Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-02-20 / 8. szám

ÚT/TÁRSg^ IÁI 2011. február 20. • 3 Szlovák, magyar két jó barát...? Beszélgetés Roncz Bélával, az Aszódi Evangélikus Gimnázium igazgatójával „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval” A szerkesztő a címben nyilván tévesen idéz egy közismert mon­dást - gondolhatja az olvasó. Bi­zonyára nem tudja, hogy ezt egy másik szláv néppel kapcsolatban szokták citálni. Arról nem is be­szélve, hogy a végeláthatatlan­nak tűnő politikai csatározások ismeretében igazán abszurdnak hat a cím. Látszólag. Vannak ugyanis kezdeményezések, ame­lyek e rossz beidegződések ellen tesznek - sikerrel. Dr. Roncz Bé­lával, az Aszódi Evangélikus Gimnázium igazgatójával egy kü­lönleges együttműködésről, a Ti­­szolci (Tisoveci) Evangélikus Gimnázium és az aszódi intéz­mény partnerkapcsolatáról be­szélgettünk.- Hogyan jött létre a kapcsolat a két iskola között?- Öt évvel ezelőtt egy egyházi kezdeményezés jóvoltából, a Ma­gyarországi és a Szlovákiai Evan­gélikus Egyház kétoldalú támoga­tásával vette kezdetét. Együttmű­ködési megállapodásunkat a ti­­szolci evangélikus templomban ír­tuk alá 2006-ban. A Tiszolci Evangélikus Gimnázium két tan­nyelvű - angol-szlovák - iskola, a cél tehát nem az volt, hogy ma­gyar testvériskolát keressünk, ha­nem olyan partnerség létrehozá­sára törekedtünk, amelyben a nemzetiségek közötti toleranciát a gyakorlatban is megélhetjük. A kontextushoz hozzátartozik, hogy a szlovák-magyar kétnyel­vűség mindkét település - Aszód és Tiszolc - történelmében ter­mészetes módon jelen volt. A Galga mentén élő szlovákság a Magyarországon élő szlovák ki­sebbség egészét tekintve is meg­határozó volt, és - bár manapság sajnos nemigen divatos a fiatalok körében a kisebbségi hagyomá­nyokhoz való ragaszkodás - a szlovák gyökerek a mai napig je­len vannak.- Hogyan működik, miből áll a partnerség a gyakorlatban ?- Amióta a szerződés létrejött, minden évben több alkalommal találkoztunk. A kapcsolat egyik támpillére a két iskola énekkara közötti együttműködés. Ez azt je­lenti, hogy évente negyven-ötven gyereket fogadunk, és tőlünk is hozzávetőleg ennyien mennek Tiszolcra. Az elszállásolás nálunk kisebb gondot jelent, ugyanis a mi isko­lánknak - nagyobb oktatási intéz­mény lévén - van kollégiuma, ahol gond nélkül helyet tudunk adni a hozzánk érkezőknek. A ti­szolciaknak nincs kollégiumuk - az övék a mienknél jóval kisebb is­kola, összesen 370 tanuló jár a gimnáziumba -, ezért az elhelye­zés nekik nagyobb problémát je­lent. így mi kicsit „nomádabb” kö­rülmények között vagyunk elszál­lásolva náluk, de a mieinknek ez általában külön élményt jelent: a lányok a papiak vendégházában alszanak, a fiúk pedig a férfi kísé­rőtanárokkal az iskola tornater­mében. Az ilyen találkozókhoz mindig hozzátartozik egy kirándulás is: ők az Alacsony- és a Magas-Tát­­rát mutatták már meg nekünk, mi pedig Budapestre, a Dunakanyar­ba és a Hortobágyra vittük el őket. Ezenkívül egyéni szinten is megvalósul a hivatalos partner­ség: a tanév második félévében két diák Tiszolcon tölt egy hetet, szlovák családnál lakik, és iskolá­ba jár. Ugyanígy hozzánk is eljön két fiatal Szlovákiából, akik álta­lában magyar nemzetiségűek, ugyanis a tiszolci iskolába tizen­­egynéhány magyarul beszélő ta­nuló is jár.- Milyen lehetőségeket rejt mindez a diákok, és milyeneket a pedagógusok számára?- Szakmai és emberi szempont­ból is nagyon fontosnak érzem az együttműködést. Ami a szakmai részt illeti, bepillanthatunk abba, hogy ők hogyan szervezik az éle­tüket, látjuk, hogy náluk hogyan zajlik a tanítás - rendszerint meg­nyugtató érzés látni, hogy nálunk még mindig nagyobb a fegyelem az órákon -, megfigyelhetjük to­vábbá, hogyan építik a kapcsolat­­rendszerüket. A tiszolciak - két tannyelvű is­kola lévén - az Amerikába kiván­dorolt szlovákok jóvoltából, az ő közbenjárásuknak köszönhetően tudnak nagyobb fejlesztéseket vé­gezni, náluk az egyház támogatá­sa jóval kisebb, mint nálunk. A tá­mogatás nemcsak az anyagiakra vonatkozik; a tiszolciak némi irigykedéssel szokták megállapí­tani, hogy nálunk a püspökök mennyivel jobban „belefolynak” az egyházi iskolák életébe, és szí­vükön viselik azok sorsát. A szakmai együttműködéssel kapcsolatban megemlítendő még, hogy közös Comenius-program­­ban veszünk részt a testvérisko­lánkkal négy másik európai isko­lával együtt. (A Comenius-projekt az Európai Unió által támogatott pályázati program, mely iskolák nemzetközi együttműködését teszi le­hetővé. -A szerk.) Emberi kapcsolatok szempont­jából is sokat jelent a partnerség. Egyes tanárok között személyes barátság alakult ki, melyet az isko­la keretein kívül is ápolnak. Az is örömteli, hogy tanulóink újra és újra régi ismerősként látják vi­szont egymást. Nem utolsósorban pedig a tolerancia megélésére hi­vatott ez a kapcsolat. Mi akkor is találkoztunk, amikor a leghűvö­sebb volt a szlovák-magyar politi­kai viszony, és barátságban vol­tunk egymással. Gyermekeink - mindkét intézményben - azt lát­hatták, hogy a politika és a min­dennapi élet ebben a kérdésben egészen más képet fest. Magam - személyes indíttatás­ból - azért élem meg ilyen öröm­mel az együttműködést, mert jól beszélek szlovákul, így semmi­lyen nyelvi probléma nincs kö­zöttünk.- A tavaly alakult Országgyűlés határozata szerint minden közokta­tásban tanuló diák legalább egyszer eljuthat a magyar állam támogatásá­val a szomszédos országok magyar­lakta területeire. Önöknél tehát ezzel nyitott kapukat döngetnek ?- Igen, annál is inkább, mert is­kolánk rendkívül sokféle kirándu­lás keretében viszi el diákjait a ha­táron túlra. 1994 óta szervezünk erdélyi túrákat, évente ötven-hat­­van diákunk jut így el Erdélybe, Székelyföldre. Tavaly a csíksom­­lyói búcsún vettünk részt, hazafe­lé pedig az apácai magyar gyüleke­zetét látogattuk meg. Iskolánkban a Rákóczi Szövetség helyi szerve­zete is működik, ők is szerveznek kirándulásokat Felvidékre, Er­délybe. Tervezzük továbbá, hogy a Brassói Evangélikus Gimnázi­ummal is felvesszük a kapcsolatot együttműködési szerződés kere­tében.- Az elmondottak alapján Ön egy „átlagos” magyar állampolgárnál jobban szívén viseli a határon túli magyarság sorsát. Mi ennek az oka ?- Nincs annál szebb, mint ami­kor hatszáz kilométerre a magyar határtól színtiszta magyar falva­kat talál az ember. Nekem az a meggyőződésem, hogy nekünk, hazaiaknak azt kell erősíteni, hogy ezek az emberek a saját ha­zájukban maradhassanak, meg­őrizve magyarságukat. Én azért vállaltam, hogy hat évig Erdély­ben tanítsak, mert szerettem vol­na ezzel is hozzájárulni az ottani magyar értelmiség képzéséhez. Az ősök emléke, az ősök emlé­kének szeretete nagyon fontos szempont nálam, hiszen rengeteg meghatározó történelmi esemény köt minket a Trianon előtti Ma­gyarországhoz. És ne felejtsük el, hogy a legszebb vidékek és a leg­épebben megmaradt műemlékek is a mai Magyarország határain kí­vül vannak. Ez a ragaszkodás azonban ná­lam a kisebbségek és a sokszínű­ség tiszteletével jár együtt. Külö­nös élmény volt felfedezni, ahogy a történelem szálai összeérnek: tudomásunkra jutott, hogy a ti­szolci templomépítő lelkész az 1850-es években Aszódon volt káplán. De ugyanilyen örömteli volt a Comenius-program kereté­ben Portugáliában hallani szlovák testvéreinktől, hogy saját törté­nelmüket 1918-ig a magyar törté­nelem részeként értelmezték. Szűcs Petra (Folytatás az 1. oldalról) Egyszer a történelemben élt közöttünk egy Jézus nevű férfi, aki több volt mint ember. O nem alkalmazta az ökölszabályt, nem fizetett rosszal a rosszért, nem követelt igazságot magának. Félreismerték, lenézték, hami­san vádolták, gúnyolták, üldöz­ték, az életére törtek, ő pedig ta­nított, örömhírt mondott, gyó­gyított, Isten szeretetét tartotta rosszakarói, az őt bántok elé. Olyan konzekvensen élte ezt a rosszat jóval viszonzó életet, hogy amikor keresztre feszítet­ték, akkor is azért imádkozott, hogy az ő mennyei Atyja ne fi­zessen rosszal gyilkosainak, ha­nem bocsásson meg nekik. Még számukra is talált mentséget: nem tudják, hogy mit cseleksze­nek. Isten pedig meghallgatta Fia imádságát. Nem állt bosszút, de tett valami mást. A legnagyobb rosszra, a legnagyobb gonoszság­ra, amelyet az ember elkövetett, a legnagyobb jóval válaszolt: fel­támasztotta Jézust. Azt jelenti ez, hogy a jó nem hal meg. A jót nem lehet megölni. Jézus feltá­masztása Isten végső győzelme a rossz fölött. Ez az igazi happy end, nem a hollywoodi filmek be­fejezése. Hogy mi köze mindennek a mi évi igénkhez? Az, hogy Jézus ma is él. Mi befogadhatjuk őt a szí­vünkbe, ő bennünk is élni akar, és az ő élete átalakítja a mi életünket, emberi természetünket. Jézussal mi is több lehetünk mint ember. Lehetünk Isten gyermekei, akik­ben Jézus él, és Jézus élete mun­kálkodik. O tesz képessé minket arra, ami nekünk lehetetlen, de ne­ki lehetséges volt, és lehetségessé teszi a mi életünkben is, hogy ne győzzön le minket a rossz, hanem mi győzzük le a rosszat a jóval. Ővele, az egyedüli jóval. Egy könnyen megjegyezhető' mondás foglalja össze mindazt, amiről ma szó volt: Rosszat rosszal viszonozni: emberi. Jót rosszal vi­szonozni: ördögi. Rosszat jóval vi­szonozni: isteni. Lássuk meg naponta: a jó legyő­zi a rosszat, ha Jézus él és növek­szik bennünk. Ámen. Balicza Iván Az igehirdetés elhangzott a budavári evangélikus templomban 2011. janu­ár 2-án. Forrás: http://budavar.lu­­theran.hu ír áldások Simuljon előzékenyen lábad alá az út, és támogassa meg a szél a hátad, arcodat fürössze fényében s melegében a nap, és bő eső itassa szomjas földjeid, Amíg újból nem látjuk egymást te meg én, Isten tartson meg óvó tenyerén! * * * Ahhoz, hogy a lehetséges valóra váljon, meg kell kísérelnünk a lehetetlent! * * * Felkelek: az ég és a föld minden erejében, a nap ragyogásában és a hold szelíd fényében. A tűz izzásában és a villám cikázó fényében. A vizek zúgásában és a vizek morajában. * * * A föld biztos talaján állok és a sziklák szilárd erejében élek. * * * Átadom magam: Isten erős vezetésének. Tudom, Isten őrködő szeme rajtam van, füle figyelemmel hallgat, oltalmazó keze fölém borul. * * * Isten szót emel értem: bölcsessége egyszerű utakon vezet engem, oltalmaz és megvéd hatalmas erejével. * * * Add, hogy lelkem tükrözze a tisztaságot: szájam szelíden szóljon, kedvesen, simítóan, mint nyári alkonyatkor a napsugár, mikor csendesen átaranylik a lombok között, és eltűnik a dombhajlatban. * * * Tekinteted legyen barátságos biztatás. Nemesen egyszerű és bátorító, mint a nap fénye, mikor kiemeli a köd párájából a kontúrokat, és felmelegíti a tó vizét. * * * Tisztaságot tükrözzön a lelkem, és boldogan csorduljon a szó jóízű vize.

Next

/
Thumbnails
Contents