Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-05-01 / 18. szám

Evangélikus Élet FÓKUSZ 2011. május í. !► 5 Budapestnél nagyszerdán tetőztek a békehullámok a Dunán ► Folytatás az í. oldalról Miután a hírek nem igazán arról szólnak, hogy májussal minden for­májában megszűnőben lenne az ag­resszió, akár mosolyt is fakaszthat­na arcunkra az EVT - évtizeddel ez­előtt meghirdetett - jó szándékú „erőlködése” Csakhogy az erőszak le­küzdésére sürgető felhívás alapvető­en a keresztény/keresztyén felekeze­tekhez tartozókhoz szólt, miként a Békehullámok... elnevezésű projekt megálmodói is a Duna menti államok keresztényeit kívánják - részben az EVT-évtized programjához csatla­kozva - önvizsgálatra késztetni. A Békehullámok a Dunán ren­dezvénysorozat deklarált célja, hogy „bátorítson az erőszak felismerésére és leküzdésére, keresztényekként az erőszakmentes együttélésért történő fellépésre, a kapcsolatok építésére, a béke lelkiségének megélésére. A köz­ponti kérdés: hogyan válhat a Duna, amely a történelem során gyakorta volt háborús összecsapások tanúja, Európa növekvő globalizációjának összefüggésében a béke folyamává?” Bár a központi kérdésre önmagában a budapesti konferencia sem tudott megfelelni, a Deák téri evangélikus gimnázium dísztermét csaknem zsú­folásig töltő hallgatóság - az előadók jóvoltából - meggyőző, hiteles válaszo­kat kaphatott a konfliktuskezelés kér­déseire. Dr. Csepregi András már be­vezető előadásának címével - Látni, érteni, tenni - irányt mutatott. (A je­lenleg fasori iskolalelkészként szolgá­ló teológus előadásának szerkesztett változatát lapunk jövő heti számában tervezzük közölni.) Cselekvő szolidaritásra ösztön­zött a világ számos országában ma is tényleges életveszélynek, üldözte­tésnek kitett keresztények érdekében Víz Péter, a CSI Magyarország igaz­gatója. Előadásának hallgatói - egye­bek mellett - arról a meghökkentő tényről is értesülhettek, hogy a kopt keresztények ellen olykor még Né­metországban is atrocitásokat követ­nek el muzulmán hitű egyiptomi menekülttársaik... A békehullámok elsősorban még­is a sárszentlőrinci gyülekezet roma tagjai révén nedvesítették meg sokak szemét. Pedig vezetőjük, Bakay Péter evangélikus missziói lelkész elöljáró­ban rámutatott arra, hogy a bűn megannyi formája - irigység, önzés, hatalomvágy stb. - nem településspe­cifikus. Mi több, a „faji ellentétek” nem csupán a cigány-magyar, de éppenséggel a cigány-cigány viszony­ra is jellemzők. Tudniillik - mint mondotta - a cigányok számára nem mellékes az sem, hogy ki beás, ki oláh­cigány, ki pedig - például - romung­ró... Méltán váltott ki azonban a hallgatóságban szívet melengető ér­zéseket annak a cigány asszonynak a bizonyságtétele, aki elmondta, hogy Krisztusra találása milyen változást hozott - eladdig köztörvényes bűnök elkövetésétől sem mentes - életében. Összegzésképpen elmondta: „Becsü­letesen nehéz élni - de sokkal jobb!” A sárszentlőrinci romák közös éneklését követően Szűcs Teri, a Re­formátus Missziói Iroda munkatár­sa a cigányság iránti szenvedélyes el­fogultsággal részletezte a három év­vel ezelőtti romagyilkosságok áldo­zatainak megsegítését célzó civil kezdeményezések eredményeit. • A hallgatóság számára már eddig is több szempontból revelációként ható konferencia végül a keresztény konfliktuskezelés módozatainak to­vábbi három különböző színterére kalauzolt. Rendkívül szuggesztív előadásában a Duntántúli Református Egyházke­rület püspöke, Steinbach József a gyülekezeteken belüli konfliktuske­zelés lehetőségeit elemezte személyes lelkészi tapasztalatai alapján. Börön­­te Márta rákosszentmihályi evangé­likus lelkész az erőszakmentes kom­munikáció elsajátítása érdekében tett erőfeszítéseit propagálta, míg a Pünkösdi Teológiai Főiskola oktató­ja, Beke László baptista lelkipásztor a családon belüli konfliktuskezelés szükségességét taglalta - megrázó élethelyzetek felvillantásával. Sajnálatos, hogy a tudósítás terje­delmi korlátái nem teszik lehetővé e színvonalas előadások tartalmának kifejtését, ám akkor annak rögzítésé­re sem maradna helyünk, hogy a nemzetközi rendezvénysorozat ma­gyarországi fővédnökének közre­működését méltassuk. Márpedig Völgyessy Szomor Fanni énekmű­vész nagyszerű műsor-összeállítással járult hozzá a délután sikeréhez... Nem tettünk emlí­tést a konferencián be­mutatkozott bel- és kül­földi vendégekről sem, akik közül többen a templomi istentiszte­leten is szolgálatot vál­laltak. Az alkalomhoz illő­en „díszletezett” Deák téri evangélikus temp­lomban szintén az öku­­mené jegyében zajlott az ünnepi istentisztelet. Külön öröm volt - vél­hetően nem csak a szervezők számára -, hogy e nemzet­közi figyelemmel övezett eseményt két olyan kormánytag is megtisztel­te jelenlétével, akik számára termé­szetes közeget jelentett az imádko­zó közösség. Réthelyi Miklós személyében „De­ák téri családtag”, a Nemzeti Erőfor­rás Minisztérium vezetője köszöntöt­te elsőként a gyülekezetét, bibliai ige­helyekkel mutatva rá arra, hogy az emberi békesség kultúrája a krisztu­si szeretet alapján tanulható, sajátít­ható el. Csupán a tapsot tiltó (és ezúttal be­tartott) Deák téri (egy)házirend aka­dályozta az önfeledt tetszésnyilvánítást a Közigazgatási és Igazságügyi Minisz­térium államtitkárának szavai után. Gondolatgazdag köszöntőjének végén Balog Zoltán ugyanis azt találta üzen­ni: „A munkamegosztás nem azt jelen­ti, hogy a kormány dolgozzon, az egyház pedig imádkozzon. Mert biz­tos vagyok benne, hogy az egyházban is vannak, akik nemcsak imádkoznak, hanem dolgoznak is, Önök meg legye­nek biztosak benne, hogy a kormány­ban is vannak, akik nemcsak dolgoz­nak, hanem imádkoznak is.” Igehirdetéssel a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnök­püspöke, Gáncs Péter szolgált a 2011. esztendő igéje - „Negyőzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval’.’ (Róm 12,21) - alapján. Aszódi, Deák téri és fasori diákok tolmácsolták három evangélikus gim­náziumunk tanulóinak békeüzenete­it. Előttük azonban az aszódi iskola­lelkész fogalmazta meg - rendkívül találóan - a békehullámos projekt tu­lajdonképpeni lényegét. Simon Atti­la emlékeztetett arra, hogy a hajókon mindig két zászló leng: a nemzeti mellett mindig annak az országnak a lobogója, amelynek felségvizén tartóz­kodik a hajó. A Békehullámok a Du­nán projektben hat olyan tartomány, illetve állam (Württemberg, Bajoror­szág, Ausztria, Szlovákia, Magyaror­szág és Románia) vesz részt, amely­nek területén áthalad a folyó. Ezen or­szágok keresztényei - saját nemzeti zászlajuk mellett - egyazon közös zászlót is lobogtatnak, hiszen mi mindannyian „Krisztus békessége felségvizének hullámain hajózunk” a mennyei kikötő felé... Az április 20-i istentisztelet litur­giájának talán legfelemelőbb része volt, amikor a diákoknak - a Duna kapcsán megfogalmazott - gondola­taira az oltárnál három felekezet képviselője (Steinbach József refor­mátus püspök, Kránitz Mihály kato­likus teológus és Mészáros Kálmán baptista egyházelnök) imádsága „vá­laszolt”. Ezután három ország evangéli­kus egyházának lelkészi vezetője (Milos Kiütik szlovákiai elnök-püs­pök, Gáncs Péter és Reinhart Guib, a Romániai Szász Evangélikus Egy­ház püspöke) állt az oltártérbe, átad­­va-átvéve a rendezvénysorozat folya­matát jelképező evezőt. Gáncs Péte­ren volt a sor, hogy a szlovák kollé­gájától március 20-án átvett szimbo­likus eszközt továbbadja Reinhart Guibnak, a május 15-én tartandó romániai központi rendezvény házi­gazdájának. Illő, hogy említés tétessen az ese­mény ének-zenei közreműködőiről is. A már méltatott fővédnökön kí­vül Finta Gergely orgonaművész, a fasori gimnázium kórusa, a Boyzless Voice énekegyüttes, és végül - de még véletlenül sem utolsósorban - a há­romszáz éves alberti gyülekezet idén tízesz­tendős kórusa szolgált a „béke hanghullámain” (Említetlenül is a Deák téri program díszven­dége volt az az Ursel Fischer, aki a württem­­bergi dalszövegíró ver­seny nyerteseként kap­ta jutalmul a budapesti eseményen való részvé­tel lehetőségét. A ko­­ralldallamra írt szöve­get - Nagy Erzsébet fordításában - az ünne­pi istentisztelet gyülekezete is eléne­kelte.) A magyarországi istentisztelet résztvevői az ünnepi együttlét után a templom előtti téren álló Sztehlo-em­­lékműhöz vonultak, ahol egy-egy szál virágot helyeztek el a gyermek­­mentő munkáját a vészkorszakban is krisztusi szelídséggel végző evangé­likus lelkész szobrának talapzatánál. Több volt ez a gesztus protokolláris aktusnál, hiszen a templomi tömeg ez által mintegy a „világban” is hitet tett az erőszakkal szemben felvállalt krisztusi „ellenállás” képviseletéről. ■ T. Pintér Károly Réthelyi Miklós miniszter jobbján D. Szebik Imre nyugalma­zott evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökume­nikus Tanácsának elnöke, mögötte Balog Zoltán államtitkár- Nem tagadom, ahhoz is erős hit kellett, hogy nagyhét szerdájára hir­dessünk meg egy konferenciát... - kezdte a beszélgetéstő. Pintér Már­ta, a Békehullámok a Dunán elneve­zésű nemzetközi rendezvénysorozat magyarországi központi alkalmának koordinátora - A húsvét előtti idő­szakban a gyülekezetekben is szám­talan istentiszteleti alkalmat tartanak. Érthető okból ilyenkor a lelkészek sem annyira készségesen hívják fel híveik figyelmét más programra... Hálás vagyok az Úristennek, hogy hazai rendezvényünkkel mégsem maradtunk szégyenben külföldi ven­dégeink előtt - szép számmal érkez­tek érdeklődők a Deák téri gimná­zium dísztermébe szervezett konfe­renciára, majd a szomszédos temp­lomba az ünnepi istentiszteletre. Merthogy külföldi testvéreink ma­gasra tették a lécet. Tavaly szeptem­berben, a rendezvénysorozat meg­nyitóján megtelt a hatalmas ulmi székesegyház, és az év során minde­nütt nagy volt az érdeklődés a „bé­kehullámok” iránt. A szlovákiai Rév­­komáromban nem csupán az evan­gélikusok, hanem az egész a város magáévá tette az eseményt. Ám számomra korántsem hiúsá­gi kérdés volt, hogy mennyien jön­nek el a magyarországi központi rendezvényre. Hiszen a cél az volt, hogy minél többek számára váljon érthetővé az üzenet: az erőszaktól nem szabad lebénulnunk, mert van fegyverünk vele szemben, mégpedig a krisztusi szelídség, a megbocsátás és a szeretet hatalma.- Nem naiv elképzelés ez egy kicsit?- Igen, annak tűnik. De nézzük meg - például - a nagyheti esemé­nyeket! Jézus látszólag valóban alul­maradt a szelídségével. Gyengének tűnt. Ellenségei szemében talán nem is báránynak, hanem - ma így mondanánk - egyenesen birkának. Mégis, húsvét reggelén nyilvánvaló­vá vált az addig rejtett diadal. Kihullt a kard az őrök kezéből, az ellenfelek megszégyenültek. A szelíd szeretet győzött a gonosz felett. A papok gyá­vaságukban azt híresztelik, hogy Jézust testét ellopták. Az erőszako­sak erejéből csak az igazság elferdí­tésére telik. Ma is így van. Az agresszió har­sány és hamisan kérkedő. De ez ne tévesszen meg senkit: a szelíd és halk szeretet legyőzhetetlen. A konferen­ciát megelőző napokban a nem­zetközi stáb vezetőjével, Claudia Dunckern asszonnyal aszódi gimná­ziumunkba látogathattunk el. Ott az erőszakmentesség hallatán szinte mindegyik diák Gandhi vagy Mar­tin Luther King alakját idézte fel. Azokét, akiket fizikailag ugyan el le­hetett pusztítani, ám az általuk kép­viselt eszmét nem. És mi tudjuk, hogy valójában mindkettejük szelíd­sége Jézus példája nyomán fakadt.- Sokakat meglephetett, hogy az is­tentisztelet liturgiájában is aktív sze­repet kaptak középiskolás diákok...- Bizony, sok köszönettel tarto­zom az aszódi, a fasori és a Deák té­ri tanulóknak, akik a tavaszi szüne­tüket félbeszakítva eljöttek, hogy segítsenek a konferencián, imádság­gal, énekükkel szolgáljanak az isten­tiszteleten. De hálás vagyok azoknak az óvónőknek is, akik bátorították a rájuk bízott kicsinyeket, hogy vegye­nek részt a rendezvénysorozat alkal­mából meghirdetett rajzpályáza­ton. Az apróságok - olykor felettébb elgondolkodtató - alkotásaiból ki­állítást is rendezhettünk, sőt az is­tentiszteleti füzet címlapját is bátran illusztrálhattuk a Hódmezővásár­helyről érkezett nyertes pályaművel.- Kétségkívül színes programot ál­lítottak össze a magyarországi köz­ponti rendezvényre, mégis kibuggyan az emberből a kérdés: érdemes ennyi energiát belefektetni egy olyan alka­lom megszervezésébe, amelynek em­lékét - jó esetben: hatását - talán már másnap kioltja a „való világból’’ érkező erőszakhullám?-Ázz reménységem, hogy mind­azok számára, akik nagyszerda dél­utánját velünk töltötték, ez nem egyszeri, múló alkalom volt. A bé­keteremtés életre szóló feladatunk.- Szavai mögött motiváltságot érzek...- A békehullámos rendezvényso­rozat nemzetközi stábjában egyhá­zunk egészének képviseletében ve­szek részt. Mégsem tudtam és tu­dom kizárni azokat a tapasztalata­imat, amelyeket kifejezetten az álta­lam vezetett Női Missziói Szolgálat­ban végzett munka során szereztem. Sok-sok lelkipásztori beszélgeté­sem ébresztett rá arra, hogy az erő­szak nem csupán a külső, szekuláris világ átka, hanem a hívő emberek életének is szomorú valósága. ■ TPK Az evező továbbadása - Milos Klátik, Gáncs Péter és Reinhart Guib püspök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents