Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-02-20 / 8. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. február 20. » 5 Figyelő szempár Beszélgetés Molnár Edit fotóművésszel Kondor Béláról ► Élt közöttünk egy férfi, aki rövid életében az egyik legsúlyosabb életművet teremtette meg. Kondor Béla - február 17-én lenne nyolcvanéves - varázsos festő, grafikus volt. És költő minden ízében, szinte követhetetlen mélységekből hozta föl különös asszociációit. Mindennek az esszenciája pedig a rajz, az örvényes és gubancos, az eget és a földet beszövő vonal. „Rendkívüli szempár fürkészi itt önmagát, a világot és bennünket” - írta a barát, Pilinszky János. A színes rézkarcok mestere, Gross Arnold így vallott róla: „Kondor Béla a 20. század második felének legjelentősebb művésze; munkáiban a korszak bonyolult, ellentmondásos világát mutatta meg dantei nagysággal.” Mindezt hatalmas lobogással, égetve magát szüntelenül. Nem csoda, hogy csak negyvenegy éves koráig bírta erővel. Az eltelt évtizedek alatt észrevétlenül a kortársak is megfogyatkoztak. Lassan alig él szemtanú, aki közelről látta ezt a lázas életet. Jeles fotóművészünk, Molnár Edit sokszor fényképezte a festőt, megörökítve a hétköznapokat s utolsó éjszakáját is.- Az a kultúrpolitika, amiben mi éltünk, 1956 után örült, hogy maradtak fiatalok - kezdi az emlékezést. - Mert minden hatalomnak szüksége van az ifjúságra, főleg a tehetségekre. Mikor sokan disszidáltak, sokakat kivégeztek, megfogyatkozott a magyarság, akkor itt maradt Kondor Béla, Pilinszky János, Nagy László, Juhász Ferenc, Szokolay Sándor, Durkó Zsolt, Gaál István, a filmes, és még sorolhatnám sokáig. Kondor társasági ember volt, de nem szerette a nyilvánosságot. Tisztában volt azzal, hogy a felszólalásoknak nincs értelme, elmondják, és marad minden a régiben. Kristálytiszta fejjel látta a környezetét, a közéletet, a politikát. Soha nem használt nagy szavakat, „haza” „nemzet", de tudott tömör mondatokban pontos véleményt mondani.- Ezért nem kedvelték?- Aczél és társai tudták, hogy Kondor kemény egyéniség. A hiúságára apellálva nem lehet lekenyerezni. De szerette a kocsmákat, szeretett a pult mellett állni, s természetesen tudott beszélni az egyszerű emberekkel. A Batthyány téri borozóban tényleg jó bort mértek, a rakodómunkások, a szeneslegények, de az értelmiség legjava is megfordult ott. Ő nem jópofáskodott, hanem vitatkozott velük.- Kik voltak a legjobb barátai?- Nem ez volt az igazi szellemi köre, a legfontosabb barátja Pilinszky János volt. Vele olyan szinten beszélgetett, hogy én a felét sem értettem. Mintha a lét, Isten fogalmát próbálták volna megfejteni. Két nagyon művelt és teológiailag felkészült ember vitázott. Olyan közel kerülhetett szellemiségében a lét, a nemlét, a végtelen, hogy nem volt szükség körmondatokra. Azért lehetett már a főiskolán is központi figura, mert a természetes hétköznapisága mindenkit elbűvölt. Mestere, Szőnyi István sokszor elmondta, hogy inkább grafikus alkat. Amikor jött, hogy Bélát ki kell rúgni, a „kommunista” Ék Sándor mentette meg, foggal-körömmel harcolt érte, az asztalt verte, hogy pont őt, a legtehetségesebbet akarják eltanácsolni. Elintézte, hogy Koffán Károly átvegye a grafikusokhoz, aki úgy bánt vele, mint egy kész művésszel.- Sokszor mellőzték?- Volt időszak, amikor kölcsönökből élt, mert semmilyen megbízást nem kapott. Olykor könyveket illusztrált. így küszködött, és egész életében filléres gondjai voltak. Irigység, féltékenység nem volt benne; óvatosan bírálta mások munkáit, ha kellett, persze megmondta szigorú ítéletét.- Festő, grafikus, költő volt. És még a zenéhez is értett.- Egy lőrinci kispolgári család adott ilyen zsenit nekünk. A mama a világ legaggódóbb, legérzékenyebb édesanyája volt. A kézművességet Kondor a papától tanulta meg. Béla mindent meg tudott csinálni, hangszereket készített, mint egy ezermester. Biztos vagyok benne, hogy a nagyok, mint Bach, Dante, Goethe valamifajta sugallatot kapnak. Mennek az utcán, és hallanak egy dallamtöredéket, és abból lesz a nagy mű. Kondor az édesapjától kapott mindent: a festészethez, a rézkarchoz, ami technika kellett, nem is tanulta, mert úgy a kezéhez simult. Sok nevet említettünk, a legnagyobbakat, de megmondom őszintén: Kondor Béla a kiválasztott kevesek közé tartozik!- Az ilyenek élete kétszeresen is nehéz.- Küzdelmes élete volt. Mert ha valaki zseni és kiválasztott, már mindent ért, amikor mi még nem is sejtjük, miről van szó. És így élni, hogy mások nem látják... Voltak pap társak, és volt Pilinszky is, de ő később nagyon megváltozott. Mikor láttam őket a hatvanas években, Pilinszky nagyon halk szavú, szerényen öltöző ember volt, a nagybácsitól örökölt télikabátjában. Nagy zenehallgató, de Kondor gyönyörűen játszotta Bachot. Ha elmentünk a műterme előtt este tizenegy órakor, kihallatszott az utcára a fenséges muzsika.- Befejezésül a megítéléséről kérdezem: hol a helye a magyar képzőművészetben Kondor Bélának?- Menjünk végig, hol van Kodály Zoltán? Hol Németh László? Tulajdonképpen az említett nagyok közül senki nincs méltó helyre sorolva... Nem olyan a magyar szellemi élet, hogy „tejó ég, ezek az emberek örök fényű csillagok!" Kondorba, ahol lehetett, belemartak. Megkérdőjelezték és besározták. Nem is tudom, a fiatalok tudják-e, hogy volt itt egy zseniális ember, Kondor Béla. Hogy itt volt Pilinszky János. Mi történt ebben az országban? Emlékszem, egyszer 1976-ban a megrémült teremőr nénikék jajgattak, hogy a fiatalok benyomják a kaput. Mert be akartak menni, akárhogy, a Nagy László-estre! Mindegy, hogy a lépcsőn ülve vagy állva, de ott lenni! Laci azt mondta: engedjék be őket. És emlékszem, a farmernadrágos, hosszú hajú, tarisznyás, tornacipős fiatalok beözönlöttek felszabadult arccal: csak egy teremben legyenek a költővel. Nem is egy teremben, csak egy házban, ott, ahol ő van. Ez az ifjúság hová tűnt? És a gyerekeik? Elfásultak, nem érdekli őket a szépség? Nem tudom. Csak azt a boldog estét kívánom magunknak, mindannyiunknak: Nagy László-verseket, Huszárik-filmeket, Kondor-képeket, hogy hitünkben erősödjünk, és életünkben gazdagodjunk! ■ Fenyvesi Félix Lajos Bukás (Szent Antal megkísértése), 1966 „Az ördög is Isten ördöge” ► Mi a jó, és mi a rossz? - avagy „negyőzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval” címmel hirdette meg február 10-i alkalmát az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Galambos Ádám vendége Jókai Anna Kossuth-díjas író és Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök volt. Galambos Ádám teológushallgató, az alapítvány kuratóriumi elnöke az est házigazdájaként három műalkotáson keresztül indította el a beszélgetést. A három kép közül kettő a helyszínen is jelen lévő Vincellér Imre alkotása volt. Az álomszerű, különleges hangulatú képek az Angyal és a Bukott angyal címet viselik, kapcsolódva az est témájához. A kereszténység alapvetően nem dualista vallás, azaz nem vallja, hogy a jó és a rossz egyenrangú úrként uralkodik és harcol a világ felett. De tény és való, hogy miként megtapasztalhatóan létezik a jó, úgy érzékelhető egy gonosz, negatív, mindent Az asztalnál (balról jobbra): Galambos Ádám, Jókai Anna és Gáncs Péter Jókai Anna egy saját élményéről szólva hangsúlyozta, milyen lényeges az, hogy kinek mi van az élete középpontjában; fontos, hogy a középpont ne üres tér legyen. így az ő életében a mérleg nyelve - utalva egy korábbi művére - mindenképpen Jézus Krisztus. A középen álló harmadik alkotás, Simon András grafikája szinte összefűzte a két festményt. Nagyon érdekes teológiai kérdést feszeget az egyetlen vonalból álló mű: összeköti a Lélek szimbólumát, a galambot a gonosz jelképével, a kígyóval. Lehet valóban ugyanannak a kéznek az alkotása a jó és a gonosz? - ezzel a gondolattal indította eszmefuttatását Gáncs Péter püspök. összekuszáló erő jelenléte is a világban. A püspök Madách Imre Az ember tragédiája című művére utalva megfogalmazta, hogy a rossz akár serkenthet nagyobb ellenállásra, vagy másképpen erősítheti ellenálló képességünket, tudatosabb hitre vezethet. A nehéz kérdést egy lutheri gondolattal summázva hozzátette: „Az ördög is Isten ördöge.” A másfél órás beszélgetés még számos izgalmas, gondolatébresztő témát vetett fel, és bizony még azok számára is hamar elrepült az idő, akik a - nagy érdeklődésre való tekintettel - már csak állóhelyet kaptak a teremben. ■ Kiss Tamás Forrás: Evangelikus.hu „Klerikális banda” Katolikus papokból, pontosabban egy papból, egy káplánból és egy papnövendékből álló trió ért el lemezével óriási sikert a francia zenei világban, lemezük több mint ötszázezer példányban fogyott el 2010-ben. A Les Prétres (A Papok) ezzel az összesítésben a slágerlisták második helyét szerezte meg Spiritus Dei című albumával. A nem mindennapi együttes az egyházon belül szervezett válogatást követően alakult meg, az ötletgazda Jean Michel di Falco Léandri püspök. Az elöljáró egyházmegyéje helyzetén akart javítani a trió útnak indításával. „Pénzre volt szükség egy templom bővítéséhez, valamint egy madagaszkári iskolaprogramhoz” - mondta a püspök, akinek HIRDETÉS A Déli Evangélikus Egyházkerület harmadik alkalommal rendezi meg felügyelői konferenciáját március 18-19-én a piliscsabai Béthel Missziói Otthonban. A konferencia meghívóját, programját és jelentkezési lapját a felügyelő testvéreknek postán, személyre szólóan megküldtük. A jelentkezési lapot kérjük február 25-ig visszaküldeni. Déli Egyházkerület Püspöki Hivatala, 1088 Budapest, Puskin u. 12. végül titkárságát is bővítenie kellett, hogy kezelni tudják az óriási sajtóérdeklődést. Az együttes második lemeze a hírek szerint áprilisban jelenik meg. M MTI
