Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-03-20 / 12. szám
14 41 2011. március 20. KRÓNIKA Evangélikus Élet ERŐS VÁRAK Magos Déva vára A székely népballada szerint Kőműves Kelemenné négy pej ló által hajtott kocsival tette meg végzetes útját „magos Déva vára” felé. Manapság már korszerű eszközzel, egy jelentős turisztikai beruházás részeként néhány esztendeje elkészült, fémpályán futó siklóval juthatunk fel Déva erődítményébe, amely a mai Románia legfontosabb középkori várai közé tartozik. Stratégia jelentőségét az adja, hogy magas, nehezen megközelíthető és bevehető vulkáni kúpon épült. Ennek következtében alakult ki kulcsszerepe: Erdély egyik kapujaként az Európa szívébe és nyugati felébe futó kereskedelmi utak védelme. Történelme összefonódott a magyarság sorsával, élő szemtanúja volt királyok, fejedelmek, vajdák és főpapok felemelkedésének és bukásának. Az erődítmény - mint majdnem minden magyarországi kővár - IV. Béla király uralkodása alatt, 1250-1260 között épült. A vegyes házi királyok időszakában a várban raboskodott a Károly Róberttel és Vencellel trónharcot folytató Ottó királyunk. 1385-től az erdélyi vajdák mindenkori székhelyévé avanzsált, de igazi katonai erősségé 1500 környéki átépítésekor vált, amely nemcsak hadászati célokat szolgált, hanem művészi értelemben is szép építészeti megoldásokat eredményezett. V László ötvenhat környező faluval egyetemben a törökverő Hunyadi Jánosnak adományozta - ezzel is tovább növelve a Hunyad megyei família birtokait. A török korban az Erdélyi Fejedelemség az Oszmán Birodalom hűbérese volt. Ily módon Déva is érintett volt különböző katonai akciókban, de ellenséges erők sohasem ostromolták. A reformáció hazai történetéhez is szorosan kötődik. Föld alatti börtönkazamatájában halt meg 1579-ben az unitárius egyház létrehozója, első püspöke, a Szentháromság-tagadó Dávid Ferenc. 1613-tól a vár az erdélyi fejedelmek örökös tulajdonába került. A török kiűzése után a fejedelemség önálló Habsburg-tartományként csak névleg létezett, de Déva védelmi szerepe továbbra is megmaradt. 1817-ben az erre utazó I. Ferenc osztrák császárnak, magyar királynak megtetszett a pusztulásában is fenséges erődítmény, és megparancsolta újjáépítését. így az osztrákok újabb jelentős átalakításokat és további hadászati fejlesztéséket eszközöltek. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban jelentős szerepe volt - és végzete is ekkor érte el. 1849. augusztus 13-án a lőporraktár hatalmas robbanása a levegőbe repítette a várat, és magában a városban is komoly károkat okozott. A detonáció oka máig tisztázatlan. A legenda szerint egy magyar oldalra átállt császári katona volt a szörnyű tett végrehajtója. Feleségét elszerette egy honvéd, és bosszúból követte el az erődítmény pusztulását okozó, később talán mélyen megbánt cselekedetét. Déva vára romjaiban is fenséges, állagmegóvása és felújítása jelenleg is zajlik. A Dél-Erdélyben járók ne mulasszák el felkeresni! ■ - REZSABEK -Istentiszteleti rend ♦ 2011. március 20. Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere). Liturgikus szín: lila. Lekció: 1 Thessz 4,1-8; Ézs 5,1-7. Alapige: Mt 20,20-28. Énekek: 81., 189. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv., szuplikáció) Arató Lóránt; du. 6. (szuplikáció) Arató Lóránt; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy- Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv., összegyülekezés napja) Donáth László; du. 2. meghívott vendég: Seregi László koreográfus; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (szószékcsere) Vető István; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., liturgikus istentisztelet) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (úrv., ifjúsági) Solymár Péter Tamás; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Haller u. 19-21., I. em. de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Gát u. 2. (katolikus templom) du. 6. (vespera) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. (úrv.) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (családbarát istentisztelet) Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv., szuplikáció) Arató Lóránt; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (szuplikáció) dr. László Virgil; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; du. 6. (zenés áhítat) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (szószékcsere) Solymár Péter Tamás; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (szószékcsere) Solymár Péter Tamás; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Zászkaliczky Pál; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Zászkaliczky Pál; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templomtér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv., szuplikáció) Kovács Katalin; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (úrv.) dr. Lacknerné Puskás Sára; Soroksár, Otthon Közösségi Ház, Szitás u. 112. du. 4. Győri János Sámuelné; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. Összeállította: Boda Zsuzsa Felekezeti és missziós találkozó Pálhalmán ► A Dunaújváros mellett található Pálhalmai Országos Büntetésvégrehajtási Intézetben idén ötödik alkalommal rendezték meg a fogvatartottak között szolgáló lelkészek és missziós munkatársak, valamint az intézet vezetésének részvételével az évértékelő találkozót. A február 24-én a pálhalmai intézet parancsnoki épületének tárgyalójában megtartott alkalmon tizennyolcán vettek részt az evangélikus, a református és a baptista felekezet, továbbá az Oskeresztyén Apostoli Egyház, a Krisztus Szeretete Egyház és a Hit Gyülekezete képviseletében. A megjelenteket Balázs Péter büntetés-végrehajtási ezredes, intézetparancsnok köszöntötte, majd elmondta: a három alegységben kiegyensúlyozott, hasznos szolgálatot végeznek az egyházak és a missziók képviselői az intézet főállású börtönlelkészének, dr. Békefy Lajos református lelkésznek a koordinálásában. Reménysége, hogy Sándorháza és Bernátkút alegységi kápolnái után a közeli években megépülhet a mélykúti különálló kápolnaépület. Ennek megvalósításához kérte a jelenlévők és közösségeik imádságát, valamint gyakorlati segítségüket is, bármilyen szakmunka vagy egyéb hozzájárulás formájában. Az intézeti börtönlelkész éves jelentésében a lelkészi és missziói munka statisztikai és spirituális vetületeivel foglalkozott. Elmondta: a főállású börtönlelkész és a bejáró felekezeti, missziós munkatársak havonta összesen mintegy négyszáznégyszáztíz fogva tartott nő és férfi lelki megbékéléséhez, reménységépítéséhez, belső kondicionálásához nyújtanak hozzáértő, evangéliumi lelkületű segítséget. Ez a szám nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő, hiszen jelzi, hogy a lelki munka a fogvatartotti állománynak jó harmincöt százalékát eléri. Hálaadással emlékezett meg a múlt év elején a fogvatartottak által kezdeményezett szolidaritási akcióról, a haiti földrengés károsultjainak javára végzett példamutató adománygyűjtésről, a nők világimanapjának nagy érdeklődéssel kísért megtartásáról, a német evangéliumi kórus, valamint a Krisztus Szeretete Egyház gospelkoncertjeinek igen pozitív hatásáról és jó visszhangjáról. Hasznos volt az advent második vasárnapján megrendezett országos bibliaismereti verseny is, amelyet újabb kezdeményezés követett: az alegységek közötti bibliaismereti verseny, melynek döntőjére idén március 20-án kerül sor. A jelenlévők a délelőtti program keretében megtekintették a Pálhalma, a börtönóriás című rövidfilmet, amely betekintést nyújtott a három alegység életébe. Agyagási István, a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese igei köszöntőjében utalt arra a szabadításra, amelyet Isten - Jézus Krisztus evangéliuma által - a börtönviszonyok között, a bezártságban is nyújtani tud a megkötözött lelkeknek. A missziós találkozón részt vett Roszík Gábor evangélikus lelkész, a Magyar Testvéri Börtöntársaságnak, valamint a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezetének elnöke. Hozzászólásában ismertette a börtöntársaságnak a fogvatartottak javát szolgáló szerteágazó, sokrétű munkáját a különböző alkalmaktól, családi találkozóktól kezdve az Angyalfa programon át egészen az APAC-körletek kialakításának ösztönzéséig. Fontosnak tartotta, hogy sikerüljön létrehozni az utógondozás szervezett formáját, amihez az egyházak és a missziók úgynevezett „félúti házak” létesítésével járulhatnának hozzá. A különböző felekezetek és missziók képviselői ezután három-öt percben legfontosabb szolgálati tapasztalataikat foglalták össze. Közös véleményen voltak a még intenzívebb lelkigondozás, illetve a lelkészi, missziós szolgálatot végzők közötti gyakoribb találkozás szükségességét illetően, s elhatározták: félévenként másmás dunaújvárosi templomban, közösségben jönnek össze „lelkigyakorlatra” a szolgálatok testvéri koordinálása céljából. A felmerült kérdésekre az intézet parancsnokhelyettese, Molnár István büntetés-végrehajtási őrnagy adott választ. Egybehangzó vélemény volt: mindkét fél - a büntetés-végrehajtás és a lelkészi, missziói szolgálatok végzői - igen pozitívnak tartja az együttműködést, amelynek várják további jó gyümölcseit, s azon munkálkodnak a jövőben is, hogy ennek az összefogásnak valóban a fogvatartottak lehessenek az igazi nyertesei. ■ Dr. Békefy Lajos Rácsok mögött tartott világimanap Március első hetében, illetve a hatodikai vasárnapon a magyar büntetés-végrehajtás több intézetében is megtartották a hagyományosan a nők világimanapjának nevezett alkalmat. A chilei asszonyok által kidogozott liturgia szavaival, imáival, énekeivel a fogva tartott nők is bekapcsolódtak a több száz milliós keresztény imamozgalomba. Ez történt Kalocsán és Mélykúton is. Öt évvel ezelőtt az egyik nemzetközi imanapi előkészítő ülésen fogadták el azt a magyar javaslatot, hogy kontinensünk minden börtönében csatlakozzanak a fogva tartott nők és férfiak ehhez a nemes és léleképítő, világméretű imamozgalomhoz. Ennek az ajánlásnak megfelelően idén már ötödször szervezték meg az ünnepi alkalmat több hazai büntetésvégrehajtási intézetben, így Kalocsán és a Dunaújváros-Pálhalmához tartozó Mélykúton is. A kalocsai női intézet szép kápolnájában vasárnap délelőtt mintegy száz női fogvatartott jött össze, hogy lélekben bekapcsolódjon az imaláncba, s legalább egy órára elfelejtse, hogy büntetését tölti. Az istentiszteleten részt vevők kezében ott volt a tizenkilenc oldalas imanapi liturgiás füzetecske, majd az istentisztelet végén színes könyvjelzőket és képeslapokat kaptak, rajtuk a gyönyörű természeti adottságokkal megáldott latin-amerikai ország lenyűgöző tengerparti és magas hegyvidéki tájainak akvarellképeivel. Ezeket egy fiatal német missziós munkatárs, a hazánkban is többször szolgált Gerd Becker készítette, s a lapokat a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa adta ki több ezer példányban. Az ünnepi liturgiát Szántó Ambrus kalocsai római katolikus börtönlelkész vezette. A világimanap történetéről dr. Békefy-Röhrig Klaudia református lelkész, a liturgia fordítója adott rövid tájékoztatást. Isten igéjét Mk 8,11 kk. alapján dr. Békefy Lajos pálhalmai börtönlelkész hirdette, aki az istentisztelet után vetített képes előadást tartott Chiléről, az ország gondjairól, a múlt évi földrengésről és a bányaszerencsétlenségről. Felcsendült spanyolul Violeta Parra gyönyörű éneke, a Gracias a la vida (Köszönet az életnek) egy indián énekesnő átélt előadásában, és a záró percekben tüzes latin-amerikai dallamok, az Andok népi zenéjének és táncainak vidám melódiái is megszólaltak. Ugyanilyen felépítésű volt a vasárnap délutáni, pálhalma-mélykúti ünnepély is, amelyet az tett még színesebbé, hogy ott a női fogvatartottak énekkara adta elő a liturgiát, beleszőve saját imádságaikat is - félszáz lélek kérését, háláját, reményét, családjukra, gyermekükre gondolását. Az istentiszteleten részt vevő elítéltek az úrasztalára helyezték kis papírcédulákra írt könyörgéseiket, majd ezeket a börtönlelkész felolvasta, kérve Istentől a meghallgatásukat. Békefy-Röhrig Klaudia lelkésznő itt Kozma László kenyérköszöntő versét mondta el: „Keresztet vetni ne felejts el, / a kenyeret ha megszeged! / És az egyszerű mozdulattal / Lelkűnkbe Krisztus érkezett. / És ünnepi lett minden asztal, / S a szálló pillanat örök. / Mert eljön, aki megvigasztal, / Ha a kenyeret megtöröd.” Katolikus nőtestvéreink a keresztvetésre gondoltak, protestáns nőtestvéreink a hálaimára meg az úrvacsorái kenyérre. S ez így volt jó és „teljes” a börtönrácsok mögött, ahol ez az imanapi alkalom is magasra emelte a sokszor nagyon mélyre zuhant lelkeket, vidámságot, derűt ajándékozott sok szívbe. így lett igazzá és személyessé a liturgia imája: „Ma Jézus Krisztusba vetett hitünk egyesített minket itt. Megosztottuk egymással örömeinket és gondjainkat, álmainkat és reménységünket... Isten gyermekei vagyunk, hát fogjuk meg egymás kezét; felemeljük kezeinket az ég felé, és így imádkozzuk együtt azt az imádságot, amit Jézustól tanultunk...” Különös, mégis méltó ünneplése volt ez a két alkalom is az immáron jó száz éve megrendezett világimanapnak s a hazai ötödik „börtönös” évfordulónak, szervezők és fogvatartottak örömére egyaránt. ■ Röhrig Klaudia
