Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-04-17 / 16. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2011. április 17. !► n Békamentés a Vértesben 2011. március vége, Majk. A csapat minden tagja a helyszínen van a megbeszélt időben. Császárról, Környéről érkeztek, s a céljuk: békamentés. A Vértes hegységet keresztben átszelő egyetlen nagy forgalmú közút aszfaltján a természet őrei már napok óta észlelték a kilapított békatetemeket. Ilyenkor minden évben önkéntesek dolgoznak a kár enyhítésén nemcsak itt, de országszerte sok helyen. Komárom-Esztergom megyében e jeles csapat a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága Természetvédelmi Őrszolgálatának koordinálásával együttműködő tatai Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület. A korábbi évek adatai alapján a kiemelten veszélyeztetett békavonulási útvonalak mentén ideiglenes terelőhálók felállításával és a vonulási időszakban a napi egy-két ellenőrzéssel, majd a békák „kézben” történő utaztatásával próbálják csökkenteni az elütött állatok számát. A majki helyszínen a csapat szervezetten dolgozik. Az összehajtott terelőhálókat kiterítik, majd az előkészített oszlopokhoz erősítve több száz méter hosszan rögzítik. A csapat tagjai között találhatunk nemzeti parki természetvédelmi őrt, adószakértőt, informatikust, kétkezi munkást, erdőmérnököt és környei kisiskolásokat is. Mindenkinek testre szabott feladata van, amelyet természetesen maga választ. Kényszer nincs, mindenki belülről érzi, hol van éppen tennivalója. A terelőháló kihúzása után következik a folyamat sziszifuszi része, mert az erdő felől földdel le kell takarni a háló alját, nehogy az állatok ott találjanak kiutat, vagy alászoruljanak. Mindemellett húsz-huszonöt méterenként földbe kell ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó süllyeszteni egy-egy műanyag vödröt, amelybe majd a terelő mentén mászkáló, a továbbjutás lehetőségét kereső békák belehuppannak. Közben Tatáról az egyesület másik csoportja jelentkezik telefonon, hogy lassan végeznek a Remeteségi úti terelőháló építésével. El kell kezdeni összepakolni, mert a két csoport a Gerecsében található tardosi Malom-völgyben fut össze, hogy erőik összevonásával ott is megépítse a „békavédelmi műveket”. Közben azért mindenki rá-rápillant az erdőre, ahol kiált a fekete harkály, a hollók pedig kvak-kvak hanggal jelzik a szokatlan mozgolódást. Munka közben is előkerülnek a szokásos kellékek, a távcső és a fényképezőgép. Továbbindulás előtt az egyik szakavatott tagtárs előadást tart a következő hetekben várható békafajok meghatározásáról, hiszen ezeket napi ütemezésben központi adatbázisban rögzítik faj/mentett/elütött példány bontásban. Néhány szó a békamentés fontosságáról. Magyarországon minden kétéltű védett. Sajnos az utóbbi években, évtizedekben nálunk is, de világviszonylatban is drasztikusan csökken ezeknek a „nemszeretem” állatoknak a száma, amiért sok-sok tényező okolható, de elsősorban az emberi beavatkozás a döntő. Magyarországon is veszélyeztetett sok élőhelyük, majd mindegyik szaporodási területük, de aki látott már közúttal keresztezett békavonulási útvonalat tavasszal, az egyetért velünk abban, hogy nagy szükség van a közúti békamentésekre. Több kétéltűfaj jellemzően nem a szaporodási területén él egész évben, hanem attól kisebb-na“ gyobb távolságban találja ■t meg azt a táplálkozási teli rületet, ahol tavasztól u. <3 őszig jól érzi magát, és S ahol télre elvermeli magát < a föld alá. A fagyok elmúltával a békák felébrednek, és tömegesen indulnak szaporodási helyeikre, a kisebb-nagyobb tavakhoz, állóvizekhez. Ahol ezt a vonulási útvonalat keresztezi egy nagy forgalmú közút, ott a békák tömegesen, akár ezrével pusztulhatnak el néhány nap alatt. Nászuk és a peterakás után több faj újból elhagyja a vizet, s elindul veszélyes útján visszafelé, a táplálkozási területre. Ez a vonulás kissé hosszabb és időben szórtabb, mint a tavaszi ébredés utáni, de sajnos még ekkor is sok a békaáldozat. ■ Lábossá Lajos (Forrás: www.szazvolgy.hu) Kérdésünk: Hány békafaj honos Magyarországon? A megfejtéseket a 20/824-8100-s telefonszámon vagy az aniko.santa@lutheran.hu e-mail címre várjuk. Az előző rejtvény megfejtése: Petőfi Sándor. Nyertesünk Vigh Imréné Budapestről. Gratulálunk! Utóhang Mire rovatunk előző része az olvasók kezébe került, addigra a címben szereplő - hazánkba tizenhárom éven keresztül szinte mindig elsőként érkező - gólya, Charlie elpusztult. A helyiek egyelőre csak találgatnak (esetleg valamilyen mérgezés történt?), a pusztulás valódi okára a boncolás deríthet fényt. A tervek szerint a madarat kitömik, és a vörsi tájházba kerül, így állítva emléket a tavasz kedves hírnökének. Közben a településre megérkezett párja, aki egyedül rendezgeti fészkét. A vörsiek reménykednek, hogy idővel újra élet tölti be a gólyafészket. Mesterségek - evangélikus - háza Régóta dédelgetett álma volt a Tótkomlósi Evangélikus Egyházközség, illetve a helyi gyülekezeti óvoda vezetőinek egy népi mesterségeket bemutató műhely létrehozása. Gondos előkészületek után április 8-án az egyházi óvoda melletti épületben nyithatta meg kapuit a Mesterségek Háza. Az egész napos program Boborné Tuska Erzsébet felügyelő, valamint Motyovszki Éva megbízott óvodavezető köszöntőjével vette kezdetét, majd a Száraz-ér Társaság elnöke, Stirbicz Jánosné adott betekintést az egykori komlósiak mindennapjaiba. Az óvodások, illetve a Rozmaring népdalkor műsorát követően Szpisák Attila lelkész Jn 12,24 alapján szolgált igehirdetéssel, és kérte Isten áldását az alkotóműhely jövendő látogatóira. A nap a hagyományos tótkomlósi ételekből álló kóstolóval és Sávolt Zoltán András szövő népi iparművész kiállításának megnyitójával zárult. A ház létrehozói a későbbiekben arra is lehetőséget szeretnének teremteni, hogy az érdeklődők - mindenekelőtt a helyben és a szomszédos települések oktatási intézményeiben tanuló diákok - a kovácsmesterség, a fafaragás, a kosárfonás és a gyöngyfűzés fogásait is elsajátíthassák a Boros Márton által 1902-ben épített, tájház jellegű épületben. ■ Kép és szöveg: Gazdag Zsuzsanna „Ha nem tiszta, vidd vissza...” A gyermekmondóka jól ismert sorai jutnak eszembe, amikor a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban megvalósuló, Komplex fenntarthatóság KEOP- 6.2.0/B/09-2010-0012 elnevezésű projekt vízmegtakarítással kapcsolatos fejlesztéseire gondolok. A pályázati konstrukció egyik kötelező eleme volt, hogy a fejlesztésekkel legalább húszszázalékos vízmegtakarítás legyen elérhető. Ehhez eső- és szürkevíz-hasznosító rendszer, illetve víztakarékos megoldások kiépítése, folyamatszabályozás kialakítása és bevezetése is szerepelt a pályázható tevékenységek között. A vizet a régi időkben sokkal inkább kincsként tartották számon, mint ma, hiszen ahhoz, hogy fogyasztásra alkalmas vízhez jussanak, nagy fáradsággal kutat kellett ásni, aztán pedig rendszeresen tisztítani, karbantartani. Ma már egy mozdulattal nyitjuk a csapot, és azonnal jön a tisztított víz - majd rengeteg alig használt víz folyik el feleslegesen (például borotválkozás vagy fogmosás közben). Modern életvitelünkben persze nem csak a szamár hiánya („majd a szamár megissza”) miatt nem kezdünk semmit a nem teljesen tiszta vízzel, higiénés igényeink, technikai megoldásaink sem segítik a hasznosulását. Magyarországra mint természetes, felszíni és felszín alatti vizekben gazdag országra gondolunk. Az elmúlt évek ár- és belvizei is mintha azt jeleznék, hogy vízből bőven több áll rendelkezésre, mint amennyire szükségünk van. Pedig hazánk felszíni vízmérlege negatív, azaz több víz folyik ki, mint be. 114 köbkilométer vizet szállítanak a belépő folyóvizek, és 120 köbkilométer folyik ki az országból. Az összes magyarországi vízfogyaszkell: ő is tehet azért, hogy kevesebb víz fogyjon. Nemcsak a folyamatszabályozással igyekszünk ezt elérni, hanem az által is, hogy - partnerként számítva vendégeinkre - felhívjuk a figyelmüket egyéni felelősségükre. Mindemellett fontosnak tartottuk, hogy az elérhető technikai megoldásokat is beépítsük, hiszen így nemcsak a felhasználók hozzáállásától függ a megtakarítás, hanem fizikailag is kevesebb ivóvíz folyik ki a csapokon. Két viszonylag egyszerű és könnyen megvalósítható fejlesztés szolgálja ezt a célt. Az otthon épületeinek tetőfelületeiről - az éves csapadékvíz-hozam figyelembevételével - 550 köbméter/év vízmennyiséget kell levezetni. Eddig ez a mennyiség az otthon területéről a vízelvezető árkokon keresztül többnyire a Balatonba folyt. Magától értetődőnek tűnt, hogy ha ennek a csapadéknak egy jó részét összegyűjtjük és hasznosítjuk, akkor csökkenthetjük a jelenleg felhasznált tisztított ivóvíz mennyiségét. Az esővíz természetesen csak korlátozottan - bizonyos célokra - használható, így az összegyűjtött esővízzel a toalettek öblítését terveztük kiváltani. Hat darab, összesen 48 köbméteres tartályt helyeztünk el az összekötő folyosó déli oldala előtti füves területen a föld alá, innen szűrés után hidroforral juttatjuk a vizet a WC-tartályokba. A rendszer képes arra, hogy áramszünet, hosszabb aszály esetén az eredeti vízhálózatról kapjon táplálást. A másik technikai megoldás a kifolyóoldali megtakarítás elérését szolgálja. Perlátorokat (áramlásszabályzókat) szerelünk a csapokra, a WC-tartályokba pedig úgyi zett WC-stop eszközök kerül Az tás 750 ezer liter egy főre vetítve egy évben. Az átlagos napi vízfogyasztás fejenként 100-150 liter. Amellett, hogy egyre folyó - és így fogyó - kincsünk megóvására természetvédelmi szempontból is szükség van, nem elhanyagolható, hogy az indokolatlan vízfogyasztás háztartásaink kiadásait is fölöslegesen növeli az ivó- és a szennyvízdíjon keresztül. Balatonszárszón is ez a két ok motivált bennünket arra, hogy megkeressük a vízfogyasztás csökkentésének lehetőségeit. Tudtuk, hogy önmagában a technikai fejlesztések nem elegendőek, kezdenünk kell valamit azokkal is, akik az otthon vízfelhasználását irányítják, akik a helyzet kulcsát, ez esetben a vízcsapot a kezükben tartják. Minden egyes, az otthonba látogató, illetve ott dolgozó embernek tudnia áramlásszabályzó levegővel dúsítja a vizet, így ugyanakkora nyomásérzet mellett akár harminc-negyven százalékkal kevesebb vízre van szükség. A WC-stop pedig tulajdonképpen a tartályban elhelyezett ellensúly, amely lehúzás után a gravitáció erejét kihasználva gyorsabban húzza vissza a kart, így előbb zárja a szelepet. A folyamatszabályozással, az esővíz felhasználásával és a víztakarékos eljárások bevezetésével a felhasznált vezetékes ivóvíz mennyiségét a jelenlegi összesen 1234 köbméterhez képest 513 köbméterrel, azaz negyven százalékkal csökkentjük. A projekt keretében megvalósított fejlesztésekről részletesen a http://szárszó, lutheran. hu/komplexfenntarthatosag-mintaprojekt honlapon tájékozódhatnak. ■ Kocsis István
