Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-01-16 / 3. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. január 16. !► 3 Istentiszteletek az éter hullámain tartott ökumenikus hálaadó isten­­tiszteletre készült (október 27-én Fabiny Tamás képmeditációs igehir­detésében a Jelenések könyvének 8. fejezete alapján a néhány évvel ez­előtti cunami, a 2010-es nyári árvi­zek és a vörösiszap-katasztrófa ké­peit vetítette ki a szendrői templom­ban). Ez, valamint Steinbach Jó­zsef dunántúli református püspök­nek a Magyar Református Szeretet­szolgálat Ez nem mese című videós kampányához készült karácsonyi áhítata készítette elő Szentesi Zöl­di László előadását. ránk és gyerekeinkre az agresszió és a kilátástalanság üzenete még a hír­műsorokból is. Keresztényként az a feladatunk - hangsúlyozta az előadó hogy a jó hírek terjesztésével pró­báljuk meg ellensúlyozni a minket körülvevő „negatív klímát”. Előadásában Szentesi Zöldi László ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a megváltozott technikai viszo­nyok között az egyházak tagjai sem maradhatnak le a modern eszközök kí­nálta lehetőségekről. A református zsinaton elhangzott szemléltető példát hozta fel érvként: tudomásul kell ven­!► Folytatás az 1. oldalról Az immár hagyománnyá vált előké­szítő alkalom most is áhítattal kez­dődött, amelyet a házigazda püspök Kol 3,7 alapján tartott. Igei gondolatait képes összeállí­tás követte: a jelenlévők megte­kinthették azt a képmeditációt, amely tavaly a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet szervezésében meg­A református médiaszemélyiség az Egyház és média összefüggései kom­munikációs szempontból témacím köré csoportosította mondandóját. Arra kereste a választ, hogy miként lehet eljuttatni a számunkra fontos hírt az emberekhez. Egyáltalán: mi­nek van hírértéke a világi és az egy­házi médiában? Napi szinten tapasztaljuk, hogy a rendszerváltás óta csak úgy ömlik nünk - mondta -, hogy a keresztény­ség bölcsőjeként számon tartott Euró­pában a kereszténység már csak egy a sok árucikk között egy képzeletbeli áruház polcán. Mi hiába tudjuk, hogy ez a legértékesebb áru, ha nincs meg­felelően „csomagolva” akkor nagyon nehéz eljuttatni a célközönséghez. Magyarországon is megváltoztak a viszonyok. Ötven vagy száz évvel ez­előtt ismereüen volt az, ami ma termé­szetes: szinte lélektől lélekig haladva kell elvinni az evangéliumot és elma­gyarázni Isten szavát. Ezt pedig csak úgy tehetjük, ha kellő alázattal fordu­lunk az emberek felé - tette hozzá az előadó. Befejező gondolataiban emlé­keztetett rá: Luther vagy Kálvin köve­tői a maguk idejében nagyon is mo­dern felfogású emberek voltak. Mi is tartozunk azzal elődeinknek, hogy a magunk keretei között, a modern kor technikai eszközeit felhasználva visszük, terjesztjük a jó hírt, az evan­géliumot - zárta térriafelvezetőjét a szerkesztő-újságíró. A bevezető előadást követő beszél­getés és rövid szünet után az alkalom másik házigazdája, az istentisztelet­közvetítésekért felelős szerkesztő, Nagy László látta el technikai és praktikus tanácsokkal a jelen lévő lel­készeket. (A televíziós istentisztelet­közvetítések időpontjai és helyszínei még szervezés alatt vannak.) Annak a kilenc evangélikus gyüle­kezetnek a rövid bemutatkozó írásá­val, ahonnan rádiós istentiszteletet közvetítenek, a korábbi gyakorlathoz híven ez évben is találkozhatnak ol­vasóink a közvetítést megelőző lap­számunkban, a hanganyagok pedig - utólag - letölthetők lesznek egyhá­zunk honlapjáról. ■ - bodazs -Püspökjelöltek: Bencze András és Szemerei János !► Folytatás az 1. oldalról A tanácskozás további részében meghatározták a püspökjelöltek be­mutatkozásának ütemezését. A két jelölt mindegyik egyházmegyét fel fogja keresni a következő menet­rend szerint: pon, 14 órától is lesz lehetőség talál­kozni - fórum keretében - a két püs­pökjelölttel. A választásra március 17-27. között kell a Nyugati (Dunán­túli) Egyházkerület gyülekezeteiben sort keríteni. Az új püspök beiktatá­sa június 25-én Győrött lesz. A közgyűlési tagok ezt követően ♦ Január 15., 10 óra: Somogy-Zalai Egyházmegye - Kaposvár ♦ Január 15., 16 óra: Fejér-Komáro­mi Egyházmegye - Székesfehérvár ♦ Február 5., 10 óra: a Vasi és a Sop­roni Egyházmegye közös alkalma -Bük ♦ Február 5., 16 óra: Veszprémi Egy­házmegye - Veszprém ♦ Március 5., 10 óra: Győr-Mosoni Egyházmegye - Bőny Ezenkívül a február 26-án Pápán megrendezendő egyházkerületi na­még döntöttek a győri gyülekezet kérvényéről. Az egyházközség a kon­­vent épületében újít fel egy lakást. A költségek megterhelik a gyülekezetét, amely ezért egymillió forintos támo­gatást kért az egyházkerülettől. A közgyűlés méltányolta a kérést, és a támogatás megadása mellett döntött. ■ Kiss Miklós A két püspökjelölt bemutatkozó írá­sa lapunk 5. oldalán Három Jeruzsálem A 2011-es ökumenikus imahét kísé­rő füzetét a jeruzsálemi keresztények munkaközössége állította össze. Az ő tolmácsolásukban ismerjük meg a különböző bibliai olvasmányokat, és ebben a nyolc napban az ő útmuta­tásuk alapján folynak világszerte az istentiszteleti és imaalkalmak. Az imahét mottója stílusosan a je­ruzsálemi keresztények közel két­ezer évvel ezelőtti életét mutatja be: „...kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban” (ApCsel 2,42) A mai jeruzsálemi ke­resztények arra mutatnak rá, hogy milyen volt a szent város tegnapi éle­te - ugyanakkor kitekintenek a hol­napra is, a mennyei Jeruzsálem ajándékára. Az első a bibliai Jeruzsálem. Nincs még egy város, amely ennyire mélyen gyökerezne a vallási hagyomány­ban. Tudósok szerint már a Krisztus előtti 14. században létezett Urusa­­lim kánaáni település, amelyet a zsi­dóság a szövetségláda odavitelével tett a maga fővárosává. Jeruzsálemet Dávid király erősítette meg igazán, majd a város Salamon templomépí­tésével kapott immár végleges vallá­si szerepet. Számos drámai esemény - mint például az ország két részre szakadása, a templom lerombolása és idegen hódítók bevonulása - veszé­lyeztette Jeruzsálem létét, ám a szent város a legmostohább körülmények között is megmaradt. Jézus életében is döntő szerepet játszott: az újszülöttet itt mutatták be, majd a tizenkét éves Jézus is ide zarándokolt szüleivel, később pedig ebbe a városba vonult be szamárhá­ton. A Megváltó többször utalt arra, hogy neki itt kell szenvednie, még­sem önmaga miatt sírt, hanem azért, mert Jeruzsálem nem ismerte föl meglátogatása idejét. Itt telt Jézus életének utolsó hete a templom­tisztítással, az utolsó vacsorával és a gyalázatos koncepciós perrel. És igen, e város határában magasodott a Golgota - ám éppen ezért Jeruzsá­lem volt Jézus feltámadásának, majd mennybemenetelének színtere is. A szent város volt Jézus ígéretének kiindulópontja: „...tanúim lesztek Jeruzsálemben (...) a föld végső ha­táráig!’ (ApCsel 1,8) Ezek után természetesnek tekint­hetjük, hogy Jeruzsálemben volt az el­ső pünkösd, majd itt szerveződött - Jézus testvérének, Jakabnak a vezeté­sével - az ősgyülekezet. Pál apostol is döntő jelentőségűnek tartotta a je­ruzsálemi keresztények támogatá­sát, ezért gyűjtött a jeruzsálemiek szá­mára kollektát, vagyis adományt. A pogányok közötti misszió megerősö­désével aztán csökkent, majd né­hány évszázaddal később, az iszlám térhódításával szinte teljesen meg is szűnt Jeruzsálemben - egy időre - a keresztény egyházi jelenlét. Ám a városban mindig maradtak, akár életüket is kockáztatva, Krisz­tust követő tanítványok. Az ő leszár­mazottaik Jeruzsálem mai kereszté­nyei. A lakosság egy-két százalékát alkotják csupán, többségükben arab nyelvűek. Az egész Közel-Keleten kisebbségben, számos országban ÉGTÁJOLÓ Ct) pedig - Irakban, Iránban, Szaúd- Arábiában - pedig kifejezetten ül­döztetések közepette élnek. Vérta­núik is vannak, akárcsak az első keresztényeknek. Újév napján az egész világ megdöbbenve értesült ar­ról a merényletről, amelynek során iszlám szélsőségesek felrobbantot­tak egy kopt keresztény templo­mot az egyiptomi Alexandriában. Több mint húszán meghaltak az ünneplő gyülekezetből. Felkavaró volt a kép: az áldozatok vére a kitárt karú Krisztust ábrázoló mozaik­padlón... A jeruzsálemi kereszténység ma talán nincs ilyen közvetlen életve­szélynek kitéve, ám a palesztinok jogfosztottságának ismeretében mély értelműek az imaheti program­­füzetnek ezek a sorai: „Hallgasd meg a szent városért, Jeruzsále­mért elmondott imáinkat. Vess vé­get szenvedéseinek, és tedd újra egésszé. Tedd megint otthonoddá, a béke városává és minden nép vi­lágosságává.” A jeruzsálemi keresztények több­sége izraeli megszállás alatt vagy menekültként él. Ezért szerepel a vá­ros egyházi vezetőinek imájában a palesztinok és izraeliek közötti ellen­ségeskedésre is utalva ilyen kérés: „Imádkozunk a menekültekért, akik e miatt a konfliktus miatt szóródtak szét a világban.” A Lutheránus Világ­­szövetség elnöke, Munib Younan szentföldi püspök maga is menekült családból származik, így nem csoda, hogy szinte minden alkalmat meg­ragad, hogy szót emeljen az arab ke­resztények érdekében. A kicsi, de élni akaró szentföldi evangélikus egyháznak számos gyü­lekezete van Jeruzsálemben, Rá­­malláhban, Gázában és máshol, sőt óvodákat és iskolákat is működtet­nek. A imahétre kiadott füzetből pe­dig arról értesülünk, hogy milyen testvéri módon összetartanak a je­ruzsálemi keresztény egyházak. Ezért is erőt adhat a liturgikus imád­ság visszatérő sora: „Jeruzsálem gyülekezeteivel együtt könyörög­jünk az Úrhoz”. Jeruzsálem több mint egy város. Azt a szent helyet jelképezi, ahova minden ember vágyódik. Dsida Jenő megrendítő versében, a megalázott magyarsággal való, feltétel nélküli sorsvállalását megszólaltató Psal­mus Elungaricusban olvashatók a következő sorok: „Mérges kígyó le­gyen eledelünk, / ha téged elfeledünk, / ó, Jeruzsálem! / Nyelvünkön izzó vasszeget / verjenek át, / mikor nem téged emleget, / ó Jeruzsálem! / Rot­hadjon el lábunk-kezünk, / mikoron hozzád hűtlenek leszünk, / ó, Jeruzsá­lem, Jeruzsálem!” A metafora átvezet minket egy harmadik Jeruzsálembe, amelyről az Újszövetség költői szakaszai szólnak. A Zsidókhoz írt levélben az eljöven­dő Jeruzsálemről olvasunk, amely­nek főpapja Jézus, aki megnyitotta a mennyei szentély kapuját (Zsid 12,22). Ez az az „eljövendő város” (Zsid 13,14), amelyet a hívő ember keres. A Jelenések könyvének egyik látomása szerint pedig a szent város, az új Jeruzsálem úgy száll alá a mennyből, mint egy férje számára felékesített menyasszony (Jel 21,2). E város ura, az élő Isten „letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom” (Jel 21,4). A bibliai Jeruzsálem, bár „a nagy király városa” (Zsolt 48,3) volt, gyak­ran cserélt gazdát, és sok feszültség forrása volt. A mai Jeruzsálem fájdal­masan megosztott, és sok szenvedést is ismer. Csak a harmadik Jeruzsá­lemben szűnnek majd meg az ellen­tétek és az indulatok. Ott már való­ban béke lesz. Isten lesz minden mindenekben. Az imahéten azt a vágyunkat fo­galmazzuk meg, hogy egykor majd ez lesz a mi osztatlan és közös városunk. Jeruzsálem, Jeruzsálem! Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents