Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-02-27 / 9. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2011. február 27. *• 15 Ne nézzük meg az e-mailjeinket! Rovatunk előző cikkében a Pomodoro technika ismertetésével már megpróbáltunk olyan hatékony eszközt az olvasó kezébe adni, amelynek használatával fokozhatja a számítógéppel végzett munka hatékonyságát. A feladatok előzetes felmérése, rangsorolása és beosztása segíthet a teendőkre való összpontosításban, ennek a következménye pedig nemcsak az lehet, hogy gyarapodik a szabad időnk, hanem az is, hogy a munkát nem fogjuk annyira stresszesnek érezni. Ahhoz persze, hogy mindez jól működhessen, egy ötszavas szabályt is be kell tartani: Ne nézzük meg az e-mailjeinket! Persze nem úgy kell ezt érteni, hogy egyáltalán ne, hanem úgy, hogy reggel ne ez legyen az első dolgunk, illetve a nap folyamán is próbáljuk meg minél kevesebbszer ellenőrizni, hogy kaptunk-e új levelet. Zárjuk ki a zavaró tényezőket! A bejövő üzenet zavaró. Arra sarkallja az embert, hogy azonnal válaszoljon, vagy elvégezze azt a teendőt, amellyel az üzenet kapcsolatos. Ezzel azonban csak saját magunkat hátráltatjuk, ugyanis ezek a levelek fontosság tekintetében a legritkább esetben érnek fel az előre felállított tennivalólista aznapra tervezett elemeivel. Még ha fontos levél érkezett is, minden bizonnyal az is várhat pár órát, akár egészen az ebédszünet utánig, nem is beszélve a barátok által küldött vicces videókról vagy a szuperkedvező akciós ajánlatokról. Ezek figyelmen kívül hagyása segít, EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence hogy tényleg az aktuálisan legfontosabb feladatra összpontosítsunk. A levelező nem tennivalólista Bár mondjuk a Google Gmail levelezőszolgáltatásának van tennivalólista funkciója, az alkalmazás használata erre nem szerencsés, ugyanis nem kerülhetjük el vele, hogy folyamatosan szembesüljünk a bejövő új levelekkel. Bár ezeket is hatékonyan feldolgozhatjuk, így azonban sokkal inkább mások írják a mi tennivalólistánkat, és nagyon könnyen kicsúszik a kezünkből az irányítás. Annak az esélye ugyanis elég kicsi, hogy egy bejövő levél fontosabb, mint a legsürgetőbbnek tartott feladataink. És végeredményben ki osztja be az időnket? Mi magunk vagy az, aki éppen levelet ír nekünk? Ne áltassuk magunkat! Az e-mailek reggeli megnézése tulajdonképpen a legjobb eszköz arra, hogy elodázzuk a fontos feladatok végrehajtását. Arra a kérdésre, hogy vajon az e-mailek olvasgatása az első számú dolgunk-e, ritkán adhatunk igenlő választ. Illetve adhatunk: abban az esetben, ha egyáltalán nem tudjuk rangsorolni a feladatokat. A levelek megtekintését általában egyébként akkor soroljuk a sürgős vagy fontos feladatok közé, ha nincs tényleg halaszthatatlan teendőnk... Kikerülni a válaszadás kötelezettségének nyomása alól Általában úgy tekintünk az e-mailekre, hogy a bejövő üzenetek azonnali választ kívánnak. És ilyenkor még az is könnyen előfordulhat, hogy a lista elején lévő levélre adott válaszunkra szintén érkezik válasz, mire végzünk a többivel, így máris egy spirálba kerültünk, amely valósággal elszippantja az időnket a többi feladat elől. Ilyenkor persze próbáljuk minél rövidebben megfogalmazni a mondanivalónkat, esetleg esélyt adva arra is, hogy a címzettek aztán a gyorsan monitorra vetett mondatainkat könnyen félreérthessék. Ha azonban minél későbbre hagyjuk a válaszolgatást, akkor az elvégzendő dolgok már nem fognak nyomasztani, így kellemesebb lesz a levélírás. ■ Nagy Bence KIRÁNDULÓ GYÜLEKEZETEK FIGYELMÉBE A magányos Buborék, avagy víziló az Alföldön Talán gyengülőben van már Tél tábornok ereje, nem fog döntő rohamot indítani a bel- és áradó vizektől sújtott magyar föld ellen. Hiszen már eddigi munkája is súlyos károkat okozott - állapíthattuk meg, miközben autónk a verőfényes téli napsütésben Abony felé robogott az országúton. Elszomorító a látvány: hol fagyottan, hol pedig szélfútta víztükörrel, de nagyon sok helyen tengerként áll a víz a földeken. A veretes múltú mezőváros, Abony csendesen húzódik meg az Alföld peremén nagy testvére, az alig több mint kőhajításnyira lévő Szolnok árnyékában. Már nem áll a régi népdal: a majlandi harminckettő ellenében már itt sem csak két torony látszik, hiszen épült egy harmadik is, egy modern víztorony. De nem emiatt keresik fel az utóbbi években egyre többen a várost, hanem az új látványosság vonzza a látogatókat, a hivatalosan Magántulajdonú Állat- és Szabadidőparknak nevezett állatkert. Nem nehéz megtalálni, hiszen az egykori M4-es (ma 40-es) úton - a várost Szolnok felé majdnem elhagyva - tábla jelzi, hol kell jobbra lefordulni, majd néhány méter után be is parkolhatunk a kerítés elé. Talán jobb száraz időben felkeresni, mert szó, ami szó, a sár valóban vendégmarasztaló, de egy kis ügyességgel meg lehet találni a járást a tócsák között. S mert télen is nyitva van, kiváló úti cél, ok a kimozdulásra, jó lehetőség egy kis mozgásra a szabad levegőn. Számtalan híradásban megjelent már, hogy kistigrisek érkeztek az ország legnagyobb magánállatkertjébe, nem csoda hát, hogy Teodórának és Szibírnek népes rajongótábora van, nagy irántuk az érdeklődés. Ám mielőtt felkeresnénk a kedves ragadozókat, érdemes megnézni az értékes gyűjtemény többi példányát is, hiszen számos, az Alföldön nemigen őshonos fajtával találkozhatunk. A séta egy élvezetes biológiaóra élményét ígéri, így aligha véletlen, ha Ceglédtől Kisújszállásig szinte nincs olyan pedagógus, aki ne mutatná meg diákjainak az állatokat. Mert hol találkozhatnának az alföldi nebulók ily egyszerűen olyan egzotikus fajokkal, mint a zebra, az emu vagy a majom? De régen nem legelnek már szürkemarha-gulyák sem a települések határában, itt viszont egy kapitális bika tekint szelíd szemmel a parkba belépőre. A kacsák, libák békésen totyognak az úton, a pávák meg kényeskedve tárják szét tollaikat, ha erre méltónak tartják a nézelődőt. A kecskefarm lakói fellépnek a korlátra, és úgy nyújtják szakállas fejüket a látogatók felé, némi élelmet kunyerálva a produkcióért. Kedvesen jönnek közel a pónik is, amelyek még egy kis simogatást, borzolgatást sem vesznek rossz néven. A nagy szenzációt persze a kölyöktigrisek jelentik. Senkitől sem zavartatva önfeledten játszanak kutya barátjukkal a sáros kifutóban. Mellettük - egymástól elkülönítve - két oroszlánpár lakik. Különös, egyben félelmetes, ahogy - talán a tavasz közeledtét érezvén - a hímek egymást méregetve fitogtatják erejüket, majd időről időre oroszlánbőgés veri fel a magyar róna csendjét. Ném messze tőlük Buborék, a kétéves vízilóbébi néz unatkozó szemekkel a házába betérőkre. Bizonyára ő is jobban örülne, ha - most még fagyott - kinti medencéjében élvezhetné a nap tavaszi, melengető sugarait. A rendszerváltás idején megfogant ötletből, tiszteletre méltó makacssággal, magánerőből megépült állatparadicsom olykor szerénynek tűnő külseje évről évre szépül, egyre kényelmesebb, komfortosabb lesz a nézelődőknek, lakóknak egyaránt. Kellemes hétvégi családi programot, esetleg tartalmas pihenőt, megállóhelyet kínálva a busszal érkező csoportoknak. A látogatókat egész évben, a hét minden napján 9-től 16 óráig fogadják, s nem csak az állatok megtekintése céljából érdemes felkeresni őket: sétakocsikázást, lovaglást és néhány egyéb programot is kínálnak. Erről azonban érdemes a honlapjukon (http://maganzoo.fw.hu) megadott e-mail címen vagy az 53/362-049-es telefonszámon előre egyeztetni. ■ Gyarmati Gábor EVÉL&LEVÉL Az egyházi nyugdíjvagyon védelmében Tisztelt Szerkesztőség! Az Evangélikus Élet 2011. évi 6. számában olvastam a szolidaritási törvény formálódásáról {Formálódik a szolidaritási törvény, 14. o.). Nagyon jó volt végre a törvény nevéhez illően szolidaritási szempontokat is látni az alapelvek között. Azt is jó volt olvasni, hogy a következő ülésükre már konkrét, az új alapelvek szerinti számításokat is kaphatnak espereseink. A Szolidaritási Alap törvényének induló vitájában leghangsúlyosabban a törvény azon részét kifogásoltuk, amely az országos egyház nyugdíjvagyonának védelmét szabályozta, illetve nem szabályozta. Ezért szeretnék néhány nagyon fontos szempont szerint segíteni, hogy a megrendült bizalom helyreállhasson az egyháztagok és egyházvezetőink között. Továbbra sem látom, hogy ha megmarad a háromfős vezetés törvény szerinti összetétele (legalább egy szakértő és két nem szakértő), hogyan tudja ellensúlyozni a két nem szakértő a szakértő esetleges tévedését? A három közül ki lesz az igazi felelős? Egyetlen szót sem olvashattunk a személyes felelősség irányába tett elmozdulásról! Feloldásként javaslom, hogy számon kérhetően felelős egyetlen szakembert nevezzenek ki a nyugdíjalap élére. Segítő szándékomról nem most hallhatnak először vezetőink és törvényhozóink, hiszen már két egyházmegyénkben és országos felügyelői konferenciánkon is ismertettem állásfoglalásomat, melyet zsinatunk és összes vezetőnk külön-külön is megkapott. Hogy személyes, törvény szerintifelelősei legyenek az egyházi nyugdíjvagyon megőrzésének, kettőzni kell a felelősséget. Az egyik személy a Szolidaritási Alap vezetője. A másik pedig egy személy országos elnökségünkből, aki azért is felel, hogy megfelelő végzettséggel és szaktudással rendelkezzen az előbbi. Ezzel és a védelem törvénybe iktatásával tudjuk csak legalább elvileg megvédeni a kifizetendő nyugdíjakat, és így lehet csak biztosítani, hogy ne kerülhessen egyházunk nyugdíjvagyona külső pénzkezelőkhöz. Amíg egyházunk nyugdíjvagyona (a már meglévő és a később befizetendő járulék) nem védett megfelelően, addig felesleges az elosztását tervezni, és felesleges bármilyen szempontú számításokat prezentálni. Olyan ez, mintha a süllyedő hajón arról vitatkoznánk, hogy milyen színűre fessük a korlátot. Az egyházi nyugdíjalapba befizetett pénz is mások pénze. Én azt tanultam, hogy mások rám bízott értékeire még a sajátomnál is gondosabban kell ügyelnem. Ezért várom el már az alapelvektől, hogy azokban a védelem nagyon gondosan kidolgozott törvényként szerepeljen! Csakis a személyes felelősség törvényben is meghatározott kijelölése mellett állhat helyre a bizalom. Főleg azért, mert csak az élénk tiltakozásaink miatt nem valósult meg az első, felelős nélküli próbálkozás. Ne ismételjük meg az eddig már többször jelzett hibákat, hiszen azok így még inkább szándékosnak minősülnek. Mint befizetők mi is felelősek vagyunk azért, hogy a nyugdíjas kort megérők tényleg kapjanak a járulékbeszedő helytől nyugdíjat majd annak idején. Nem hiszem, hogy a bizalom nem ér meg ekkora szemléletváltást, és nem hiszem, hogy érdemes ilyen kis változtatás miatt támadhatónak hagyni egy már javuló szemléletű kezdeményezést. Békés Tamás felügyelő (Pestújhely) Tájékoztatjuk tisztelt Olvasóinkat, hogy csak a valós névvel és címmel érkezett olvasói leveleket és hozzászólásokat tudjuk figyelembe venni. - A szerk. SZERETETVENDÉGSÉGRE Tangó szelet Hozzávalók a tésztához: 40 dkg liszt, 15 dkg porcukor, 5 dkg margarin, 1 tojás, 1 teáskanál sütőpor, 1 evőkanál kakaópor, kb. i-i,s dl tej. A krémhez: 1 liter tej, 3 csomag vaníliás pudingpor, 25 dkg margarin, 25 dkg porcukor, 1 csomag vaníliás cukor. A tetejére: 1 csomag kerek piskóta tallér. A mázhoz: 2 evőkanál kakaó, 2 evőkanál porcukor, 3 dkg vaj, egy kevés tej. (A mázhoz csokoládébevonót is használhatunk.) Összegyúrjuk a tészta hozzávalóit. Annyi tejet teszünk hozzá, hogy könnyen nyújtható, de nem túl ragadós masszát kapjunk. A tésztából két lapot nyújtunk, és a nagy sütőtepsi hátulján, előmelegített sütőben megsütjük őket. (Vigyázzunk, mert hamar megsülnek!) A krémhez felfőzzük a pudingokat a tejjel, majd kihűtjük. A margarint alaposan kikeverjük a porcukorral és a vaníliás cukorral, majd hozzákeverjük a kihűlt pudingot. A krémet kétfelé osztjuk, s az egyik felét a két lap közé, a másikat a felső lap tetejére simítjuk. A sütemény tetejére piskótatallérokat teszünk (ha félünk, hogy nem lesznek elég puhák, akkor előbb egy pillanatra tejbe mártjuk őket), végül megkenjük a kakaós (vagy csokoládés) mázzal. Pihentetés után tálaljuk. HIRDETÉS_________________________________________________________________________________________________ Thomas Dahl, a hamburgi St. Petri-templom orgonistája március 6-7- én Budapestre látogat. A szervezők szeretettel várnak mindenkit orgonakoncertjére, egyházzenei kurzusára és előadására. Orgonazenés áhítat: március 6., vasárnap 18 óra, Deák téri evangélikus templom. Műsoron: Bach, Buxtehude, Mendelssohn, Reger művei és improvizáció. Kurzus: március 7., hétfő, Evangélikus Hittudományi Egyetem (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). 10 és 12 óra között közös karvezetésóra a résztvevőkkel. 14 és 16 óra között orgonakurzus. (Az orgonakurzuson aktívan részt vevők előzetes jelentkezését - a mű megnevezésével - március í-jéig várjuk a zsuzsa.kinczler@lutheran.hu címre!) 17 órakor előadás Egy nagyváros egyházzenei életének szervezése - Hagyomány és korszerűség címmel.
