Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-09 / 2. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 76. évfolyam, 2. szám ■ 2011. január 9. ■ Vízkereszt ünnepe után 1. vasárnap Ára: 250 Ft „Sok évvel később Dömösön én kértem az Istentől egy hónapot. Kértem tőle, hogy történjen valami az életemben, és segítsen végképp megszabadulni, mert ez a helyzet számomra már kibírhatatlan.” „A poharat csak Jézus segítségével tudtam letenni” 7. oldal „A világi egyházi vezetőkről való megemlékezések elég ritkák; talán azért, mert akkor az egyházunkat eláruló felügyelőkről, így Reök Ivánról vagy Mihályfi Ernőről is meg kellene emlékezni.” Emlékezzünk Vladár Gáborra! 13. oldal „Miközben az egyháztagok többsége - 52 százaléka - úgy jellemzi önmagát, mint aki vallásos, és az egyház tanítását követi, addig a fiatalok körében csak 37,3% az így nyilatkozók aránya.” Fiatalok az egyházban W 13. oldal Ébresztő! !► 2. oldal A templomépítő legendája !► 10. oldal Megosztható a szeretet? ► 11. oldal Misszió - puskából 1^ 11. oldal Mitől lehetsz jó vezető? ^ 13. oldal A gömöri Verne Gyula !► 14. oldal Az ökumenikus imahét idei megnyitója január 16-án 18 órakor lesz a fasori református templomban - az istentisztelet egyben a soros magyar EU-elnökség egyházi, ökumenikus megnyitóünnepsége is. „Jó klímát teremteni!” Lelki útravaló az Üllői úton Petőfi Sándor, az evangélikus egyház és az európai uniós elnökség ^ Kiskőrös és Petőfi neve mindenki számára elválaszthatatlanul egybeforrt. Kiskőrös a szülőváros, amelynek evangélikus templomában 1823. január í-jén megkeresztelték Petrovics István és Hrúz Mária szilveszter éjszakái án született gyermekét. Erről tanúskodik a kiskőrösi evangélikusok féltve őrzött kincse, a keresztelési anyakönyv negyedik kötete. Kiskőrösön régi hagyomány, hogy a város és evangélikus lakosai valamilyen módon mindig megünneplik a költő születésnapját. A rendszerváltozás hajnalán szilveszter napjának délutánján volt a hivatalos ünnepség, majd fiatalokkal telt meg a szülőház, akik a padlón ülve egész éjszaka verseket szavaltak a nádfedeles tető alatt. Később az ünnepség átkerült az éjfélt követő órára - az emberek az újesztendőt a szülőház előtt köszöntötték. Az elmúlt évtizedben nagyszabású ünnepséggé nőtte ki magát a hagyományos megemlékezés. A Petőfi-szilveszter ötletgazdája Kispálné dr. Lucza Ilona, a szülőház igazgatója volt, aki azóta is kézben tartja a szervezést. Évről évre szerte az országból érkeznek Kiskőrösre Petőfit szerető emberek, köztük irodalmárok és más bölcsészek, néha egy-egy művész is, akik együtt töltik az éjszakát, és együtt ünnepelnek a városban élőkkel. Folytatás a 3. oldalon > Az óesztendőt közös karácsonyi istentisztelettel zárták, a 2011-es (munka)évet pedig közös áhítattal kezdték a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának és püspöki hivatalainak munkatársai. Míg a karácsonyi alkalom igehirdetője /tízes János leköszönt elnök-püspök volt, addig január 3-án az elnöki tisztségében őt követő Gáncs Péter püspök szolgált igei üzenettel a józsefvárosi gyülekezet Üllői úti templomában. A Déli Egyházkerület lelkészi vezetője igehirdetésében egyszerre „támaszkodott” az év igéjére - „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval” (Róm 12,21) - és a Bajor Evangélikus Egyház idei akciójának „Jó klímát teremteni!” mottójára. A környezetvédelem fontosságára utalva Gáncs Péter felidézte az október eleji kolontári és devecseri vörösiszap-katasztrófát. Mint mondta: az elmúlt esztendő legnagyobb tanulsága az, hogy a mérget - legyen az akár vegyi hulladék, akár, mondjuk, fagyos, viharos hangulat - nem lehet tárolni. Különösen nem őrizgethetjük a mérgünket a világosság és a reménység gyermekeiként. Ha úgy érezzük, erőt vesz rajtunk a csüggedés, vagy lemerülőben vannak a tartalékaink, van kihez fordulnunk, és van kitől utánpótlást kérnünk. A reménység Istenéhez „csatlakozva” ráadásul nemcsak örömmel és békességgel töltődhetünk fel (vő. Róm 15,13), de a tőle kapott erővel a rossz legyőzése sem lehetetlen. A Déli Egyházkerület ajándékaképpen a Tótkomlósi Evangélikus Nőegylet által készített sárga és zöld sálakba burkolózó kollégákat ezután Prőhle Gergely köszöntötte. Egyházunk országos felügyelője az általános egyházi klímáról szólva elmondta: hiányolja az érdemi hozzászólásokat a szociológiai felmérés eredményeihez; a mellékes dolgokon való rágódás helyett a helyzet konstruktív elemzésére lenne szükség. Az országos iroda munkatársai és az országos elnökség közötti munkamegosztás kapcsán pedig a döntés-előkészítés és a döntéshozás felelősségét emelte ki. (Az országos felügyelővel, aki egyébként a Külügyminisztérium európai uniós kétoldalú kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, „Fegyelem és képesség” címmel lapunk január 2-ai számában olvashattak interjút. - A szerk.) Az évnyitó ünnepség zárásaként Kákay István, az országos iroda igazgatója szólt (képünkön) az egybegyűltekhez. A hivatal és a hivatás, a munka és a szolgálat fogalmaiból kiindulva az idei év sikerességének zálogát - egyebek mellett - a bizalom és az együttműködés erősítésében jelölte meg. ■ V.J. Hivatal és hivatás egyházi szolgálatban ■ Kákay István Az ember hivatásához, elkötelezettségéhez illő hivatalt megtalálni komoly kihívás. Amit azonban a világi közbeszédben munkának mondunk, azt az egyházban szívesen nevezzük szolgálatnak. Egyházi szolgálatunkban ugyanis a hivatás elhívást, Istentől való elrendelést jelent. Ám az eredményes munkavégzésnek, feladatmegoldásnak egyházi szolgálatban is az a kulcsa, hogy sikerül-e összeegyeztetni az egyén tehetségét, képességeit, karizmáját az adott feladattal. Ha azután kitartással, türelemmel végig tudunk menni a kiszabott úton, akkor elmondhatjuk, hogy a hivatás találkozott a „hivatallal”. Amikor a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Országos Irodájáról esik szó, először mindenkinek a „hivatal” jut eszébe. A hivatalokra jellemző adminisztráció, papír-, számla- és iratkötegek, telefoncsörgés, számítógépes ügyintézés, a külső szemlélő számára olykor a zűrzavar látszatát keltő nyüzsgés. Mindennek értelmét, effektiv hasznosságát, hasznát az egyén csak akkor látja, ha rászorul a „hivatal” segítségére, ha valamiért személyes kapcsolatba kerül vele. Az országos irodát vezetni nem könnyű hivatás és nem könnyű hivatal. Ez a hivatal ugyanis nemcsak hivatástudatot vár el vezetőjétől, de a keresztény hit és értékrend iránti elkötelezettséget, egyházunk szeretetét és a jövőjébe vetett rendíthetetlen hitet, töretlen optimizmust is. Szép és nemes feladat megtalálni az egyensúlyt a jelenleg érvényes és folyamatosan változó állami törvények, egyéb előírások, valamint egyházunk régi hagyományai, keresztény testvéri szellemiségünk között és erre az egyensúlyra alapozva jól működtetni egy egyházunk érdekeit szem előtt tartó szervezetet. Ennek a feladatnak a végrehajtásában szövetségeseim, segítőim az iroda dolgozói, akik emberségükkel, szakértelmükkel azon fáradoznak, hogy az egyház szervezeti működéséhez szükséges feltételeket biztosítani lehessen. Előkészítik, majd végrehajtják az egyházi vezetés döntéseit. Napi kapcsolatot tartanak testületeinkkel, intézményeinkkel, segítik az eredményes párbeszédet. Bizalom és együttműködés. Két újabb, alapvetően fontos fogalom, melyek keretet adnak hivatásnak és hivatalnak, melyek átfogják egyházi szolgálatunkat, segítenek mindennapi feladataink sikeres ellátásában. Nélkülük egy helyben topogás, reménytelen küszködés, hiábavaló gyötrődés lenne az „eredmény” A bizalom légkörében való együttműködés hatványozza a hatékonyságot, sikerélményt ad, elmélyíti a hivatástudatot. A hivatás közösségszervező erejéről Antoine de Saint-Exupéry így vall: „Egy hivatás nagysága elsősorban talán abban van, hogy egyesíti az embereket.” Az eredményes működésnek előfeltétele és végeredménye is az a harmónia, melyet az egymásra figyelés, az alkalmazkodás teremt meg - közösséggé, együttessé szervezve az egyéneket. Erre az „egyesítésre” a zenei élet napi gyakorlatából vett példával tudok a legplasztikusabban rávilágítani. Hiába állítunk kiváló hangi adottságú, zeneileg jól képzett énekeseket egy csoportba, ha hiányzik belőlük a kellő alázat, az egymásra figyelés szándéka, a következetes alkalmazkodás - soha nem válnak egységes kórussá! Lötyög a ritmus, kiszólnak hangok, az egymás túlharsogásába fektetett energiák negatív eredményt hoznak. Nem születik meg a vágyott harmónia. Hangszeres kamarazenéből vagy akár csapatsportokból is hozhatnék példákat szép számmal. Az eredményes működésnek előfeltétele és végeredménye is az a harmónia, melyet az egymásra figyelés, az alkalmazkodás teremt meg - közösséggé, együttessé szervezve az egyéneket. Erre az összhangra, az összhang megteremtésének esélyére alapozva látom biztatónak az országos iroda csapatának jövőjét. „Hivatás” lehet-e az országos irodában dolgozni? Meggyőződésem szerint igen. Az egyházi szolgálat tisztelete, a szolgálat ellátásában és az emberi kapcsolatokban követett alázat, valamint kiérlelt hivatástudat kell hozzá. Minél több munkatársam érzi hivatásának hivatalát, annál erősebb, eredményesebb csapatként fogjuk tudni ellátni napi feladatainkat egyházunk szolgálatában. Ez a szorgalmasan végzett napi munka az alapja egyházunk fejlődésének, sikeres működésének irodán belül és egyházunk minden területén. Ennek elvégzéséhez kívánok az új esztendőre erőt, energiát, jó kedvet, és kívánom mindenekelőtt Isten áldását mindazoknak, akik egyházunk ügyét szolgálják! Függetlenül attól, hogy mi a hivatásuk, és hol töltik be hivatalukat. A szerző az MEE Országos Irodájának igazgatója. írása január 3-án elhangzott „évnyitó” beszédének szerkesztett változata.
