Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-05-01 / 18. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. május 1. » 3 Aknay-oltárkép Balatonbogláron Folytatás az í. oldalról Hann Ferenc Munkácsy-díjas művészettörténész (ő azóta elhunyt, idézett írása az utolsó publikációja) a következőt írja Aknay János oltárképéről: „A 300 x 200 cm méretű, akryllal vászonra festett mű a megfeszített Krisztust ábrázolja abban a pillanatban, amikor megválik a földi világtól. Lábai még érintik e gyarló planétát, széttárt karjai azonban már az égi mezők felé nyúlnak, s fel is oldódnak a megfoghatatlan éterikus szférában. (...) A test maga súlyos, erős kontúrokkal határolt, a szerkezetet jóformán csak a meggyötört bordák hangsúlyozzák. A finoman megoldott (félig profil, félig szembenézetű) arc szomorúságot sugall, a lehunyt szemek már befelé tekintenek: »Bevégeztetett.« Az oldott, puha líraisággal megfestett háttér színei (aranysárga = örökkévalóság, zöld = élet, kék = égi mezők) egymásba folynak, a teljesség tapinthatatlan kulisszái. Aknay oltárképe a Crhristus victor quia victima megjelenítése, de egyben az ascensio Dominire is utal.” Az ünnepi esemény alkalmából az új oltárképpel gazdagodott gyülekezetét levélben üdvözölte dr. Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter és Gáncs Péter, egyházunk elnök-püspöke is. ■ Galambos Ádám Kulcskérdés az összefogás Polgármesterek újabb találkozója az északi püspöki hivatalban ► Egyházunkhoz kötődő önkormányzati tisztségviselőket hívott ismét beszélgetésre április 19-ére a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének elnöksége, dr. Fabiny Tamás püspök és Benczúr László kerületi felügyelő a püspöki hivatalba. A meghívott polgármestereket, alpolgármestereket, jegyzőket és kisebbségi önkormányzati képviselőket Benczúr László köszöntötte, majd Fabiny Tamás igei bevezetője hangzott el Józs 1,9 („Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz”) alapján. A találkozó fő előadója dr. Latorcai Csaba, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára volt. A települési önkormányzatok és az egyházak együttműködése című vitaindító referátumában részletesen kitért a minisztériumnak az egyházakat célzó támogatási programjaira. A nemzet felemelkedéséhez, közösségeink megerősödéséhez szükséges az egyházi és a civil közösségek szorosabb együttműködése, egymás kölcsönös segítése - állapította meg az államtitkár. A bemutatkozást követő - Krámer György püspökhelyettes által moderált - fórumbeszélgetésen Srna Zoltán, a felvidéki Százd, Szabolcs Attila, a budapesti XXII. kerület, Dián József, Csővár és Sinkó Vilmosné, Zebegény polgármestere vett részt. Szó esett - többek között - a pályázati feltételek precíz betartásának szükségességéről, az önkormányzatok és az egyház összefogásának mindinkább növekvő fontosságáról, az új szemléletmódról, mely szerint az egyházak is tudják segíteni a civil közösségeket pályázatokon keresztül. Emellett több polgármester kiemelte a lelkészekkel való jó kapcsolat jelentőségét, mindezt személyes példával alátámasztva. Srna Zoltán mint határon túli polgármester örömmel konstatálta a Magyarországon jól működő kisebbségi önkormányzatok munkáját, és biztatta a jelenlévőket testvérkapcsolatok kiépítésére határon túli közösségekkel. A három és fél órás együttléten sokak által megfogalmazott igény újabb konzultációk irányába mutat, és reménység szerint szoros együttműködést, illetve tapasztalatcseréket eredményez a jövőben. ■ Horváth-Hegyi Áron Egy álom megvalósulása > A Sárszentlőrinci Evangélikus Egyházközség honlapján az egyik rovat címe: Álmaink. Első pontja pedig A templom renoválása. Nos, ez a pont minden bizonnyal törölve lesz, hiszen - ahogyan Kari Jánosáé Csepregi Erzsébet, az egyházközség lelkésze az ünnepi közgyűlésen jelenthette - „a templom teljes, eredetihez közelítő felújítása megtörtént” Ezért kerülhetett sor húsvét második napján arra az istentiszteletre, amelyen a Déli Egyházkerület püspöke megáldotta a tavaszi ég alatt hófehéren ragyogó templomot. Az elnök-püspök Jer 32,39-41 alapján hirdette Isten igéjét. „Itt, Sárszentlőrincen azt ünnepeljük - mondotta -, hogy egy több száz éves templom meg tudott újulni. Fontos is, jó is a külső megújulás, de még fontosabb, hogy az ember belül is megújuljon. Te hol tartasz? Van-e benned új reménység, új hit?” - fordult a gyülekezethez Gáncs Péter. „Ahogyan itt most ismét a templom centrumában van a keresztre feszített Krisztust ábrázoló, helyére visszakerült - 230 éves, eredeti oltárkép, úgy kellene a mi életünk centrumában is Krisztus keresztjének állnia” - hangsúlyozta az egyházkerület lelkészi vezetője. tét: „Nyomasztó és sürgető feladat volt az igen leromlott állapotban lévő templom felújítása. Köszönet a tervezőknek, építőknek, segítőknek, mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak, illetve anyagi segítséget nyújtottak a végül is 55 millió forintba kerülő renováláshoz” - zárta beszámolóját Kari Jánosné Csepregi Erzsébet. A Tolna-Baranyai Egyházmegye presbitériumának jókívánságát Andorka Árpád, a Déli Egyházkerület felügyelőhelyettese, az egyházmegye felügyelője tolmácsolta. Az alkalom ünnepi hangulatát emelte Simon Barbara orgonaművész és a Az istentiszteletet követő közgyűlésen - Nagy Zoltán felügyelő köszöntő szavai után - a gyülekezet lelkésze ismertette a renoválás történe-Viva Voce énekkar szolgálata, valamint a gyülekezet óvodásainak kis kórusa. ■ WiszKiDENSZKY András Ütra indító áldás „Az Úr áldjon meg és őrizzen meg téged! Az Úr világosítsa meg az ő arcát terajtad, és könyörüljön rajtad! Az Úr fordítsa az ő arcát tefeléd, és adjon neked békességet!” Mindannyiunk számára ismerős az úgynevezett ároni áldás (4MÓZ 6,24- 26), amely ünnepi alkalmaink, istentiszteleteink végén szokott elhangzani. Amikor a lelkész, kezét fölemelve, útra bocsátja az ünneplő közösséget. Az áldás lezárja a szertartást, és útra indítja Isten népét. Most különösen is azokra a fiatalokra gondolva idéztem, akik ezekben a napokban érkeztek el életük jelentős állomásához. Átélték a ballagás, az alma matertől való búcsúzás megható ünnepét, és készülnek eddigi életük legkomolyabb vizsgájára, az érettségire. Az áldás nem jókívánság, annál sokkal több. Isten szava, hűségének ígérete. Ezért először is hitvallásként idéztem most a jól ismert áldást. Hiszen az Istentől kapott ígéretekre építő reménységünk is megfogalmazódik benne. Isten most is valóra váltja ígéretét, és velünk marad. Hitvallásként idéztem abban az értelemben is, ahogy a zsoltáros egykor sokak számára ismerősen megfogalmazta: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök!’ (Zsolt 127,1) Vagyis reménységünk, remélt sikereink alapja Isten velünk maradó hűsége. Rá mindig számíthatunk. S jól teszik fiataljaink is, ha életük, jövőjük tervezésénél nem feledkeznek el róla. Ha Isten áldása nem kísérné fáradozásunkat, tanulásunkat, munkánkat, minden hiábavaló lenne. De ki ez az Isten, aki megígéri, hogy velünk van? Az áldás hármas formulájában világosan szól magáról. Ő az, aki teremtette és megőrzi az életet. Az emberiség és hazánk történelmében is mindig akkor történtek a legnagyobb bajok, amikor felelős vezetők, döntéshozók elfeledkeztek arról, hogy ők a maguk helyén a mindenható Isten munkatársai. Jaj annak a népnek, jaj annak a közösségnek, amelyik elfeledkezik arról, hogy az életet ajándékba kapta, és az élet megőrzését átháríthatatlan feladatként rábízta az élet Istene. Ezért hangzik így az útra indító áldás: Isten megőriz. Aki életet adott, az meg is tart. Vigyázzunk tehát magunkra és egymásra is! Ezt kérem ÉGTÁJOLÓ az érettségire, a nagybetűs Életre készülő fiataljainktól is. Ne higgyék el a mai divatos szólamokat! Senki ne gondolja, hogy az az élet teljessége, amit elfogyasztunk, az az élet, amit (többé-kevésbé) divatos ruhadarabként magunkra öltünk, amit jól fizető foglalkozásunkban elérünk! Mert tudjuk, hogy az élet ennél sokkal több, mert az életben, a teremtett, a megőrzött életben jelen van Isten szeretete és hűsége. Ez az Isten irgalmas Isten. Vannak, akik azt mondják, hogy a magyar nép nemzeti imádságával, a Himnusszal kapcsolatban teológiai fenntartásaik vannak; szerintem is van némi igazság ebben a megállapításban. Én is azt gondolom, Kölcseynk tévedett, amikor azt mondta, hogy a jövőt is előre megbűnhődtük. A múltat sem tudja az ember megbűnhődni. Mert ha Isten benyújtaná a számlát, és mindent számon kérne rajtunk, már nem is élnénk. Ezzel szemben az az igazság, amit így olvasunk a Bibliában: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma, mindennap megújul. (JSir 3,22-23a) Szeretettel fordul felénk, és megbocsátja bűneinket. Ezt hirdeti az evangélium, és erről tanúskodik az egyház: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fia, Jézus Krisztus kereszthalálával és feltámadásával a bűnbocsánat, új élet és üdvösség ajándékát kínálja fel a benne bízóknak. Senkinek nem kell, nem kellene szégyellnie, hogy felismerte: szüksége van Isten irgalmára, szeretetére, hűségére. Üdvös lenne, ha ifjaink is eljutnának a fiatalság bolondság hamis közhelyétől a Balassiének megrendítő felismeréséig: „Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét..!’ (EÉ 404,1) Az áldás végül felemeli tekintetünket a földi élet, életünk aktuális történései, de a történelmi események horizontjáról is a végső reménységre. Mert bár jó itthon lenni ezen a földön, és jó lenne, ha kevésbé lenne huzatos ez a sokat próbált Kárpát-medence, jó lenne, ha valóra válna az ígéret, hogynép népre kardot többé nem emel, és jó lenne itt teljes jogú, másokkal is egyenrangú uniós polgárként boldogulni, de a mi reménységünk mégis messzebbre néz. Mert az a békesség, amelyet az áldásban megígér az Úristen, az majd az ő országában jut teljességre. Jézus Urunk úgy tanított bennünket imádkozni: „Jöjjön el a te országod!” S ez az ország megérkezik, amikor Isten arra megérettnek látja az időt. Addig pedig vándorúton járó nép vagyunk, olyan közösség, amelynek szüksége van áldásra, biztonságra, reménységre. így áldja meg és őrizze meg fiataljainkat, szeretteinket és mindnyájunkat a hármas ígéretével mellettünk lévő, a hármas biztonságot nekünk felkínáló mindenható Isten, az Atya és a Fiú és a Szentlélek! Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
