Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-04-17 / 16. szám

Akit Budapesttől Berlinig elismernek

Örömmel adjuk hírül, hogy Gémes István, lapunk huszonöt éven át hűséges szerkesztője a közelmúltban magas kitüntetésekben részesült.

Budapesten, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen február 24-én díszdoktori címet kapott, március 16-án pedig Berlinben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehette át. Az utóbbit Schmitt Pál köz- társasági elnök, valamint Prőhle Gergely külügyi államtitkárhelyettes, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője és Czukor Józsefbeúhú nagykövet adta át.

Az Útitárs szerkesztősége ezúton gratulál az elismerésekhez a lap máig leghűségesebb szerzőjének, Gémes Istvánnak, megköszönve egyúttal folyamatos, áldozatos munkáját.

Bár az Evangélikus Élet hasábjain már olvasható volt a Gémes István díszdoktori kitüntetése alkalmából az ünnepségen elhangzott laudáció, az Útitárs most - gondolva a nagyszámú németországi, elsősorban Stuttgart környéki olvasóra és mindazokra, akik határainkon innen és túl szeretik és tisztelik őt - teljes terjedelmében újra közli a méltatást.

Laudáció Gémes István tiszteletére

A történelmi pillanatot megragadni

Villáminterjú Cselovszkyné dr. Tarr Klárával

Gémes István Szarvason született 1927-ben. Bölcsészeti tanulmányok után Sopronban és Budapesten végzett evangélikus teológiát. 1953-ban szentelték lelkésszé szülővárosa Ótemplomában. Külföldre kerülése után (1956) a Dán Evangélikus Egyházi Segélyszervezet megbízásából gondozta a Dániába és Dél-Svédországba került magyar protestáns menekülteket.

í957-ben vendégként vett részt az Evangélikus Világszövetség minneapolisi (Egyesült Államok) világgyűlésén, hogy onnan Venezuelán át Brazíliába menjen a világszövetség megbízásából. Kétszer ötéves munkaszerződéssel felépítette a Brazíliai Magyar Evangélikus Gyülekezetét, majd egy ideig Sao Pauló-i tizennyolc külföldi lelkészének volt esperese.

1968-ban került vissza feleségével és három fiával Európába a hannoveri (Németország) egyház meghívására. Észak-Németországban két községet gondozott, és közben újtestámentumi és lélektani tanulmányokat folytatott Göttingenben. Onnan hívta meg a Württembergi Evangélikus Egyház a német munkája mellett végzendő magyar lelkigondozói szolgálatra. Tizenhét éven át volt a Stuttgart-Bad Cannstatt-i Luther gyülekezet (német) lelkésze, közben pedig folyamatosan végzett lelkészi munkát a württembergi magyarok körében.

Tíz éven át elnöke volt a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének (KÉMELM), és mintegy huszonöt éven át volt a magyar rádiómisszió munkatársa. Évtizedeken át szerkesztője volt az Útitárs című lapnak, amelynek azt követően is munkatársa maradt, hogy a

kiadványt immár Budapesten szerkesztik, és változatlanul kiadó-szerkesztője a Koinonia című teológiai folyóiratnak. Német lelkészi nyugdíjaztatása után továbbra is Stuttgartban él, és gondozza a magyar gyülekezetei, amelyet kiterjesztett Heilbronnra is.

Kiváló szervezőkészségével és integráló erejével, valamint hatásos igehirdetéseivel és teológiai igényességével a nyugat-európai magyar protestantizmus meghatározó alakja.

Gémes István az elmúlt rendszerben is sokat tett a magyarországi evangélikusokért, ugyanakkor sohasem rejtette véka alá kritikáját az akkor lényegében hivatalos rangra emelt úgynevezett diakóniai teológiával és a hazai egyházban tapasztalható torzulásokkal kapcsolatban. Elvi fenntartása és a diktatórikus egyházvezetés következetes bírálata azonban nem akadályozta meg abban, hogy magyarországi és határon túli magyar lelkészeket, teológushallgatókat és gyülekezeti tagokat támogasson, segítsen sokféleképpen.

Egykori teológiai évfolyamtársaihoz sírig tartó barátság köti. Otthonuk mindig nyitva állt - és ma is nyitva áll - a közelből vagy távolról érkező magyarok előtt. A rendszerváltás idején - feleségével, Réz Katalinnal együtt - sokat tett a cserkészet magyarországi újraindításáért és a teológiai gondolkodás serkentéséért.

Teológiai munkásságának fő iránya az Újtestamentum, ezen belül a Jézus- és a Pál-kutatás. Számos szakmai előadást tartott egyebek mellett az Evangélikus Hittudományi Egyetemen és a Károli Gáspár Református Egyetemen, továbbá lelkészkonferenciákon. Egyéniségének közvetlensége, valamint az intellektus és

a derű sajátos keveréke immár több nemzedékre gyakorol folyamatosan hatást.

Jóval több mint ezerre tehető dolgozatainak, cikkeinek a száma, amelyek a különböző országokban, kiadványokban, szaklapokban megjelentek magyar, portugál és német nyelven.

Eddig megjelent legfontosabb könyvei:

A Fény felé 1-2. Vezetők kézikönyve. Stuttgarti Magyar Protestáns Gyülekezet, Stuttgart, 1983.

Színlátás - a szemlélődés újrafelfedezése. Budapest, 1993.

Hiszek. Igehirdetés-sorozat. Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 1993.

Igen. Igehirdetések és tanulmányok a Tízparancsolatról és a Miatyánkról. Dabas, 1994.

Tiéd. Kátémagyarázatok és tanulmányok. 1996.

Jézus és Pál. Tanulmányok az Újtestámentumhoz. Dabas, 1998.

Ismered-e Jézust? Evangélikus Missziói Központ, Budapest, 2000.

Hungari et Transylvani. Kárpátmedencei egyetemjárók Tühingenben (1523-1918). Luther Kiadó, Budapest, 2003.

Fellebbentett fátyol. Jézus munkamódszere: példázatok és csodák. Ordass Lajos Baráti Kör, Stuttgart-Budapest, 2010.

Újszövetségi velemjáró. Luther Kiadó, Budapest, 2010.

Gémes István 2008-ban Károli Gáspár-díjat kapott. Tudományszervezői és -népszerűsítői munkásságáért, továbbá az egyetemes magyar protestantizmus érdekében kifejtett munkásságáért feltétlenül érdemesnek tartom arra, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetemtől a dr. honoris causa címet kapja meg.

Dr. Fabiny Tamás

Először vettek részt olyan közös találkozón a németországi magyar gyülekezetek képviselői a Németországi Protestáns Egyház (EKD) elöljáróival, melyen az anyaegyházak, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Református Egyház képviselői is jelen voltak. A megbeszélésre február 22-én Hannoverben került sor. Erről az eseményről kérdeztük Cselovszkyné dr. Tarr Klárát, a Magyarországi Evangélikus Egyház Ökumenikus és Külügyi Osztályának vezetőjét.- Kik vettek részt a találkozón ?- Német részről a Németországi Protestáns Egyház emberi jogokért és migrációért felelős egyházfőtanácsosa, Thorsten Leißer, négy munkatársával együtt; a németországi magyar ajkú gyülekezetek képviseletében tizenketten voltak jelen, az anyaegyházakat pedig Fabiny Tamás evangélikus püspök vezetésével egy háromtagú küldöttség képviselte.- Mi volt az eszmecsere célja ?- Elsősorban az, hogy a németországi magyar ajkú evangélikus és reformáus gyülekezetek státusát, jövőjét és az EKD-hoz fűződő kapcsolatát tisztázzuk. Nagyon fontos szempont volt a megbeszélés során, hogy mindhárom fél - mind a németországi magyarok, mind az EKD, mind a magyarországi anyaegyházak - képviselői következetesen szem előtt tartották azt a célt, hogy megegyezés szülessen, és hosszú távra biztosítva legyen a németországi magyar gyülekezetek jövője.

Az EKD mindenképpen rendezni szeretné a magyar gyülekezetek belátható jövőjét elsősorban anyagi szempontból: egy adott összeggel támogatná a magyar protestáns lelkigondozást, amennyiben minden németországi magyar ajkú gyülekezet egyesületi formába tud tömörülni. A gyülekezetek nagyon sokféle helyzetben élnek, s a kialakítandó új feltételek célja az, hogy megmaradjanak és erősödhessenek az élő, meglévő közösségek.

Amint az imént említettem, az EKD egyesületi formában szeretné támogatni a magyar ügyet. Ez azt jelenti, hogy ugyan el is engedi a magyar gyülekezetek kezét, de ez a szabadság hasznos is lehet, s nem zár ki olyan lehetőségeket, mint például lelkészek kiküldése Magyarországról hosszabb-rövidebb időre. A szabadság azt is jelenti: a gyülekezetek saját belátásuk szerint alakíthatják egyéni rendszerüket. Maguk határozzák meg, hol legyen állandó lelkészi szolgálat, és hová delegáljon az anyaegyház rövidebb időszakokra lelkészt. Pozitívum a megoldáskeresés során, hogy egymás között kell megoldásra jutni - ezáltal szorosabb kapcsolatba kerülhetnek a hasonló helyzetben levő gyülekezetek.- Milyen témákról tárgyaltak?- A találkozó egyetlen témát járt körül: hogyan lehetséges a sokszínű németországi magyar ajkú gyülekezeteket egy egyesületbe tömöríteni azért, hogy fennmaradásukat az EKD anyagi fedezete biztosítani tudja. Több, hasonló helyzetben lévő kisebbségi egyház is él Németországban, például a finnek, a lettek... Számukra is az egyesületi formát ajánlotta fel az EKD. Fontos, hogy az anyaegyházak mindenképpen szeretnének tevőlegesen is részt vállalni a németországi gyülekezetek támogatásából: ez egyrészt anyagi segítséget jelent, de főként lelkészek kiküldésében valósulhat meg.

Történelmi pillanatnak nevezte Gémes Pál evangélikus lelkész ezt az összejövetelt, mivel ebben a formában még soha nem hívta meg a gyülekezeteket és az anyaegyházakat az EKD. Egyedül a tartományi egyházak hiányoznak - részben -, hiszen a magyar gyülekezetek valódi otthona minden esetben a tartományi egyház: elsősorban Észak-Rajna-Vesztfália, Baden-Württemberg, Bajorország.- Milyen eredménnyel zárult a találkozó?- Az elején, Thorsten Leißer egyháztanácsos diavetítésén szimbolikusan egy kis dobozba, négyszögbe „gyűltek össze” a városok, amelyekben magyar ajkú gyülekezet található. „Épp ennek megfelelően kell a stratégiánkat felépítenünk” - mondta el Fabiny Tamás püspök: attól függően, hogy hol mire van szükség.

A magyar kisebbség lehetőségei: izoláció, asszimiláció, integráció. E három közül értelemszerűen a harmadikat kell választaniuk a magyar gyülekezeteknek. Jó modell a tartományi egyház kebelén élő magyar gyülekezet stuttgarti példája, hiszen sok szempontból segítséget kaphat a magyar közösség: épülethasználat, kazuáliák (keresztelő, esketés, temetés) anyakönyvezése. A magyar lelkész németül is szolgálhat. így a magyar ajkú gyülekezetek hídként is szerepelhetnek a magyar anyaegyházak és a német tartományok, illeve az EKD között.

Mindenkinek az imádságára szükség van ahhoz, hogy a magyar protestáns keresztyén egység megszülethessen Németországban, fennmaradásuk mindnyájunk számára létkérdés.

Szűcs Petra