő hiábavalóságot. Hiába ölelne a párom, válla felett kutatnám nyitott szemmel a sötétet. Hiába kérdezne gyermekem, nem volna hozzá szavam, csak kételyem ásítana rá, mi végre van. Hiába ünnepelne száz világ, az arcok szövetei között az elhulló perceket látnám. Hiába volnék, nem volnék akkor jó semmire.
