Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-04-10 / 15. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. április io. » 3 Hol a helyed? Konfirmandustalálkozó Sopronban ^ Folytatás az 1. oldalról Az evangélikus koráloktól a népzenei alkotásokon át a rockzenéig a stílusok széles palettáját vonultatták fel, bizonyságot téve ezáltal arról, hogy milyen gazdag és sokrétű a magyar zenei világ. Egy konfirmandustalálkozó nem múlhat el konfirmációi óra, azaz ismeretszerzés nélkül. Ezért a résztvevők a délelőtt hátralévő részében egy-egy lelkész, hittantanár vagy teológiai hallgató - közöttük nagy számban a líceum öregdiákjai - vezetésével rendhagyó módon, változatos módszerekkel mélyedhettek el egy-egy témában - mindezt hat vegyes csoportban. A megbeszélt, feldolgozott témák beszédesen tanúskodnak a sokrétűségről: Egy kis bibliaismeret; A nagyhét eseményei; Káté (nélkül is lehet)? - dogmatika magolás nélkül; Egyházi esztendő; Luther Márton élete; Kis magyar egyháztörténet. Az ebédszünet előtt egy-egy szóbeli beszámoló, elkészített illusztráció vagy képi megjelenítés formájában minden csoport közkinccsé is tette elvégzett munkáját az egész közösség számára. A délutáni program első felét, a Mesterházy Balázs által vezetett vetélkedőt az ebéd utáni szabad időben rövid soproni séta készítette elő, amelyen hely- és egyháztörténeti ismereteket szerezhettek a résztvevők, majd mindezeket a vetélkedő során értékes pontokra válthatták. A konfirmációi oktatás, felkészülés hajrájában hasznos volt szembesülni azzal, hogy mennyire tudatos és használható az eddig megszerzett tudás, s így minden résztvevő maga is megtapasztalhatta erősségeit, és láthatta, melyek a fejlesztendő területei. A napot záró úti áldás előtt a kőszegi evangélikus ifjúság tagjaiból alakult Echo zenekar koncertjét hallgathatták meg a jelenlévők. Repertoárjukon többnyire ifjúsági énekek szerepeltek, így az ismerősen csengő dallamok és szövegek színvonalas feldolgozása és előadása nagy sikert hozott a zenekarnak. A nyitóáhítatban elhangzott kérdést végül nemcsak a résztvevők válaszolták meg, hanem az úti áldást adó Baranyayné Rohn Erzsébet kőszegi lelkész is. Ő úgy válaszolt rá, hogy a kerület konfirmandusainak augusztus első hetében Gyenesdiáson van a helyük, ahol a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület első konfirmandustábora várja őket. A szervezők hívására négy gyülekezet konfirmandusai úgy döntöttek, hogy vasárnapra is Sopronban maradnak. Ők a délután hátralévő részét közösségépítő játékokkal, filmnézéssel töltötték. Vasárnap Sopron evangélikus vonatkozású nevezetességeit - a régi teológia épületét, az Eötvös-gimnáziumot, az Eggenbergházat és a Fő teret - tekintették meg, majd részt vettek a soproni gyülekezet istentiszteletén. Számukra közös ebéd zárta a találkozót. Bízunk abban, hogy a gyülekezetekben végzett konfirmációi oktatáson túl a jövőben egyre többen kapcsolódnak be a teljes egyházkerületet megszólító, a konfirmandusokat célzó rendezvényekbe. Hiszen mind a sikeresnek bizonyult mostani találkozó, mind a nyárra tervezett gyenesdiási tábor olyan közösségi élményt ad a résztvevő fiataloknak, amely által tudatosodhat bennük az evangélikus egyház nagy egészéhez való tartozás, annak öröme és egyben felelőssége is. ■ Wagner Szilárd Köszönt a házigazda iskolalelkész Tízéves Kőszegen a Békesség Háza ► Laetare vasárnapja a kőszegi gyülekezetnek idén különösképpen is örömünnepe volt: éppen egy évtizede annak, hogy az egyházközség visszakapta házának 1950-ben államosított szárnyát, és kártalanításban is részesült más épületéért. Ekkor döntött úgy a helyi evangélikus közösség, hogy új gyülekezeti termet, lelkészlakást építtet, a visszakapott, felszabadult egész épületet pedig a szeretetszolgálatra szánja. így kezdte meg működését tíz évvel ezelőtt a Békesség Háza nevű szeretetotthon, amelyben ma már huszonhét idős testvér talál oltalmat és békességet. A jubileumi ünnepségen az otthon első lakóit is köszöntötték... „Ne fújjuk el az ünnepi torta tíz gyertyáját, de legyen ott az asztalon a mindennapi kenyér mellett az élet kenyere is, mert egyedül ez tarthatja meg az otthont és egyházunkat is” - mondta igehirdetésében Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke, aki egykor maga is szolgált Kőszegen. Az istentisztelet alkalom volt arra is, hogy a szépszámú ünneplő gyülekezet Krisztus megterített asztalának is vendége legyen. A ragyogó napsütésben az udvaron folytatódott a jubileumi ünnepély, melyen szó esett a gyülekezet diakóniai szolgálatának régebbi gyökereiről és persze az elmúlt tíz év történéseiről. így arról is, hogy a kőszegi gyülekezetét - Baranyay Csaba és Baranyayné Rohn Erzsébet lelkész vezetésével - sokszínű kapcsolat fűzi az intézményhez, tagjai aktívan részt vesznek az otthon mindennapi életében, élő kapcsolatban vannak idős lakóival. ■ Keveháziné Czégényi Klára 1% és 100% Amint mai lapszámunkból is kiderül, kezdetét vette egyházunk i%-os kampánya. Tudósítás olvasható az e tárgyban tartott sajtótájékoztatóról, illetve a lap közepén - kivehető plakátként is - ott szerepel az ezzel kapcsolatos felhívás. Több mint egy évtizede van érvényben hazánkban az egyházfinanszírozásnak ez a formája, és az elmúlt néhány esztendőben törekszünk tudatosan is arra, hogy az adózókat megszólítsuk. Sokak számára még mindig idegenül hat, hogy az egyház - vagy valamely munkaága - óriásplakáton és egyéb „világi” módon hirdeti magát. Az adózók kegyeit próbáljuk megnyerni? Más egyházakkal és vallási közösségekkel versengünk? Ennyire sarkítva ez talán túlzás, de az kétségtelen, hogy jó kommunikációval el kell érni azokat az adózó állampolgárokat, akiknek közel háromnegyede (!) nem jelöl meg egyetlen egyházat sem támogatás céljával, jóllehet neki ez egyetlen fillérjébe sem kerülne. Az is tény, hogy - írd és mondd - több mint száznyolcvan vallási közösség volna jogosult erre a bizonyos egy százalékra. És akkor még nem beszéltünk arról a harmincezer civil szervezetről, amely az úgynevezett második egy százalékot célozza meg: ezek között a gyülekezeteinkhez és intézményeinkhez kötődő alapítványoknak kell magukat ismertté és támogatásra érdemessé tenni. A fenti számok ismeretében sok olvasóban talán megfogalmazódik a kérdés: szabad egyáltalán részt vennünk ebben a tülekedésben? Nem volna jobb, ha eleve távol tartanánk magunkat ettől a világtól? Erre azt válaszolhatjuk, hogy ez a rendszer bizonnyal nem a legszerencsésebb, ám mégiscsak szinte kizárólag ezen a csatornán juthat egyházunk szabadon felhasználható állami támogatáshoz. Vagyis olyan pénzhez, amely nem oktatási vagy diakóniai normatíva vagy egyéb módon „címkézett” összeg. Ha ez nincs, akkor csakis a híveinktől befolyt adományok maradnak. Tudjuk, hogy sokan „az özvegyasszony két fillérje” történetének szellemében erejükön felül támogatják az egyházat, ám az így befolyt összeg egyszerűen nem fedezné a lelkészek és egyházi alkalmazottak fizetését, templomok és parókiák építését és renoválását vagy a misszió megannyi nemes célját. Az elmúlt hét év adatait áttanulmányozva megállapíthatjuk, hogy mind a felajánlók száma, mind a felajánlásokból befolyt összeg egyenletesen növekszik. 2004-ben 35 606 adózó jelölte meg a Magyarországi Evangélikus Egyházat, ami akkor mintegy 216 millió forintos támogatást jelentett. 2010-ben pedig már 48 852-én tüntették fel egyházunkat, az ebből befolyt összeg 317 millió forint volt. Nem tudhatjuk persze, hogy ezek a számok miként alakulnak, ha nincs kampány óriásplakátokon, interneten és újságokban. A transzparencia jegyében az is nyilvános adat, hogy egyházunknak évi tízmillió forintjába kerül a kampány. Állítsuk ezt az összeget a fent említett 317 milliós bevétel mellé! Ebben az összefüggésben a régi marketinges bölcsességet is idézhetjük: a reklámra költött összeg fele az ablakon kidobott pénz - csak éppen nem tudhatod, hogy melyik fele az... ÉGTÁJOLÓ Ám nem csak pénzről van szó. Bizony az egyes egyházak társadalmi megítélését meghatározza az a napvilágra kerülő tény, hogy az adott évben hányán támogatták az i%-os rendszeren keresztül. Attól persze óvnék, hogy az adófelajánlást „a legnagyobb mintavételű közvéleménykutatásnak” nevezzük, hiszen ennek keretében például a nyugdíjasok, a diákok vagy a gyesen lévők nem nyilváníthatnak véleményt. Híveink között tudvalevőleg sokan tartoznak ezekbe a csoportokba. A jövőben pedig csak tovább torzul ez a rendszer, hiszen az adósávok megváltozásával és a különféle kedvezmények bevezetésével sok egyháztagunk lényegesen kevesebb adót fog fizetni, értelemszerűen az i%-os arány is kisebb lesz. Tudni kell azonban, hogy az állami kiegészítések alapja nem az adott összeg nagysága, hanem a felajánlók száma, így aztán az úgynevezett „nullás bevallásról” is érdemes rendelkezni! A Fratemet levelezőlistán az elmúlt napokban élénk vita alakult ki az egy százalék kérdéséről. Többen fejcsóválva fogadták kampányunkat, amely ebben az esztendőben az anyaotthonokat teszi középpontba mint az egyházunkat hitelesítő szolgálatot. A kritikusoktól azt kérdezem: társadalmunkban, amelyet fájdalmasan jellemeznek a széthulló családok, nem tekinthető-e nemes ügynek az otthoni erőszak miatt vagy a mélyszegénység következtében hozzánk menekülők megsegítése? Hiteles történeteket mondhatunk el arról a gyakran életeket mentő és a szívekben megtérést munkáló szolgálatról, amely Gödöllőn és Nyíregyházán folyik. Azt is kérdezik többen, hogy kampányaink hagyományosan miért világiasak. Nekik azt felelhetem, hogy ebben az esetben a célközönséget elsősorban nem az egyházi közegben látjuk. Őszintén reméljük, hogy őket a templomi hirdetéseken és az egyházi sajtón keresztül el tudjuk érni. Sokan vannak azonban, akik nem tartoznak egyházunkhoz, de a szolgálatunkat talán hitelesnek és ezért támogatásra érdemesnek tartják - már ha módjukban áll megismerni. „Évente egyszer plakátolunk, akkor is pénzt kunyerálunk - elég szánalmasan és kiábrándítóan hangzik” - írta nyilvános levelében valaki. Mit is válaszolhatnék? Kedves Testvérem: éppen az így elnyert támogatásból tudjuk például annak a gyülekezetnek az építkezését támogatni, amelynek te lelkésze vagy... A te áldozatos munkád gyümölcseként pedig életek újulnak meg: így aztán közvetve lelki célokat szolgálhatnak az adóforintok. Egy másik levélíró pedig így fogalmaz: „Az Úr ébredést akar és nem a világi javakra való támaszkodást...” Neki azt válaszolom: magam is az ébredésért imádkozom, és abban is biztos vagyok, hogy az adóforintokból is támogatott missziói alkalmak és kiadványok ennek áldott eszközei lehetnek. Javaslom ezért, hogy fogjunk össze annak érdekében, hogy minél többen megismerjék egyházunk evangéliumot hirdető, lelkeket mentő, értékteremtő szolgálatát. Ne a másik fáradozásán fanyalogjunk, hanem ki-ki tegye meg a tőle telhető maximumot. Hirdessük az evangéliumot alkalmas és alkalmatlan időben. A lelkészek látogassák sűrűn híveiket, a gyülekezeti tagok ne közönségként, hanem közösségként éljenek. Szólítsuk meg a kételkedőket. Legyen erő a papok igehirdetésében és a híveknek a lelkészeikért mondott imádságaiban. A Lelket ne oltsuk ki. Persze, hogy a pénzügyek kevésbé fontosak, mint a lelkiek. Jézus így idézi az első és nagy parancsolatot: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Az egyik esetben csak i%-ról van szó, a másikban viszont 100-ról. E teljesség jegyében kell élnünk minden aprónak tűnő lehetőséggel is. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
