Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-01-02 / 1. szám

4 ◄! 2011. január 2. KERESZTUTAK Evangélikus Élet A Csendes éj a legtöbbször felvett karácsonyi dal A Csendes éj angol nyelvű változata lett minden idők legtöbbször lemezre énekelt karácsonyi dala Nagy-Britan­niában. A PPL szerzői jogi csoport szerint a matuzsálemi, közel százkilencven éves, oszt­rák eredetű ének olyan „ka­masz” karácsonyi dalokat elő­zött meg, mint a White Christ­mas és a Winter Wonderland. A Csendes éj (Silent Night) több mint százhetven lemezen szerepel. Ez egy „gyönyörű dal, amely teljes egészében tükrözi a ka­rácsony hangulatát” - monda a PPL egyik munkatársa. „A The Dickies punkbandától Si­nead O’Connor énekesnőig mindenki felénekelte, ez is mutatja, hogy milyen jól illik a különböző stílusokhoz” - je­gyezte meg Mike Dalby. A PPL egy hozzávetőleg 1800 karácsonyi lemez tartal­mát átfogó adatbázis alapján ál­lította fel a legnépszerűbb ka­rácsonyi énekek listáját. Ami a Csendes éjt illeti, Sinead O’Con­nor változata a legnépszerűbb Nagy-Britanniában. A klasszi­kust az utóbbi években Chris­tina Aguilera, Susan Boyle és Annie Lennox is énekelte. A Csendes éj eredeti, német nyelvű verzióját Stille Nacht címmel egy Joseph Mohr nevű lelkész írta 1816-ban. Az ének - amelyet azóta negyvennégy nyelvre fordítottak le - 1818 karácsonyestéjén csendült föl először. M MTI Szenteste támadtak hívőkre Három templom ellen intéztek támadást szenteste Nigéria észa­ki részén - feltehetően iszlamista szektatagok. A támadások­ban hatan meghaltak, és egy templom leégett - közölte a ni­gériai hadsereg egyik szóvivője. Alamderi térségében, Maiduguri városában egy baptista templomba rontottak be a Boko Haram nevű csoporthoz tar­tozó fegyveresek: öten - köztük a lelkész - meghaltak. A temp­lomot a támadók felégették. A város egy másik részén egy biz­tonsági őrt öltek meg egy templomban a szektatagok. Egy har­madik támadást Maiduguriban katonáknak sikerült megaka­dályozniuk. M MTI Assisi Szent Ferenc állított fel először betlehemet Az első karácsonyi betlehemállítás - amely szokás később világszerte elterjedt- Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik. Az itáliai Greccióban 1223-ban kérte meg egy barátját, hogy rendezzen be egy barlangot, készítsen jászolt, hozzon szalmát, szama­rat, ökröt, és értesítse a pásztorokat. így- „alkalmi színészekkel” - elevenítették fel a szent éjszaka eseményeit. A fáklyákkal messze földről érkező zarándokok egyi­ke Ferenc beszéde után azt észlelte, hogy a jászolba fektetett baba megelevenedett- közölte a Ferences Sajtóközpont decem­ber 23-án a Magyar Távirati Irodával. A betlehemállítás az egykori események átélését segíti, felhívva az emberek figyelmét arra, hogy Jézus „hajléktalanul, nincstelenül jött a világra, magára véve minden emberi fájdalmat, nélkülözést, vagyis egy lett velünk e szent éjszakán” - fogalmaztak. Assisi Szent Ferenc azt is elrendelte, hogy karácsonykor bőséges alamizsnát adjanak a szegényeknek, és kérte a gaz­dákat, hogy „a Jézus jászlánál hűségesen szolgáló jószágok utódai e napon dupla adag takarmányt kapjanak”. Közlésük szerint országosan is kiemel­kedő a pécsi ferences templom betlehe­me, melynek több tucat életnagyságú fi­guráját ferences szerzetesek faragták több mint száz éve. Az egyik „háromki­rály” élethű elefánton érkezik meg min­den évben a templom szentélyébe, és nem hiányzik a ferences betlehemes elefánt a budai, Margit körúti templomból sem. M MTI A Jupiter lett volna a betlehemi csillag? Évszázadok óta foglalkoztatja a tudóso­kat a betlehemi csillag - üstökös, avagy szupernóva (a Napnál nagyobb tömegű csillag végső robbanása) jelezhette-e a napkeleti bölcseknek Jézus születését? Egy brit csillagász szerint viszont a Jupiterről van szó. A bibliai leírásokban sok a bizonytalan­ság, így nehéz pontosan megállapítani, hogy mi is történt több mint két évezred­del ezelőtt, ám Mark Thompson egy je­lentős csillagászati eseményt fedezett fel, amely megmagyarázhatja a jelenséget - olvasható a Discovery News (http://news.discovery.com) hírei között. Történelmi feljegyzések, valamint a bolygók és a csillagok kétezer évvel ezelőtti helyzetének számítógépes szimu­lációja alapján a brit asztronómus úgy vé­li, hogy a betlehemi csillag történetét a Ju­piter mozgása magyarázhatja meg. A Kr. e. 3 szeptembere és Kr. e. 2 má­jusa közötti időszakban három olyan együttállás volt, amikor a Jupiter igen kö­zel került az Oroszlán csillagkép legfénye­sebb csillagához, a Regulushoz. Az ese­mények eme ritka sorozata igen furcsá­nak tűnhetett azok szemében, akik járta­sak voltak a csillagászat tudományában. Mark Thompson kiderítette, hogy a gázóriás kelet felé haladva közelítette meg a Regulust, mielőtt irányt váltott vol­na, s nyugati irányban haladt el a csillag mellett. Ezt az irányváltást retrográd mozgásnak nevezik. Mivel a Föld és a Ju­piter majdnem kör alakú pályán halad, ám bolygónk gyorsabban kering, úgy tűnhet, mintha „megelőznénk” a gázóriást. Lát­szólag mintha a Jupiter irányt váltott volna, majd ismét „tett egy fordulatot”, hogy újra kelet felé vegye az útját... A három napkeleti bölcs - kiket sokan a zoroasztrizmus nevű vallás papjainak hisznek, s ha ez a feltételezés igaz, kép­zett csillagászok voltak - felfigyelhetett a Jupiter furcsa mozgására, amelyet égi jelnek véltek. „A retrográd mozgás azt je­lentette, hogy a bolygó nyugati irányban haladt, s a három bölcs Perzsiából a Ju­pitert követte” - hangsúlyozta Mark Thompson. Teveháton az út körülbelül három hó­napot vehetett igénybe, s érdekes módon ez idő alatt haladt a Jupiter nyugat felé. Az Indiana Egyetem kutatói 2003- ban állapították meg, hogy egy hónappal a Mark Thompson által kiszámított idő­pont után a Jupiter és a Vénusz látványos együttállása volt: a két bolygót Kr. e. 2 jú­nius 17-én szabad szemmel nem lehetett „elválasztani” egymástól az égen. Elvezethette-e a bizarr irányváltásokat végrehajtó Jupiter, amely látványos együttállásba is került a Vénusszal, a há­rom napkeleti bölcset Betlehembe? Ez le­hetett véletlen egybeesés, de létezik egy sor más magyarázat is a betlehemi csil­lagra. Ám a Jupiter eme bizonyított együttállásai olyan látványos égi ese­mények voltak, amelyeket feljegyezhet­tek az ókori szövegekben. N MTI Egy ország, ahol huszonhat napos a karácsony ► A címben megfogalmazott állí­tás korántsem teljesen igaz. Tré­fásan fogalmazott így Magnea Sverrisdottir, amikor a hazájá­ban, Izlandon honos karácsonyi szokásokról kérdeztem. Erre a beszélgetésre még 2010 novem­berében került sor Piliscsabán, egy nemzetközi női konferenci­án. Úgy vélem azonban, hogy az izlandi teológusnő szavai most is aktuálisak, különösen az új esztendő küszöbén, amikor oly­kor még a hívő emberek is aggo­dalommal telve tekintenek a holnap elé...- Sokunk számára távolinak tűnő szigetországból érkezett. Bemutatná kicsit Izlandot?- Elszigeteltségünket mi magunk is érzékeljük. Ahhoz, hogy Európa bármelyik pontjára eljuthassunk, bi­zony korán el kell indulnunk. A leg­több repülőjárat hajnali fél négy és fél öt között indul Reykjavíkból, a fővá­rosunkból. El kell érniük a csatlako­zást Svédországban vagy Dániában. Sokszor fel is merül bennünk a kér­dés, hogy vajon Közép- vagy Dél-Eu­­rópában egyáltalán tudnak-e rólunk.- A közelmúltban azért kellőkép­pen megismerte a világ a szigetet: 2010 áprilisában az Eyjafiöll vulkán ha­muja belepte majd egész Európát.- Az a mókás, hogy mi Reykjavík­­ban szinte semmit sem érzékeltünk belőle. Szigetországunk a nyugati szelek övezetében fekszik, így a por­ból mi nem kaptunk semmit. Ragyo­góan sütött a nap a város felett. A tá­volban ugyan láttunk sötétebb felhő­ket, de igazából csak a hírekből érte­sültünk arról, hogy lebénult a világ lé­gi közlekedése. Furcsa érzés volt át­élnünk, hogy egy ilyen jelentéktelen ország, mint a miénk, ahol a lakos­ság alig több mint 300 ezer főt szám­lál, mekkora galibát tudott okozni, természetesen önhibáján kívül. De valamit érzékelhettek más népek is abból a valóságból, amellyel mi na-Magnea Sverrisdottir ponta szembe kell, hogy nézzünk. Szigetünk ki van szolgáltatva a termé­szet erőinek. Nemcsak lenyűgöző gejzíreink, hőforrásaink vannak, ha­nem veszélyekkel is kell számol­nunk. A házakat Izlandon például eleve úgy kell építeni, hogy ellent tud­janak állni a gyakori földrengéseknek.- A 2008-2009-es esztendőkben nemcsak a természet erői, hanem a pénzvilág csődje is megrázta orszá­gukat.- Meg fogja lepni a válaszom: én ezt nem bánom. Természetesen trau­ma volt átélni, hogy egyik napról a másikra csődbe ment az Ország. A la­kosság nagy százaléka kifejezetten jó­módban élt. A bankszektor virágzott. Megérte hiteleket felvenni autókra, egzotikus utazásokra, hiszen a biztos jövedelmekből könnyedén lehetett törleszteni az adósságot. Most sokan fulladnak bele felvett hiteleik vissza­fizetésébe. Nagyon sajnálom ezeket az embereket. Én magam is vissza kellett, hogy fogjam a kiadásaimat. Nehéz időszak áll előttünk, amíg a gazdasági összeomlás után újra talpra állhatunk. Mégis azt mon­dom, nem volt hiábavaló ez a szen­vedés. Szembesülniük kellett az izlan­diaknak azzal, hogy az ember életé­ben mi is az igazi érték. A jómódban ugyanis az ember könnyen megfeled­kezik a valóban fontos dolgokról. Óri­ási lehetőség, ugyanalckor mérhetet­len felelősség is ez most az egyház számára. Izlandon szinte mindenki evangélikus. Államegyházként a szü­letések, a halálozások alkalmával hi­vatalosan találkozunk az emberekkel. Eddig azonban kevesen jártak temp­lomba, kisebbségben voltak azok, akik ápolták a kapcsolatot a gyüleke­zetekkel. Ez az elmúlt két évben megváltozott. Az emberek megkeres­nek bennünket problémáikkal, kilá­tástalan helyzetükben tőlünk kérnek tanácsot. Vágy van bennük a transz­cendens, vagyis az e világ feletti ér­tékek iránt. Keresik azt a valakit, aki biztos alapja lehet az életüknek.- Hol érzi az egyház szolgálatának a buktatóit?- A hitelesség kérdésében. Ha Krisztus népe nem követi azt az érték­rendet, amelyet szóval hirdet, akkor nemhogy alkalmatlan eszköze, ha­nem egyenesen gátja lesz annak, hogy az emberek Krisztushoz találjanak. Tagja vagyok egy tényfeltáró bizottság­nak. A közelmúltban derült ki, hogy egy korábbi egyházi vezetőnk bizonyí­tottan molesztált, szexuálisan bántal­mazott fiatal lányokat. Ez a botrány megrázta az izlandi közvéleményt. És most ennek az egy lelkésznek a so­káig takargatott bűnével azonosítják magát az egyházat. A tényfeltáró bi­zottság egyik feladata, hogy őszintén beszéljen a történtekről, kifejezze együttérzését az áldozatok felé. Leg­főképpen azonban az a fontos, hogy ki­dolgozza azokat a működési szabályo­kat, amelyek megakadályozhatják, hogy ilyen ismét megtörténhessen.-Ez a gyakorlatban mit jelent?- Ifjúsági táborainkban például megszabtuk, hogy a férfi vezetőink milyen feltételekkel érintkezhetnek a leányokkal. De számtalan módon igyekszünk tenni azért, hogy egyhá­zi dolgozóink szolgálataira ne vetül­hessen a gyanú árnyéka sem.- Végezetül elárulná, miért is me­sélte mosolyogva, hogy Izlandon az ünnep huszonhat napon át tart?- Tudja, mi tele vagyunk titkokkal. A téli éjszakákon nagy a sötét, a földből mindenfelé sejtelmes gőz árad. És természetesen a mélységben, a magaslatokon szellemek laknak... Ne ijedjen meg, nem tértem po­gány hitre, csupán az ősi, izlandi mondavilágot idézem. Nálunk karácsony ünnepe sem lehet mesék nélkül. Izlandon nem a Mikulás hozza az ajándékot, hanem Gryla tizenhárom fia. Ő sajnos go­nosz tündér, de a gyermekei már ked­ves manócskák. Egyenként látogat­ják meg a gyerekeket, és minden este ajándékot hoznak. Első éjszaka, december 14-én Gully jön. Ő az egyetlen komisz manó, merthogy azoknak a csizmájába, akik rosszal­kodtak, csoki helyett bizony burgo­nyát tesz. Huszonhat napig tart a mó­ka, hiszen Gryla fiai ahogyan jönnek, úgy is térnek vissza egyenként a he­gyekbe. Az utolsó manó visszatéré­se január hatódikára esik. Bizonyá­ra a kereszténység befolyásolta az ere­detileg pogány hagyományt, hogy a zárás épp vízkereszt ünnepére került. Sok vidámság van ezekben a na­pokban. A manóknak tejet, kenyér­­morzsákat kell kitenni, s mindez rendre el is fogy másnap reggelre. E rituálék azonban a félelemben gyö­kereznek: az emberek azért lakatták jól a manókat, hogy azok ne támad­janak ellenük. így karácsony táján gyakran jut eszembe a betlehemi angyalok éneke: „Neféljetek!” Micso­da üzenet hordozói lehetünk mi, keresztények! Eljött a világba az, aki megszabadíthat a félelmeinktől, ag­godalmainktól. ■ B. Pintér Márta Az izlandiak hagyományos építésű házaival a bonyhádi evangélikus gimnázium diákjai közül is megismerkedhettek néhányan

Next

/
Thumbnails
Contents