Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-07-25 / 30. szám
12 m 2010. július 25. SZÉLRÓZSA-SZIGET SZARVASON Evangélikus Élet Szolgálatban A Szélrózsa többedik napján feltűnt, hogy a színpadok közelében rendszeresen megjelenik egy fiatal, vak lány, diktafonnal a kezében. Figyelmes gondossággal igyekszik rögzíteni az éppen aktuális programot, időnként ellenőrizve, hogy megy-e a masina. Megszólítottuk.- Tóth Vivien vagyok. Az evangelikus.hu számára készítem a felvételeket, Horváth-Bolla Zsuzsannának, a portál szerkesztőjének a megbízásából - mutatkozik be. - Ez a második Szélrózsa találkozóm, korábban nem vehettem részt rajta, mert nem tudtam róla: nem voltam sem hívő, sem evangélikus. 2008 húsvétján keresztelkedtem meg és konfirmáltam egyszerre. Akkor lettem evangélikus, annak következményeként, hogy 2006-ban a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolába kerültem. Ott tértem meg, ahogy ezt mondani szokták. Erre a munkára magam jelentkeztem. Először arról volt szó, hogy beszámolókat készítek az itteni eseményekről. Hamarosan azonban jött az ötlet: mi lenne, ha amatőrként hangfelvételeket készítenék a portál számára. Sajnos, ez nem mindegyik eseményről sikerül. Most csinálom ezt először, és nem mindenki tudja, hogy miért. Körülöttem jönnekmennek az emberek: beleszólnak, hangoskodnak. Külön feladat odaérni a helyszínre és megfelelő helyet találni, ahonnan jól lehet hallani az elhangzottakat. Nem sok program lesz megörökítve, de bízom benne, hogy ez is segítséget nyújt majd azok számára, akik ezt a Szélrózsát kihagyták. Én igyekszem minél többet átadni. Kőszegen másként éltem meg a találkozót. Nem azt mondom, hogy ott jobb volt, csak jobban tudtam figyelni. Ott a közösség erejét nagyon át tudtam élni frissen megtért mivoltomban. Engem lenyűgözött az a hangulat, a légkör, ami ezt a közösséget kialakítja. Számomra érezhető volt Jézus Krisztus jelenléte, aki ezt a közösséget összetartja. Nagyon jól éreztem magam, és eldöntöttem, hogy nekem ez kell, és el akarok jönni a következő Szélrózsára is. Ez itt Szarvason most más: a napok nagy része azzal telik, hogy oda tudok-e érni a következő programra, mit tervezzek be, ha két egymást ütő program van. Nehéz úgy elmélyülni egy bibliatanulmányban, ha közben azon izgulok, hogy ki ne merüljön az elem, vagy hogy senki se kiabáljon bele a felvételbe. Most inkább ezzel vagyok elfoglalva, de a koncerteken ugyanúgy részt veszek, mint bárki más. Kísérőimmel együtt „tombolunk” mi is az első sorban, és ugyanúgy éneklünk, mint a többiek. Az ilyenekből nagyon ki tudom venni a részemet magam is. ■ Dr. Sramó András Szolidaritásra nevelve Interjú Gáncs Kristóffal, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet munkatársával- Mit vár a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet a Szélrózsa találkozón való megjelenéstől?- Szervezetünk nemcsak adományokat gyűjt, hanem fontos feladatunk a szemléletformálás is, az információk átadása a munkánkról, ráadásul itt egy fogékony célcsoportnak mutatkozhatunk be. Úgy véljük, nem lehet elég fiatalon elkezdeni a szolidaritásra nevelést. El kell mondanunk, és be kell mutatnunk, hogy vannak olyan helyzetek, amikor túllépve önmagunkon segítségnyújtásra van szükség.- Mivel készültetek?- Az előző Szélrózsán a nemzetközi munkánkat mutattuk be a résztvevőknek, most pedig inkább az elmúlt hetekben sajnos nagyon aktuálissá vált hazai árvízi segítségnyújtásra igyekeztünk felhívni a figyelmet. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet tizennyolc településen végzett segélyezési munkát. A gyorssegélyezésen már túl vagyunk, a felmérések még zajlanak, és a következő hetekben indulhat az újjáépítés. Ezt a folyamatot mutatjuk be fényképek, videók segítségével.- Van egy játékotok is...- Az akció a Facebook közösségi oldalra épül, amit ebből a korosztályból sokan használnak. Abban reménykedünk, hogy a híreink, amiket folyamatosan publikálunk, ezt a portált felhasználva azonnal el tudnak jutni hozzájuk, így olvashatják, nyomon követhetik a segélyszervezet munkáját. Az akció lényege az volt, ahogy aki a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetet partnereként felveszi a Facebookon, kaphat egy pólót vagy más jópofa ajándékot. Jó volt látni, hogy a találkozó második felében már milyen sokan jártak-keltek ilyen pólókban. ■ SzK Amikor Egérkirály színpadra lép Spontán koncertre csápoltak a fiatalok ► Ugyan nem szerepelt a Szélrózsa programfüzetében, mégis a találkozó egyik legsikeresebb koncertjét adta péntekről szombatra virradóan Zoltai Sándor. A végegyházi fiatalember néhány ismerőse biztatására ragadta magához a kisszínpad egyik mikrofonját, mire a még ébren lévő fesztiválozók többsége - hátat fordítva sörének és beszélgetőpartnerének - lelkesen tapsolt és táncolt. Zoltai Sándor a Diótörő és Egérkirály című musical betétdalával kezdte rögtönzött műsorát, majd más ismert színpadi művek felidézése után a rock and roll műfajából énekelt, koncertjét pedig egy angol nyelvű keresztény dallal zárta. A fiatal művész nemcsak hangjával, hanem közönségével is tökéletesen bánt, nem csoda hát, hogy perceken belül népszerűvé lett a találkozón részt vevők körében. A békéscsabai evangélikus gimnázium egy hónapja érettségizett diákját a produkció másnapján kérdeztük.- Gyermekkorom óta vonz a színpad, de nem volt bátorságom belevágni. Amikor azután 2006-ban megkerestem a mezőkovácsházi zenés színpad vezetőjét, ő azonnal énektanárhoz irányított. A békéscsabai Scherzo fesztivál szólóénekes-versenyében való szerepelésem „következményeként” a Csabai Színistúdió vezetője elcsábított magukhoz a megyeszékhelyre. Ekkor lettem az evangélikus intézmény diákja. A társulattal 2009-ben a Szélrózsa-utótalálkozón is felléptünk.- Hol folytatod?- Szeptembertől a Pesti Magyar Színház akadémiáján tanulok. Tudatosan nem a musical, hanem a prózai szakot választottam. A jövőben aztán majd szeretném a két területet kombinálni. Szeretnék azonban masszőri végzettséget is szerezni, állítólag jó kezem van hozzá. És mindenféleképpen szeretném kipróbálni magam óvodapedagógusként is. Szeretem a gyerekeket, meg úgy általában is szeretek az emberek leikével foglalkozni.- Azt sokan megállapították az éjszaka is, hogy megtalálod a hangot az emberekkel, a közönségeddel.- Csak így van értelme csinálni. Ha magamat adom, a közönség is szeretni fog. Ennyi az egész.- Nagyon elszántnak tűnsz. Bizonyára nem volt könnyű végegyháziként elérned, hogy Budapest egyik legjelentősebb színházának iskolájában tanulj.- Valóban számtalan dologról le kellett mondanom már eddig is, a családom keveset lát az iskola, a próbák és a fellépések miatt.- Eddig is feltűntél néhány nagyobb egyházi rendezvényen, idén pedig már a találkozó „hivatalos zenekara”, a Szélrózsa Band tagjaként is láthattunk.- Megtiszteltetés volt számomra, hogy megkerestek. Korábban rajongójuk voltam. Hamar befogadtak, összecsiszolódtunk, megszerettem a csapatot. Örülök, hogy velük énekelhetek. ■ László Jenő Csaba Szemek a Szemerei családtól Látok végre minden szemet... Látom az egész világot... Lelkemben van az Isten szeme, S így az ő szemével látok... (Szemerei Gábor) A programfüzet meglehetősen szűkszavúan jelentette be a pénteken 15 órakor a Ruzicskay-házban kezdődő programot: Szemek-koncert. A helyszínre érve egy kiállítás „partvizén” találtuk magunkat: a terem egyik fele nézőtérnek, a másik kiállításnak volt berendezve, ahol fából készült sejtelmes alkotások várták a felfedezést. A koncert meglepő módon nem felcsendülő dallal, hanem egy statikusnak tűnő, valójában azonban mobil szobor összeállításával kezdődött. Szemerei Gábor nem kisebb dolgot, mint az élet időtengelyét vette kézbe egy pálca formájában. Sajnálkozott, hogy nem végtelen, de olyat nem adtak a boltban. Arra azonban alkalmassá vált, hogy az emberi élet különböző stációit jelző szimbólumocskákat felfűzzük erre a tengelyre. A különböző életcsomópontok - születés, szomorúság és öröm, szerelem - helyükre kerülése közötti időt kitöltendő Szemerei Gábor gyerekei (Janka, Benjámin, Panka) és felesége, Györgyi énekeltek ezekről az életszakaszokról. Kedvesen, bájosan, mint amikor egy család esténként összeül a verandán vagy a konyhaasztal körül, hogy megbeszélje, feldolgozza és átértelmezze mindazt, ami nap közben velük történt. A fő kérdés azonban az, hogy hol van az idő középpontja. A családfő válasza erre az, hogy ott, ahol Isten belép az életbe. Az életpálcikára két gömb került, közrefogva az emberi életet, mint ahogy Jézus két eljövetele között élünk. E köztes állapotban nem tehetünk mást, mint hogy azt mondjuk: „Jöjj, Uram Jézus!” A koncertnek nevezett időutazást imádságos énekek zárták. A koncertet követő csendben ott maradtak az érdeklődők a kiállítás szobraival, melyek szintén szót kértek. Mint kiderült, a kiállítás a Szélrózsa „központi” témájához lett igazítva. Szemerei Gábor mobil szobrában a poklot és a mennyországot összekötő keresztben jelenítette meg a világ tengelyét. A főtengelyhez gömbök különböző láncolatai tartoznak, melyek - megtartván saját mozgásukat - összetett mozgásokra képesek. Az alkotó fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a szobor a szív üteméhez illeszkedő kattogó hangot ad ki. Ha megvan a tengely, ki lehet jelölni a belőle kiinduló dimenziókat. A forgómozgáshoz illeszkedően kettő a centrifugális - a tengelytől eltávolító - erőt, kettő pedig a centripetális - a tengelyhez vonzó - erőt jelképezi: Árnyékban, Éled a remény, Kinyilatkoztatás, Gyermeksarok. Még felsorolni is nehéz a kiállított művek sokaságát, részletes ismertetésük itt lehetetlen. A művész gondolkodásmódjának bemutatásához szerepeljen itt két példa, amelyek a két ellentétes erő között, a mai egyháznak szóló üzenetekként lettek elhelyezve. Az első szobor egy rusztikusán formált templomocska. Ha alaposabban megnézzük, észrevehetjük, hogy a templomhajó egy vékát formáz, „...nem rejtik véka alá” mondja az írás a lámpásról. A szobor szerint ezt éppen az egyház tenné. A másik szobor egy sokat használt szimbólum. Hogy az egyház hajójáról van szó, azt a hajó orrában elhelyezett kereszt jelzi. De rongyos a vitorla, így hiába fúj a Szentlélek szele, nincs mibe belekapaszkodnia. Szemerei Gábor készítette a centrumot jelképező amulettet is, amelyet a találkozó minden résztvevője megkapott. Nem kérdeztük meg a családfőt, hogy miért Szemek lett a koncert (együttes) neve, címe. A nyert élmények alapján gondolhattunk akár a Szem(erei)ekre, a versben szereplő szemekre, vagy akár olyan búzaszemekre, amelyek lélek-étekként szolgálnak. (Lélek-étek: Szemerei Gábor négysoros verseinek két kötetből álló gyűjteménye, amelyből a fenti idézet is származik.) ■ Dr. Sramó András
