Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-01 / 31. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2010. augusztus.. > Oszd meg és fotózkodj! ► A digitális fényképezőgéppel készített felvételeket ugyanúgy elő lehet hívatni, mint a hagyományos filmes fotókat, vagyis ha otthonunkat szeretnénk díszíteni a nyaralás legszebb képeivel, érdemes papírképeket készíttetnünk. Ám a távolban élő rokonokhoz vagy barátokhoz jóval egyszerűbben eljuttathatjuk a képeket, mint korábban. Az interneten számos olyan ingyenes szolgáltatást találunk, amelyeknek a segítségével megoszthatjuk fényképeinket. A fényképek közzétételére az egyik kézenfekvő megoldás a közösségi oldalak (IWIW, Facebook) használata. A feltöltött képeket albumokba lehet rendezni. Ezek létrejöttéről nemcsak automatikusan értesülnek ismerőseink, hanem kedvencelhetik is őket, és megjegyzéseket fűzhetnek hozzájuk. Emellett ha a fotókon szereplő személyek szintén fent vannak az oldalon, be lehet jelölni őket a képeken, így a fotóink az ő profiloldalukon is meg fognak jelenni. Egy tábor, egy találkozó vagy egy rendezvény fényképeit talán így a legkönnyebb eljuttatni a résztvevők, egy közösség vagy az ismerősi kör számára. Ha nemcsak az ismerősöket szeretnénk megcélozni, hanem jobban sikerült fényképeinket a világ többi fotósának is meg szeretnénk mutatni, érdemesebb egy tematikusabb oldalt választani. A Facebookkal és az IWIW-vel ellentétben a Flickr (http://flickr.com) nem érhető el magyarul, csak a világ nagyobb nyelvein, viszont az oldalon több szempont alapján is válogatnak „érdekes fotókat” így könnyen eljuthat felvételünk a világ másik felére is, és mi is könnyen találhatunk gyönyörű képeket. Ezt a funkciót nem kötelező használni, az oldalon az is szabályozható, hogy a képekhez kik férhetnek EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence hozzá: több csoportot is meghatározhatunk, így például családi fotóink nem feltétlenül kerülnek vadidegenek kezébe. A fotókhoz lehet megjegyzést fűzni, megadhatjuk a helyszínt, ahol készültek, elküldhetjük e-mailben is, de meg is tarthatjuk őket csak magunknak. A képeket albumokba lehet rendezni, és az albumokon belül a képek között nemcsak egyszerűen lapozgatni lehet, hanem automatikusan működő, látványos diavetítést is lehet készíteni. Hasonló funkciókkal bíró fotós aloldala a Google-nak is van, méghozzá a Picasa Webalbumok (http://picasaweb.google.com), ez az oldal azonban a Flickrrel szemben elérhető magyarul is. Az oldalnak két nagy előnye van: az egyik, hogy a Google aloldalaként a cég más szolgáltatásaival is együttműködik, a másik pedig egy hozzá tartozó ingyenes program, a Picasa. A Picasa program (letölthető a http://picasa.google.com címről) egyszerűen kezelhető képkezelő és -szerkesztő program, amellyel a legfontosabb dolgok - átméretezés, vágás, vörös szem eltüntetése - néhány kattintással elintézhetők, és a képeket a Google-fiókunk fotós részébe szintén nagyon egyszerűen feltölthetjük a segítségével. Emellett gyorsan tanuló arcfelismerő funkciója is van, tehát egy helyen meg lehet nézni az összes képet, amelyen például a nagyi szerepel, fotóinkból zenés kisfilmet készíthetünk vele, és a számítógépünkön szereplő összes képet egy helyen láthatjuk, akár a készítési dátum alapján rendezve is. A feltöltött képeket a többi Google aloldalon is lehet használni, így például a Térképeken (Google Maps) és a Földben (Google Earth) a világ különböző szegleteihez kapcsolva őket a mi fotóinkon keresztül ismerhetik meg az emberek azokat a helyeket, ahol mi már jártunk. Mielőtt azonban bármit is feltöltenénk a világhálóra, érdemes külső szemlélőként is végignézni a képeket, mert az on-line publikált fotók bárki számára hozzáférhetőkké válhatnak, és később már szinte lehetetlen korlátozni, hogy hova jutnak el. ■ Bátki Anna A Moly (http://moly.hu) könyves közösségi oldal, az olvasási szokások megváltozása és az elektronikus könyvek előretörése voltak a témái a Kossuth rádió Esti beszélgetések című, múlt vasárnap sugárzott műsorának. A házigazda Pálfi Balázzsal Szávai Ilona, a Pont Kiadó vezetője, Bátki Anna, a Moly szerkesztője, valamint Nagy Bence szakújságíró, a Moly, illetve a myLuther alapító főszerkesztője (az Evangélikus Élet tervezőszerkesztője) beszélgetett. A félórás adás felvételről meghallgatható a http://tinyurl.com/moly-esti-beszelgetes-kossuth címen. Az Egyház és világháló rovat egyik szerzője nyerte meg a Goldenblogot A lapunk Egyház és világháló rovatából - elsősorban praktikus tanácsokkal szolgáló cikkeiről - ismert Balogh Csaba nyerte blogjával az idei Goldenblog verseny IT (információtechnológia) kategóriájának első díját. „Tsabeeka blogja kiemelkedik a mezőnyből azzal, hogy folyamatosan kiemelkedő »teljesítményt« nyújt, bejegyzései érthetőek, informatívak, sőt szerzőjének humora is van” - áll a szakmai zsűri szöveges értékelésében. Az onlinemédia-szakember írásai a http://blog.tsabeeka.hu/oldalon érhetőek el. Bejegyzéseiben szívesen foglalkozik egyházi weboldalakkal, sőt több alkalommal adott már hasznos tippeket is az érintetteknek. Két hete a Szélrózsán akár személyesen is lehetett találkozni vele, ugyanis ő volt az egyik résztvevője az iház - webz című pódiumbeszélgetésnek, amely az egyházak és a közösségi oldalak viszonyával foglalkozott. Balogh Csaba értékelése az eseményről a http://bl0g.tsabeeka.hu/2010/07/17/mit-eraz-internet-ha-egyházi/ címen olvasható. Mire való az ének? Aki természetesnek tartja, hogy énekel, az nem kérdezi. Aki meg nem énekel, az azért nem kérdezi. Isten viszont tud és akar olyan élményeket adni, amelyek átgondolásra késztetnek. Ilyen élmények egész sorában volt részünk Németországban július 10-től még kilenc napon át. Kórusunk - az oroszlányi evangélikus gyülekezet énekkara - háromévenként Aalenbe és Plochigenbe látogat, hogy az 1993, illetve 1981 óta meglévő kapcsolatokat ápolja. Itt és vonzáskörzetük gyülekezeteiben (illetve ezúttal Altensteigben) összesen hat estén csendültek fel a hangverseny dallamai a harminckilenc kiutazó kórustag előadásában Milán Zoltánná karnagy vezetésével. És mindegyik hangverseny sokkal több volt annál, mint elénekelni Kodály, Viadana, Schütz és mások csodálatosan megkomponált darabjait... Önálló életre keltek a megszólaló művek, hogy a próbák áldozatos időszaka után elvégezhessék munkájukat a hallgatókban és az éneklőkben egyaránt. Hogy közösséget teremtsenek. És nem csak abban a másfél órában. Nyomukban ezúttal is felszabadultunk a nyelvi kötöttségek és az emberi egyéniségkülönbségek béklyói alól. Nyomukban a kilométereket faló buszon elhangzott mély áhítatok születtek, vagy éppen önfeledt, harsány nevetés harsant, személyes élettörténetek bontakoztak ki a vendéglátók otthonának csendjében, vagy a történelem epizódjai elevenedtek fel egy-egy városnézésen. Ezen a nyáron megtudtuk: a zene nyomában testvérvárosi kapcsolat szövődik, sőt még egy olyan hivatalos elismerés sem lehetetlen, mint amilyet Sztruhár András, a kórus háttérmunkáz inak fő szervezője kapott emí lékérem formájában Plochin- S gén városától. o Mire való az ének? Arra va- ' < ló, hogy énekeljük. Szívből, léö lekkel, ahogyan az Úrtól kap£ tűk. S általa azzá formálódjunk, akivé lennünk kell idehaza vagy külföldön, nagy közösségben vagy otthonunk falai között. Isten őrizzen meg bennünket ebben! ■ Farkas Etelka lelkész (Oroszlány) EVÉL&LEVÉL Tisztelt Laborczi Zoltánná! Ön az Evangélikus Élet július 4-ei számában írt egy kritikát „Szószékről ezt még soha nem hallottam” címmel esperesünk, Ribár János eléggé pesszimista véleményével kapcsolatban. Cikkének címe Vasárnapok ünnep nélkül? volt (Evangélikus Élet, június 20., 1. o.). Meg kell mondanom, szerény véleményem szerint, aki látja közvetlen közelről egyházi életünket, sajnos nagymértékben igaza van esperes úrnak. (...) Nem vitatom, vannak virágzó egyházközségek. De akkor, amikor Orosháza az ország egyik legnépesebb gyülekezete volna - a legutolsó népszámlálási adatok szerint hatezren vallották magukat evangélikusnak -, és csak nagyobb ünnepnapon vagyunk száz-százötvenen az Isten házában, akkor érthető, hogy még egy lelkészen is eluralkodik a pesszimizmus. Mindez annak ellenére van így, hogy van óvodánk, iskolánk, és ebben az évben is közel ötven érettségizőnk volt. Esperesünk, aki fél Békés megyét szolgálja, még nyitva tartja a szemét. És nem légvárakat lát, hanem a valóságot, és jobb félni, mint azután egyszer csak rádöbbenni a szomorú valóságra. Csak gondoljunk a közeljövőre, arra, mi lesz itt tíz év múlva! A természet örök törvénye szerint a jelenlegi százötvenből hányán leszünk már az örök hazában? És próbáljunk reálisan elgondolkodni: mi lesz az utánpótlással? (...) Ne csodálkozzon, tisztelt Asszonyom, ha egy olyan embernek, aki látja a mind több elnéptelenedett kis filiát, összeszorul a szíve... S azt is ki merem jelenteni, ez nem csak az elmúlt ötven év mulasztása. A „művelt” Nyugaton is mind üresebbek a templomok, tele vannak a börtönök. Hiszem, vallom, a kettőnek van köze egymáshoz. Erős vár a mi Istenünk! Czikora Lajos (Orosháza) Hiányérzet és dezavuált világszervezetek Még sohasem írtam az olvasói levél rovatba. Most mégis lelkiismeretem kényszerít néhány sor írására. Hetek óta figyelem az Evangélikus Élet megjelent számait, és nem értem, hogy miért hallgat egyetlen evangélikus néplapunk a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) 11., stuttgarti világgyűléséről. A legutóbbi, július 25-i számban ugyan megjelent, öt nappal a világgyűlés kezdete után, Gáncs Péter püspök úr két sora, amelyben a Szélrózsa rendezvény megnyitásakor emlékezett a párhuzamos stuttgarti eseményre. Ennek én is örülök, az ifjúsággal együtt, és abban a beállításban, mekkora jelentőségű mindez a Viharsarok területén. A Magyarországi Evangélikus Egyház az LVSZ-ben megalakulása óta (Lund, 1947), sőt az előkészítő szakaszok során a Lutheránus Világkonventben mindig aktívan vett részt (Eisenach, 1923; Koppenhága, 1929; Párizs, 1936; beleértve Söderblom érsek 1925-ös kezdeményezését is). Igehirdetésekkel, előadásokkal, vitában való aktív részvétellel voltunk jelen. Mindig szolgált magyar evangélikus képviselő is. Egyházunk adott egy elnökhelyettest és egy elnököt az LVSZ- nek. Ordass Lajos püspök úr 1947-ben, azután Minneapolisban 1957-ben ismét alelnökké választatott, majd Káldy Zoltán püspök úr 1984-ben nagy szavazattöbbséggel lett elnökké a budapesti világgyűlésen. Nem beszélek most az LVSZ- ben, az Egyházak Világtanácsában (EVT), az Európai Egyházak Konferenciájában (KEK) részt vevő bizottsági vagy más minőségű tagjainkról. Magam részéről 1948-49-ben az EVT-LVSZ ösztöndíjasa lettem az USA- ban. Menet közben, 1948 októberében jártam először a genfi központban, akkor még a Route de Malagnou-i székházban. Mind Visser't Hooft, mind Michelfelder főtitkár fogadott, illetve vacsorára hívott meg. Három LVSZ-világgyűlésen vettem részt: Minneapolisban, Dar es-Salaamban és Budapesten. Tizenegy évig meghívott, választó jogú tagja voltam az LVSZ és a római katolikus egyház közös bizottságának, tizenhárom európai kisebbségi egyház referensének jelöltek. Részt vettem Stavangerben (1982), valamint afrikai világgyűléseken (Dar es-Salaam, Monrovia, Madagaszkár). 1977-ben plenáris ülésen tartottam előadást a misszió tematikáról egyetlen keleti képviselőként Dar es-Salaamban. Többször jártam Strasbourgban, az LVSZ Tanulmányi Központjában. Előadást tartottam, illetve konzultációkon vettem részt. Ugyanilyen minőségben jártam Lengyelországban, Finnországban, a Német Demokratikus Köztársaságban, a Német Szövetségi Köztársaságban. A világgyűlések és regionális összejövetelek alkalmával nemcsak előadással, hanem tolmácsolással és fordítással is szolgáltam. Tíz évvel ezelőtt az LVSZ hivatalos kiadásában megjelent a From Federation to Communion című könyv, amelynek megírásában aktívan részt vettem. Ez év első felében - a Magyarországi Evangélikus Egyház hivatalos kiadványaként - megjelent a Háló című kötet, amelyben ugyanakkor az egyházi világszervezetek Magyarországgal kapcsolatos tevékenysége sajnálatos módon egyoldalúan szerepel; a kötet állami iratokon tájékozódva dezavuálta a világszervezeteket. (írásában Ittzés Ádám - 1977-ben született kecskeméti könyvtáros - egyoldalúan, csupán állami „dokumentumokra" hivatkozva, minden egyházi kiadvány mellőzésével jelentette meg írását, amely ebben a kötetben egyházunk hivatalos álláspontjává vált. Erre felhívtam egyházunk vezetőségének figyelmét, de érdemi választ a mai napig nem kaptam sem tőlük, sem a cikk szerzőjétől.) Megkérdezem most az Evangélikus Élet szerkesztőségét, miért nem vette figyelembe a stuttgarti világgyűlés anyagát, tájékoztatóit. Tudom, hogy a Lelkipásztorban, honlapunkon jelentek meg tájékoztatások, de néplapunkban egy sor sem. Ez azt is jelenti, hogy sajtóorgánumunk figyelmen kívül hagyja a gyülekezeteket és azok olvasóit, vagyis az egyetemes papság elvét. Hiszen az egyházunk nem csupán a klérusból és professzorokból áll. Miért van csupán rossz emlékünk az LVSZ-ről és az EVT-ről? Nem vagyunk-e az evangélikus világcsaládnak önkéntes, elfogadott tagjai mi is? Kérdésemre választ várva maradok tisztelettel: ■ Hafenscher Károly, az MEE ökumenikus tanácsadója (de több mint egy évtizede nem vagyok külügyi tanácsadó, ahogyan 2010-es naptárunk névsorában még mindig áll) Reméljük, hogy a korábban lapunkban is rendszeresen publikáló id. dr. Hafenscher Károly félelmeire és hozzánk intézett kérdéseire megnyugtató választ adnak majd az LVSZ - lapzártánk napján befejeződött -11. nagygyűléséről beszámoló írások. > /
