Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-02-27 / 9. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2011. február 27. *• 15 Ne nézzük meg az e-mailjeinket! Rovatunk előző cikkében a Pomodo­­ro technika ismertetésével már meg­próbáltunk olyan hatékony eszközt az olvasó kezébe adni, amelynek hasz­nálatával fokozhatja a számítógéppel végzett munka hatékonyságát. A fel­adatok előzetes felmérése, rangsoro­lása és beosztása segíthet a teendők­re való összpontosításban, ennek a következménye pedig nemcsak az le­het, hogy gyarapodik a szabad időnk, hanem az is, hogy a munkát nem fog­juk annyira stresszesnek érezni. Ahhoz persze, hogy mindez jól működhessen, egy ötszavas szabályt is be kell tartani: Ne nézzük meg az e-mailjeinket! Persze nem úgy kell ezt érteni, hogy egyáltalán ne, hanem úgy, hogy reggel ne ez legyen az első dolgunk, illetve a nap folyamán is próbáljuk meg minél kevesebbszer el­lenőrizni, hogy kaptunk-e új levelet. Zárjuk ki a zavaró tényezőket! A bejövő üzenet zavaró. Arra sarkall­ja az embert, hogy azonnal vála­szoljon, vagy elvégezze azt a teendőt, amellyel az üzenet kapcsolatos. Ez­zel azonban csak saját magunkat hátráltatjuk, ugyanis ezek a levelek fontosság tekintetében a legritkább esetben érnek fel az előre felállított tennivalólista aznapra tervezett ele­meivel. Még ha fontos levél érkezett is, minden bizonnyal az is várhat pár órát, akár egészen az ebédszünet utánig, nem is beszélve a barátok ál­tal küldött vicces videókról vagy a szuperkedvező akciós ajánlatokról. Ezek figyelmen kívül hagyása segít, EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence hogy tényleg az aktuálisan legfonto­sabb feladatra összpontosítsunk. A levelező nem tennivalólista Bár mondjuk a Google Gmail leve­lezőszolgáltatásának van tennivaló­lista funkciója, az alkalmazás hasz­nálata erre nem szerencsés, ugyan­is nem kerülhetjük el vele, hogy folyamatosan szembesüljünk a be­jövő új levelekkel. Bár ezeket is ha­tékonyan feldolgozhatjuk, így azon­ban sokkal inkább mások írják a mi tennivalólistánkat, és nagyon könnyen kicsúszik a kezünkből az irányítás. Annak az esélye ugyanis elég kicsi, hogy egy bejövő levél fontosabb, mint a legsürgetőbbnek tartott feladataink. És végeredmény­ben ki osztja be az időnket? Mi magunk vagy az, aki éppen levelet ír nekünk? Ne áltassuk magunkat! Az e-mailek reggeli megnézése tulaj­donképpen a legjobb eszköz arra, hogy elodázzuk a fontos feladatok végrehajtását. Arra a kérdésre, hogy vajon az e-mailek olvasgatása az el­ső számú dolgunk-e, ritkán adhatunk igenlő választ. Illetve adhatunk: ab­ban az esetben, ha egyáltalán nem tudjuk rangsorolni a feladatokat. A le­velek megtekintését általában egyéb­ként akkor soroljuk a sürgős vagy fontos feladatok közé, ha nincs tény­leg halaszthatatlan teendőnk... Kikerülni a válaszadás kötelezettségének nyomása alól Általában úgy tekintünk az e-mailek­­re, hogy a bejövő üzenetek azonnali választ kívánnak. És ilyenkor még az is könnyen előfordulhat, hogy a lis­ta elején lévő levélre adott vála­szunkra szintén érkezik válasz, mi­re végzünk a többivel, így máris egy spirálba kerültünk, amely valósággal elszippantja az időnket a többi feladat elől. Ilyenkor persze próbáljuk minél rövidebben megfogalmazni a mon­danivalónkat, esetleg esélyt adva ar­ra is, hogy a címzettek aztán a gyor­san monitorra vetett mondatainkat könnyen félreérthessék. Ha azonban minél későbbre hagyjuk a válaszolga­­tást, akkor az elvégzendő dolgok már nem fognak nyomasztani, így kellemesebb lesz a levélírás. ■ Nagy Bence KIRÁNDULÓ GYÜLEKEZETEK FIGYELMÉBE A magányos Buborék, avagy víziló az Alföldön Talán gyengülőben van már Tél tá­bornok ereje, nem fog döntő roha­mot indítani a bel- és áradó vizektől sújtott magyar föld ellen. Hiszen már eddigi munkája is súlyos káro­kat okozott - állapíthattuk meg, mi­közben autónk a verőfényes téli nap­sütésben Abony felé robogott az or­szágúton. Elszomorító a látvány: hol fagyottan, hol pedig szélfútta víztü­körrel, de nagyon sok helyen tenger­ként áll a víz a földeken. A veretes múltú mezőváros, Abony csendesen húzódik meg az Alföld pe­remén nagy testvére, az alig több mint kőhajításnyira lévő Szolnok árnyéká­ban. Már nem áll a régi népdal: a maj­­landi harminckettő ellenében már itt sem csak két torony látszik, hiszen épült egy harmadik is, egy modern víztorony. De nem emiatt keresik fel az utóbbi években egyre többen a vá­rost, hanem az új látványosság vonz­za a látogatókat, a hivatalosan Ma­gántulajdonú Állat- és Szabadidő­parknak nevezett állatkert. Nem nehéz megtalálni, hiszen az egykori M4-es (ma 40-es) úton - a várost Szolnok felé majdnem elhagy­va - tábla jelzi, hol kell jobbra lefor­dulni, majd néhány méter után be is parkolhatunk a kerítés elé. Talán jobb száraz időben felkeresni, mert szó, ami szó, a sár valóban vendégma­rasztaló, de egy kis ügyességgel meg lehet találni a járást a tócsák között. S mert télen is nyitva van, kiváló úti cél, ok a kimozdulásra, jó lehetőség egy kis mozgásra a szabad levegőn. Számtalan híradásban megjelent már, hogy kistigrisek érkeztek az ország legnagyobb magánállatkertjé­­be, nem csoda hát, hogy Teodórának és Szibírnek népes rajongótábora van, nagy irántuk az érdeklődés. Ám mielőtt felkeresnénk a kedves raga­dozókat, érdemes megnézni az érté­kes gyűjtemény többi példányát is, hi­szen számos, az Alföldön nemigen őshonos fajtával találkozhatunk. A séta egy élvezetes biológiaóra él­ményét ígéri, így aligha véletlen, ha Ceglédtől Kisújszállásig szinte nincs olyan pedagógus, aki ne mutatná meg diákjainak az állatokat. Mert hol találkozhatnának az alföldi nebulók ily egyszerűen olyan egzotikus fajok­kal, mint a zebra, az emu vagy a ma­jom? De régen nem legelnek már szürkemarha-gulyák sem a települé­sek határában, itt viszont egy kapitá­lis bika tekint szelíd szemmel a park­ba belépőre. A kacsák, libák békésen totyognak az úton, a pávák meg ké­nyeskedve tárják szét tollaikat, ha er­re méltónak tartják a nézelődőt. A kecskefarm lakói fellépnek a korlát­ra, és úgy nyújtják szakállas fejüket a látogatók felé, némi élelmet kunye­rálva a produkcióért. Kedvesen jön­nek közel a pónik is, amelyek még egy kis simogatást, borzolgatást sem vesznek rossz néven. A nagy szenzációt persze a kölyök­­tigrisek jelentik. Senkitől sem zavar­tatva önfeledten játszanak kutya ba­rátjukkal a sáros kifutóban. Mellet­tük - egymástól elkülönítve - két oroszlánpár lakik. Különös, egyben félelmetes, ahogy - talán a tavasz kö­zeledtét érezvén - a hímek egymást méregetve fitogtatják erejüket, majd időről időre oroszlánbőgés veri fel a magyar róna csendjét. Ném messze tőlük Buborék, a két­éves vízilóbébi néz unatkozó szemek­kel a házába betérőkre. Bizonyára ő is jobban örülne, ha - most még fagyott - kinti medencéjében élvezhetné a nap tavaszi, melengető sugarait. A rendszerváltás idején megfogant ötletből, tiszteletre méltó makacsság­gal, magánerőből megépült állatpa­radicsom olykor szerénynek tűnő külseje évről évre szépül, egyre ké­nyelmesebb, komfortosabb lesz a nézelődőknek, lakóknak egyaránt. Kellemes hétvégi családi programot, esetleg tartalmas pihenőt, megálló­helyet kínálva a busszal érkező cso­portoknak. A látogatókat egész évben, a hét minden napján 9-től 16 óráig fogad­ják, s nem csak az állatok megtekin­tése céljából érdemes felkeresni őket: sétakocsikázást, lovaglást és néhány egyéb programot is kínálnak. Erről azonban érdemes a honlapjukon (http://maganzoo.fw.hu) megadott e-mail címen vagy az 53/362-049-es telefonszámon előre egyeztetni. ■ Gyarmati Gábor EVÉL&LEVÉL Az egyházi nyugdíjvagyon védelmében Tisztelt Szerkesztőség! Az Evangélikus Élet 2011. évi 6. számában olvastam a szolidaritási törvény formálódásáról {Formálódik a szolidaritási törvény, 14. o.). Nagyon jó volt végre a törvény nevéhez illően szolidaritási szempontokat is látni az alapelvek között. Azt is jó volt olvasni, hogy a következő ülésükre már konkrét, az új alapelvek szerinti számításokat is kaphatnak espereseink. A Szolidaritási Alap törvényének induló vitájában leghangsúlyosabban a törvény azon részét kifogásoltuk, amely az országos egyház nyugdíjvagyoná­­nak védelmét szabályozta, illetve nem szabályozta. Ezért szeretnék néhány nagyon fontos szempont szerint segíteni, hogy a megrendült bizalom hely­reállhasson az egyháztagok és egyházvezetőink között. Továbbra sem látom, hogy ha megmarad a háromfős vezetés törvény sze­rinti összetétele (legalább egy szakértő és két nem szakértő), hogyan tudja ellensúlyozni a két nem szakértő a szakértő esetleges tévedését? A három közül ki lesz az igazi felelős? Egyetlen szót sem olvashattunk a személyes fe­lelősség irányába tett elmozdulásról! Feloldásként javaslom, hogy számon kér­­hetően felelős egyetlen szakembert nevezzenek ki a nyugdíjalap élére. Segítő szándékomról nem most hallhatnak először vezetőink és törvény­hozóink, hiszen már két egyházmegyénkben és országos felügyelői konferen­ciánkon is ismertettem állásfoglalásomat, melyet zsinatunk és összes vezetőnk külön-külön is megkapott. Hogy személyes, törvény szerintifelelősei legyenek az egyházi nyugdíjvagyon megőrzésének, kettőzni kell a felelősséget. Az egyik személy a Szolidaritási Alap vezetője. A másik pedig egy személy országos el­nökségünkből, aki azért is felel, hogy megfelelő végzettséggel és szaktudással ren­delkezzen az előbbi. Ezzel és a védelem törvénybe iktatásával tudjuk csak leg­alább elvileg megvédeni a kifizetendő nyugdíjakat, és így lehet csak biztosí­tani, hogy ne kerülhessen egyházunk nyugdíjvagyona külső pénzkezelőkhöz. Amíg egyházunk nyugdíjvagyona (a már meglévő és a később befizetendő járulék) nem védett megfelelően, addig felesleges az elosztását tervezni, és fe­lesleges bármilyen szempontú számításokat prezentálni. Olyan ez, mintha a süllyedő hajón arról vitatkoznánk, hogy milyen színűre fessük a korlátot. Az egyházi nyugdíjalapba befizetett pénz is mások pénze. Én azt tanul­tam, hogy mások rám bízott értékeire még a sajátomnál is gondosabban kell ügyelnem. Ezért várom el már az alapelvektől, hogy azokban a védelem na­gyon gondosan kidolgozott törvényként szerepeljen! Csakis a személyes felelősség törvényben is meghatározott kijelölése mel­lett állhat helyre a bizalom. Főleg azért, mert csak az élénk tiltakozásaink mi­att nem valósult meg az első, felelős nélküli próbálkozás. Ne ismételjük meg az eddig már többször jelzett hibákat, hiszen azok így még inkább szándékosnak minősülnek. Mint befizetők mi is felelősek vagyunk azért, hogy a nyugdíjas kort megérők tényleg kapjanak a járulékbeszedő hely­től nyugdíjat majd annak idején. Nem hiszem, hogy a bizalom nem ér meg ekkora szemléletváltást, és nem hiszem, hogy érdemes ilyen kis változtatás miatt támadhatónak hagyni egy már javuló szemléletű kezdeményezést. Békés Tamás felügyelő (Pestújhely) Tájékoztatjuk tisztelt Olvasóinkat, hogy csak a valós névvel és címmel érkezett olvasói leveleket és hozzászólásokat tudjuk figyelembe venni. - A szerk. SZERETETVENDÉGSÉGRE Tangó szelet Hozzávalók a tésztához: 40 dkg liszt, 15 dkg porcukor, 5 dkg margarin, 1 to­jás, 1 teáskanál sütőpor, 1 evőkanál ka­kaópor, kb. i-i,s dl tej. A krémhez: 1 li­ter tej, 3 csomag vaníliás pudingpor, 25 dkg margarin, 25 dkg porcukor, 1 cso­mag vaníliás cukor. A tetejére: 1 cso­mag kerek piskóta tallér. A mázhoz: 2 evőkanál kakaó, 2 evőkanál porcukor, 3 dkg vaj, egy kevés tej. (A mázhoz cso­­koládébevonót is használhatunk.) Összegyúrjuk a tészta hozzávaló­it. Annyi tejet teszünk hozzá, hogy könnyen nyújtható, de nem túl raga­dós masszát kapjunk. A tésztából két lapot nyújtunk, és a nagy sütőtepsi hátulján, előmelegített sütőben meg­sütjük őket. (Vigyázzunk, mert ha­mar megsülnek!) A krémhez felfőzzük a pudingokat a tejjel, majd kihűtjük. A margarint alaposan kikeverjük a porcukorral és a vaníliás cukorral, majd hozzákever­jük a kihűlt pudingot. A krémet kétfelé osztjuk, s az egyik felét a két lap közé, a másikat a felső lap tetejére simítjuk. A süte­mény tetejére piskótatallérokat te­szünk (ha félünk, hogy nem lesznek elég puhák, akkor előbb egy pillanat­ra tejbe mártjuk őket), végül megken­jük a kakaós (vagy csokoládés) máz­zal. Pihentetés után tálaljuk. HIRDETÉS_________________________________________________________________________________________________ Thomas Dahl, a hamburgi St. Petri-templom orgonistája március 6-7- én Budapestre látogat. A szervezők szeretettel várnak mindenkit orgo­nakoncertjére, egyházzenei kurzusára és előadására. Orgonazenés áhítat: március 6., vasárnap 18 óra, Deák téri evangéli­kus templom. Műsoron: Bach, Buxtehude, Mendelssohn, Reger művei és improvizáció. Kurzus: március 7., hétfő, Evangélikus Hittudományi Egyetem (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). 10 és 12 óra között közös karvezetésóra a résztvevőkkel. 14 és 16 óra között orgonakurzus. (Az orgonakurzuson aktívan részt vevők előzetes jelentkezését - a mű megnevezésével - már­cius í-jéig várjuk a zsuzsa.kinczler@lutheran.hu címre!) 17 órakor elő­adás Egy nagyváros egyházzenei életének szervezése - Hagyomány és kor­szerűség címmel.

Next

/
Thumbnails
Contents