Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-09 / 2. szám
4 41 2011. január 9. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Taizé - Rotterdam Aliansz-imahét Lapzártánkkor még csak néhány fotót sikerült „levadásznunk” a Taizéi Közösség honlapjáról a december 28. és január 2. között Rotterdamban zajlott európai ifjúsági találkozóról, de a hírügynökségi gyorsjelentések szerint - a szervezők várakozásának országi zarándok között feltehetően idén is szép számmal akadtak evangélikusok, akiknek élménybeszámolóit hetilapunk honlapján - www.evangelikuselet.hu - megkésve is szívesen közzétesszük.) H EvÉlet-infó megfelelően - több mint harmincezren vettek részt „a bizalom zarándokút ján”. Az évenként más-más országban tartott ökumenikus eseményt immár 33. alkalommal szervezték meg - ám Hollandia első ízben volt házigazda. Idén három kulcsszó - „öröm, szánalom, megbocsátás” - adott imatémát öt napon át a fiataloknak, akik közül - a vendéglátó ország állampolgárait nem számítva - franciák és lengyelek zarándokoltak legnagyobb számban a holland kikötővárosba. (Bár szerkesztőségünk idén nem tudta tudósítóval képviseltetni magát a rendezvényen, a közel háromszáz Rotterdamban járt magyar-Vallási vezetők találkozóját kezdeményezte a pápa A világ vallási vezetőinek találkozóját kezdeményezte hagyományos újévi istentiszteletén XVI. Benedek pipa.. A Szent Péter-bazilikában tartott január í-jei szentmisén a katolikus egyház vezetője elmondta, hogy a különleges csúcstalálkozót októberben Assisiben, a ferences rend alapítójának, Assisi Szent Ferencnek a szülőhelyén rendezik. Célja a világ békéjének előmozdítása. Az olaszországi városban pontosan negyedszázaddal ezelőtt, 1986- ban volt hasonló csúcstalálkozó házigazdája II. János Pál akkori katolikus egyházfő. A világ különböző vallási vezetői akkor is együtt fohászkodtak a békéért. Az újév napján tartott szentmisén a pápa - immár hagyományosan - egyfajta békeüzenetet fogalmazott meg. A katolikus egyház 1967 óta ezen a napon ünnepli a világ békéjének napját. Elsőként VI. Pál pápa mondott el hasonló üzenetet, és ő volt az, aki január elsejét a világbéke napjának nyilvánította. Idei üzenetében XVI. Benedek állást foglalt a béke és a vallási szabadság mellett. „Minden embernek meg kell hallania a háborúk áldozatainak kiáltásait” - figyelmeztetett az egyházfő, hangsúlyozva: az emberiség nem hajthat fejet az egoizmus negatív erői és az erőszak előtt, és nem lehet közömbös az áldozatokat követelő, a népek sorsát kockára tevő konfliktusok iránt. XVI. Benedek a leghatározottabban elítélte a mindenekelőtt a keresztényekkel szemben alkalmazott diszkrimináció és intolerancia minden formáját. Ezek megakadályozása érdekében az érintett térségek, illetve országok vezetőit határozott és konkrét kiállásra szólította fel. Értesülések szerint az egyházfő ezzel közvetve arra a merényletre is utalt, amelyet az észak-egyiptomi Alexandriában múlt szombatra virradóra követtek el a város egyik kopt keresztény temploma ellen, huszonegy ember halálát okozva. M MTI ► Az Ócsai Baptista Gyülekezet imaházában került sor január 2- án a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) idei imahetének országos megnyitójára. Üdvözlő szavaiban a vendéglátó gyülekezet lelkipásztoraként e sorok írója elmondta: nagy megtiszteltetésnek tekinti, hogy a felekezetközi szervezet vezetősége ebben az esztendőben az esemény színhelyéül Ócsát választotta, ahol minden évben megtartják az Aliansz- és az ökumenikus imahetet is. Az istentisztelet Szuhánszky Gábor Aliansz-főtitkár, metodista lelkész imádságával kezdődött. Megnyitóbeszédet D. Szabó Dániel, az Aliansz elnöke mondott, aki felekezetét tekintve református, de a szíve minden evangéliumi gyülekezettel együtt érez és dobog. Beszédében kiemelte: az evangéliumi mozgalom világszerte terjed, annak ellenére, hogy sok helyen üldöztetést szenvednek testvéreink, akik az evangélium igazságát hirdetik és képviselik. Megemlékezett az 1910-es edinburghi konferenciáról és a tavaly ősszel Fokvárosban rendezett világevangélizációs kongresszus jelentőségéről. Biztatott arra, hogy az imaheti programfüzet ajánlásai alapján imádkozzunk és dolgozzunk az evangélium terjedéséért. A harmadik világevangélizációs kongresszusról dr. Mészáros Kálmán baptista egyházelnök, a Magyar Evangéliumi Szövetség egyik alelnöke tartott rendkívül szemléletes, vetített képekkel illusztrált beszámolót. Egészen a kezdetekig ment vissza, az Úr Jézus Krisztus által adott missziós parancshoz, az evangélium terjedésének kezdeteihez, majd William Carey külmissziói szolgálatáról szólt. Az 1974- ben Billy Graham kezdeményezésére létrejött lausanne-i, valamint az 1989- es manilai világkonferencia említésével jutott el a fokvárosi találkozóig. A beszámolóhoz Szeverényi Jánosnak, az evangélikus egyház országos missziói lelkészének, az Aliansz másik alelnökének személyes bizonyságtétele kapcsolódott. Dr. Kovács Géza, a szövetség korábbi főtitkára, a rózsakerti baptista gyülekezet pásztora arról szólt, miként lehet folytatni itt és most a missziómunkát. Az Aliansz tevékenysége során három területre helyezi a hangsúlyt. Az első a személyes evangélizáció a munkahelyeken. Fontos továbbá a helyi gyülekezetek megjelenése a társadalom életében, a gyakorlati istentisztelet, a harmadik hangsúlyos terület pedig a nemzeti összefogással megvalósuló külmisszió az evangéliummal még el nem ért rokon népcsoportok felé. Igehirdetéssel Pataky Albert, az Evangéliumi Pünkösdi Közösség elnöke szolgált Jn 17,11.18 alapján. Jézus főpapi imája, testamentuma, akarata kötelez bennünket - mondta. Szemléletes személyes bizonyságtételben osztotta meg az egybegyűltekkel, hogy hívő nagymamájának érte mondott imádsága, végakarata mennyire meghatározó jelentőségűvé lett életére, hivatására. Az igehirdetés ráhangolta a résztvevőket az imádságra. Az egyenkénti, hangos, buzgó imádságokban visszatükröződött az ige üzenete, valamint az elhangzott beszámolók és bizonyságtételek biztatása. Az imaközösséget Tamás Balázs hatodéves református teológiai hallgató imádsága és a Miatyánk közös elmondása zárta. Az istentisztelet bensőségességét emelte az Ócsai Baptista Gyülekezet énekkarának, valamint ifjúságának a lelkes szolgálata. Sokak örömére az ócsai gyülekezet valamikori lelkipásztora, id. Kovács Géza is jelen lehetett. Az alkalmat az ő imádsága és áldásmondása zárta. Legvégül az egybegyűltek elénekelték nemzetünk imádságát és az Európai Unió himnuszának dallamára írt evangéliumi szövegű éneket: „Vidd a jó hírt minden tájra, messze hallasd hangodat: Jézus Krisztus által Isten minden bűnöst elfogad.” ■ Nemeshegyi Zoltán FÉNYT GYÚJTANI ÉVEZREDEK HOMÁLYÁBAN László Gyula emlékezete Régészként és őstörténészként ismerik, de remek grafikus is volt, a Képzőművészeti Főiskolát is elvégezte, így nemcsak írt a távoli évszázadokról, de finom tónusú képeken mintegy föl is támasztotta őket. Elképzelésének summája, hogy mi, magyarok nem vagyunk egyedül, hanem úgyszólván egész Eurázsia részt vett néppé tömörödésünk folyamatában. Rokonai vagyunk sok-sok - múltban és jelenben is élő - népnek. Az elszigeteltség érzése helyett sikerült László Gyulának (1910- 1998) kitágítani kapuinkat, megmozgatni fantáziánkat. Nem tévedhetetlenül, de biztonsággal vezette olvasóit, hallgatóit az őskortól a honfoglalásig. Együtt látva akart gondolkodni, úgy, hogy szinte társai és segítői lettünk észrevétlenül. Okos, higgadt, szép munkákat adott ki a kezéből mindig, látva maga előtt a múltat is, a jövőt is. Nem véletlenül tartotta életét vezérlő üzenetnek Babits írását (A magyarjellemről). Őt is a magyarság lényege érdekelte, az, ami benne sajátos és összetéveszthetetlen, ami mindentől megkülönbözteti. Hiszen a magyar kevert és állandóan keveredő nép István király óta, s egész bizonyosan az volt már azelőtt is... László Gyula évezredek homályában kutatott hosszú életében, azzal a szándékkal, hogy próbálja megfejteni: mi történt a honfoglaláskor? Valóban volt már itt a népünk előtte is? Kivételes ajándéknak tartom, hogy többször is járhattam nála: könyvekkel, képekkel, tárgyakkal zsúfolt szoba-múzeumában. Még le sem ültem, már mondta is jellegzetes, fátyolos hangján: „A magyar nemzet legkeletibb törzséből, a székely népből származom.” És nem is feledte. A legszebb, legszentebb feladatnak tartotta: beomlott, messzi évszázadokban bolyongani. Ősi népekről, őseinkről, eltűnt nemzetekről, kihalt nyelvekről beszélhetett. Töprenghetett öreg írógépe előtt és színes képei között. Tört cserepek. Töredékek. Csontdarabok a sírokból, gyöngyök, fülbevalók... Ilyen kevésből kellett dolgoznia László Gyulának. Mégis, minden apróságot, mondhatni porszemet összerakott, hogy összeillessze a homályló múltképeket. Egy hosszabb beszélgetésben kérdezte: „Hol vannak a régiek mozdulatai? Sok olyan eltűnt, amire én még emlékszem. Nagyanyámat, édesanyámat még láttam fonni. Mára eltűnt az orsópörgetés...” És még mennyi minden! Csak amit én láttam, s most hirtelen eszembe jut: kasza kalapálása és fenése, a keresztfűrész, kenyérdagasztás, a magvetés, az ujjak fáradhatatlan tánca. Száz-százötven évnyit röppen vissza emlékezetünk. Mit mondhatunk őseinkről? A sztyeppi életről? A lovakról és a gyógyfüvekről? A szamojédokról és az obi-ugorokról? Milyen jó, hogy élt egy fáradhatatlan ember, aki megírta krónikás hagyományainkat, visszarepített bennünket ezer esztendővel és a még távolabbi múltba! László Gyula szüntelenül hangoztatta: „Történhetett másként is. Nem kőbe vésett törvény a tudásunk, fel kell tenni bátran a kérdést: vajon nem történhetett-e másként is?” És ami még nagyon fontos, amit Szent Lászlóval kapcsolatban fogalmazott meg: a győri herma nem csupán nemzeti történelmünk nagy családjának, az Árpádoknak s közöttük is László királynak feledhetetlen emléke, hanem az egész európai művészet egyik korai remekműve. Amit végül a mesterekről írt - „munkájukon a fej fenséges komolysága uralkodik” -, rá is illett. ■ Fenyvesi Félix Laios
