Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-08-01 / 31. szám
io 41 2010. augusztus i. FÓKUSZ Evangélikus Élet HIRDETÉS Kincseink - az Isten ajándékai Fébé-konferencia lesz augusztus 19-22. között a Béthel Evangélikus Missziói Otthonban (2081 Piliscsaba, Széchenyi u. 8-12., tel.: 26/375-218). Jelentkezés írásban az anyaház címén: 1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 193.; fax: 1/391-6829; e-mail: febe@hu.inter.net. Ellátás: 3000 Ft/nap. Ágynemű: 500 Ft. Augusztus 19., csütörtök ♦ 15.30: Szeretetvendégség, bemutatkozás, a kapott igék felolvasása ♦ 17.00: Nyitóáhítat (Jn 11,26) - Herzog Csaba ♦ 18.00: Vacsora • 19.00: Fakultatív program: filmvetítés, beszélgetés Augusztus 20., péntek ♦ 7.30: Reggeli áhítat (Jn 4,9) - Csonka Géza • 8.00: Reggeli ♦ 9.00: Igehirdetés - A bűnbocsánat kincse (Lk 22,54- 62) - Bácskai Károly • 10.00: Előadás - Az Evangélikus Országos Könyvtár és kincsei - dr. Mányoki János ♦ 11.00: Bibliakörök • 12.30: Ebéd ♦ 15.00: Előadás - Az Evangélikus énekeskönyv és kincsei - Némethné Tóth Ildikó ♦ 16.00: Igehirdetés - A Jézussal való közösség kincsei (íjn 1,5-10) - Némethné Tóth Ildikó • 18.00: Vacsora ♦ 19.00: Fakultatív program: filmvetítés, beszélgetés Augusztus 21., szombat • 7.30: Reggeli áhítat (Jel 21,5a) - Herzog Csaba ♦ 8.00: Reggeli • 9.00: Igehirdetés - Az Istenben való bizalom kincsei (Ézs 26,1-6) - dr. Blázy Árpád • 10.00: Előadás - Az Evangélikus Országos Levéltár és kincsei - Czenthe Miklós • 11.00: Bibliakörök ♦ 12.30: Ebéd ♦ 15.00: Előadás - Az Evangélikus énekeskönyv és kincsei - dr. Finta Gergely ♦ 16.00: Igehirdetés - Az engedelmesség kincsei (íjn 2,1-6) - Gertrud Heublein ♦ 18.00: Vacsora ♦ 19.00: Fakultatív program: filmvetítés, beszélgetés Augusztus 22., vasárnap • 7.30: Reggeli áhítat (Jn 15,1-2) - Magassy Vilma • 8.00: Reggeli ♦ 9.00: Morzsaszedés, úrvacsorái előkészítő - Veperdi Zoltán ♦ 10.00: Istentisztelet úrvacsoraosztással (Róm 9,15-16) - Veperdi Zoltán ♦ 11.30: Ebéd, hazautazás HIRDETÉS Pályázat intézményvezetői állásra Albertin Az Alberti Evangélikus Egyházközség presbitériuma pályázatot hirdet a Káldy Zoltán Evangélikus Szeretetotthon (2730 Albertirsa, Dózsa György út 7.) intézményvezetői állására. A pályázat feltételei: A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól szóló I/2000 (I. 7.) SZCSM-rendelet 3. sz. mellékletében meghatározott képesítés; szakirányú végzettséget igazoló felsőfokú oklevél; büntetlen előélet. Előnyök: 5 éves szakmai gyakorlat, közgazdasági végzettség. Az intézményvezetői állás betöltésének kezdő időpontja: október 1. A megbízás időtartama 6 évre szól. A munkakörhöz kapcsolódó juttatások: bérezés, vezetői pótlék a Kjtben meghatározottak alapján. Lakást a pályázó részére nem tudunk biztosítani. A pályázat benyújtásának határideje: a Szociális Közlönyben való megjelenéstől számított 30 nap, de legkésőbb augusztus 31. A pályázat elbírálásának határideje: szeptember 15. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó jelenlegi munkahelyét, beosztását, önéletrajzát, részletes szakmai életrajzát, az intézmény vezetésére vonatkozó szakmai programját, szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzeléseit. A pályázathoz mellékelni kell a legmagasabb iskolai végzettséget igazoló okmányok hiteles másolatát, 30 napnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt, keresztlevelet, lelkészi ajánlást. A pályázat kiírója biztosítja a pályázó részére a szükséges mértékű tájékoztatást, illetve az intézmény megtekintését. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítás kérhető Revuczky László számvevőszéki elnöktől a 30/932-6117-es telefonszámon. A pályázatot 3 példányban, zárt borítékban kérjük benyújtani az alábbi megjelöléssel: „Káldy Zoltán Evangélikus Szeretetotthon intézményvezetői pályázata”. Postacím: Evangélikus Lelkészi Hivatal, 2730 Albertirsa, Pf. 18. Puszta föld és erős vár Örömteli szolgálat a „végeken” Saját bevallása szerint, amikor a békéscsabai származású és frissen végzett lelkészként ott is szolgáló Lászlóné Házi Magdolnának püspöke felajánlotta Pusztaföldvárat leendő szolgálati helyként, azt sem tudta, merre található a település. Azóta eltelt harminc év, és nemcsak hogy remekül „belakta” a falut, de ő maga is lelkes reklámozója a kétezres lélekszámú nyugat-békési községnek. Ráadásul nemcsak egyházi berkeken belül teszi ezt, hanem például a mára már hagyománnyá vált, Földvárak és földváriak találkozója elnevezésű rendezvényeken is. Ugyanis Balatonföldvár, Dunaföldvár, Pusztaföldvár és Tiszaföldvár - valamint a a szerbiai Bácsföldvár és a romániai Melegföldvár - részvételével rendszeresen szerveznek közös alkalmakat ezen települések vezetői, lakói és szervezetei - így egyházai is. Az ökumenikus istentiszteleteken az evangélikus lelkésznő is gyakran szolgál. Harminc éve egy helyen Mi tartja még mindig itt? - tettem fel a kérdést a harmadik nyitott templom éjszakája rendezvény kezdete előtt.- Családommal együtt szerelmesek vagyunk ebbe a településbe és ebbe a maroknyi gyülekezetbe - feleli a lelkésznő. - Nem tudnék innen elmenni, pedig nemegyszer hívtak már nagyobb egyházközségek is. Mivel magam is itt, a Viharsarokban nőttem fel, pontosan ismerem az itteni emberek mentalitását, ezért könnyen szót értünk egymással. Valószínűleg az sem véletlen, hogy az egyházmegyei kollégák közül én szolgálok itt a legrégebb óta. Pusztaföldváron én vagyok az egyetlen helyben lakó lelkész. így az évek hosszú sora alatt bizalmi kapcsolatot sikerült kialakítani az itt élőkkel. Például ennek köszönhető az is, hogy - büszkén mondhatom - az úgynevezett társadalmi temetések száma szinte a nullára csökkent. Pedig a rendszerváltás előtt gyakori volt az egyházi szertartást mellőző végső földi búcsú. Ma már mosolyogva gondolok arra, hogy azokban az években, aki valakinek számított, az csak titokban mert velem jóban lenni. Emlékszem olyan gyülekezeti tagra, aki megüzente, hogy ne menjek el hozzájuk családot látogatni, mert ha ezt meglátják a faluban, leveszik őt a téeszben arról a traktorról, amelyen akkor nagy érdemnek számított dolgozni. És én megértettem a helyzetét, hiszen magam is ebben a politikai légkörben nőttem fel. Ugyanakkor azt is őszintén hozzá kell tenni, hogy hiába minden igyekezetünk, a templomba járás, de még a templomi szertartások adatai sem mutatnak nagy számokat. Az előbbinél még mindig nagyon erősen érezhető a kommunizmus több évtizedes hatása, az utóbbinál inkább a mostani divat és az lehet a háttérben, hogy a lakodalomhoz szükséges pénzösszeg híján inkább egyáltalán nem házasodnak össze a párok. Még a könyvespolcok sem tudnak mindent eltakarni A forró nap sugarait kicsit megtörik a parókia előtt álló fák levelei, amitől a dolgozószobában néhány fokkal hűvösebb van, mint odakint. Néhány órára részese lehetek a lelkésznő és vendégszerető családja, valamint az alig százfős gyülekezet életének. Pici közösségről van szó, amelynek nem telik külön gyülekezeti teremre, a hozzá tartozó teakonyhára és az elengedhetetlen vizesblokkokra. így egy-egy megmozdulás során a család konyhájában kenik az asszonyok a szendvicseket, főzik a virslit vagy a teát, nemegyszer a lelkésznő saját edényeit használva. Fürdőszobájuk ajtaján néha kopogtatniuk kell, nehogy rányissák az ajtót valakire... Ha vendégszolgáló vagy koncertet adó művész érkezik, akkor Jenő fiuk a nappaliként és dolgozószobaként, illetve lelkészi irodaként is funkcionáló helyiség kihúzható ágyán tölti az éjszakát, hogy mégse a vendég álmát zavarja meg az egymásba nyíló szobák esetleges személyforgalma. És ezeket a kényelmetlenségeket a lelkészcsalád zokszó nélkül tudomásul veszi. Tudják, hogy önerőből nemhogy építkezésre, de még felújításra sem futja. Pedig a könyvespolcok sem tudják eltakarni a repedéseket, a sokszor elváló falfelületeket. A gyülekezet vezetése ennek ellenére évről évre kitartóan benyújtja a segítség iránti igényét az illetékes helyeken. Az év lelkésze a Déli Egyházkerületben Mindezek ellenére a lelkésznő nagyon lelkes. Az anyagi gondok és emberi problémák ellenére - a településre elég erősen rányomja bélyegét a munkanélküliség, és a környéken elég magas az öngyilkosságok száma - nem a panasz szavai ömlenek belőle, hanem az örömeiről mesél. A hittanosairól, a falu nem is feltétlenül evangélikus lakosairól és arról a Lászlóné Házi Magdolna szeretetről, amely állítása szerint érezhetően körülveszi őket Pusztaföldváron és a hozzá tartozó másik két gyülekezetben - Nagybánhegyesen és Magyarbánhegyesen. Vidáman meséli, a faluban hányféle megmozdulásban vesznek részt, és ők maguk is hányféle programot szerveznek, hogy behívják a templom falai közé az egyházon kívül állókat. Ezeken mindig szívesen látják a más felekezetűeket is. Ezt a sokszor szélmalomharchoz hasonlító, több évtizedes munkát idén a kerület Az Év Lelkésze Díj adományozásával ismerte el. Nyitott templom éjszakája A pusztaföldvári templomtorony tövében a csillagoktól körülvett hold is jól érzi magát az eseményre hívogató plakáton. Hát még azok a helyiek, illetve távolabbról érkezők, akik el is fogadják az invitálást, és eljönnek az este kezdődő és késő éjszakában véget érő péntek esti rendezvényre, amelynek idén már harmadszor adott otthont a közel százéves lelki hajlék. Ám a betérők készüljenek fel - bármi megtörténhet! Lehet, hogy célbadobó verseny keretében saját rossz tulajdonságaikat vehetik célba, vagy a templompadok alá ragasztott borítékok fejében kaphatnak lelki útravalót egy-egy könyv formájában, netán épp észt nyelven mélyedhetnek el az Úrtól tanult imádságban az északi kapunál berendezett Miatyánk-szobában. Közkedvelt hagyomány a toronyba vezető csigalépcsőn kialakított meditációs „ösvény” is, amelyen mécsesek mutatják az utat sötétedés után. A vállalkozó kedvű lépcsőmászó idén azzal a kérdéssel szembesülhetett fokról fokra följebb haladva, hogy számára mi is jelenti az igazi kincset. Jézus nem földi javak gyűjtésére buzdított, hanem az igazgyöngyhöz hasonló égi kincsekére, s hogy ezt a toronysétát megtévő se feledje, lefelé magával vihetett egy kézre vagy nyakba köthető, cérnára felfűzött gyöngyszemet. A hálaadó falra imádságokat lehetett írni, majd kifüggeszteni, vagy babszemek segítségével különböző hitéleti kérdésekre volt lehetőség névtelenül válaszolni. Az idei esztendő az Élő kövek ünnepe volt, amelynek apropóján az alkalmi oltár egy része téglákból állt, rajtuk a jól ismert textussal: „Mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá” Ezt a lelki épülést segítették a zenei és igei szolgálatok, a bibliai üzenettel kapcsolatos játékos feladatok vagy a gyertyafény melletti elcsendesedések, közös éneklések. Az alapgondolat harmadszor is bevált - ez alkalommal is közel százan fordultak meg a pusztaföldvári evangélikus templomban, többségükben olyanok, akik először jártak ott. Az ötletet mások is kipróbálhatják a saját templomukban! ■ Boda Zsuzsa
