Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-04-03 / 14. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. április 3. !► 5 Erőforrásaink a lelkészi hivatásban ► A Lelkészakadémia és a Gyö­­kössy Endre Lelkigondozói és Szupervízori Intézet szervezésé­ben rendezték meg azt az első tanulmányi napot március 26-án az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, amelynek nyomán elindulhat a lelkészek hivatás­gondozásának szervezett kere­tek között folyó szolgálata. Re­ménységünk szerint még ebben az esztendőben sor kerülhet több, néhány napos lelkigya­korlat meghirdetésére lelkésze­ink számára - a feladathoz mél­tó ökumenikus nyitottsággal. . A nap kezdetén Gáncs Péter elnök­püspök köszöntötte a szép számmal megjelent érdeklődőket: evangéli­kus és református lelkészeket és az ügy iránt elkötelezett laikus szolgá­lattevőket. A bibliaolvasó Útmutató aznapi két igéje: a 38. zsoltár 22. verse és a Máté szerinti evangélium utolsó mondata biztató és reményt adó üzenetként hangzott fel. Életének mélységeit járva az ember megszó­líthatja Istenét: „Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tő­lem!” Erre az emberi hangra válasz­ként, erőforrásként felel Krisztus szava: „...én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” Lelkészi szolgálatunk nehézségei, küzdelmei között számba vehetjük lelki erőfor­rásainkat: „Támadj fel új életre már, / Krisztus meglankadt népe! / Hús­véti szép hajnalsugár / Csillan, siess elébe!” - idézte a püspök életre ve­zető biztatásként Scholz László egyik énekét. A tanulmányi nap első felében lelki örökségünkre, gazdag spirituá­lis forrásainkra figyeltünk. Dr. Korzenszky Richárd bencés szerzetes, a Tihanyi Bencés Apátság vezetője bevezető előadásában a bencés regula alapján beszélt arról, hogy az ember „hiánylény", ezért teljességre, rendre vágyik. Össz­hangra Istennel, embertársaival, az őt körülvevő világgal és önmagával. Ugyanakkor az ember gyakran me­nekül is a Rend elől, hivatása elől: a munkától az életszentségbe, az élet­szentségtől pedig a munkába. Egy másik hasonlatában az elektromos­ságot említette példaként: az ember legtöbbször ott érintkezik, ahol nem kell - rövidzárlatot okozva -, más­kor meg éppen ott nem érintkezik, ahol kellene. denestül elhagyta volna ezt az utat: a reformátor a Zsoltárok könyvét lelkisége alapvető forrásának tekin­tette, sok zsoltármagyarázata is ezt támasztja alá. Imádságoskönyvében (Betbüchlein) a Tízparancsolat, a Miatyánk és az Apostoli hitvallás szö­vegét meditálja, imádkozza végig: ez lesz a lelki alapja a Kis káténak is - amely nem pusztán tananyag, vagyis teológiai tételek rövid össze­ül résztvevők egy csoportja Hogyan találkozik az ember Isten­nel? Miként tölti be Isten hiányain­kat, hogyan erősít meg kétségeink kö­zött? A bencés lelkiség igyekszik összhangban lenni a kozmikus rend­del. Az imaórák és a napi tevékeny­ségek belesimulnak ebbe a rendbe. Benedek regulái, a vezető felelős és tapintatos szeretetével, nem a szer­zetestársak egyenlősége mellett tör­nek pálcát: ő azt vallotta, hogy sen­ki sem alkalmas mindenre, de min­denki alkalmas valamire. A bencés lelkiség ökumenikus távlatai után két előadást hallhattak az egybegyűltek a protestáns lelkiség forrásairól is. Dr. Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyháztörténet-professzora Luther lelki örökségével kapcsolatban arról beszélt, hogy a reformátor 1522-ig kö­vetkezetesen a szerzetesi tradíció szerint imádkozta a napi zsolozsmá­kat, majd, miután egyedül maradt a kolostorban, úgy látta jónak, hogy ab­bahagyja ezt az imaformát. Ez persze nem jelentette azt, hogy Luther min­foglalása, hanem sokkal inkább Lu­ther mindennapi lelki „olvasójának” tekinthető. Mucsi Zsófia református lelkész, a Kálvin Kiadó munkatársa Kálvin lel­ki örökségéről szólt. Teológushallga­tóként annak idején - mondta - az Institutio, Kálvin fő műve lelki él­ményként is hatott rá. Ebben az irat­ban egy mélyen hívő, Krisztuson tá­jékozódó ember igyekszik rendet, ke­retet teremteni a keresztény közös­ségek számára és lelki támpontokat adni a hívők mindennapi személyes életében - akárcsak annak idején, századokkal korábban Szent Benedek. Az „Unió mystica cum Christo” gondolatával Kálvin János a keresz­tények számára a Krisztussal való szoros egységet hangsúlyozza. Bár a református egyházban napjainkban marginálissá vált ez a gondolat, fon­tos lenne újra tudatosítani, és gyako­rolni ezt a reformátori örökséget. A délelőtti utolsó előadásban a je­len helyzetre, hiányainkra, nehézsé­geinkre figyeltek a tanulmányi nap résztvevői. Dr. Nagy Zoltán ideg- és elmegyógyász, egyetemi tanár elköte­lezett evangélikusként a kiégés tüne­teit, a kiégés mögött meghúzódó fizi­kai, lelki problémákat járta körül. A se­gítő foglalkozásokban dolgozók szá­mára - így a lelkészek számára is - el­engedhetetlenül fontos a hivatás alap­ján szerveződő segítő csoportokban megélhető támogató légkör, a szuper­vízió. Ilyen körök alakulhatnának egyházunkban is. A lelki fáradtság, fá­sultság, a közömbössé vált szolgálat gyógyulása hosszú folyamat, amely alapos szakértelmet és a lelki kísérés testvéri elkötelezettségét igényli. A délután már inkább a gyakorlat - a lelkigyakorlat - jegyében telt. A lelkigyakorlat három területet ölel magába: az Isten-szomjúság, az ön­ismeret és a közösség három, egymás­ba kapcsolódó körének metszéspont­jában áll - mutatott rá Lénárt Viktor evangélikus lelkész, pszichodráma­­vezető a csendbe bevezető gyakorla­tok nyomán. Percze Sándor evangé­likus lelkész a Szent Ignác-i lelkiség felől közelítve vezette be a jelenlévő­ket a tudatos elcsendesedés és a Szentírás-meditáció gyakorlatába. A csend tapasztalata minden emberben más és más rezonanciát kelt. Az el­csendesedés, az Istenre hangolódás összefüggésében fontos, hogy tuda­tában legyünk: nem mi teremtjük meg, hozzuk létre a találkozást Isten­nel, de előkészíthetjük ennek lehető­ségét azzal, hogy belehelyezkedünk a csendbe, Isten jelenlétébe. A tanulmányi nap áldásai nyo­mán bennünk, akik együtt voltunk, az a gondolat fogalmazódott meg, hogy lelkészi hivatásunk gondozása lelkünk-szívünk ápolásával szoro­san összefonódik. Erőforrásokra van szükségünk, de ezek a források itt vannak közel, karnyújtásnyira. Évszá­zadok lelki örökségét tudhatjuk ma­gunkénak, és élhetünk belőle. De mindezekben és mindezek fölött an­nak a Krisztusnak a szeretetét tudhat­juk egészen közül magunkhoz, aki így erősít minket: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig ■ v. Gy. A célig formálódva Nemzedékek együtt a családban és a gyülekezetben - nyugdíjas papnők és papnék csendesnapja ► Még a nap is kisütött ezen a szombat reggelen. E látszólag lé­nyegtelen információ elenged­hetetlenül hozzátartozik a nyug­díjas papnék és papnők március 26-án tartott csendesnapjának „dokumentálásához” A buda­­pest-kelenföldi evangélikus gyü­lekezet termében tartott alkal­mat ugyanis mérhetetlen bé­kesség és derű járta át - mintha a falakon belül is fény ragyogta volna be a résztvevők szívét. „Nekünk már az is ajándék és öröm, hogy egyáltalán láthatjuk egymást”­­mondta mosolyogva az egyik papné a gyülekezés perceiben. S bizony sokak számára nem is olyan magától értetődő ez a találkozás. Az elmúlt esztendőben elhunyt papné testvérek emlékére gyújtott mécsesek már az alkalom elején emlékeztették a jelen­lévőket az emberi lét múlandóságá­ra. És idén hosszabb időbe telt, míg a szervezők felolvasták azoknak a le­veleit, akik testi gyengeségük, beteg­ségük miatt nem vállalkozhattak a pesti útra. Mégsem panasz, hanem éppen­séggel hála csendült ki annak a pap­né testvérnek a soraiból, aki kedves humorral írta köszöntésül az egybe­gyűlteknek az alábbi sorokat: „Már 82 éves vagyok, amire 18 éves koromban nem látszott esély. Csoda ez! - és csak azért maradhattam meg, mert Isten úgy látta, hogy »ó em­beremet« még gyó­gyítania kell.” Életünk végéig formálódunk, éle­tünk végéig használ­ni akar bennünket az Úristen. Ebbe a két gondolatba sű­ríthető össze mind­az, amiről szó esett ezen a szombati na­pon, és erre mutatott rá nyitóáhítatában Blázy Árpádné, a házigazda gyüleke­zet lelkésznője is. Hogyan lehet okosan lezárni a múltat, elfogadni az új adottságokat, alkalmazkodni hozzájuk, együtt mun­kálkodni az utánunk következő gene­rációval? Ezekre a kérdésekre adott nagyon életszerű válaszokat Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes asszony, az Evangélikus Hittudomá­nyi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetője. Pontokba szedett tanácsai­ban tükröződött teológus gondol­kodása, pszichológiai tájékozottsága, lelkipásztori tapasztalata, de egyben édesanyai volta is. Különös hangula­tuk lett így a vele töltött óráknak. Bár „oktatott” mégis egy volt a hallgató­ságával. Hiszen a búcsúzás, a pálya­­elhagyás nem csupán az idősek éle­tének része. Fiatalabbak is meg kell, hogy tapasztalják egy-egy életfázisban az elválásnak, a gyermekek önállóvá válásának, olykor a pályamódosu­lásnak a gyötrelmeit. A délutáni pódiumbeszélgetés résztvevőinek - a nyugdíjas papné­­kat képviselő Harmatiné Polgár Ró­zsának, Zászkaliczky Péternének, Kőszeghy Tamásnénak, valamint a két aktív papnénak, Győri János Sámu­­elnénak és Erlbuch Juditnak - szemé­lyes vallomásaiból is kitűnt, mennyi­re sok minden közös a nemzedékek életében, szolgálatában. A nap témájából a hangsúly erre az apró szócskára került: együtt. Isten országának szolgálatában fontos, hogy a különböző generációkhoz tartozó papnék összefogjanak, egy­mást támogatva építsék a testvéri kö­zösséget családokban és a gyülekeze­tekben. Az alkalom zárásaként az Útmu­tató aznapi igéje, Jézus biztatása hangzott el: „Én veletek vagyok a vi­lág végezetéig" Generációk váltják egymást a szolgálatban, az Úr azon­ban változatlan. Irgalmas szeretete kí­sér nemzedékről nemzedékre. ■ B. Pintér Márta Missura Tiborné meggyújtja a mécseseket MISSZIÓ - MÁSKÉPPEN 20 éves a Gryllus Kiadó Részlet Gryllus Dániel leveléből Amit novemberi levelemben írtam a decemberi tervekről, rendre úgy lett. Megjelentek a tervezett kiadványok, szép sikerrel lejátszottuk az adventi koncerteket. Aki látta a Duna Tv-ben a karácsonykor vetített új zsoltárfil­met, tetszéssel fogadta, engem is beleértve. Tartottunk már idén is néhány koncertet, felvettünk két Magyar nép­mesék zenét, játsszuk nagy sikerrel a bábszínházát a Kolibriben. Ma kezd­tük új lemezünk felvételeit: Kaláka - Szabó Lőrinc; ősszel jelenik majd meg a. Hangzó Helikon sorozatban. Tavaly említettem, hogy húszéves lett a kiadó. A Fonótól kaptam egy meghívást, hogy a kiadókat bemuta­tó sorozatukban egy fesztiválszerű hétvégét tartsunk. Erre április 9-10- én kerül sor. Szombaton: Sebő, Bog­nár Szilvi, Romengo, Kaláka, Feren­­czi + Rackajam. Vasárnap délelőtt gyerekek számára: Misztrál, Lackfi János és a Sajtkukacz, Kaláka és vasárnap este (egy héttel virágvasár­nap előtt) főleg bibliai ihletésű kiad­ványainkból válogatás: Vilmos öcsémmel zsoltárok, részletek a He­gyi beszédből, a kis zsidó lemezről, utána Sátor Quartet Bognár Szilvivel és Lovasi Andrissal, végére a Pál apostol új hangszerelésben. Halmos Béla, Ferenczi Gyuri és a Rackajam muzsikál velem. Amúgy az új hangzású Pál apos­tol felvételei is elkezdődtek, terveink szerint szeptemberre megjelenik szép könyvvel (a Cartaphilus Kiadó­val immár a harmadik „közös gyer­mekünk” lesz ez a könyv + CD), be­lőle a versek mellett sokat megtud­hatunk majd az apostolról, életéről, hatásáról és természetesen a húsz évvel ezelőtt bemutatott koncert sorsáról, mai aktualitásáról is. Már itt jelzem, hogy október 2-án a Műpában eljátsszuk ezt az új Pál­­koncertet, a második részben pedig ismét hallható lesz a Teljességfelé - Samu fiam hangszerelésében - úgy, ahogy a hatvanadik születésnapo­mon tavaly huszadmagammal a Millenárison előadtuk. Persze addig még sok minden lesz. Április végén a könyvfesztivál­ra megjelenik a Hangzó Helikon 22. kötete: Szélkiáltó - Márai (öröm, hogy pécsi testvérzenekarunk is megjelenik a sorozatban). Május 8-án Londonban lesz kon­cert, az est vendége Sárközi Mátyás, aki a magyarul nem tudóknak meséli majd el, mit énekelünk, kik a költő­ink, mit érdemes tudni a versekről. Már kész a 32. Kaláka fesztivál műsora is (július 7-10., Miskolc; http://www.kalakafesztival.hu). Július végére azt a megtisztelő felkérést kaptuk, hogy tíz napig Kapolcson legyen egy Kaláka vers­udvar. Műsorát majd idejében kö­zöljük. Most tehát előttünk a tavaszi évad, a Kaláka boltban (1052 Budapest, Bárczy I. u. 10.) lehet jegyet venni a fonós kiadói jubileumra és már a Ka­láka fesztiválra is (mindkettőre elő­vételi kedvezmény van). A novem­berben jelzett katalógusból a boltban mindig van, de ha valaki kéri, írjon a kalakazenebolt@tvnetwork.hu cím­re, és postázzuk. Egyebekről a hon­lapon: www.kalaka.hu. Mindenkinek szép tavaszt! Budapest, 2011. március 24. ■ Gryllus Dániel Forrás: IW1W

Next

/
Thumbnails
Contents