Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-04-24 / 17. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. április 24. *• 3 Támogatásokról és társulásról döntöttek Ülésezett a nyugati kerület közgyűlése Hatvanöt plusz tíz Tízéves a budahegyvidéki templom ► A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület megválasztott püspökének, Szemerei Jánosnak az áhítatával kezdődött az elmúlt hét szombatján az egyházkerületi közgyűlés a celldömölki egyházközség gyülekezeti termében. Az új püspök a 23. zsoltár 4. verse alapján prédikált. A közgyűlésen az érdemi munka a püspök és az egyházkerületi felügyelő jelentésének meghallgatásával vette kezdetét. Ittzés János püspök Mi lesz veled, egyház? - Az életképes egyház, a jövő egyháza címmel mondta el jelentését. Hogy milyen az életképes gyülekezet? Isten igéjére figyelő, az oltár szentségével élő és azt megbecsülő közösség. A praxis pietatist a hétköznapokban is megélő közösség. Missziói és befogadó közösség. Nem kiszolgálást igénylő, hanem tagjaiban élő és szolgáló közösség. Végezetül áldozatkész közösség - sorolta Ittzés János. Szabó György egyházkerületi felügyelő jelentésében a házasság és a család fontosságát hangsúlyozta. Az erkölcsi megújuláshoz arra lenne szükség, hogy az emberek belülről reformálják meg magukat. Ehhez vissza kellene térniük hitük közösségben történő megéléséhez, mert a „maguk módján” gyakorolt vallásosság értéke egyenlő a nullával. A közgyűlés ezután Kissné Kárász Rózsának, az egyházkerület jelölő- és szavazatszámláló bizottsági elnökének jelentését hallgatta meg a püspökválasztásról. Ahogyan elhangzott, az egyházkerületben 121 szavazati joggal rendelkező gyülekezet van, mindegyikük küldött be szavazatot. A hivatalos végeredmény szerint 5 érvénytelen szavazat mellett Bencze Andrásra 46, míg Szemerei Jánosra 70 szavazat érkezett. Az egyházkerületi munkaágak vezetőinek jelentései következtek ezután. Sorrendben a kerület missziói lelkésze, Gusztáv Adolf segélyszolgálati előadója és ügyésze terjesztette elő jelentését, amelyeket a közgyűlés egyhangúlag fogadott el. Választásokra is sor került az egyházkerületi eseményen. Először a zsinat egyházzenei bizottságának kerületi delegáltját választották meg a küldöttek Szebik Attila kántor, egyházzenész személyében, majd a püspökké választása miatt országos presbitérumi (OP) tagságáról lemondott Szemerei János helyett kellett új OP-tagot választani. Szemerei János Bencze András megválasztását javasolta erre a posztra. Indítványát ugyancsak egyhangúlag támogatta a közgyűlés. Több gyülekezeti segélykérvényről is döntenie kellett a testületnek. A körmendi gyülekezet lelkészlakásának felújításához kért egymillió forintot, ezt a közgyűlés megszavazta. A csurgói gyülekezet két kérvényt is benyújtott, mindkettőben fél-fél millió forint megítéléséért folyamodva. A közgyűlés az egyik beadványt támogatta, míg a másikban megjelölt összeget más forrásból fogják a gyülekezetnek biztosítani. Végezetül két egyházközség - a győrújbaráttényői és a győrszemerei - társulásáról döntött a testület. A társulási szerződést mindegyik érintett egyházközség elfogadta, a Győr-Mosoni Egyházmegye közgyűlése is jóváhagyta, így az egyházkerület közgyűlése is egyhangúlag támogatásáról biztosította a két egyházközség társulását. ■ Kiss Miklós ► Tíz éve, 2001 virágvasárnapján hatvanöt éve várt mérföldkőhöz érkezett a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség: a helyi lutheránusok ekkor vehették át - igen rövid idő, másfél év alatt - felépült templomuk kulcsait a szentelést végző D. Szebik Imre püspöktől. 2011 virágvasárnapjának hétvégéjén - április 16-17-én - a gyülekezet az elmúlt évtizedért adott hálát a Kék Golyó utcai hajlékban. A szombati együttlét kezdetén az alapkőletétel és a szentelés eseményei elevenedtek meg az akkor készült filmek segítségével, majd Kézdy Pál gyülekezeti felügyelő foglalta össze a közösség történetét, különös tekintettel az építkezés főbb mozzanataira. Az ezt követő ünnepi hangversenyen az egybegyűltek Gálos Miklósnak, Finta Gergelynek és a gyülekezet kántorának, Ecsedi Zsuzsának az orgona-, illetve Ferenczi Zsófiának a fuvolajátékában gyönyörködhettek. A templomi muzsikát dr. Fabiny Tamás püspök három zsoltármeditációja egészítette ki. Az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője a sóvárgás, a mélység és az Úr házában való lakozás fogalmát járta körül a 84. zsoltár segítségével. Másnap, virágvasárnap a gyülekezet az ünneplést hálaadó istentiszteleten folytatta, amelyen D. Szebik Imre, az alapkövet elhelyező és a szentelést végző - ma már nyugalmazott - püspök hirdette Isten igéjét Fii 2,1-4 alapján. Az istentisztelet után - Kézdy Pál vezetésével - közgyűlés keretében hangoztak el a megjelent társegyházi, önkormányzati és testvér-gyülekezeti köszöntések. (A finn és a német delegáció vezető lelkészei a liturgiában is szolgáltak - anyanyelvükön.) Az első istentiszteleti alkalmát 1936-ban tartó budahegyvidéki gyülekezet hivatalosan csak 1953-ban alakult meg, jóllehet a Tartsay Vilmos utcában megvásárolt villában már évekkel korábban kialakítottak egy kétszázhúsz férőhelyes kápolnát, amely mintegy fél évszázadon át volt lelki otthonuk. A Benczúr László Ybl-díjas építész tervei alapján felépült templom, illetve új gyülekezeti központ tágas közösségi és lakótérrel ajándékozta meg a gyülekezetét. Az alagsori helyiségek kialakításakor az volt a fő cél, hogy legyen megfelelő hely az ifjúsági alkalmak számára. A másfél ezer egyházközségi tagot számláló gyülekezet területén folyó aktív közösségépítés legutóbbi bizonyítéka az, hogy éppen egy éve a budakeszi szórvány leányegyházzá alakult át, elindulva az önállósodás útján. Az anyagyülekezet kitartó hűséget példázó hetvenöt éve számukra is a saját templom építésének álmát közelíti a megvalósuláshoz. A Kék Golyó utcában a gyülekezetépítés mindennapi valóságáról az elmúlt tíz évben létrejött és mára rendszeressé vált, sokak által látogatott alkalmak tanúskodnak. A szokásos istentiszteletek mellett a bibliaórák, a bibliaiskola, a családi istentiszteletek, a házaspáros, illetve a baba-mama kör és az egyéb alkalmak szinte minden korosztály számára lehetőséget nyújtanak a pezsgő közösségi életben való részvételre. Mindebből 2007 óta parókus lelkészként Keczkó Pál (és beosztott lelkész felesége, Szilvia) vállal oroszlánrészt - fiatalos lendülettel, kreativitással és a közösség iránti hűséggel. ■ Horváth-Hegyi Áron A trilógia folytatódik Sokunk számára az idei böjt meghatározó lelki élményét Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájának megtekintése ajándékozta a Nemzeti Galériában. De talán nem mindenki tudja, hogy ez a páratlanul zseniális és monumentális trilógia bizonyos tekintetben csonka, illetve befejezeden. A mester elsőként Krisztus Pilátus előtti kihallgatását festette meg. Ezt éppen százharminc éve, 1881 húsvétján mutatták be Párizsban, majd három évvel később megszületett a Golgota. Csak másfél évtizeddel később készült el a harmadik kép, amelynek logikusan a feltámadást kellett volna megjelenítenie. De ebbe a vállalkozásba - némi képzavarral élve - még a legnagyobb magyar festőművész ecsete is „beletört” A húsvéti csoda ábrázolása helyett Munkácsy visszakanyarodott Pilátus drámájához. Az Ecce homo című alkotásában újra a római helytartó vergődését festette meg, aki képtelen Jézus mellett dönteni. A művész talán saját életének testi, lelki nyomorúságáról, kínlódásáról is vallott, hiszen ekkor már igen súlyos beteg. Gyakorlatilag ez az utolsó munkája, amelybe már tanítványai is besegítettek... A húsvéthajnali csoda megjelenítése azóta is szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a festőket. Amikor néhány évvel ezelőtt pályázatot írtunk ki a békéscsabai nagytemplom ellopott oltárképének pótlására, két témában vártuk az alkotásokat: nagypéntek vagy húsvét. Igazán értékelhető mű csak a keresztre feszítésről érkezett... Ha egy kicsit utánagondolunk, ez teljesen logikus. Nem Munkácsy Mihály vagy éppen a mai kortárs festők vizuális fantáziájával, művészi képességeivel van gond, hanem magával a húsvéti eseménnyel. A feltámadásnak ugyanis nincsenek szemtanúi, az evangéliumok csak az üres sír következményeiről szólnak. Húsvét után igencsak aktuális az öntudatos rádiós berkekben gyakran idézett frappáns szlogen: „Igazán jól a fülével lát az ember.” Idézzük csak fel a húsvét utáni találkozásokat a feltámadott Úrral! Mária kertésznek nézi Jézust, és csak akkor ismeri fel mestereként, amikor az a nevén szólítja őt. Az emmausi tanítványokról Lukács doktor a következő diagnózist állítja fel: „Látásukat azonban valami akadályozta, és nem ismertékfel őt’.’ Itt is a Feltámadott szava, majd pedig a feléjük nyújtott kenyér segített abban, hogy megnyíljon a szemük. Végső soron a kételkedő Tamást se Jézus sebeinek a látványa győzte meg, hanem ő is az Úr szavára hul-ÉGTÁJOLÓ <$> lőtt térdre, és szakadt fel ajkáról a hitvallás: „Én Uram, és én Istenem!” A jelenet summájaként elhangzó jézusi mondat immár kétezer esztendeje vigasztal és bátorít minket, akik nem a látás, hanem a hit ajándékából élhetünk: „Boldogok, akik nem látnak és hisznek’.’ Bár éppen annak a Jánosnak, aki evangéliumában feljegyezte ezt a bátorító mondatot, megadatott, hogy a Jelenések könyvének kulcslyukán keresztül valamit megsejtsen és megsejtessen Isten számunkra ma még láthatadan és felfoghataüan világának titkaiból. Ennek a könyvnek az egyik látomásába kapaszkodott Munkácsy Mihály is, aki ugyan nem vállalta a lehetetlent, az ábrázolhatatlan feltámadás megfestését, de a Golgota jelenetébe odacsempészte a titokzatos fehér lovas Krisztus-arcú alakját. Erről az Újszövetség egyetlen prófétai könyvében ezt olvassuk: „És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején sokágú korona, és rajta egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül; és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje... Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura. És láttam, hogy egy angyal áll a napban, aki hatalmas hangon kiáltott minden madárhoz, amely az ég közepén repül: Jöjjetek, gyülekezzetek össze az Isten nagy vacsorájára!” (Jel 19,11-17) Munkácsy ilyen módon vallotta meg hitét és reménységét, hogy van tovább: a trilógia folytatódik! Amit emberi kéz már képtelen ábrázolni, ami már szétfeszíti minden képzelőerőnket - Isten új eget és új földet készít, ahol asztalt terít az övéinek. Korunkat gyakran nevezzük a vizualitás virágkorának, amikor mindent látni és láttatni akarunk. Ehhez szédítő technikai eszközeink vannak, naponta képek ezrei zúdulnak ránk. De húsvét ünnepe egy kicsit megállít minket: tényleg csak annyi a világ, amennyit gyarló testi szemünk két szűk látókörű optikája be tud fogadni? A megváltás művének lényegét a legzseniálisabb festőművész vagy filmrendező sem tudja megláttatni, mert Pál óta tudjuk a titkot: „A hit hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” Ebben az összefüggésben idekívánkozik végül egy százéves anekdota. 1911-ben New Yorkban, John Wanemaker áruházában éppen húsvétkor mutatták be a nagyközönségnek Munkácsy Krisztus-trilógiájának első festményét. A tömegben egy kislány felkapaszkodott édesanyja nyakába, aki megkérdezte gyermekétől: „Most már látod a képet?” A meglepő válasz így hangzott: „Igen, látom, de nem hallom!” Bárcsak mi is eljutnánk ennek a leánykának a bölcsességéig 2011 húsvétján! Ne higgyünk a szemünknek! Pontosabban: ne csak a szemünknek higgyünk! Többet akarjunk: hallani, hallgatni, meghallani és meghallgatni a feltámadott Úr minket is kereső hangját. így lesz, így lehet, így legyen boldog feltámadásünnepünk! Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
