Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-07-25 / 30. szám

Evangélikus Élet SZÉLRÓZSA-SZIGET SZARVASON 2010. július 25. » 9 Mandula chilivel Orgona - vagy mit akartok? Szubjektiven Varnus Xavér és Fassang László koncertjéről ► Két nap különbséggel ült orgonához a sztár és a „csendben tehetsé­ges” művész. A 2010-es Szélrózsa szervezői ugyanis az egyházunk sző­kébb holdudvarához nem tartozó orgonisták közül Varnus Xavért és Fassang Lászlót is meghívták egy-egy estre a Körös-parti városba. Kis (szín) pad - nagy örömök Állva tapsolt a közönség Korcsolán Orsolya és Alejandro Vela koncert­jén. A jelenleg Bécsben élő hegedű­­művész a mexikói származású zon­goristával New Yorkban ismerke­dett meg. Vela európai koncertkör­­útját megszakítva - londoni és ber­lini hangversenye között - utazott Szarvasra, hogy Korcsolán Orsolya partnereként játsszon a Tessedik Sá­muel Múzeumban. A Szélrózsa zsidó kultúrának szen­telt napján elsősorban az Ószövetség népének zenéjéből adtak elő, azon­ban - ahogyan Korcsolán Orsolya fo­galmazott - a mandula és mazsola közé kis chilit is kevertek, bepillan­tást engedve a mexikói kultúrába. Semmi kétség afelől, hogy a hallga­tóságnak „ízlett” a felkínált csemege. ■ - ó - ő - A A fesztivál záróestéjén a szegedi Victoria kamarakórus és Fassang László közös programjára szólt a meghívó. A Cser Ádám által vezetett együttest a régi zene, valamint a kor­társ szerzők műveinek elismert in­terpretálójaként tartják számon. Két évvel ezelőtt Kőszegen már hallhat­ta őket a Szélrózsa közönsége. Fassang László Liszt Ferenc- és Pri­ma Primissima díjas orgonista az evangélikus egyházhoz sok szállal kötődő néhai Fassang Árpád zenepe­dagógus, orgonista református uno­kája. Ifjú kora ellenére nemzetközi­leg elismert improvizációs művész, aki szakértőként vett részt az ország legnagyobb hangversenytermi orgo­nájának, a Művészetek Palotájában ta­lálható hangszernek az építésében, és azóta is ő szervezi az intézmény or­gonakoncertjeit. A két nappal korábbinál lényege­sen kisebb érdeklődést tanúsítottak a fesztiválozók ez iránt az egyházze­nei áhítat iránt. Betudható ez vélhe­tően annak is, hogy az Erzsébet liget­ben is ekkor lépett színpadra a leg­több „nagy név”. A Victoria kamara­kórus Schütz három zsoltárának és Bach egyik motettájának megszólal­tatásakor ismét bebizonyította: a szerzők és a közönség iránti mély alá­zattal nyitják ki a kottát, majd tisztán, homogén hangzást produkálva szó­laltatják meg régi korok műveit. Fassang László Bach g-mollfantá­zia és fúga, majd Liszt Ferenc B-A-C-H fantázia és fúga című műve után improvizációt mutatott be az evangé­likusok által is használt Jöjj, népek Meg­váltója és Ébred a hajnal kezdetű énekek dallamaira. Mindehhez a templom orgonáját vette igénybe, be­mutatva annak sok-sok arcát. A mű­vész viszont mindvégig arctalan ma­radt, nemcsak nem szólalt meg, de egy meghajlás erejéig sem mutatta magát. A koncert felénél Smidéliusz Gá­bor Ézs 43,1 alapján a továbblépés esélyeiről beszélt. A lelkész felidéz­te a görög mitológiából a szárnyakat barkácsoló Ikarosz képét, aki „szár­nyakat kapott, de csak egy közömbös égitest nézte bukását”. Az igehirde­tő Isten megváltó szeretetére utalva így figyelmeztetett: „Ne félj! Te nem a semmibe zuhansz.” Szombaton este nem volt hangos ováció a szarvasi Ótemplomban. Csendes zsoltárok, meditativ impro­vizációk, legvégül pedig szerény taps. Akiket nem csábított vissza a feszti­válhangulat, elcsendesedhettek más­fél órára. A zene imádságát pedig ta­lán nem is szívesen törték meg tenye­rük összecsapásával. Szórakoztatás vagy imádkozás? Ki-ki döntse el, hogy mi egy orgona­koncert célja. A krónikás e helyütt nem vállalkozhat a két koncert mű­vészi értékének összevetésére sem. Varnus Xavér és a Talamba szarva­si estje mindenesetre - a püspök ige­hirdetésén túl - nem volt több egy látványos show-nál. Az „arc nélküli” művésznek és a mindig visszafogott Victoriának pedig taps helyett „csak” ennyit üzen a szombat este maréknyi közönsége: Köszönjük az élményt! ■ László Jenő Csaba Égi Láng A találkozó második estéjén zsúfolá­sig megtelt a szarvasi Ótemplom földszintje. A program „húzó neve” kétségtelenül Varnus Xavér volt, aki ma minden bizonnyal a legismertebb orgonaművésze hazánknak. Egykor Kistétényi Melinda és Lehotka Gábor tanítványa volt a budapesti Zeneaka­démián, később Pierre Cocherau­­nak, a párizsi Notre Dame orgonis­tájának növendéke lett. Legtöbben azonban elsősorban a bulvárlapokból ismerik. Népszerűségének köszönhe­tően viszont talán olyanok is beülnek Bachot hallgatni egy-egy koncertjé­re, akik legfeljebb a mobiltelefonjuk csengőhangjaként ismerik a barokk > Néha talán becsúszik egy-egy hamis hang. Lehet, hogy a gitár sem profi, és a hangszerelés sem tökéletes, de... Azok az evangélikus formációk, ame­lyek még nem értek meg arra, hogy a nagyszínpadon kapja­nak nyilvánosságot, a KIE-kávé­­házban és udvarán mutatkoz­hattak be. És ha a párhuzamos programok miatt e koncertek lá­togatottsága nem is volt mindig magas, a közönség egy esetben sem sajnálta az előadóktól az el­ismerő tapsot. Hat évvel ezelőtt még a kondorosi ifi képviselte a Ten Sing mozgalmat a Szélrózsán. Ezúttal egy újjáélesztett csoport, a békéscsabai Ten Sing lé­pett színpadra. Műsorukban ötvöz­ték a dráma, a tánc és a könnyűze­ne elemeit. Az Újratervezés című da­rab - amelyet többek között a Cold­­play és Gery Jules egy-egy számával fűszereztek - az egymásra figyelés fontosságára hívta fel a közönség fi­gyelmét. Lényegesen keményebb stílust képviselt a The Crops (A Ter­més) nevű formáció. An­gol nyelvű dalaikat nem maguk írták. Jóllehet a szá­mok némelyi­két csiszolni kell, a srá­cokból su­gárzó lel­kesedés és lendület hamar ra­jongókat toborzott, és reménység szerint még hallunk tőlük dicsőítő zenét. Nemcsak sárga pólójukkal jelentet­tek üde színfoltot a csabacsűdi gyü­lekezet fiataljai. Az Égi Láng nevet vi­selő csoport tagjai tíz éve énekelnek együtt. A Szélrózsán elsősorban az Új ének dalaiból adtak elő gitár- és zon­gorakísérettel. Már önmagában az is kezet ifjúsági zenekara is. A csapat ta­valy szeptemberben alakult a helyi if­júsági istentiszteletek zenei szolgála­tára, aztán úgy döntöttek, megmutat­ják magukat az országos találkozón. Az együttes tagjainak életkorát tekint­ve is a fiatalabbak közé tartozik; ha jó­kedvük és lelkesedésük megmarad, még nagyon sokáig szolgálhatnak A budahegyvidéki gyülekezet ifjúsági zenekara figyelemre méltó, hogy egy ekkora gyülekezet saját együttest tud kiállí­tani, emellett a tőlük hallható tiszta hangzás is említést érdemel. A csornai evangélikusokból álló Metamorfózis zenekar éppen a talál­kozót megelőző héten vehette át a legjobb együttesnek járó díjat a kó­­nyi könnyűzenei fesztiválon, a formá­ció egyik tagját, Bogenfürst Györgyöt pedig a legjobb dobosnak válasz­tották. Igényes zenéjük mellett elis­merésre méltó, hogy saját honlapju­kon (http://metamorfozis.ewk.hu) is hirdetik magukat és ezen keresztül Is­ten. igéjét. Elsősorban az Új ének ismert da­laiból merít a budahegyvidéki gyüle­Isten dicsőségére és az istentisztele­teket látogatók örömére. S hogy egy­re színvonalasabban, arra garanciát je­lenthet az evangélikus gitárosok so­rában előkelő helyen jegyzett lelké­szük személye is, aki ezúttal a dobfel­szerelés mögül irányította csapatát. Ahogyan Isten nagyságát a bazili­kák négymanuálos orgonáival és a szórványgyülekezetek harmóniuma­­ival is lehet hirdetni, ugyanúgy helyük van a „befutott” együttesek mellett kezdő zenekaroknak is a Szélrózsá­hoz hasonló fesztiválokon. Persze csak akkor, ha dalaikat továbbra is szíwel-lélekkel - és mindenekelőtt Lélekkel játsszák. ■ Jenő mester néhány taktusát. Varnus Szar­vasra a Talamba ütőegyüttessel érke­zett, amely a komolyzene mellett előszeretettel játszik dzsesszt és könnyűzenei átiratokat is. A koncert elején Lázár Zsolt kö­szöntötte a közönséget, amelynek so­raiban - a szélrózsás fiatalok mellett - helybéli érdeklődők is szép szám­mal akadtak. A helyi igazgató lelkész örömmel mondta el, hogy a szarva­siak büszkék az ótemplomi orgoná­ra, amely a fellelhető iratok szerint a templom felépítésénél is több pénz­be került. A felvezetés után azonban hiába várta a publikum a drága hang­szer megszólalását, a művész ugyan­is kizárólag saját digitális orgonáján játszott. (Varnus Xavér általában sa­ját hangszerét viszi koncertjeire.) A kétszáz éves hangszer egyik sípja végül mégiscsak szerephez ju­tott az este folyamán: amikor Gáncs Péter illusztrációként használta áhí­tatához. A püspök utalt rá, hogy miként a síp „halott” levegő (görögül pneuma) nélkül, úgy mi mindannyi­an halottak vagyunk a Pneuma, vagy­is a Lélek ereje nélkül. „Friss levegő­re vágyunk a kánikulában, a Lélek fu­­valmára várunk egyházunkban és személyes életünkben egyaránt” - összegezte az igehirdető. Varnus Xavér néhány szóban be is mutatta a felcsendülő műveket. El­mondta, hogy Bach olyan, mint egy optikai prizma: ezer év előzményét összegezte, ugyanakkor megkerül­­heteden az utókor muzsikusai számá­ra. Az előadók biztosra mentek. Olyan „slágerek” is megszólaltak, mint Bach d-moll toccata és fúgája, valamint e-moll (tölcsér)fúgája. Ma­ga a sztárprgonista is elismerte, hogy a koncért legelején megszólaltatott művel eddig mindenhol sikert aratott. A szarvasi hallgatóság a végén vas­tapssal jutalmazta a hangversenyt.

Next

/
Thumbnails
Contents