Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-07-25 / 30. szám
2 ◄! 2010. július 25. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Istenünk, hálát adunk neked ezért a vasárnapért, megszólító szavadért: hívásért, figyelmeztetésért, hitünk megerősítéséért, buzdításért, vigasztalásért. Köszönjük neked, hogy nem vagyunk egyedül a téged követésben, hanem testvéreink vannak közel és messze távolban is. Eléd visszük embertársainkat, akikkel ugyanazon a településen, ugyanannak a nemzetnek tagjaiként egymás mellett élünk. Bocsásd meg nekünk, ha önzésünk eddig gátat vetett annak, hogy közösségekben gondolkozzunk. Imádkozunk azért, hogy közösségeink a te akaratodból szülessenek, és a te áldásod alatt éljenek. Szentlelked által adj szívünkbe készséget és bölcsességet, hogy kitartóan fáradozzunk annak a településnek és annak az országnak a jobbításán, ahol élünk. Imádkozunk nyomorúságban, bajban, szenvedések között lévő testvéreinkért is; azokért, akik betegség, gyengeségükkel való küzdelem, tragédia, igazságtalanság, meg nem értés, indokolatlan gyűlölködés terhét hordozzák. Sokféle kísértés ostromolja nap mint nap gondolatainkat, életünket. Sokféle erőpróba elé állítasz minket. Kérünk, add nekünk Szentlelked vezetését, hogy a kísértések ellen felvértezettek lehessünk, és hogy az erőpróbák megerősítsenek minket a benned való bizalmunkban! Imádkozunk e világért, benne minden teremtményedért. Add, hogy az emberiség egyre inkább felismerje, hogy te vagy a mi életünk gazdája, és semmit sem sajátíthatunk ki magunknak. Add, hogy azok a közösségek erősödjenek meg felelős és döntéshozó pozíciókban, amelyek az igazságosság és a szeretet parancsát egyaránt követik. Hisszük, hogy ily módon nekünk is van feladatunk környezetünk megformálásában. Ehhez add nekünk Szentlelked vezetését! Mennyei Atyánk, kérünk, hallgasd meg néped könyörgését, és add meg nekünk mindazt, amit jónak látsz, mert hisszük, hogy te még többet és jobbat is készítesz elő, mint amennyit és amilyet mi kérni tudunk. Őrizz meg minket a te oltalmadban és békességedben, míg földi vándorlásunkat befejezzük, és végleg hozzád térhetünk Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. SEMPER REFORMANDA „így van a hívő ember cselekedeteivel is, aki hite által ismét visszahelyeztetett a paradicsomba, és újjá teremtetett. Nem azért van szüksége cselekedetekre, hogy igazságos vagy igaz legyen, hanem hogy ne tédenkedjék, hogy testét dolgoztassa, és szolgáljon. A szabadság ilyen cselekedeteit egyedül Isten tetszésére kell cselekednie, meg azért is, mert még nem teremtettünk újjá tökéletes hitre és szeretetre: ezeket kell növelnie, de nem cselekedetek, hanem önmaguk, vagyis hit és szeretet által.” M Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prőhle Károly fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASÁRNAP - JER 2,1-9; 29-32 Mi, mai emberek... Mi, mai emberek Budapesten vagy nagyvárosokban gyakran találkozhatunk utcai misszionáriusokkal. Aluljárókban, köztereken, mikrofonnal kihangosítva, kis csoportosulás közepén áll az igehirdető, és bűnről, megtérésről, Isten kegyelméről, új élet lehetőségéről beszél. Halljátok az igét! - szól a prédikátor a gondjaiba belefeledkezett hangyaboly-néphez, amely nem ér rá elmélyedni Isten szavának igazában, nem ér rá fejét felemelni az ég felé. Bár, jobban megnézve, a téren sok komoly arcot, bólogató fejet látni. Igen, ez, ami van, így - rossz. Nekem, mai embernek csakúgy, mint a társadalomnak. Szakadékba rohan a világ, az ember elpusztítja a földet, föléli tartalékait, a bűn minden ízében átitatja a társadalmat, nincs egy sem, aki igaz lenne! Égbekiáltó bűnök sora a napi esti híradóban, bizalomvesztés, értékválság. Reménytelen az emberiség sorsa. Eddig, azt hiszem, sokan eljutnak. Hogy nagyon nagy a baj. De hogyan tovább? Megoldás, ötlet híján - mert nyomorunkért valakit okolni kell, s magunkat menteni - vádló hangokat is hallani: na, hol van ilyenkor az Isten(ed)? Tényleg... és miért nem segít rajtunk az az isten, akit csináltunk magunknak?! Halljátok az igét, ti mai emberek!mondja Jeruzsálem népének ebben a nem mai keltezésű igében Jeremiás (2,31). (A próféta az elhívását Kr. e. 627-ben kapta.) Olyan korban élt, amikor népe igen mélyre került az egy Isten tisztelete, a tőle kapott törvény megtartása terén. Pedig a kezdet szép volt. Mátkaság a pusztában, szeretet, szövetség, hűség. Bár igaz: a pusztai vándorlás alatt is sokszor volt hűtlen a nép, a próféta mégis remekül érzékelteti a kontrasztot: a korai fény és a mostani árnyék Isten és népe kapcsolatában feszültséget keltő. Nem Isten feledte el népét. A bajok oka a bűn: a Jahvétól való elfordulás. A szövetségben Jahve megtartotta ígéretét, miután kiszabadította népét Egyiptomból, a szolgaság házából, a pusztai vándorlás végeztével pedig elvezette Izrael fiait az ígéret földjére. A nép viszont nemhogy nem teljesítette, ami a szövetségből rá hárult, de visszataszító bűnbe esett: idegen isteneket tisztelt, és ezzel meggyalázta az Úrtól ajándékba kapott földet. A szövetségszegés nem marad következmények nélkül. Jahve nem hagyja szó nélkül a hűtlen elpártolást, perbe száll az engedetlen néppel, amelyre - ha meg nem tér - többgenerációs büntetés, pusztulás vár. Bár nem textusunk része, mégis figyeljünk a 27-28. vers haragos, fájdalmas soraira: „...majd ha baj éri őket, így szólnak: Kelj föl, segíts rajtunk! Hol vannak isteneid, amelyeket csináltál? Keljenekföl, segítsenek rajtad bajodban, ha tudnak!” A bálványimádás, istencsinálás, az Istennek való hátat fordítás ma is tombol. Isten mellett a magunk istenét is beépítjük vallási életünkbe, hiszünk a „magunk módján” Ennek következményeként életünk nem boldog, nem átlátható, nem tiszta, mert nincs meg a tiszta alapja. Nem jók a döntéseink, nincs zsinórmértékünk, felcseréltük Istent a kor kínálta bálványistenekkel. Szaladunk, mert dolgunk van, és egyre nagyobb bajból kell kirántani magunkat. Emiatt nem is érünk rá hallgatni az igét. Vagy ha halljuk, sem élünk belőle. Még mélyebbre esünk, bűneink spirálja lehúz, eltemet. Pedig a legmélyebben lévő-A VASÁRNAP IGÉJE höz is szól az Isten. Azt olvassuk, nem elég csak a nyomorúság idején keresni Istent: „Kelj föl, segíts rajtunk!” Hiszen ő azt akarja, hogy népe neki szolgáljon, parancsa szerint éljen. Kemény szó, hogy keresd szabadulásodat bálványaidnál, akiket helyettem imádtál... Ha nem jön a segítség, Izrael népe és mi, mai emberek Jahvét, Istent okoljuk. Pedig pere csak neki lehet velünk, mert mi hagytuk el őt. Nem figyeltünk parancsolataira, mi magunk okoztuk, amibe kerültünk, pedig volt és van, aki a helyes úton akar vezetni. A nyakas, keményfejű izraeli népen a fenyítés sem fogott. Ezért van szükségük ilyen „pedagógiai” istenképre, amely antropomorf elemeket is tartalmaz. Panaszkodó, méltatlankodó, szemrehányó, számon kérő, fenyegető Isten szól Izraelhez prófétája által. Nem mintha Istennek ilyen tulajdonságai lennének, hanem népét így akarja ráterelni a helyes útra, amely nem más, mint Isten igéjének követése. Ti, mai emberek, figyeljetek az Úr igéjére! Ha arra figyelünk, ha azt követjük, akkor találkozunk az Újszövetség Istenével, Jézus Krisztus Atyjával és a megváltó Krisztussal. Az evangélium örömüzenete szólal meg az Úr igéjében, törvénye mellett, amelyet nem érvénytelenített, hanem betöltött. Evangéliuma mutatja meg az utat. Nem siránkozni kell, hogy minden rossz, és hogy élni sem lehet már ilyen gonosz világban. Mert nem Isten hagyott cserben minket! Mi, Kr. u. 2010- ben a Kr. e. 600-as évek népéhez képest már azt is tudjuk, hogy nem az ítélet, a per, hanem a kegyelem, a megmentés érkezett a hűden, bálványimádó, romlott világba. Nem borongani kell, válságot emlegetni, hanem örülni, hogy Istennél van a megoldás, mert mi ugyan mindent, mint Izrael fiai, a legmélységesebben elrontottunk, és rontunk naponta, de még mindig van kegyelem és idő! A bűnök sokasága mellett felfénylik az isteni jóság! Elpusztulnánk, ezt tudjuk, hacsak... .. .hacsak meg nem halljuk az igét. Amíg nem késő. Mert ma még szól. Alkalmas és alkalmatlan helyen. Templomban és aluljáróban, köztereken, tévében, rádióban és az interneten a hangzó igehirdetéstárakban. És akárhol és akármikor az Isten kegyelméből elérve minket élve, lüktetve jut el a szívünkbe. A szó, Isten szava, amely halálból életet hoz, leleplez, ha kell, összetör, megsebez, de meggyógyít, vigasztal, új perspektívát ad. (Ha Jeremiás próféta kivételes személyiségével irodalmi találkozást is szeretnénk, olvassuk el Franz Werfel Halljátok az igét! című regényét. E sorok írójának katarzisszerű hit- és olvasmányélménye volt e kötet.) ■ Kőháti Dorottya Imádkozzunk! Mindenható Istenünk, akit a Szentlélek által Atyánknak hívunk! Csodálatos a te mindeneket átfogó, személyválogatást nem ismerő szereteted. Késztess minket arra, hogy szívesen cselekedjük akaratodat, és hozzád hasonlóan mi is szeressük embertársainkat. Atyánk, dicsérjük jóságodat; Jézusunk, áldjuk irgalmadat; Szentlélek, kérjük szereteted tüzet!Ámen. Szentlélek, öröm Lelke, te vigaszul jöttél ► A Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap hetében egy pünkösdi éneket kapunk ajándékba. A Szentlélek, öröm Lelke (EÉ 238) Paul Gerhardt (1607-1676) verse alapján készült. A Zieh (Zeuch) ein zu deinem Toren kezdetű költemény (EG 133) dicsőítő és könyörgő imádság a Szentiélekhez. Gerhardt életében a vers tizenhárom strófája jelent meg nyomtatásban; ezt kiegészíti még három versszak, melyet a mai német énekeskönyv nem tartalmaz. Az 1-2. versszakban a költő kéri a Szendéiket: térjen be legbenső énjébe. A 3-7. dicsérő strófa a Szentlélek hatását, tevékenységét mutatja be (gyógyító és tanító, öröm és szeretet Lelke). A 8-11. versszak közbenjáró imádsága ebből következik. A záró 12-13. versben az egész éneklő gyülekezet imádkozik megerősítésért. Történetünk érdekessége, hogy Paul Gerhardt verséből énekeskönyvünk szerkesztői - mostani énekünkön kívül - még két másikat hoztak létre: a Jöjj, térj be, kapum tárva (EÉ 299) felnőttkeresztelésre alkalmas, a Szentlélek égi lángja (EÉ 466) pedig békességért könyörög (az Ev- Élet 2008. évi 42. számában, az Ének- KincsTár rovatban olvashatnak róla). Trajtler Gábor közlése szerint Szénási Sándor református esperes fordítása alapján, illetve ebből kiindulva született a három, énekelhető terjedelműre rövidített, különböző tematikájú ének. Pünkösdi énekként Túrmezei Erzsébet fordítása négy strófát emel ki ebből a versfolyamból-(6., 12., 8., 11.), amelyek így új összefüggésbe kerülnek egymással. Gerhardt munkatársa, Johann Crüger az 1653-ban megjelent Praxispietatis melica énekeskönyvben minden további nélkül alkalmazhatta volna a verset egy már ismert, szótagszámban megfelelő dallamra. Mégsem ezt tette, hanem önálló dallamot írt; a németek azóta is ezzel a különlegesen pünkösdi hangulatúnak érzed dallammal éneklik Gerhardt énekét. A mi énekeskönyvünk viszont az Istentől el nem állok (EÉ 337) versével - Von Gott will ich nicht lassen {Ludwig Helmbold, EG 365) - együd járó dallamra alkalmazza mindhárom éneket. A dallam először Lyonban bukkan fel 1557-ben, Une jeunefillette világi szöveggel. Az egyházi szövegek közül elválaszthatatlanul kapcsolódik hozzá a Várj, ember szíve, készen (EÉ 140) is. A dallam érdekes kedősséget mutat: a korabeli énekekhez képest jobban érezhető benne a harmóniákra épülő, funkciós gondolkodásmód, de a hangsora dór, és a második sor leugró kvintje tipikus reneszánsz zárlat. ■ Ecsedi Zsuzsa Győzelem a bőn felett A Szentlélek által él az egyház, amelynek tagjai vagyunk. Életünk pedig CANTATE nem választható el a Lélek munkájától. Ő ébreszti bennünk a vágyakozást a gyülekezet közössége iránt, ő nyitogatja fülünket az ige üzenetének meghallására, ő dobbantja szívünket szeretetre, ő indítja el kezünket és lábunkat, hogy a testvérek felé mozduljunk. A Lélek által alakultak ki az első gyülekezetek, amelyek tagjai nem csupán istentiszteleteket tartottak, hanem hétköznapjaik is közösek voltak. Jézus útját járták. Szavaikban, cselekedeteikben róla tanúskodtak. Erre indította őket a Lélek... Az elkövetkező három hét énekeit ennek összefüggésében tanulmányozhatjuk „A Lélek által..!’ összefoglaló cím alatt. Arról gondolkodhatunk, milyen munkát is végez bennünk, közöttünk Isten Szentlelke. Mai énekünk különösen is nagy lendülettel dicséri a Lélek munkálkodását. A Szentlélek: Vigasztaló. Ismerve a költő lelkében zajló viharokat, nem csodálkozunk, hogy első gondolatai a vigasztalásról szólnak. Üzenete mindig kétféle módon értelmezhető. Egyrészt az őt ért csapások és a népet sújtó háború nyomorúságából keres kiutat, de választ keres a hit mélységeivel kapcsolatban is. Igazi ellenségünk ugyanis belülről támad. S ezeket a támadásokat nehezebb visszaverni. Erre csak Jézus volt képes a pusztában, amikor az ige kétélű kardjával hárította el a sátán csábítását. Az ének bátorít: A Lélek által van győzelem! Ez a vigasztalás! A Szentlélek: Erő. Az emberiség sorsát minden időben különböző hatalmak összecsapása határozza meg. Lehet ez katonai, gazdasági vagy politikai erőfitogtatás vagy akár pszichikai hadviselés is. Paul Gerhardt meg van győződve arról, hogy a nyers erőszak nem képes legyőzni az ilyen hatalmakat. Egyedül a Lélek erejével fordulhatunk szembe az „ősellenséggel”. A Szentlélek: Teremtő. A teremtés az Atya „feladata” viszont tudunk a Lélek teremtő munkájáról is. „Boldogok, akik békét teremtenek.. ’.’ - tanítja Jézus a Hegyi beszédben. Az igazi békességet nem lehet fegyverekkel kiharcolni. Erre csakis a Lélek képes, mert ő teremti bennünk a szeretetet, és általa a békét is... A Szentlélek: Megelevenítő. Ahhoz, hogy embertársainkhoz való viszonyunk megváltozzon, és Istennel is rendezzük kapcsolatunkat, szükség van arra a változásra, amelyről Jézus és Nikodémus beszélgetett azon a bizonyos éjszakán. Újonnan kell születnünk: „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született’.’ (Jn 3,8) A Lélek által nyerünk új életet. így győzedelmeskedhetünk a bűn felett. ■ Vető István
