Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-05-15 / 20. szám
Evangélikus Élet élő víz 2011. május 15. n Reformátorunk bátorító, útravaló tanácsai megkonfirmált, fiatal keresztényeknek Szolgálat-kész lelkész) elöltek ► így szól az Úr: „Nefélj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1) Istené vagyok! Luther Márton szótára szerint: „Mikor Isten megigazított, akkor a Krisztus vérével mint váltságdíjjal a bűn hatalmából tulajdonává vásárolt meg. Istené vagyok, más szóval »szent« vagyok. Nem vagyok többé a bűné, de magamé sem. Ez ellen »természetem«, »testem« tiltakozik. Velük Isten harcba állít. Istené vagyok, aszerint kell élnem. Krisztus a királyom, csak neki engedelmeskedhetem. Erre erőt a Szentlélek ad nekem. Azért ő a »megszentelő«.” „Aki keresztyén, az Krisztussal minden ő javában közösségre lép. Mivel pedig Krisztus szent, néki is szentnek kell lennie, vagy pedig tagadnia kell, hogy Krisztus szent. Ha meg vagy keresztelve, szent ruhát öltöztél fel, amely a Krisztus - mint Pál apostol mondja. A »szent« szó azt jelenti, ami az Isten tulajdona, ami egyedül őt illeti - neki szenteltetett. Ezért tanácsolja Péter is: Akik Isten tulajdonaiul adtátok magatokat, rajta legyetek, hogy ne sodródjatok megint világi kívánságokba; hanem az Isten uralkodjék, éljen s hasson bennetek. Akkor szentek vagytok, mint ahogy ő szent.” „Szentnek kell lenned; csak azt ne gondold, hogy magadtól, saját érdemedből vagy szent, hanem mert tiéd az Isten igéje, s a Krisztus igazított, szentelt meg, s adta neked a mennyet. Erről kell hitet tenned, ha keresztyén akarsz lenni. Mert Krisztus nevének leggyalázatosabb káromlása volna, ha tagadnánk, hogy az ő vére mossa el bűnünket, és tesz szentté. Hinned és vallanod kell tehát, hogy szent vagy, de nem a saját kegyességeddel, hanem a Krisztus vérével. Erre a hitre tedd fel az életedet, mindenedet, s bármi érjen, vállald érte.” „Ezért az újjászületett hívő egész élete abból áll, hogy a szív fohászkodásával, a cselekedet kiáltásával, a test fáradozásával mindig csak azt az egyet követeli, sóvárogja és esdekli: mindhalálig napról napra lehessen megigazult, soha meg ne állapodjék, tényleges célhozérkezettséget sohase ismerhessen, hanem mindig csak várja a megigazítást, mintha az halála órájáig birtokán kívül volna, mivel ő maga még mindig bűnben él és vesztegel.” „Aki erős hittel és szilárd reménységgel hiszi, hogy Isten gyermeke, az valóban az is, mert ilyent senki sem hihet Szentlélek nélkül. Ha hiszed, hogy bűneidért csak Krisztus fizethet meg - jól teszed. De emellett hidd azt is - magad soha, csak a Lélek ébreszthet benned ily hitet -, hogy bűneid Krisztusért valóban meg vannak bocsátva. Ez az a bizonyosság, melyet a Szentlélek ad a mi lelkűnknek: bűneid meg vannak bocsátva. így lesz az ember - mondja az apostol - hite által igazzá. Teljes erővel kell hinned, hogy Krisztus nemcsak a kiválasztottakért halt meg és tett eleget, hanem érted is. Az örök élettel sincs különben. Nem elég hinned, hogy Isten neked kegyelemből örök életet akar ajándékozni. Hanem bírnod kell a Szentlélek bizonyságtételét, hogy az örök élet Isten kegyelméből valósággal is a tied lesz.” „Erősítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél értünk!” (Confirma; EÉ 39) ■ Válogatta: G. A. Forrás: Jer, örvendjünk, keresztyének - Luther írásaiból mindennapi áhítatra (436., 273., 276., 277., 279. o.) Célegyenesbe érkeztek a 2010/2011- es tanév hatodéves teológusai. A május 2. és 4. között az Evangélikus Hittudományi Egyetemen lezajlott utolsó konzultáción a szolgálatba állás kérdései foglalkoztatták a hallgatókat. Az előadások és beszélgetések során a gyülekezetépítés gyakorlati feladatai kerültek elő: a hivatalvezetés, a pénzügyek kezelése, a diakóniai és iskolai lelkészi tennivalók, a lelkigondozás kihívásai. Az együtt gondolkodásban nagy segítséget jelentettek a meghívott szakemberek, többek között Paavo Kettunen gyakorlati teológiai professzor a joensuui egyetemről, aki a finn evangélikus egyházban jelenleg zajló strukturális változások hátterével is megismertette a résztvevőket. Talán leginkább a Luther-kabáthoz való méretvétel során került kézzelfogható közelségbe a néhány hónapon belül elkezdődő új szolgálat, amely némi szorongást és lelkesedést egyaránt ébresztett a lelkészjelöltekben. A mentorok közül Szemerei János adta át nekik a lelki útravalót ApCsel 20,24 alapján tartott reggeli áhítatában. Azokkal szemben, akiknek a küldetés teljesítéséért az életük sem drága, a világ tehetetlen - fogalmazott. Ha ilyen mértékű odaszánás áll a jövendő lelkészek munkája mögött, akkor meglesz bennük az a hitelesség, amely minden egyházi szolgálat alapja, amely nélkül nem ér semmit a legjobb gyülekezetépítési stratégia sem. ■ - MADAMI -Hogyan gyakoroljuk a munkahelyi nagylelkűséget? HETI ÚTRAVALÓ Egy barátom - nevezzük Joe-nak - a közösségében nagylelkűségéről volt ismert, sőt még olyanokkal is így viselkedett, akikkel ugyan alig volt kapcsolatban, de tudta róluk, hogy éppen nagy szükségük van valamire. Joe egyszerűen csak örömmel tette mindezt. Boldog volt, amikor másokon segíthetett. Egy nap mégis - egy váratlan esemény hatására - be kellett ismernie, hogy miközben a munkahelyén kívül kedves az emberekkel, saját beosztottjairól megfeledkezik. O és felesége egyszer észrevették, hogy az egyik alkalmazottnak nagy szüksége lenne valamire, ami némi munkával és néhány alapanyag beszerzésével viszonylag könnyen elkészíthető. Barátom hamarosan magához ragadta a kezdeményezést, beszerezte az alapanyagokat, és mozgósította a többi alkalmazottat, hogy közösen oldják meg a problémát. Mivel együtt dolgoztak, senkinek sem kellett nagy áldozatot hoznia, viszont könnyedén igazolták a szólást: „Sok kéz hamar kész.” Joe még ma is rendkívül nagylelkűen bánik az idejével és energiájával, sőt még az anyagi forrásaival is, de arra is odafigyel, hogy a cégén belül jelentkező szükségletekről is tudjon, mert a cég valójában olyan, mintha az otthona lenne. Magán is mosolyogva emlékszik vissza azokra az időkre, mikor még hanyagul kezelte a munkakörnyezetében felmerült problémákat, pedig ezek az orra előtt voltak. Világos, hogy Joe nem szándékosan nem vette észre ezeket az egyértelmű igényeket. Könnyen megesik, hogy néha nem figyelünk föl arra, mire van szükségük a közelünkben lévőknek - akár a munkahelyünkön, akár otthon -, miközben távolabbra koncentrálunk, hogy észrevegyük a bajban, szükségben lévőket. Időnként távollátóvá válunk, amikor jó lenne rövidlátónak lennünk. Példát vehetünk a közel-keleti pásztorokról, akiknek vigyázniuk kell a bárányaikra, folyamatosan figyelve az egészségükre és a biztonságukra. Ezek a pásztorok folyton figyelik a nyájuk környezetét, nehogy ragadozók közelítsenek, de produktívan és hatékonyan végezzék a munkájukat, ők hasonlóképpen joggal várják el, hogy szükség esetén segítséget nyújtsunk számukra. A segítség lehet személyes tanácsadás; szabadság, ha az jelenti a megoldást; olyan képzett szakmabeliekkel való kapcsolatfelvétel, akik bizonyos szakkérdésekben támogatást tudnak adni; családi problémák megoldásában való közreműködés; szükség esetén akár pénzügyi segítség is. minden egyes bárányt is külön megvizsgálnak, hogy észrevegyék és mihamarabb gyógyítani tudják a betegségeiket, sérüléseiket, vagy egyszerűen csak ellenőrizzék, hogy az állatok nem esznek semmi ártalmasat. Alkalmazzuk ezt az analógiát a saját vezetői szerepünkre: mintha „pásztorok” lennénk a piacon, az alkalmazottainkat a családunkhoz hasonlónak kell tekinteni. Foglalkoztatjuk őket, és míg joggal várjuk el, hogy A Biblia Újtestamentumában így szól íTim 5. részének 8. verse: „Fia pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél’.’ Milyen súlyos állítás is ez! Az alkalmazottaink nem családtagok, mégis, ha vezetők vagyunk, a nagylelkűségnek érződnie kell a munkahelyünkön is - és ehhez nekünk kell megtennünk az első lépést! ■ Rick Boxx Forrás: Monday Manna „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre’.’ (2Kor 5,17) Húsvét ünnepe után a harmadik héten az Útmutató reggeli és heti igéi hirdetik: Jézus a feltámadásával örökkévaló örömöt szerzett népének, s minket is részesít győzelmében! Ezért ti is ujjongjatok: Jubilate Deo! „Örvendezzetek Istennek, minden földek!” (GyLK 718); „mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek” (Neh 8,10)! Az ujjongó gyülekezet válasza: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a Krisztusban.” (Ef 1,3; LK) A Szentlélekben való öröm titka Luther szerint: „Szívünk pedig örvend, mikor feltámadását magunkra vesszük, s látjuk, hogyan győzte le javunkra a bűnt, halált és ördögöt, hogy általa mi is örökké éljünk. Ez az igaz, örökre megmaradó öröm, melyet soha senki nem vehet el tőlünk.” Krisztusban lenni s maradni: ez a keresztények életcélja. Maga az igazi szőlőtő kéri hatszor (!) a szőlővesszősorsú tanítványoktól: „Maradjatok énbennem!” (Jn 15,1-8) Ez a gyümölcstermés és az imádságmeghallgatás előfeltétele is, és így dicsőíthetjük mennyei Atyánkat, aki szent igéje és Szentlelke által újjászült minket, hogy így új teremtéssé legyünk! „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk’.’ (íjn 5,4) Isten gyermekei hit által befogadták a testté lett Igét, őbenne élnek (lásd Jn 1,12 és Gál 2,20)! Ám Isten haragja van a hitetlen, gonosz embereken, mert „megismertékIstent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké” {Rám 1,21a.25b). Az ős/főbűn tehát a hitetlenség Isten iránt s a bálványimádás: „...olyanok lesztek, mint az Isten..!’ (íMóz 3,5) De miért szorongatja Pált az Úr Krisztus szeretete? Azért, „hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt”. Mert Isten „megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát” (2Kor 5,15.18). Jézus neve is üzeni: az Úr megszabadít, megvált a bűntől és következményétől! S a benne hívőknek, mindenkori tanítványainak ígéri: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek!’ (Jn 8,36) Pál is örömmel írja, hogy akik Krisztusban vannak, azok Lélek szerint élnek, járnak-kelnek e világban. S mert az Atya-Fiú Lelke lakik bennetek, ezért az Isten, „aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által” (Róm 8,11). Ám előzőleg Pilátus kiszolgáltatta a zsidók királyát: „Ecce homo” - „íme, az ember!” Halálának oka: istenkáromlás (lásd 3MÓZ 24,16);,,« törvény szerint megkell halnia, mert Isten Fiává tette magát” {Jn 19,5 s 7). De a megdicsőült Isten Fia győzelméből részesíti azokat, akik e földön hisznek benne, és megváltottai vele élnek majd Isten új világában, „...szolgái imádják őt, és látnifogják az ő arcát, (...) és uralkodnakörökkön-örökké!’ (Jel 22,3-5) »•••a mennyekben / Vár öröm végtelen. (...) / Zeng, ujjong szüntelen. (...) / És ékességben látja fenn / Ég és föld Istenét.” (EÉ 527,1) ■ Garai András
