Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-03-13 / 11. szám
Evangélikus Élet élő víz 2011. március 13. » 11 Kezdjük a böjtöt Lutherrel! Szemelvények ötvened óegyházi evangéliuma (Lk 18,31-34) alapján mondott egyházi beszédéből - bátorító tanítás a vak koldus imádságához „A vakról szóló második részben megtanít bennünket az evangélista a helyes koldulás mesterségére, hogy ne tartózkodjunk s ne szégyenkezzünk Istentől erőt és segítséget kérni, s hogy a könyörgésben kitartók legyünk. (...) Mert aki addig akar várakozni, amíg méltó leend arra, hogy Isten neki valamit adjon, az bizonyára sohasem fog valamit kérni. (...) Ez az igazi, valódi koldus, aki a mi Istenünknek tetszik. Jegyezzük meg tehát jól e példát, lépjünk mi is így az Úr Krisztus elé, kiáltsunk hozzá, s kérjük őt: Uram, szegény bűnös vagyok, add, hogy országod hozzám is eljöjjön. Bocsásd meg vétkemet. Segíts rajtam itt, segíts amott; nyújts segedelmet, állj mellém mindenható támogatásoddal mindennemű testi és lelki bajaimban. Aki így koldul, s meg nem lankad a könyörgésben, helyesen s Istennek tetszőleg cselekszik; mert ő nem undorodik, miként mi, emberek. (...) Az ilyen imádság, mely szívósan kitart, s a könyörgésben magát megzavartatni nem engedi, Istennek tetszésére van. Látjuk ezt a koldus példájából. (...) így kérj és könyörögj bátran, s ne kételkedjél, hogy Isten az ő Fiának, a Krisztusnak érdeméért megadja, ami reád nézve jó és hasznos. (...) De vigyázz, hogy meg ne restülj, hanem kitartó légy! (...) Támogasd, ó, Uram, a te anyaszentegyházadat, és világoltasd közöttünk a te igédet. Nincs itt helye az én kegyességem fölötti vitatkozásnak, elég az, hogy nagy szükségben vagyok, s te kész vagy szívesen megadni, ami testileg és lelkileg javamra van. Ha így imádkozol szívós kitartással, akkor hozzád is így szól, miként a vakhoz: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Láss! A te hited megtartott téged; mert ha valaki imádkozik, és nem hisz, az a mi Urunkat kicsúfolja. A hit pedig egyedül abban áll, hogy Isten a Krisztusnak, az ő Fiának, a mi Urunknak érdeméért irántunk kegyelmes leend, meghallgat, megoltalmaz, megszabadít és üdvösségre vezérel bennünket. Erre segéljen minket a mi drága Urunk és Üdvözítőnk, a Jézus Krisztus. Ámen.” ■ Válogatta: G. A. Forrás: dr. Luther Márton: Házi kincstár. Braunschweig-Pozsony, 1896.289-293. o. Olvasható és letölthető: http://www.garainyh.hu/luther/hazikincstar.htm. NO VELLA ÍRÓ-PÁLYÁZATUNK ANYAGAIBÓL Budapesten, a Ferenciek terén nagy nyüzsgés fogadta az aluljáróból érkezőket. Apa és fia kéz a kézben sétáltak fel a lépcsőn. Palkó felnézett az édesapjára, aki a gondolataiba merülve húzta maga után. Édesapja vastag szemüvegén megcsillant a fény, ahogy kiléptek a térre, s kopogó lépteik elől galambok raja emelkedett fel az égbe. Palkó tekintete továbbsiklott, és a szeme befogadta a téren magasodó ferences templom karcsú, elegáns sziluettjét. Apja megtorpant egy pillanatra a tér közepén, és szórakozottan hunyorgott körbe, mint aki elfelejtette, merre is tart.- Apa - kérdezte Palkó, alig túlkiabálva a téren hömpölygő emberek és az utakon robogó járművek zaját -, a plébános bácsi az iskolában azt mondta, Isten országa mindenhol ott van, igaz ez?- Hm?- Hol van a Jóisten? Tényleg ott van mindenhol? - kérdezte Palkó, és várakozó tekintettel nézett fel édesapjára, aztán a templomra. Édesapja követte a tekintetét, majd nagyot sóhajtott. Még csak tízéves - gondolta.- Tudni akarod, hol van?- Igen.- Gyere, megmutatom! Palkó szeme elkerekedett.- Meg tudod mutatni? Azt hittem, csak a mennyországban találkozhatunk vele.- Gyere, megmutatom neked! - Azzal maga után húzta fiát a templom felé. Palkó izgatottan lépett be. A kinti meleg után érezte bőrén az épület hűvös levegőjének simogatását. Karján felmeredtek a szőrszálak. A padok üresek voltak, néhány ember imádkozott a szentek szobrai előtt. Keresztet vetettek, majd egy pádhoz mentek, és becsusszantak. Palkó lopva figyelte édesapját, amint lassú mozdulatokkal leveszi a szemüvegét, és békés pillantását körbehordozza a templom festményein, szobrain, hogy végül megpihentesse a főoltáron. Palkó is azt figyelte. Percekig ültek szótlanul, hallgatták a csendet és az imádkozok halk moraját. A titkok titka Végül a fiú szólalt meg.- Édesapa, most megmutatod, hol van? - suttogta, s a biztonság kedvéért még a kezét is a szája elé tette. Édesapja szerető mozdulattal karolta át, és szintén suttogva felelt.- Itt van. Palkónak ismét elkerekedett a szeme, s félénken nézett körül a templomban. Kíváncsi kis szeme ide-oda járt, majd egy ponton megállt, és még jobban elképedt. Édesapja követte a tekintetét, és nevetve fordult vissza a fiú felé; Palkó egy levágott kezet vett észre a szószék magasán.- Nem - mondta édesapja még mindig mosolyogva -, az nem a Jóisten keze, csak egy kézfeszület. Palkón látszott, hogy megemészti és elraktározza az információt, majd beleegyezően bólintott, és elfordult, hogy tovább keresgéljen. Öt teljes percig forgatta a fejét, de ő bizony nem látott semmit, csak élettelen képeket és arcokat a falakon.- Édesapa - suttogta csalódottan -, én nem találom.- Nem? - kérdezett vissza az apa, mímelt csodálkozással. - No, várj csak, majd megmutatom pontosan, hol van. Palkó szeme felcsillant.- De tudod-e, Palkó fiam, hogy ez a titkok titka? Mert aki megtalálja a Jóisten országát, az a legnemesebb és legcsodálatosabb titok birtokába jut. Palkó a fejét tekergette, majd bólogatott, majd ismét megtekerte.- Jól van, jól van. Gyere! Kicsúszott a pádból, Palkó pedig utánairamodott. Fellesett édesapjára, aki meredten bámulta a szent helyet a főoltáron, ahol Jézus lakik. Oda megyünk? - kérdezte magában. De édesapja hirtelen megfordult, és elindult kifelé a templomból.- Apa - kiáltott utána ijedten -, hát nem a tabre... tanber... tanbernáklánumban lakik a Jóisten?- Nem - szólt az apa hátra sem fordulva. - Gyere, most megmutatom! Palkó izgatottan szaladt utána. Édesapja megállt a főbejáratot és a templomhajót elválasztó üvegfal előtt, amelynek a két oldalán nyíló üvegezett ajtaján lehetett ki-be járni. Majd lenézett fiára.- Itt van - mondta. Palkó értetlenül nézett körül.-Itt?- Pontosan itt. Palkó körbekémlelt, de nem látott semmit. - Itt nincs semmi. - Ott van - mutatott előre az édesapja, valahova az üvegen túl, a főbejárat felé, melyen most élesen tört be a fény, mert valaki épp belépett az épületbe.- Kint? - kérdezte Palkó.- Nem. Nézd csak, ott van. Édesapja maga elé húzta a fiát.- Ott van, nem látod? Palkó nézte, nézte, de nem látott semmit. Akkor az újonnan jött látogató becsukta a bejárati ajtót, és Palkó meglátta. Meglátta saját maga tükörképét. Ámultán nézett rá.- Bizony - suttogta az édesapja. - Jézus azt mondta, Isten országa bennetek van! Fiam, hiába is töltenél el éveket azzal, hogy odakint keresed, a Jóistent csak magadban találhatod meg. Ez a titkok titka, ha ezt megérted, a lelked boldogan merülhet el a Jóisten minden ajándékában. ■ Varga Péter A nyelv megfékezése A kommunikációs szakértők úgy tartják, hogy a legtöbb üzletembernek, vezetőnek naponta mintegy harminc beszélgetése, megbeszélése van; életének húsz százalékát beszéddel tölti; elmondott szavai évente hatvanhat — egyenként nyolcszáz oldalas - könyvet töltenének meg. Az átlagos férfi napi húszezer szót mond ki. Az átlagos nő viszont harmincezret. (Talán ez megmagyarázza, hogy egyes férjeknek miért nem marad már mondanivalójuk, amikor este hazaérnek, és a feleségük szeretne beszélgetni velük: a férfi már elhasználta aznapi „keretét” míg a feleség további tízezer szót kíván még elmondani.) Világunk a beszélők világává vált, és ennek mi is részei vagyunk: beszélgetős rádióműsort hallgatunk, televíziós beszélgetést nézünk, telefonálunk autóban vagy bárhol másutt a mobilunkról. A gond a következő ezzel: minél többet beszélünk, annál nagyobb az esélye annak, hogy a szánk bajba sodor minket! Álljon itt néhány egyszerű tanács a Bibliából, hogy megfékezzük a nyelvünket. Gondolkozzon, mielőtt megszólalna! Tartson egy kis szünetet, és gondolkozzon, mielőtt kinyitná a száját. „A bölcs szívű értelmesen beszél, és ajkával is gyarapítja a tudást’.’ (Péld 16,23) Intelligens emberek gondolkodnak, mielőtt megszólalnának. Amit mondanak, az sokkal meggyőzőbb. „Amit mond az ember, annak a gyümölcsébőlfog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia’.’ (Péld 18,20) Együtt kell élned minden általad kiejtett szó következményével. Mindig az igazságot mondja! Gyakran visszatartjuk az igazságot, hogy elkerüljük a konfliktusokat. Nem akarunk vihart, de ez a hozzáállás végül csak ront a dolgokon. A becstelenség rombolja a kapcsolatokat. ,Aki kacsingat, fájdalmat okoz.. ’.’ (Péld 10,10) Az igazi barát őszinte lesz Önnel. „Ajkakat csókol az, aki helyes választod’.’ (Péld 24,26) „Akifigyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg” (Péld 28,23) Az igazságot mindig szeretetben mondja! Soha ne használja az igazságot arra, hogy földbe döngöljön vele embereket. „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pediggyógyít’.’ (Péld 12,18) „Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszontfelvidítja’.’ (Péld 12,25) A beszédünk gyógyítson, ne pedig sebezzen! Meggondolatlan szavakkal gyakran lassabban gyógyuló sebeket okozunk, mintha fizikailag megütöttük volna az illetőt. Ezért gondosan meg kell válogatni a szavainkat, hogy olyanokat használjuk, amelyek pozitív, jótékony hatást gyakorolnak a másikra. „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják’.’ (Ef 4,29) És végül: kérje Istent, hogy segítsen kordában tartani a száját! Nagyon szeretem, ahogyan az egyik angol bibliafordításban szerepel a 141. zsoltár 3. verse: „Segíts, Uram, hogy csukva tudjam tartani a számat!” ■ Dr. Rick Warren Forrás: Monday Manna HETI ÚTRAVALÓ „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa’.’ (íjn 3,8b) Böjt első hetében az Útmutató reggeli és heti igéi a sátán legyőzőjét állítják elénk erőforrásként; mert „Jézus is megkísértetett és szenvedett, ezért segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid 2,18; LK). Krisztus halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem a belé vetett élő hit által elnyerjük az örök életet. Az ember ősbűne, hogy olyanná akar lenni, mint az Isten (lásd íMóz 3,5). Urunk megkísértésének történetében az ördög három csábító, hazug mondata („ha”) s Jézus három, Ószövetséget idéző igéje („meg van írva”) áll. „Nemcsak a testi kenyérrel él az ember, de Istennek minden igéjével." (GyLK 729) Nekünk sem kell Istent provokálnunk, sem a sátánt imádnunk, se vele szóba állnunk! „... mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4,10; lásd íjn 2,16.17) Mi is „járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid 4,16). „Nem félek hát a kísértéstől, hiszen arra való az, hogy a hitem megerősödjék, és a felebarátom pedig az én megkísértetésemben és győzelmemben vigasztaló példát lásson” - bátorít Luther. Számára (is) az ördög személyes és élő szellemi hatalom, akivel haláláig viaskodik. János szerint „erró7 ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét” (íjn 3,10). Jól ismerjük a kegyes Jób történetét: a sátán rágalmazza az Úr előtt, de ő a bajban is istenfélő marad. Minden gazdagsága, gyermeke elpusztul, mégis ezt tudja mondani: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób’.’ (Jób 1,21-22) Kiállta a hit próbáját; rá és ránk is áll Pál tanítása: „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni!’ (íKor 10,13) Ő megígérte: „Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt..!’(Zsolt 91,15; Károli-fordítás) Ez Jakab három böjti tanácsa: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. (...) Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és őfelmagasztal titeket’.’ (Jak 4,7-8.10) Jézus élete, halála, feltámadása főpapi istentisztelet volt embertestvéreiért: „... irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelési szerezzen a nép bűneiért!’ (Zsid 2,17) János láthatta, hogy Jézus Krisztus ezeréves földi uralma kezdetén egy angyal megragadja a sárkányt, az ősi kígyót, és megkötözi ezer esztendőre (lásd Jel 20,2). Aki kétszer születik e földön (testileg és a Lélek által újonnan), az csak egyszer hal meg! „Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak’.’ (Jel 20,6) És ha már e földön „az élet nékem Krisztus, / A halál nyereség. / Ez az én reménységem: / Kezdetté lesz a vég.” (EÉ 504.1) ■ Garai András
