Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-07-18 / 29. szám
IO 41 2010. július 18. FÓKUSZ Evangélikus Élet A hónap könyve júliusban a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Kossuth és az egyházak - Tanulmányok Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 1240 forint. http://bolt.lutheran.hu ♦ E-mail: kiado@lutheran.hu ♦ Fax: 1/486-1229 1085 Budapest, Üllői út 24. %ft,éa6s^K9eS2tU!a“ Jézus egyedülálló figyelemmel fordult mmaen Deteg felé, akrvei találkozott Szavai és tettei azt erősítették, hogy a beteg ember élete fontos: ^ 9* hogy kiáltása meghallgatásra tálát ^ hogy szabadon beszélhet az érzéseiről Amikor testvérük. Lázár meghalt, Mária és Márta így vádolták Jézust ftshv Amikor a tanítványokkal teli hajó már majdnem elsüllyedt a viharos tengeren, azok Így kiáltottak a nyugodtan alvó Jézusra: y 1992 A TAVÓ HIRDETÉS Nincs Szélrózsa Biblia nélkül! A Magyar Bibliatársulat Alapítvány (MBTA) idén negyedik alkalommal vesz részt a nyári Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozón, de ott voltunk a budapesti és orosházi találkozókon is. Ökumenikus szervezetünk 1949 óta többek között éppen a Magyarországi Evangélikus Egyház támogatásával gondozza folyamatosan a Károli- és az új protestáns fordítású Biblia szövegét, ad ki Bibliákat, különféle segédkönyveket és hangzó anyagokat, valamint gyermekeknek szóló kiadványokat. A kiadás és terjesztés mellett azonban ma már egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a Szentírás népszerűsítésére is. Ezt szolgálja a „Lehetőségek piacán” idén újból a Luther Kiadó könyves asztala mellett berendezett standunk, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek kiadványaink legjavával, sőt kedvezményesen meg is vásárolhatják őket. Szintén itt tekinthető majd meg a tavasz óta több hazai kórházban nagy sikert aratott Az áldott orvos - Betegség és gyógyulás a Bibliában című tablókiállításunk is. A tizenkét részből álló sorozat többek között a fájdalom, a betegség, az együttérzés, valamint az egészséges életmódra törekvés témáit veszi sorra a Biblia bizonyságtétele alapján azzal a céllal, hogy reményt adjon a betegséggel küzdőknek, és bátorítsa őket a gyógyulás felé vezető úton. Akik két éve Kőszegen betértek hozzánk, biztosan emlékeznek rá, hogy az MBTA sátrában sokféle lehetőséget kínáltunk játékokkal és rajzolási lehetőséggel - az ott készült alkotások ma is megtalálhatók a www.bibliaeve.hu/g_szelrozsa.php weboldalon - a komoly programok közötti szabadidő hasznos eltöltéséhez. Terveink szerint így lesz ez Szarvason is: kicsik, nagyok és kortalanok egyaránt jól szórakozhatnak nálunk, miközben sok mindent megtudhatnak a hazai bibliakiadással és - terjesztéssel kapcsolatban, sőt az igazán játékos kedvűek még apró ajándékokat is magukkal vihetnek. Minden érdeklődőt szeretettel várunk a Szélrózsán, s a „középkezdésig” is jó szívvel ajánljuk figyelmükbe a www.bibliatarsulat.hu honlapunkat, ha már most szeretnének többet megtudni rólunk. Fodor Csaba Psalmus Hungaricus Beszélgetés Szakály Sándor történésszel Trianon tragédiájáról Ragyog a nyári nap, azután újból elborul. Mikor a tanári szobában hozzákezdünk az emlékezéshez, már szakad az eső: mintha az égiek is siratnák örök fájdalmú tragédiánkat. A trianoni békeszerződés elszakította Magyarországtól korábbi területének kétharmadát, a magyar lakosság egyharmadát. Ilyen vérző megcsonkítást egyik nemzet sem kapott a világtörténelemben! A döntés minden tekintetben a politikai cselszövés és hazugság légkörében történt. Megmásíthatatlanul. „Ne tapossatok rajta nagyon, / Ne tiporjatok rajta nagyon” - kérlelte a haldokló Ady a győzőket, de elfúló hangja nem hallatszott el Versailles-ba. „Süt a napfény, mégse látnak, / a magyar a nagyvilágnak / árvája” - írta Kosztolányi 1920-ban; költő barátja, Juhász Gyula sorai szinte összecsengenek ezzel: „Magyar Tiborc, világ árvája, pórja...” És siratta az elmondhatatlant Babits Mihály, Tóth Árpád, Reményik Sándor, Áprily Lajos, Illyés Gyula, József Attila... Véget nem érő mondat ez, és napjainkig nem csendesedett. Történt-e változás? Ma, kilencven év után, hogyan látjuk az akkori eseményeket? Erről kérdeztük Szakály Sándor tudós történészt, aki a Legyen hited és lészen országod című nagyszerű kötetbe írt előszavában és több előadásában is érintette ezt a témát.- Ha azt a szót hallotta egy magyar ember - legyen akár magyarországi, akár határon túli -, hogy Trianon, ezelőtt ötven-hatvan esztendővel teljesen egyértelmű volt, hogy mire gondolt. A közgondolkodásban, minden ember szívében ott volt ez a fájdalmas szó. Ugyanakkor az utóbbi néhány évtizedben ez elhalványult. Nem beszéltek róla. Trianon az én megítélésem szerint a 20. század és a magyarság történetének legnagyobb tragédiája.- Volt ehhez hasonló tragédia a nagyvilágban?- Nehezen található a történelemben ahhoz hasonló - bár biztos mások más példákkal állnának elő -, hogy egy ország elveszítse területének kétharmadát! A magyar nemzetiségű lakosság egyharmada került az új határokon kívülre. Olyanok jutottak idegen hatalom fennhatósága alá, és váltak idegen ország polgáraivá - ha hajlandóak voltak ottmaradni -, akik azt az országot soha nem ismerték. Miközben egyes országok épp az első világháborús vereséget követően jöttek létre. Az a lényeg, hogy egy nemzet került olyan szétszakítottságba, amihez hasonlót napjainkban talán csak a kurdokkal vagy néhány olyan néppel kapcsolatban lehet említeni, amelynek nem lehet hazája.- A mienk milyen haza?- A magyarságnak mégiscsak van valamilyen formában hazája, de nem ugyanaz, mint amit a honfoglalást követően fölépített magának. Trianon egy nemzet megalázását jelenti, ugyanakkor a 21. század optimizmusával mondhatjuk, hogy ha másképp gondolkodunk, kifejezheti nemzeti összetartozásunkat. Persze jobb lenne úgy összetartozni, ahogy volt 1896-ban vagy 1897-ben, de ha már így alakult sorsunk, akkor próbáljuk úgy tekinteni, hogy veszteségünk ismét összehoz bennünket.- Az elmúlt évtizedek alatt mit lehetett tenni, és mit tettünk Trianon ügyében?- A két világháború közötti Magyarországon Trianon kérdésében a nemzet, az akkori lakosság egésze - hiszen az országnak nem csak magyar nemzetiségű lakosai voltak, őket ugyanúgy sújtotta az ítélet - egyformán átérezte tragédiánkat. Az akkori nem kimondottan széles, nem nagy létszámú baloldalnak ugyanúgy fájt. És abban az időben természetes volt, hogy a társadalom gondolkodásából nem szabad kiölni, nem szabad hagyni elfelejteni tragédiánkat! Nemzetközi fórumokon, ahol lehetséges volt, mindig hangoztatták, hogy ez egy számunkra elfogadhatatlan békediktátum, és a revíziójára van szükség. A második világháborút megelőző időszakban a területi visszacsatoláskor az ország egységesen lelkesedett az eredményekért, amelyeket gyakorlatilag fegyverek és vér nélkül ért el. Részben nemzetközi döntőbíráskodásra, részben más hatalmak biztatására tért vissza a Felvidék, Kárpátalja, Észak-Erdély, valamint a Délvidék...- Milyen volt a kisebbségi magyarságsorsa?- Az akkori kormányok mindig támogatták, és fontosnak tartották a velük való kapcsolatot. Elképzelhetetlen volt, hogy Bethlen István vagy Gömbös Gyula kormánya ne figyeljen arra, mi történik velük... 1945 után jelentős változás történt. Egyrészt olyan társadalmi átalakulás következett be Magyarországon, amit az emberek döntő többsége nem akart, de egy külső kényszer, egy idegén (szovjet) megszálló hatalom miatt kénytelen volt elszenvedni. Trianonról nagyon keveset beszéltek. Az volt az álláspont minden országban, ahová a magyarság kisebbségként került az elcsatolások miatt, hogy a szocializmus megoldja a problémát. Kiderült, nem működik, de hosszú időn keresztül ezt elhallgatták. Lehet, hogy baráti társaságokban, értelmiségi körökben szóba került, de sem a közgondolkodásban, sem az oktatásban nem kapott megfelelő helyet.- A mindennapi sírás nem segített.- Nem arról van szó, hogy nekünk állandóan sírni kell Trianon miatt - azt mindenki tegye meg magában -, de ne feledkezzünk meg róla. Juhász Gyula fájó-szép versét szoktam idézni hallgatóimnak: „Nem kell beszélni róla sohasem, / De mindig, mindig gondoljunk reá.” És ezt tovább kell adni az újabb nemzedékeknek. Azt hiszem, az utóbbi tizenöt-húsz évben ide már eljutottunk, egyre többen gondolnak rá. Tudomásul kell venni és kimondani: vesztes háború után Magyarországot megcsonkították és megalázták, és nekünk ezt lélekben nem kell elfogadni. Arról kellene beszélni, hogy van itt egy több mint ezeregyszáz éves állam a Kárpátmedencében, amelynek történelme folyamán volt időszak, amikor jobban ment, máskor rosszabbul, de hogy ilyen mértékben megváltozzon a területe és lélekszáma, arra nem volt példa.- Trianonról mindent tudnak a történészek?- Nem lesznek már új dokumentumok, nagy felfedezések, amelyek megváltoztatnák az egész történetet. Nyugodt szívvel kimondhatjuk, hogy Trianon az első világháború kitörését követően hamarosan ténnyé vált. A győztes nagyhatalmak Európában és földrészünkön kívül egyaránt úgy vélték, a monarchiára nincs szükség, s ezzel gyakorlatilag eldöntötték a sorsunkat. Trianon talán akkor lett volna elkerülhető, ha nincs az első világháború, vagy mi nem veszünk részt benne. Probléma, hogy sokszor nem értjük: nem Magyarországban, hanem Osztrák-Magyar Monarchiában kellene gondolkodnunk. A győztesek a monarchia megszüntetésében voltak érdekeltek - hogy ez Magyarországot miképpen érintette, az a mi fájdalmunk.- Volt-e a kilencvenedik évfordulón komolyabb konferencia?- A trianoni évforduló kapcsán a Magyar Tudományos Akadémián volt egy kétnapos nemzetközi rendezvény. Különböző országokból jöttek neves előadók, professzorok, és saját nemzetiségük szempontjából vizsgálták az eseményt. Nyilván nem lehetett ugyanazt elvárni egy román, szlovák és cseh történésztől, amit egy magyartól. Azt is el kell itt mondanom, hogy az országban nagyon sok helyen volt méltó megemlékezés, és számos egyetem rendezte meg a saját konferenciáját.- Befejezésül a jelenről kérdezem. Mi lehet ma, 2010-ben a nemzeti stratégiánk?- Nem ringathatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy új határokat fognak húzni. Ugyanakkor nem érzékelem, hogy az Európai Unió megoldotta volna a trianoni vagy a nemzetiségi kérdéseket. Következetes magyar politikával kell kiállni a határon túli magyarok mellett! Az a feladatunk, hogy a kinti magyarok a Kárpát-medencében képesek legyenek megfogalmazni az igényeiket, az érdekeiket. Ez a mindenkori magyar kormánynak nemzetpolitikai feladata. Nekünk nagyon fontos ezt támogatni, hogy a határon túlra került magyarok identitása, magyarsághoz tartozása megmaradjon. Kulturális és oktatási ügyekben maximálisan melléjük kell állni, hogy úgy lehessenek egy „idegen” hatalom állampolgárai, hogy közben a legjobb magyarok közé tartozhassanak. ■ Fenyvesi Félix Lajos
