Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-03-20 / 12. szám
Evangélikus Élet élő víz 2011. március 20. » 11 NOVELL AÍRÓ-PÁLYÁZATUNK ANYAGAIBÓL A kordzakó HETIÜTRAVALÓ „Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Róm 5,8) Böjt második hetében az Útmutató reggeli és heti igéi az Úr Isten Szolgáját állítják elénk, hogy mi is emlékezzünk böjti utunkon: Jézus szeret minket, s vére által megszabadított bűneinktől! „Isten Fia szolgai formát vett fel, és emberekhez lett hasonlóvá, megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fii 2,7.8; LK) Ezért: „Emlékezzél meg, Uram, a te irgalmasságodról és a te jóvoltodról, melyek öröktől fogva vannak!” (GyLK 686,5) Ő minket emlékeztet: szeretett Fiát azért küldte hozzánk, hogy életünk sarokköve legyen a halálból való feltámadás csodája által; „mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözölhetnénk” (ApCsel 4,12). De mit szólnak és tesznek a gonosz szőlőművesek? „Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre” (Mk 12,7-8) El kell fogadnunk a megváltás művét a magunk számára is: „...a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért” (Róm 5,6) „Az Úr Jézus tehát egyrészt a világ legnagyobb és egyetlen »bűnöse«, mert hiszen mindnyájunk bűne rajta van; másrészt pedig az egyetlen igaz s szent, mert hiszen senki sem lehet Isten előtt igaz s szent, hanem csak őáltala.” (Luther) Pál így tanít: „Mivel tehát megigazultunk hit által”, az Úr Jézusért kegyelmet és örök üdvösséget nyertünk. S e „reménység pedig nem szégyenít meg mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által” (Róm 5,1.5). Jézus ószövetségi előképei - az Úr szolgái - is őreá emlékeztetnek. Jeremiás szavai által így: „De tudjátok meg hogy ha megöltök, ártatlan vér terhel benneteket, mert valóban az Úr küldött hozzátok..!’ (Jer 26,15) „A Sátán (...) megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig!’ De ő betegségében is kitartóan feddhetetlen maradt: „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk’.’ (Jób 2,7.10) Izráel perelt Mózessel a pusztában; az Urat kísértették, ám ő nem hagyta cserben a népét: „Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép’.’ (2MÓZ 17,6) Páltól tudhatjuk, hogy „a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt” (íKor 10,4). János szerint az Úr Jézus a mi pártfogónk és szószólónk is „az Atyánál: mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért..!’ (íjn 2,1-2) Az Úr Szolgája másodszor is szólt tanítványainak a haláláról és feltámadásáról. „De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük..." Egy kisgyermeket állított eléjük példaként: „Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy’.’ (Lk 9,45.48) Pál ma is hirdeti: megigazulni csak a Krisztusba vetett élő hit által lehet! S ezért „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gál 2,20). „Mindenem vagy, Jézusom (...), / Boldog, aki benned él! // (...) Veled mennyben újra élek. / Te vagy utam, életem, / Én Jézusom, mindenem!” (EÉ 392,2.3) ■ Garai András Unalom ellen? „A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat’.’ (Mt 12,35; Károli-fordítás) A fiú megállt az ajtóban. Kordzakóját kigombolta, zsebre vágta a kezét, nekidőlt az ajtófélfának. A táncolókat nézte. Nemigen járt ilyen helyekre, egy barátja beszélte rá, hogy jöjjön el.- Hogy akarsz becsajozni, ha nem jársz táncolni? - kérdezte, s ő kénytelen volt elismerni, hogy igaza lehet, hiszen most is csak arra a lányra gondolt, akit a menzán látott. „Vajon táncolna velem?” - kérdezte önmagától, de rögtön rálegyintett: „Hiszen nem is tudok táncolni!” Egy időben, ha egyedül volt otthon, gyakran bekapcsolt valami zenét, és úgy próbált mozogni, ahogy másoktól látta. Gyakorolt a tükör előtt, de hetek múlva is éppoly sutának érezte magát, mint az elején. „Ez kínszenvedés!” - gondolta keserűen. Azért eljött ma este. Hátha van beszélgetéssel tölthető szünet, mialatt közeledhet a lányhoz. Kereste, egyenként pásztázta végig a táncolókat. Lüktető ritmus dobolt, mégis voltak párok, akik teljesen összetapadva, erotikus mozdulatokkal lebegtek, mintha egy test lennének. „Micsoda rütin! - sóhajtott. - Micsoda összeszokottság! Milyen jó nekik! Ők már túl vannak ezen az ismerkedős hülyeségen. A mozgásukon is látszik a bizalom.” Más párok lazán, egymást körbeugrálva rázták magukat. Ebben inkább flört volt és kacérság. A párjuk szemét keresték, összenevetgéltek. A fiú ezeknél ígéretet és várakozást látott. „A tánc mindenképp a szerelemről szól” - állapította meg. A férfiról és a nőről. A kapcsolatukról. Persze vannak, akik csak lötyögnek. Kisebb körben fiúk, lányok vegyesen. Nekik nincs párjuk. Teszikveszik magukat, látszik, hogy elsősorban figyelemfelkeltés a céljuk. Legkevesebb, aki csak mozogni akar. Egy srácot látott csak, aki behunyt szemmel, a külvilágot kizárva ringatózott, mélyen a ritmusba merülve. A kordzakós fiú elmosolyodott a látványra: bizony saját magát nemigen tudta ilyen helyzetbe képzelni. „Hogy képes így elengedni magát?” Tovább vizslatta a kavargó tömeget, de azt a lányt, akiért idejött, nem látta sehol. Se az asztaloknál, se a folyosón, se a bárpultnál. „Nincs itt - rázta a fejét csalódottan. - Különben tök hülye vagyok! Mit keresek én itt? És ha meg is találnám? Táncolna velem? Úgy összesimulva, eggyé olvadVannak Önök között sorozatfüggők, akik tűkön ülve várják kedvenc szappanoperájuk következő epizódját vagy a frissen olvasott kötet folytatását? Meg tudom érteni, mit érezhetnek, amikor a tévétársaságok néhány hét (rosszabb esetben: hónap) szünetet iktatnak be a széria egyes részei közé, vagy a kiadók csak jóval az előző kötet megjelenése után dobják piacra a regénysorozat következő darabját. Mert bár alapvetően nem vagyok rajongó típus, alkalmanként én is „megfertőződöm” - ez idő tájt a Tavaszi történettel. Még csak most kezd ébredezni a természet, és én máris a nyarat - egyva valaha is táncolna velem? Frászt! A barátnőivel utána vihogva kitárgyalnák, hogy milyen béna voltam.” Még egyszer végigjáratta pillantását a termen, aztán begombolta a kordzakóját, és hazament. * * * A fiatalember lezser mozdulattal lendítette vállára a széktámláról a kordzakóját. Az irodában egyszerre négy szempár követte a mozdulatait. Úgy tett, mintha nem venné észre, de magában elégedetten nyugtázta, hogy bejön a csajoknak. Bármelyiket megkaphatná. A szomszéd asztalhoz fordult, odaszólt a kollégájának:- Jössz kávézni? Az csak bólintott, letette a telefont, becsukta a határidőnaplóját.- Mehetünk - mondta a szemüvegét igazgatva. Szélesen vigyorgott a lányokra, de azok nem reagáltak. Mikor kiértek, megkérdezte a társát:- Mondd, hogy csinálod, hogy mindegyik téged figyel?- Nem érdekes! Nem számítanak - felelte az fölényes mosollyal, de a kávézó parányi asztalánál a barátja nem hagyta ennyiben:- Ki kell neked? Milyen csaj? A fiatalember vállat vont, keresztbe vetette a lábát, hátradőlt, úgy felelt:- Hát nem ilyenek! Nekem egy nő legyen nőies. Úgy értem, legyen benne kihívás. Kelljen megszerezni, másképp semmit se ér. S mivel látta, hogy szemüveges kollégája értetlenül hallgatja, sietve hozzátette:- Tudni kell szépet hazudni, észrevenni és kihasználni a másik gyenge pillanatait, érted? Minél nehezebb, annál jobb. Ha ez nehezedre esik, akkor ne csináld: akkor ne táncolj! De nekem kell a fantázia! Kell a győzelem! A barátja erre sajnálkozva veregette meg a kordzakó vállát, amit a fiatalember nem is értett, csak a tekintete bizonytalanodott el egy pillanatszersmind az őszt és a telet - várom. A Harmat Kiadó ugyanis, sajnos, mindig csak az új évszak beköszöntével jelenteti majd meg Catherine Palmer - Gary Chapman párkapcsolati tanácsadó könyveit feldolgozó - négy részből álló regénysorozatának soron következő kötetét... Az Idill nevezetű kisvárosban játszódó regények (fő) szereplői akár mi magunk is lehetnénk: friss házasok, akik most alakítják ki a közös életüket; kisgyermekes anyukák, akik már túl vannak néhány nagy csalódáson; hivatásukban szép eredményeket felmutatni tudó, de életük párját még kereső nők és férfiak; idősora, majd újabb vállrándítás kíséretében a kávéja fölé hajolt. * * # A férfi az aluljáróban óvatosan fogta a háta mögött a hosszú szárú vörös rózsát. Nem csak a tüskék miatt, inkább hogy a nő meg ne lássa idő előtt. Nem sokat kellett várnia. A nő mosolyogva simult a kordzakó vállára. Mintha sose akarna kibújni a bársonyos ölelésből. A férfi előhúzta a virágot, egy „Szeretlek” kíséretében adta át.- Min dolgoztál ma? Ezúttal nem a motelszobában, hanem a kedvenc kiskocsmájukban hangzott el a kérdés, mely mindig elég az éjszakába nyúló beszélgetések elkezdéséhez. Vitatkoztak, évődtek, és csak a záróra közeledtével vált keserédes hazugsággá a jókedvük. Az asszony megcirógatta a férfi arcát:- Indulnod kell! Még gyanút fog a feleséged. * * # Az öregember egy pádon üldögélt. Szikár teste éppoly hálás volt a melegért, mint a park tulipánjai, és ahogy azok elhullajtották az erősödő napsütésben a szirmaikat, ő is maga mellé ejtette kifényesedett kordzakóját. Diákok meg párok találkozóhelye volt ez, mindig akadt bámészkodnivaló. Most egy kisgyerek visított kacagva, az anyukája épp a szökőkútról próbálta elterelni a figyelmét. „Igaza van - gondolta az öregember -, annyira még nincs jó idő, hogy a kicsi összevizezze magát.” Egyszer csak a virágágyás mögötti pázsitra lett figyelmes, ahol egy nagyjából vele egykorú férfi félmeztelenül táncolt. Mellette a fűben fehér bot feküdt. Ámulva nézte, hogy a táncoló, vak aggastyán barna felsőteste csupa csont, felemelt karjain lötyög a bőr. Zene sehonnan sem szólt, az öreg mégis forgott, élettelen szemét az égnek emelve körbe-körbe táncolt, és mosolygott. Az öregember a fejét csóválta: „Nevetséges vén bohóc!” De a legyintéssel valahogy a jókedve is elszállt. Még a szökőkúttal barátkozó csöppség látványa sem derítette fel, az esze egyre csak a pázsiton keringő, hajlott férfin járt. „Nem, nem, dehogyis bohóc! Csak valami olyat tesz, amit én a nyolcvan évem alatt sose próbáltam: a tavaszi illatokat táncolja, a madárdalt, a meleg szellőt, az Életet!” Magába fordulva bámulta egy darabig, majd felemelte a pádról az elnyűtt kordzakót, és lehajtott fejjel a vak ember vállára terítette. ■ Berecz Ágnes Gabriella dő házaspárok, akik nyugdíjba vonulásuk után azon munkálkodnak, hogy továbbra is a közösség hasznos tagjai maradjanak. A sorozat első, Tavaszi történet című kötetének középpontjában az Öbölmélye városrészben élő Brenda és Steve - a kreatív, de gyermekei kirepülését nehezen viselő háziasszony és a sikeres, de túlontúl elfoglalt üzletember - válságba jutott házassága áll. A bajt látva barátok és szomszédok hada siet a segítségükre, hogy támaszaik legyenek, amikor kettejük jövője forog kockán. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a történet happy A szokott módon kezdtük a hittanórát. Kikerestük a bibliaolvasó Útmutató aznapi igéit, és kutattuk a jelentésüket. Egyszer csak a tizenháromévesforma fiúcska szeme felcsillant. Örömmel újságolta, hogy ráismert abból az egyetlen mondatból Nőé történetére. Mivel neki a Bibliával való első találkozása a tanév elején volt, amikor az egyházi iskolába került, s a hittanon újszövetségi történeteket tanulunk, kíváncsiság ébredt bennem.- Honnan ismered te Nőé történetét? - kérdeztem.- Ha unatkozom, akkor Bibliát szoktam olvasni. Elkezdtem az elején, és a múltkor éppen eddig jutottam - feleli. Szíven ütött ez a válasz. Nem taenddel végződik - de nyitva marad a kérdés, hogyan alakul a többi szereplő sorsa. „Folyt, köv.” a Nyári történetben... A sorozat nagy erénye, hogy - az ugyancsak a Harmat Kiadó gondozásában megjelent Tűzálló (Fireproof) című könyvhöz hasonlóan - a szórakoztató irodalmat keresztény szellemiséggel ötvözi, vagyis a könnyed hangvétel a téma igeközpontú megközelítésével párosul. A „csajos” borító ellenére férfiaknak is „kötelező olvasmány” ha meg akarják érteni, egyegy élethelyzetben mi minden játszódhat le társuk fejében és szívében. ■ - vitális -lálkoztam még olyan fiatallal, aki - hogy ne töltse haszontalanul vagy unalmasan az időt - a Szentírást veszi kézbe! S teszi ezt olyan valaki, aki nem hozott magával otthonról hívő példát, akinek ezt nem mások tanácsolták, s aki az elején - őszintén elmondta - csöppet sem lelkesedett a kötelező hitoktatásért. De egyre többször adja jelét az ige iránti fogékonyságának, érdeklődésének s annak, hogy Isten szavában személyes üzenetetfedez fel. Efiúcska példája elgondolkodtathat bennünket, hitben járó felnőtteket. Vajon mennyire jellemző ránk, hogy szabad vagy unalmas perceinkben a Bibliához nyúlunk, nem valami pótcselekvést választunk? ■ Hulej Enikő Gary Chapman - Catherine Palmer: Tavaszi történet. Harmat Kiadó, Budapest, 2011. Ára 2900 forint. Tavaszi történet
