Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)

2011-02-20 / 8. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. február 20. » 5 Figyelő szempár Beszélgetés Molnár Edit fotóművésszel Kondor Béláról ► Élt közöttünk egy férfi, aki rövid életében az egyik legsúlyosabb élet­művet teremtette meg. Kondor Béla - február 17-én lenne nyolcvan­­éves - varázsos festő, grafikus volt. És költő minden ízében, szinte kö­vethetetlen mélységekből hozta föl különös asszociációit. Mindennek az esszenciája pedig a rajz, az örvényes és gubancos, az eget és a föl­det beszövő vonal. „Rendkívüli szempár fürkészi itt önmagát, a vilá­got és bennünket” - írta a barát, Pilinszky János. A színes rézkarcok mestere, Gross Arnold így vallott róla: „Kondor Béla a 20. század má­sodik felének legjelentősebb művésze; munkáiban a korszak bonyo­lult, ellentmondásos világát mutatta meg dantei nagysággal.” Mind­ezt hatalmas lobogással, égetve magát szüntelenül. Nem csoda, hogy csak negyvenegy éves koráig bírta erővel. Az eltelt évtizedek alatt észrevétlenül a kortársak is megfogyatkoztak. Las­san alig él szemtanú, aki közelről lát­ta ezt a lázas életet. Jeles fotóművé­szünk, Molnár Edit sokszor fényké­pezte a festőt, megörökítve a hétköz­napokat s utolsó éjszakáját is.- Az a kultúrpolitika, amiben mi éltünk, 1956 után örült, hogy marad­tak fiatalok - kezdi az emlékezést. - Mert minden hatalomnak szüksége van az ifjúságra, főleg a tehetségek­re. Mikor sokan disszidáltak, sokakat kivégeztek, megfogyatkozott a ma­gyarság, akkor itt maradt Kondor Bé­la, Pilinszky János, Nagy László, Ju­hász Ferenc, Szokolay Sándor, Dur­­kó Zsolt, Gaál István, a filmes, és még sorolhatnám sokáig. Kondor társasági ember volt, de nem szerette a nyilvánosságot. Tisz­tában volt azzal, hogy a felszólalások­nak nincs értelme, elmondják, és marad minden a régiben. Kristály­­tiszta fejjel látta a környezetét, a közéletet, a politikát. Soha nem hasz­nált nagy szavakat, „haza” „nem­zet", de tudott tömör mondatokban pontos véleményt mondani.- Ezért nem kedvelték?- Aczél és társai tudták, hogy Kondor kemény egyéniség. A hiúsá­gára apellálva nem lehet lekenyerez­­ni. De szerette a kocsmákat, szeretett a pult mellett állni, s természetesen tudott beszélni az egyszerű emberek­kel. A Batthyány téri borozóban tényleg jó bort mértek, a rakodómun­kások, a szeneslegények, de az értel­miség legjava is megfordult ott. Ő nem jópofáskodott, hanem vitatko­zott velük.- Kik voltak a legjobb barátai?- Nem ez volt az igazi szellemi kö­re, a legfontosabb barátja Pilinszky Já­nos volt. Vele olyan szinten beszél­getett, hogy én a felét sem értettem. Mintha a lét, Isten fogalmát próbál­ták volna megfejteni. Két nagyon művelt és teológiailag felkészült em­ber vitázott. Olyan közel kerülhetett szellemiségében a lét, a nemlét, a vég­telen, hogy nem volt szükség kör­mondatokra. Azért lehetett már a fő­iskolán is központi figura, mert a ter­mészetes hétköznapisága mindenkit elbűvölt. Mestere, Szőnyi István sokszor elmondta, hogy inkább grafikus alkat. Amikor jött, hogy Bélát ki kell rúg­ni, a „kommunista” Ék Sándor men­tette meg, foggal-körömmel harcolt érte, az asztalt verte, hogy pont őt, a legtehetségesebbet akarják eltaná­csolni. Elintézte, hogy Koffán Károly átvegye a grafikusokhoz, aki úgy bánt vele, mint egy kész művésszel.- Sokszor mellőzték?- Volt időszak, amikor kölcsönök­ből élt, mert semmilyen megbízást nem kapott. Olykor könyveket il­lusztrált. így küszködött, és egész éle­tében filléres gondjai voltak. Irigység, féltékenység nem volt benne; óvato­san bírálta mások munkáit, ha kellett, persze megmondta szigorú ítéletét.- Festő, grafikus, költő volt. És még a zenéhez is értett.- Egy lőrinci kispolgári család adott ilyen zsenit nekünk. A mama a világ legaggódóbb, legérzékenyebb édesanyája volt. A kézművességet Kondor a papától tanulta meg. Béla mindent meg tudott csinálni, hang­szereket készített, mint egy ezer­mester. Biztos vagyok benne, hogy a nagyok, mint Bach, Dante, Goethe valamifajta sugallatot kapnak. Men­nek az utcán, és hallanak egy dallam­töredéket, és abból lesz a nagy mű. Kondor az édesapjától kapott min­dent: a festészethez, a rézkarchoz, ami tech­nika kellett, nem is tanulta, mert úgy a kezéhez simult. Sok nevet említet­tünk, a legnagyobba­kat, de megmondom őszintén: Kondor Bé­la a kiválasztott ke­vesek közé tartozik!- Az ilyenek élete kétszeresen is nehéz.- Küzdelmes élete volt. Mert ha valaki zseni és kiválasztott, már mindent ért, ami­kor mi még nem is sejtjük, miről van szó. És így élni, hogy má­sok nem látják... Vol­tak pap társak, és volt Pilinszky is, de ő ké­sőbb nagyon megvál­tozott. Mikor láttam őket a hatvanas években, Pilinszky nagyon halk sza­vú, szerényen öltöző ember volt, a nagybácsitól örökölt télikabátjában. Nagy zenehallgató, de Kondor gyö­nyörűen játszotta Bachot. Ha el­mentünk a műterme előtt este tizen­egy órakor, kihallatszott az utcára a fenséges muzsika.- Befejezésül a megítéléséről kérde­zem: hol a helye a magyar képzőmű­vészetben Kondor Bélának?- Menjünk végig, hol van Kodály Zoltán? Hol Németh László? Tulaj­donképpen az említett nagyok közül senki nincs méltó helyre sorolva... Nem olyan a magyar szellemi élet, hogy „tejó ég, ezek az emberek örök fényű csillagok!" Kondorba, ahol lehetett, bele­martak. Megkérdőjelezték és besá­rozták. Nem is tudom, a fiatalok tud­ják-e, hogy volt itt egy zseniális em­ber, Kondor Béla. Hogy itt volt Pi­linszky János. Mi történt ebben az országban? Emlékszem, egyszer 1976-ban a megrémült teremőr nénikék jajgat­tak, hogy a fiatalok benyomják a kaput. Mert be akartak menni, akár­hogy, a Nagy László-estre! Mindegy, hogy a lépcsőn ülve vagy állva, de ott lenni! Laci azt mondta: engedjék be őket. És emlékszem, a farmernadrá­­gos, hosszú hajú, tarisznyás, torna­cipős fiatalok beözönlöttek felszaba­dult arccal: csak egy teremben legye­nek a költővel. Nem is egy teremben, csak egy házban, ott, ahol ő van. Ez az ifjúság hová tűnt? És a gyerekeik? Elfásultak, nem érdekli őket a szépség? Nem tudom. Csak azt a boldog estét kívánom magunk­nak, mindannyiunknak: Nagy Lász­­ló-verseket, Huszárik-filmeket, Kondor-képeket, hogy hitünkben erősödjünk, és életünkben gazda­godjunk! ■ Fenyvesi Félix Lajos Bukás (Szent Antal megkísértése), 1966 „Az ördög is Isten ördöge” ► Mi a jó, és mi a rossz? - avagy „negyőzzön le téged a rossz, ha­nem te győzd le a rosszat a jóval” címmel hirdette meg február 10-i alkalmát az Asztali Beszél­getések Kulturális Alapítvány a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Galambos Ádám vendége Jókai Anna Kossuth-díjas író és Gáncs Péter evangélikus elnök-püs­pök volt. Galambos Ádám teológushallgató, az alapítvány kuratóriumi elnöke az est házigazdájaként három műalko­táson keresztül indította el a be­szélgetést. A három kép közül kettő a helyszínen is jelen lévő Vincellér Im­re alkotása volt. Az álomszerű, külön­leges hangulatú képek az Angyal és a Bukott angyal címet viselik, kapcso­lódva az est témájához. A kereszténység alapvetően nem dualista vallás, azaz nem vallja, hogy a jó és a rossz egyenrangú úrként uralkodik és harcol a világ felett. De tény és való, hogy miként megtapasz­­talhatóan létezik a jó, úgy érzékelhe­tő egy gonosz, negatív, mindent Az asztalnál (balról jobbra): Galambos Ádám, Jókai Anna és Gáncs Péter Jókai Anna egy saját élményéről szólva hangsúlyozta, milyen lényeges az, hogy kinek mi van az élete közép­pontjában; fontos, hogy a közép­pont ne üres tér legyen. így az ő éle­tében a mérleg nyelve - utalva egy korábbi művére - mindenképpen Jézus Krisztus. A középen álló harmadik alkotás, Simon András grafikája szinte össze­fűzte a két festményt. Nagyon érde­kes teológiai kérdést feszeget az egyetlen vonalból álló mű: összeköti a Lélek szimbólumát, a galambot a gonosz jelképével, a kígyóval. Lehet valóban ugyanannak a kéznek az al­kotása a jó és a gonosz? - ezzel a gon­dolattal indította eszmefuttatását Gáncs Péter püspök. összekuszáló erő jelenléte is a világ­ban. A püspök Madách Imre Az ember tragédiája című művére utal­va megfogalmazta, hogy a rossz akár serkenthet nagyobb ellenállásra, vagy másképpen erősítheti ellenálló képes­ségünket, tudatosabb hitre vezet­het. A nehéz kérdést egy lutheri gondolattal summázva hozzátette: „Az ördög is Isten ördöge.” A másfél órás beszélgetés még számos izgalmas, gondolatébresztő témát vetett fel, és bizony még azok számára is hamar elrepült az idő, akik a - nagy érdeklődésre való tekintet­tel - már csak állóhelyet kaptak a te­remben. ■ Kiss Tamás Forrás: Evangelikus.hu „Klerikális banda” Katolikus papokból, pontosabban egy papból, egy káplánból és egy papnö­vendékből álló trió ért el lemezével óri­ási sikert a francia zenei világban, le­mezük több mint ötszázezer példány­ban fogyott el 2010-ben. A Les Prétres (A Papok) ezzel az összesítésben a slá­gerlisták második helyét szerezte meg Spiritus Dei című albumával. A nem mindennapi együttes az egyházon belül szervezett válogatást követően alakult meg, az ötletgaz­da Jean Michel di Falco Léandri püspök. Az elöljáró egyházmegyé­je helyzetén akart javítani a trió útnak indításával. „Pénzre volt szük­ség egy templom bővítéséhez, vala­mint egy madagaszkári iskolaprog­ramhoz” - mondta a püspök, akinek HIRDETÉS A Déli Evangélikus Egyházkerület harmadik alkalommal rendezi meg fel­ügyelői konferenciáját március 18-19-én a piliscsabai Béthel Missziói Ott­honban. A konferencia meghívóját, programját és jelentkezési lapját a felügyelő testvéreknek postán, személyre szólóan megküldtük. A jelent­kezési lapot kérjük február 25-ig visszaküldeni. Déli Egyházkerület Püs­pöki Hivatala, 1088 Budapest, Puskin u. 12. végül titkárságát is bővítenie kellett, hogy kezelni tudják az óriási sajtó­­érdeklődést. Az együttes második lemeze a hí­rek szerint áprilisban jelenik meg. M MTI

Next

/
Thumbnails
Contents