Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-02-27 / 9. szám
Evangélikus Élet élő víz 2011. február 27. (► 11 Apa hajléktalan Látszott rajta, hogy hajléktalan. Jóllehet mikor az iskola elé jött a lányáért, nem hozta magával a pillanatnyi társadalmi helyzetéről árulkodó relikviáit, a zsákból levágott - hajléktalanokra oly jellemző - füles szatyrot, üres üvegekkel, lapított konzervdobozokkal és összenyomott üdítős flakonokkal tele. Ruházata, bizonytalan magatartása, elhanyagolt külseje, imbolygó járása s a muslincacsalogató felhő azonban nem hagyott kétséget hovatartozásáról. hada már kirajzott, ő bemehetett a földszinti aulába, hogy ott várja meg elsős kislányát. Ahol azután leültek egy pádra, így találkozva naponta - legalább egy rövid időre - apa és lánya. A kislány mindig szerényen, de tisztán, rendesen volt felöltözve. Látszott, nem azonos körülmények között élnek, de abban hasonlítottak egymásra, hogy a gyermek is hallgatag, csendes volt. Szótlanul, szerényen ült apja mellett, s röviden válaszolt, ha az kérdezett valamit. Hátitáskáját Bartalis János Isten elébe letenni Februárvég - valami lehetetlenség történik mindjárt. Duzzad a rügy, az ágak az égbe markolásznak. Minden lángol, feszül. Ó, hogy akarnék én is, én is valami lehetetlenség lenni, kitágulni, megtisztulni. Ha Január-rém megy és Február-kedves jön, a földről a téli szenny eltűn, bűn és mocsok -én az erdőhátról hóvirágot hozok. A zord árkokból dűl a szent tavasz-szag -Ó, hogy akarnék én is, én is valami új lenni, újjá válni, megszületni. Ha jönnek napvilágos ébredések. Reggel ágyamból kikelek, ragyog a kert. A lég tiszta azúr. A fénylő fán kis madárka szól s kalóz tavaszi szél suhint frissen, csípve a fák közt és új lázakat szór -Ó, hogy akarnék én is akkor valami szép, ifjú, tiszta lázban égni, föltámadni, felfrissülni, megízlelni és megmutatni, megteremteni és megalkotni a legigazabbat, a legélőbbet, a legnagyobbat, a legeslegszebbet. Pedig igyekezett tartani magát, s jobbára sikerült is helytállnia. Piszkos ruhája és mosatlan kezei szemmel láthatóan taszították a gyermeküket váró szülőket, de békében megvoltak vele. Nem szólt senkihez, csak állt kifejezéstelen arccal a várakozásra kijelölt előtér sarkába húzódva, s kimaradt a gyermeküket várók könnyed beszélgetéséből. Hiszen őt soha nem szólította meg senki. Kisvártatva megszólalt a csengő, a portás néni kinyitotta az ajtót - ahol szülőnek tilos bemenni -, és szép sorban megjelentek az osztályok, hogy a közös elköszönés után meglóduljon a zsibongó gyerekhad kifelé, s arcukon boldog mosollyal, felszabadultan, hangosan csivitelve, szüleik oldalán elhagyják az iskolát. Szinte egyszerre hangzottak el a szokásos kérdések: „Mi volt ma, mi van az üzenőben, megvan mindened?" Távolodóban szófoszlányokat hallani ebédről, jegyekről és a házi feladatról. A hajléktalan apuka azonban különleges elbánást élvezett a portás néni jóvoltából, mert amikor a gyerekek derékmaga mellé tette, elővette a házi feladatos füzeteket. Az apa pedig egy csomag mézes puszedlit halászott elő a zsebéből, és nyájas szavakkal nyújtotta gyermeke felé. „Tessék, egyél, direkt neked vettem, tudom, hogy szereted...” A lányka nem szólt semmit, egy határozott mozdulattal megragadta a zacskót, és jó étvággyal nekilátott elpusztítani a tartalmát. Közben megkínálta apját. „Nem, köszönöm, nem kérek” - hárította el ő a finom falatokat. Eközben a kislány nekilátott - a térdén írva - megoldani a házi feladatot. Apja csendben figyelte, s ha elakadt, kedves szavakkal, végtelen türelemmel és szeretettel, néhány ügyes mondattal segítette a kicsi lányt a helyes megoldás felé. Mikor a gyerek elkészült, összecsomagolt, felöltözött. Hangos köszönés után kéz a kézben indultak el a kijárat felé. Tisztán hallatszott, ahogy apja megkérdezi: „Mi volt ma, mi van az üzenőben, megvan mindened?” S távolodóban szófoszlányok ebédről, jegyekről és a házi feladatról. ■ Gyarmati Gábor és Isten elébe letenni és világ elébe letenni és szívem elébe letenni és térdepelni és imádkozni és imádkozni és leborulni. Prohászka Ottokár Kő az úton Gondolod, kerül életed útjába Egyetlen gátló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike, Hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy visszatartson téged, S lohassza kedved, merészséged. Jóságos kéz utadba azért tette, Hogy te megállj mellette. Nézd meg a követ, aztán kezdj el Beszélgetni róla Isteneddel. Őt kérdezd meg, milyen üzenetet Küld azzal az akadállyal neked. S ha lelked Istennel találkozott, Utadban minden kő áldást hozott. Zelk Zoltán Kegyelem Soha se lép gyíkra, csigára soha egy föltámadt fűszálra a földön járó Isten lába de vétkeinket eltapossa mert vétkeinket megbocsátja. HETIÚTRAVALÓ „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket’.’ (Zsid 3,15) Hatvanad hetében, a böjtelő közepén az Útmutató reggeli és heti igéi az ige egyháza tagjainak hirdetik: böjt felé haladva jussunk el igaz megtérés által a lelki süketségből az ige meghallására, megértésére és megélésére! Mert boldogok, akik nemcsak hallgatják, de meg is tartják az Isten igéjét (lásd Lk 11,28), mely cselekvést, történést és örök létezést munkál az emberi szívekben. „Isten sokszor és sokféleképpen szólt az atyákhoz a próféták által, ezekben az utolsó időkben pedig az ő Fia által szólt hozzánk.” (Zsid 1,1.2; LK) Ő megtérésre hívja a bűnösöket, magára vette bűneink terhét, és megnyitotta Isten országát a bűnbánóknak. Ám Isten országának titka, Jézus csak azok számára lesz nyilvánvalóvá, akik szívében a mag, Isten igéje „jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott”. A magvető példázata Isten igéjének sorsáról szól ebben a világban: „Akinek van füle a hallásra, hallja!” (Lk 8,8) Ne légy keményszívű (lásd Zsolt 95.8); „mert Isten igéje élő és ható, (...) és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsid 4,12). Luther tanácsa: „Isten igéjét ne okoskodd el, se felőle ne vitázz - egyszerűen csak hallgasd! Akkor majd jön a Szentlélek, és elkészíti a szívedet, hogy Isten igéjének hirdetését szívből hinni tudjad, és tisztán megértsd. Újjászül jótetszéséből. Ma is!” És átéled: „Kiáltok a magasságos Istenhez, ő mellém áll mindenkor." (GyLK 712) Halála előtt Mózes ezt üzente: „Szívleljétek meg mindazokat az igéket, amelyekkel ma intelek benneteket: (...) mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek” (sMóz 32,46.47) Egyiptom királyának a szívét Isten konokká tette, hogy ne engedje el országából Izráel népét. Mózes és Áron csodái ellenére „a fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk” (2MÓZ 7,13)- Názáretben megbotránkoztak Jézusban: „Nem vetik mega prófétát másutt, csak a hazájában... Csodálkozott is hitetlenségükön” (Mk 6,4.6) Amilyen a fa, olyan a gyümölcse; „mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj”. És aki nemcsak hallgatja Jézus beszédét, de aszerint cselekszik is, az „hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki (...) a kősziklára alapozott” (Lk 6,45.48). A keresztény életének egyedül Krisztus az alapja, ő a világ világossága; de a hitetlenség oka a kemény szív! „Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!” (Jn 12,36) „Az embereket gyávaságuk zárja ki az üdvösségből; s hogy többet jelent számukra, ha hozzájuk hasonló dicsőíti őket, mintha Isten tenné ezt." (Biblia - Magyarázó jegyzetekkel, 1278. o.) Jézus példázatokban tanította a sokaságot; például: „Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, (...) a kovászhoz...” (Mt 13,31.33) „Mertpéldázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni” (Zsolt 78,2) Mi már tudhatjuk a Szentírásból, hogy Isten igéjének kijelentett titka: Krisztus közöttünk van (lásd Kol 1,25-28). „Van örök kincsünk, becsesebb / Nincs nála (...)/ Ez örök égi ajándék / Az Isten szent igéje.” (EÉ 286,1) Olvasod naponta?! ■ Garai András
