Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-02-20 / 8. szám
ÚT/TÁRSg^ IÁI 2011. február 20. • 3 Szlovák, magyar két jó barát...? Beszélgetés Roncz Bélával, az Aszódi Evangélikus Gimnázium igazgatójával „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval” A szerkesztő a címben nyilván tévesen idéz egy közismert mondást - gondolhatja az olvasó. Bizonyára nem tudja, hogy ezt egy másik szláv néppel kapcsolatban szokták citálni. Arról nem is beszélve, hogy a végeláthatatlannak tűnő politikai csatározások ismeretében igazán abszurdnak hat a cím. Látszólag. Vannak ugyanis kezdeményezések, amelyek e rossz beidegződések ellen tesznek - sikerrel. Dr. Roncz Bélával, az Aszódi Evangélikus Gimnázium igazgatójával egy különleges együttműködésről, a Tiszolci (Tisoveci) Evangélikus Gimnázium és az aszódi intézmény partnerkapcsolatáról beszélgettünk.- Hogyan jött létre a kapcsolat a két iskola között?- Öt évvel ezelőtt egy egyházi kezdeményezés jóvoltából, a Magyarországi és a Szlovákiai Evangélikus Egyház kétoldalú támogatásával vette kezdetét. Együttműködési megállapodásunkat a tiszolci evangélikus templomban írtuk alá 2006-ban. A Tiszolci Evangélikus Gimnázium két tannyelvű - angol-szlovák - iskola, a cél tehát nem az volt, hogy magyar testvériskolát keressünk, hanem olyan partnerség létrehozására törekedtünk, amelyben a nemzetiségek közötti toleranciát a gyakorlatban is megélhetjük. A kontextushoz hozzátartozik, hogy a szlovák-magyar kétnyelvűség mindkét település - Aszód és Tiszolc - történelmében természetes módon jelen volt. A Galga mentén élő szlovákság a Magyarországon élő szlovák kisebbség egészét tekintve is meghatározó volt, és - bár manapság sajnos nemigen divatos a fiatalok körében a kisebbségi hagyományokhoz való ragaszkodás - a szlovák gyökerek a mai napig jelen vannak.- Hogyan működik, miből áll a partnerség a gyakorlatban ?- Amióta a szerződés létrejött, minden évben több alkalommal találkoztunk. A kapcsolat egyik támpillére a két iskola énekkara közötti együttműködés. Ez azt jelenti, hogy évente negyven-ötven gyereket fogadunk, és tőlünk is hozzávetőleg ennyien mennek Tiszolcra. Az elszállásolás nálunk kisebb gondot jelent, ugyanis a mi iskolánknak - nagyobb oktatási intézmény lévén - van kollégiuma, ahol gond nélkül helyet tudunk adni a hozzánk érkezőknek. A tiszolciaknak nincs kollégiumuk - az övék a mienknél jóval kisebb iskola, összesen 370 tanuló jár a gimnáziumba -, ezért az elhelyezés nekik nagyobb problémát jelent. így mi kicsit „nomádabb” körülmények között vagyunk elszállásolva náluk, de a mieinknek ez általában külön élményt jelent: a lányok a papiak vendégházában alszanak, a fiúk pedig a férfi kísérőtanárokkal az iskola tornatermében. Az ilyen találkozókhoz mindig hozzátartozik egy kirándulás is: ők az Alacsony- és a Magas-Tátrát mutatták már meg nekünk, mi pedig Budapestre, a Dunakanyarba és a Hortobágyra vittük el őket. Ezenkívül egyéni szinten is megvalósul a hivatalos partnerség: a tanév második félévében két diák Tiszolcon tölt egy hetet, szlovák családnál lakik, és iskolába jár. Ugyanígy hozzánk is eljön két fiatal Szlovákiából, akik általában magyar nemzetiségűek, ugyanis a tiszolci iskolába tizenegynéhány magyarul beszélő tanuló is jár.- Milyen lehetőségeket rejt mindez a diákok, és milyeneket a pedagógusok számára?- Szakmai és emberi szempontból is nagyon fontosnak érzem az együttműködést. Ami a szakmai részt illeti, bepillanthatunk abba, hogy ők hogyan szervezik az életüket, látjuk, hogy náluk hogyan zajlik a tanítás - rendszerint megnyugtató érzés látni, hogy nálunk még mindig nagyobb a fegyelem az órákon -, megfigyelhetjük továbbá, hogyan építik a kapcsolatrendszerüket. A tiszolciak - két tannyelvű iskola lévén - az Amerikába kivándorolt szlovákok jóvoltából, az ő közbenjárásuknak köszönhetően tudnak nagyobb fejlesztéseket végezni, náluk az egyház támogatása jóval kisebb, mint nálunk. A támogatás nemcsak az anyagiakra vonatkozik; a tiszolciak némi irigykedéssel szokták megállapítani, hogy nálunk a püspökök mennyivel jobban „belefolynak” az egyházi iskolák életébe, és szívükön viselik azok sorsát. A szakmai együttműködéssel kapcsolatban megemlítendő még, hogy közös Comenius-programban veszünk részt a testvériskolánkkal négy másik európai iskolával együtt. (A Comenius-projekt az Európai Unió által támogatott pályázati program, mely iskolák nemzetközi együttműködését teszi lehetővé. -A szerk.) Emberi kapcsolatok szempontjából is sokat jelent a partnerség. Egyes tanárok között személyes barátság alakult ki, melyet az iskola keretein kívül is ápolnak. Az is örömteli, hogy tanulóink újra és újra régi ismerősként látják viszont egymást. Nem utolsósorban pedig a tolerancia megélésére hivatott ez a kapcsolat. Mi akkor is találkoztunk, amikor a leghűvösebb volt a szlovák-magyar politikai viszony, és barátságban voltunk egymással. Gyermekeink - mindkét intézményben - azt láthatták, hogy a politika és a mindennapi élet ebben a kérdésben egészen más képet fest. Magam - személyes indíttatásból - azért élem meg ilyen örömmel az együttműködést, mert jól beszélek szlovákul, így semmilyen nyelvi probléma nincs közöttünk.- A tavaly alakult Országgyűlés határozata szerint minden közoktatásban tanuló diák legalább egyszer eljuthat a magyar állam támogatásával a szomszédos országok magyarlakta területeire. Önöknél tehát ezzel nyitott kapukat döngetnek ?- Igen, annál is inkább, mert iskolánk rendkívül sokféle kirándulás keretében viszi el diákjait a határon túlra. 1994 óta szervezünk erdélyi túrákat, évente ötven-hatvan diákunk jut így el Erdélybe, Székelyföldre. Tavaly a csíksomlyói búcsún vettünk részt, hazafelé pedig az apácai magyar gyülekezetét látogattuk meg. Iskolánkban a Rákóczi Szövetség helyi szervezete is működik, ők is szerveznek kirándulásokat Felvidékre, Erdélybe. Tervezzük továbbá, hogy a Brassói Evangélikus Gimnáziummal is felvesszük a kapcsolatot együttműködési szerződés keretében.- Az elmondottak alapján Ön egy „átlagos” magyar állampolgárnál jobban szívén viseli a határon túli magyarság sorsát. Mi ennek az oka ?- Nincs annál szebb, mint amikor hatszáz kilométerre a magyar határtól színtiszta magyar falvakat talál az ember. Nekem az a meggyőződésem, hogy nekünk, hazaiaknak azt kell erősíteni, hogy ezek az emberek a saját hazájukban maradhassanak, megőrizve magyarságukat. Én azért vállaltam, hogy hat évig Erdélyben tanítsak, mert szerettem volna ezzel is hozzájárulni az ottani magyar értelmiség képzéséhez. Az ősök emléke, az ősök emlékének szeretete nagyon fontos szempont nálam, hiszen rengeteg meghatározó történelmi esemény köt minket a Trianon előtti Magyarországhoz. És ne felejtsük el, hogy a legszebb vidékek és a legépebben megmaradt műemlékek is a mai Magyarország határain kívül vannak. Ez a ragaszkodás azonban nálam a kisebbségek és a sokszínűség tiszteletével jár együtt. Különös élmény volt felfedezni, ahogy a történelem szálai összeérnek: tudomásunkra jutott, hogy a tiszolci templomépítő lelkész az 1850-es években Aszódon volt káplán. De ugyanilyen örömteli volt a Comenius-program keretében Portugáliában hallani szlovák testvéreinktől, hogy saját történelmüket 1918-ig a magyar történelem részeként értelmezték. Szűcs Petra (Folytatás az 1. oldalról) Egyszer a történelemben élt közöttünk egy Jézus nevű férfi, aki több volt mint ember. O nem alkalmazta az ökölszabályt, nem fizetett rosszal a rosszért, nem követelt igazságot magának. Félreismerték, lenézték, hamisan vádolták, gúnyolták, üldözték, az életére törtek, ő pedig tanított, örömhírt mondott, gyógyított, Isten szeretetét tartotta rosszakarói, az őt bántok elé. Olyan konzekvensen élte ezt a rosszat jóval viszonzó életet, hogy amikor keresztre feszítették, akkor is azért imádkozott, hogy az ő mennyei Atyja ne fizessen rosszal gyilkosainak, hanem bocsásson meg nekik. Még számukra is talált mentséget: nem tudják, hogy mit cselekszenek. Isten pedig meghallgatta Fia imádságát. Nem állt bosszút, de tett valami mást. A legnagyobb rosszra, a legnagyobb gonoszságra, amelyet az ember elkövetett, a legnagyobb jóval válaszolt: feltámasztotta Jézust. Azt jelenti ez, hogy a jó nem hal meg. A jót nem lehet megölni. Jézus feltámasztása Isten végső győzelme a rossz fölött. Ez az igazi happy end, nem a hollywoodi filmek befejezése. Hogy mi köze mindennek a mi évi igénkhez? Az, hogy Jézus ma is él. Mi befogadhatjuk őt a szívünkbe, ő bennünk is élni akar, és az ő élete átalakítja a mi életünket, emberi természetünket. Jézussal mi is több lehetünk mint ember. Lehetünk Isten gyermekei, akikben Jézus él, és Jézus élete munkálkodik. O tesz képessé minket arra, ami nekünk lehetetlen, de neki lehetséges volt, és lehetségessé teszi a mi életünkben is, hogy ne győzzön le minket a rossz, hanem mi győzzük le a rosszat a jóval. Ővele, az egyedüli jóval. Egy könnyen megjegyezhető' mondás foglalja össze mindazt, amiről ma szó volt: Rosszat rosszal viszonozni: emberi. Jót rosszal viszonozni: ördögi. Rosszat jóval viszonozni: isteni. Lássuk meg naponta: a jó legyőzi a rosszat, ha Jézus él és növekszik bennünk. Ámen. Balicza Iván Az igehirdetés elhangzott a budavári evangélikus templomban 2011. január 2-án. Forrás: http://budavar.lutheran.hu ír áldások Simuljon előzékenyen lábad alá az út, és támogassa meg a szél a hátad, arcodat fürössze fényében s melegében a nap, és bő eső itassa szomjas földjeid, Amíg újból nem látjuk egymást te meg én, Isten tartson meg óvó tenyerén! * * * Ahhoz, hogy a lehetséges valóra váljon, meg kell kísérelnünk a lehetetlent! * * * Felkelek: az ég és a föld minden erejében, a nap ragyogásában és a hold szelíd fényében. A tűz izzásában és a villám cikázó fényében. A vizek zúgásában és a vizek morajában. * * * A föld biztos talaján állok és a sziklák szilárd erejében élek. * * * Átadom magam: Isten erős vezetésének. Tudom, Isten őrködő szeme rajtam van, füle figyelemmel hallgat, oltalmazó keze fölém borul. * * * Isten szót emel értem: bölcsessége egyszerű utakon vezet engem, oltalmaz és megvéd hatalmas erejével. * * * Add, hogy lelkem tükrözze a tisztaságot: szájam szelíden szóljon, kedvesen, simítóan, mint nyári alkonyatkor a napsugár, mikor csendesen átaranylik a lombok között, és eltűnik a dombhajlatban. * * * Tekinteted legyen barátságos biztatás. Nemesen egyszerű és bátorító, mint a nap fénye, mikor kiemeli a köd párájából a kontúrokat, és felmelegíti a tó vizét. * * * Tisztaságot tükrözzön a lelkem, és boldogan csorduljon a szó jóízű vize.
