Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-05-01 / 18. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2011. május í. !► 5 Budapestnél nagyszerdán tetőztek a békehullámok a Dunán ► Folytatás az í. oldalról Miután a hírek nem igazán arról szólnak, hogy májussal minden formájában megszűnőben lenne az agresszió, akár mosolyt is fakaszthatna arcunkra az EVT - évtizeddel ezelőtt meghirdetett - jó szándékú „erőlködése” Csakhogy az erőszak leküzdésére sürgető felhívás alapvetően a keresztény/keresztyén felekezetekhez tartozókhoz szólt, miként a Békehullámok... elnevezésű projekt megálmodói is a Duna menti államok keresztényeit kívánják - részben az EVT-évtized programjához csatlakozva - önvizsgálatra késztetni. A Békehullámok a Dunán rendezvénysorozat deklarált célja, hogy „bátorítson az erőszak felismerésére és leküzdésére, keresztényekként az erőszakmentes együttélésért történő fellépésre, a kapcsolatok építésére, a béke lelkiségének megélésére. A központi kérdés: hogyan válhat a Duna, amely a történelem során gyakorta volt háborús összecsapások tanúja, Európa növekvő globalizációjának összefüggésében a béke folyamává?” Bár a központi kérdésre önmagában a budapesti konferencia sem tudott megfelelni, a Deák téri evangélikus gimnázium dísztermét csaknem zsúfolásig töltő hallgatóság - az előadók jóvoltából - meggyőző, hiteles válaszokat kaphatott a konfliktuskezelés kérdéseire. Dr. Csepregi András már bevezető előadásának címével - Látni, érteni, tenni - irányt mutatott. (A jelenleg fasori iskolalelkészként szolgáló teológus előadásának szerkesztett változatát lapunk jövő heti számában tervezzük közölni.) Cselekvő szolidaritásra ösztönzött a világ számos országában ma is tényleges életveszélynek, üldöztetésnek kitett keresztények érdekében Víz Péter, a CSI Magyarország igazgatója. Előadásának hallgatói - egyebek mellett - arról a meghökkentő tényről is értesülhettek, hogy a kopt keresztények ellen olykor még Németországban is atrocitásokat követnek el muzulmán hitű egyiptomi menekülttársaik... A békehullámok elsősorban mégis a sárszentlőrinci gyülekezet roma tagjai révén nedvesítették meg sokak szemét. Pedig vezetőjük, Bakay Péter evangélikus missziói lelkész elöljáróban rámutatott arra, hogy a bűn megannyi formája - irigység, önzés, hatalomvágy stb. - nem településspecifikus. Mi több, a „faji ellentétek” nem csupán a cigány-magyar, de éppenséggel a cigány-cigány viszonyra is jellemzők. Tudniillik - mint mondotta - a cigányok számára nem mellékes az sem, hogy ki beás, ki oláhcigány, ki pedig - például - romungró... Méltán váltott ki azonban a hallgatóságban szívet melengető érzéseket annak a cigány asszonynak a bizonyságtétele, aki elmondta, hogy Krisztusra találása milyen változást hozott - eladdig köztörvényes bűnök elkövetésétől sem mentes - életében. Összegzésképpen elmondta: „Becsületesen nehéz élni - de sokkal jobb!” A sárszentlőrinci romák közös éneklését követően Szűcs Teri, a Református Missziói Iroda munkatársa a cigányság iránti szenvedélyes elfogultsággal részletezte a három évvel ezelőtti romagyilkosságok áldozatainak megsegítését célzó civil kezdeményezések eredményeit. • A hallgatóság számára már eddig is több szempontból revelációként ható konferencia végül a keresztény konfliktuskezelés módozatainak további három különböző színterére kalauzolt. Rendkívül szuggesztív előadásában a Duntántúli Református Egyházkerület püspöke, Steinbach József a gyülekezeteken belüli konfliktuskezelés lehetőségeit elemezte személyes lelkészi tapasztalatai alapján. Börönte Márta rákosszentmihályi evangélikus lelkész az erőszakmentes kommunikáció elsajátítása érdekében tett erőfeszítéseit propagálta, míg a Pünkösdi Teológiai Főiskola oktatója, Beke László baptista lelkipásztor a családon belüli konfliktuskezelés szükségességét taglalta - megrázó élethelyzetek felvillantásával. Sajnálatos, hogy a tudósítás terjedelmi korlátái nem teszik lehetővé e színvonalas előadások tartalmának kifejtését, ám akkor annak rögzítésére sem maradna helyünk, hogy a nemzetközi rendezvénysorozat magyarországi fővédnökének közreműködését méltassuk. Márpedig Völgyessy Szomor Fanni énekművész nagyszerű műsor-összeállítással járult hozzá a délután sikeréhez... Nem tettünk említést a konferencián bemutatkozott bel- és külföldi vendégekről sem, akik közül többen a templomi istentiszteleten is szolgálatot vállaltak. Az alkalomhoz illően „díszletezett” Deák téri evangélikus templomban szintén az ökumené jegyében zajlott az ünnepi istentisztelet. Külön öröm volt - vélhetően nem csak a szervezők számára -, hogy e nemzetközi figyelemmel övezett eseményt két olyan kormánytag is megtisztelte jelenlétével, akik számára természetes közeget jelentett az imádkozó közösség. Réthelyi Miklós személyében „Deák téri családtag”, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetője köszöntötte elsőként a gyülekezetét, bibliai igehelyekkel mutatva rá arra, hogy az emberi békesség kultúrája a krisztusi szeretet alapján tanulható, sajátítható el. Csupán a tapsot tiltó (és ezúttal betartott) Deák téri (egy)házirend akadályozta az önfeledt tetszésnyilvánítást a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának szavai után. Gondolatgazdag köszöntőjének végén Balog Zoltán ugyanis azt találta üzenni: „A munkamegosztás nem azt jelenti, hogy a kormány dolgozzon, az egyház pedig imádkozzon. Mert biztos vagyok benne, hogy az egyházban is vannak, akik nemcsak imádkoznak, hanem dolgoznak is, Önök meg legyenek biztosak benne, hogy a kormányban is vannak, akik nemcsak dolgoznak, hanem imádkoznak is.” Igehirdetéssel a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnökpüspöke, Gáncs Péter szolgált a 2011. esztendő igéje - „Negyőzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval’.’ (Róm 12,21) - alapján. Aszódi, Deák téri és fasori diákok tolmácsolták három evangélikus gimnáziumunk tanulóinak békeüzeneteit. Előttük azonban az aszódi iskolalelkész fogalmazta meg - rendkívül találóan - a békehullámos projekt tulajdonképpeni lényegét. Simon Attila emlékeztetett arra, hogy a hajókon mindig két zászló leng: a nemzeti mellett mindig annak az országnak a lobogója, amelynek felségvizén tartózkodik a hajó. A Békehullámok a Dunán projektben hat olyan tartomány, illetve állam (Württemberg, Bajorország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország és Románia) vesz részt, amelynek területén áthalad a folyó. Ezen országok keresztényei - saját nemzeti zászlajuk mellett - egyazon közös zászlót is lobogtatnak, hiszen mi mindannyian „Krisztus békessége felségvizének hullámain hajózunk” a mennyei kikötő felé... Az április 20-i istentisztelet liturgiájának talán legfelemelőbb része volt, amikor a diákoknak - a Duna kapcsán megfogalmazott - gondolataira az oltárnál három felekezet képviselője (Steinbach József református püspök, Kránitz Mihály katolikus teológus és Mészáros Kálmán baptista egyházelnök) imádsága „válaszolt”. Ezután három ország evangélikus egyházának lelkészi vezetője (Milos Kiütik szlovákiai elnök-püspök, Gáncs Péter és Reinhart Guib, a Romániai Szász Evangélikus Egyház püspöke) állt az oltártérbe, átadva-átvéve a rendezvénysorozat folyamatát jelképező evezőt. Gáncs Péteren volt a sor, hogy a szlovák kollégájától március 20-án átvett szimbolikus eszközt továbbadja Reinhart Guibnak, a május 15-én tartandó romániai központi rendezvény házigazdájának. Illő, hogy említés tétessen az esemény ének-zenei közreműködőiről is. A már méltatott fővédnökön kívül Finta Gergely orgonaművész, a fasori gimnázium kórusa, a Boyzless Voice énekegyüttes, és végül - de még véletlenül sem utolsósorban - a háromszáz éves alberti gyülekezet idén tízesztendős kórusa szolgált a „béke hanghullámain” (Említetlenül is a Deák téri program díszvendége volt az az Ursel Fischer, aki a württembergi dalszövegíró verseny nyerteseként kapta jutalmul a budapesti eseményen való részvétel lehetőségét. A koralldallamra írt szöveget - Nagy Erzsébet fordításában - az ünnepi istentisztelet gyülekezete is elénekelte.) A magyarországi istentisztelet résztvevői az ünnepi együttlét után a templom előtti téren álló Sztehlo-emlékműhöz vonultak, ahol egy-egy szál virágot helyeztek el a gyermekmentő munkáját a vészkorszakban is krisztusi szelídséggel végző evangélikus lelkész szobrának talapzatánál. Több volt ez a gesztus protokolláris aktusnál, hiszen a templomi tömeg ez által mintegy a „világban” is hitet tett az erőszakkal szemben felvállalt krisztusi „ellenállás” képviseletéről. ■ T. Pintér Károly Réthelyi Miklós miniszter jobbján D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, mögötte Balog Zoltán államtitkár- Nem tagadom, ahhoz is erős hit kellett, hogy nagyhét szerdájára hirdessünk meg egy konferenciát... - kezdte a beszélgetéstő. Pintér Márta, a Békehullámok a Dunán elnevezésű nemzetközi rendezvénysorozat magyarországi központi alkalmának koordinátora - A húsvét előtti időszakban a gyülekezetekben is számtalan istentiszteleti alkalmat tartanak. Érthető okból ilyenkor a lelkészek sem annyira készségesen hívják fel híveik figyelmét más programra... Hálás vagyok az Úristennek, hogy hazai rendezvényünkkel mégsem maradtunk szégyenben külföldi vendégeink előtt - szép számmal érkeztek érdeklődők a Deák téri gimnázium dísztermébe szervezett konferenciára, majd a szomszédos templomba az ünnepi istentiszteletre. Merthogy külföldi testvéreink magasra tették a lécet. Tavaly szeptemberben, a rendezvénysorozat megnyitóján megtelt a hatalmas ulmi székesegyház, és az év során mindenütt nagy volt az érdeklődés a „békehullámok” iránt. A szlovákiai Révkomáromban nem csupán az evangélikusok, hanem az egész a város magáévá tette az eseményt. Ám számomra korántsem hiúsági kérdés volt, hogy mennyien jönnek el a magyarországi központi rendezvényre. Hiszen a cél az volt, hogy minél többek számára váljon érthetővé az üzenet: az erőszaktól nem szabad lebénulnunk, mert van fegyverünk vele szemben, mégpedig a krisztusi szelídség, a megbocsátás és a szeretet hatalma.- Nem naiv elképzelés ez egy kicsit?- Igen, annak tűnik. De nézzük meg - például - a nagyheti eseményeket! Jézus látszólag valóban alulmaradt a szelídségével. Gyengének tűnt. Ellenségei szemében talán nem is báránynak, hanem - ma így mondanánk - egyenesen birkának. Mégis, húsvét reggelén nyilvánvalóvá vált az addig rejtett diadal. Kihullt a kard az őrök kezéből, az ellenfelek megszégyenültek. A szelíd szeretet győzött a gonosz felett. A papok gyávaságukban azt híresztelik, hogy Jézust testét ellopták. Az erőszakosak erejéből csak az igazság elferdítésére telik. Ma is így van. Az agresszió harsány és hamisan kérkedő. De ez ne tévesszen meg senkit: a szelíd és halk szeretet legyőzhetetlen. A konferenciát megelőző napokban a nemzetközi stáb vezetőjével, Claudia Dunckern asszonnyal aszódi gimnáziumunkba látogathattunk el. Ott az erőszakmentesség hallatán szinte mindegyik diák Gandhi vagy Martin Luther King alakját idézte fel. Azokét, akiket fizikailag ugyan el lehetett pusztítani, ám az általuk képviselt eszmét nem. És mi tudjuk, hogy valójában mindkettejük szelídsége Jézus példája nyomán fakadt.- Sokakat meglephetett, hogy az istentisztelet liturgiájában is aktív szerepet kaptak középiskolás diákok...- Bizony, sok köszönettel tartozom az aszódi, a fasori és a Deák téri tanulóknak, akik a tavaszi szünetüket félbeszakítva eljöttek, hogy segítsenek a konferencián, imádsággal, énekükkel szolgáljanak az istentiszteleten. De hálás vagyok azoknak az óvónőknek is, akik bátorították a rájuk bízott kicsinyeket, hogy vegyenek részt a rendezvénysorozat alkalmából meghirdetett rajzpályázaton. Az apróságok - olykor felettébb elgondolkodtató - alkotásaiból kiállítást is rendezhettünk, sőt az istentiszteleti füzet címlapját is bátran illusztrálhattuk a Hódmezővásárhelyről érkezett nyertes pályaművel.- Kétségkívül színes programot állítottak össze a magyarországi központi rendezvényre, mégis kibuggyan az emberből a kérdés: érdemes ennyi energiát belefektetni egy olyan alkalom megszervezésébe, amelynek emlékét - jó esetben: hatását - talán már másnap kioltja a „való világból’’ érkező erőszakhullám?-Ázz reménységem, hogy mindazok számára, akik nagyszerda délutánját velünk töltötték, ez nem egyszeri, múló alkalom volt. A béketeremtés életre szóló feladatunk.- Szavai mögött motiváltságot érzek...- A békehullámos rendezvénysorozat nemzetközi stábjában egyházunk egészének képviseletében veszek részt. Mégsem tudtam és tudom kizárni azokat a tapasztalataimat, amelyeket kifejezetten az általam vezetett Női Missziói Szolgálatban végzett munka során szereztem. Sok-sok lelkipásztori beszélgetésem ébresztett rá arra, hogy az erőszak nem csupán a külső, szekuláris világ átka, hanem a hívő emberek életének is szomorú valósága. ■ TPK Az evező továbbadása - Milos Klátik, Gáncs Péter és Reinhart Guib püspök