Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-04-03 / 14. szám

8 <« 20ii. április 3. AZ ASZÓDI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM MELLÉKLETE Evangélikus Élet „Aszód-!-! Csak egyszer kell TÁMOP 6.1.2 ^ t c , 1,1 Jóízű együttműködés Egészségre nevelő es szemlelet- 7 formáló életmódprogramok a vanyarci gyülekezettel Erdei iskolával indítottuk el 2010 májusában Törökmezőn azt a prog­ramot, melyhez iskolánk támoga­tást nyert. A nyitórendezvény - me­lyen százhúsz tanuló és nyolc peda­gógus vett részt - nemcsak a projekt része volt, hanem az ökoiskolai prog­ram többéves hagyományának foly­tatása is. sor sportnap szervezésére, amely az egészséges ételeket, illetve a rend­szeres táplálkozást népszerűsítet­te. A témahéten Ép testben ép lélek címmel a biogazdálkodásról és a bioélelmiszerekről is sok ismeretet szerezhettek nemcsak a tanulók, hanem a programot figyelemmel kísérő pedagógusok és szülők is. Az 5-6. osztályos tanulók a tábor­ban több előadást hallgattak a helyes táplálkozásról, a betegségmegelő­zésről, a káros szenvedélyekről, a konfliktuskezelésről, illetve megis­merkedtek az elsősegélynyújtással kapcsolatos legújabb tudnivalókkal. Az ötnapos együttlétet három nagy­szerű kirándulás egészítette ki: túráz­tak a Rám-szakadékba, megtekintet­ték a visegrádi királyi palotát és fel­legvárat, valamint Esztergom neve­zetességeivel - kiemelten a baziliká­val - ismerkedtek. A program a pedagógusokról és a szülőkről sem feledkezett meg: a helyes táplálkozás és a betegség­­megelőzés, a kommunikációs kész­Ebben az évben a diákcsendesnap programjában is helyet kapott pro­jektünk Szociális kompetenciák fej­lesztése címmel. Nem feledkeztünk meg a sportról, az egészséges test­mozgásról sem: több alkalommal került sor budapesti korcsolyázás­ra, illetve újból időt szakítottunk a Rám-szakadék és a Prédikálószék meglátogatására. A program teljes évét végigkísér­te az elsősegélynyújtó szakkör, amely háziversennyel zárult. Ezeket a heti alkalmakat iskolaorvosi, vé­dőnői és mentőápolói előadások tették teljessé. Április végéhez (a projekt zárásá­hoz) közeledve megállapíthatjuk, ség fejlesztése és a család szerepe az erkölcsi normák kialakításában a számukra szervezett előadások témái között is helyet kaptak. A projekt hónapokra bontotta azokat a fő feladatokat, amelyek az egészségre nevelést, illetve a szem­léletformálást segíthetik. így került hogy iskolánk tanulóinak többsége aktívan részt vett az előadásokon és a hozzájuk kapcsolódó eseményeken. Az eddigi tapasztalatok alapján re­mélhetjük, hogy a program által biz­tosított ismeret- és élményanyag meghozza majd gyümölcsét. ■ Koncz István Hajléktalangondozásban vesznek részt a gimnázium diákjai Társadalmunk egyre több szegmen­sében erősödnek az előítéletek, ezek közül az egyik legkritikusabb talán éppen a hajléktalansággal kapcsola­tos. Bár látszatintézkedésekben nincs hiány, a jelenséget nem lehet egy­könnyen negligálni, szőnyeg alá sö­pörni. Aki életében legalább egy­szer járt már Budapesten vagy más nagyvárosban, az nagy eséllyel talál­kozott vele. Idén ötödik éve működik együtt iskolánk a Magyar Máltai Szeretet­szolgálattal. Szerény eszközeinkkel a hajléktalanellátás komplex fel­adataiból vállalunk részt. Tizen­nyolcadik életévüket betöltött ön­kéntes diákjaink négy éven keresz­tül az úgynevezett „teajáratokon” osztottak hideg élelmet és teát, míg az idei tanévben a hatvani hajlékta­lanellátó intézménnyel vettük fel a kapcsolatot az aszódi Kistérségi Gondozási Központ segítségével. Abonyi Tünde intézményvezető asszonnyal folytatott beszélgeté­sünk alapján körvonalazódott, hogy diákjaink leginkább melegétel-készí­­téssel és -osztással tudnak segíteni, mivel az ott élők egyébként ritkán jutnák hozzá meleg ételhez; csak a pályázati úton befutó pénzösszegek­ből van lehetőség ilyet kínálni szá­mukra. A négy érettségiző osztályból ér­kező önkéntesek négy alkalommal főztek különböző ételeket. Mivel azonban szükségesnek látszott a pro­fesszionális mentori háttér, különö­sen gasztronómiai tekintetben, iste­ni áldásként és csodaként fogtuk fel (és velünk együtt a hajléktalanok is), hogy a vanyarci gyülekezet lelkes asszonyai vállalták ezt a szerepet. Amíg ők a vanyarci sztrapacska­fesztiválon szerzett rutinnal készítet­ték a túrós és káposztás csodákat, ne­künk lehetőségünk volt őszinte és nyílt beszélgetéseket folytatni a haj­léktalanokkal. Legtöbbjükkel egé­szen mélyeket. Megismertük az élet­útjukat, kálváriájukat, osztoztunk fájdalmukban, kilátástalanságukban és reményeikben egyaránt. Különö­sen megható volt, amikor egyikük idegenként invitált pár méterre lévő lakhelyére, amelyet egy lebontásra ítélt házban rendezett be, igen ottho­nosan. Reményeink szerint ez a prog­ram erősítheti azoknak a fiataloknak az identitását, akik felteszik maguk­nak ma is a kérdést: Mire jó az egy­ház? Mire szólít fel Krisztus? Hogyan tudom én őt ma követni? Vélemé­nyem szerint a program megerősítés lehet a számukra: igen, Krisztus üze­nete ma is érvényes, ő ma is szolgál­ni hív. És megerősítés lehet azoknak a hajléktalanoknak is, aki legtöbbször csak a grimaszba forduló arcokkal ta­lálkoznak. Együttműködésünk remélhetőleg hosszú távú lesz, és rajta keresztül minden érintett fél fejlődhet keresz­tény elkötelezettségében. ■ Simon Attila iskolalelkész Reméljük, tudtunk segíteni... ^ Sok embernek talán fogalma sincs arról, mit jelent az a szó, hogy karitatív. Jótékonysági, szeretetszolgálati - így fordít­hatjuk le. A jótékonykodás adománygyűjtésben is testet ölthet, például nem megfelelő anyagi körülmények között élő, hátrányos helyzetű emberek számára. A karitativitás lénye­ge a csapatépítés és az összefo­gás. Hiszen ahhoz, hogy sike­res legyen az adománygyűjtés, kell egy olyan összeszokott tár­saság, amely képes megszer­vezni és végigcsinálni egy ilyen programot. Az aszódi evangé­likus gimnáziumban ötödik al­kalommal rendeztek karitatív hetet. Évek óta hagyomány az aszódi okta­tási intézményben a karitatív hét. Idén március 7-10. között került rá sor, a 11. b osztály szervezésében. Az előző években adományt gyűjtöt­tünk már a Nyíregyházán található Élim Alapítványnak, Böjté Csaba dévai gyermekotthonának, a Vakok Állami Intézetének, sőt egy afga­nisztáni iskolának is. Idén a természeti katasztrófák okozta pusztítások miatt két olyan családra esett a választás, amelyek ár­víz sújtotta területen élnek. Az egyik település Arnót, a másik Sátoraljaúj­hely. Iskolánk igazgatója, dr. RonczBé-Adományt és m< így zajlott 1 la, iskolalelkészünk, Simon Attila és osztályfőnökünk, Osgyániné Németh Márta tanárnő - aki az egész hét szervezéséért volt felelős - személye­sen is meglátogatta a családokat. Eddig minden évben öt napon keresztül tartott a karitatív hét, idén viszont csak négynapos volt, mivel pénteken Petőfi-napot tartottunk az iskolában. A pénzgyűjtés mellett „verseny” is zajlott az osztályok kö­zött. Minden osztály mosolyokat, „szmájlikat” gyűjtött, amelyeket úgy szerezhettek meg, hogy részt vettek valamilyen - általunk szervezett - programon. A héten papírgyűjtésre is volt le­hetőség, és az összegyűjtött papír után is lehetett mosolyokat szerezni. Az iskolai büfé ezen a héten nem üze­melt, a szendvicskészítés és a kiszol­gálás a szervező osztály feladata volt. A forgalom fellendítése érdekében nemcsak olyan ételeket kaphattak a A büfé bevétele a rászorulókhoz jut el

Next

/
Thumbnails
Contents