Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-12-19 / 51-52. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. december 19-26. » 13 Imák, versek, dallamok - öt vonalra álmodva Interjú Csorba István karnaggyal Hatvan év a gyülekezet szolgálatában ► A közelmúltban jelent meg Csorba István karnagy kötete Testvéreimért áldlak - Énekek, versek, írások az Evangélikus Hittudományi Egyetem életéből címmel. E sorok írója a budavári gyülekezetből és a teológiáról is ismeri Pista bácsit, és régóta csodálja örök derűjét, hitből fakadó tartását, dalban és versben mindig adni tudó gazdag lelkivilágát. Többszörös évfordulói és új kötete kapcsán ültünk le beszélgetni.- Hogyan született meg ez a könyv, amely összefoglalása sok évtizedes énekszerző szolgálatának? Milyen szerkesztési elv alapján merített gazdag életművéből?- Az ötlet néhai dr. Fabiny Tibor professzortól származik: adjuk közre kötetben az Evangélikus Hittudományi Egyetem, vagyis az EHE különböző alkalmaira írt kisebb énekkaros műveimet, verseimet, mert hozzátartoznak e patinás intézmény történetéhez. Sajnos ő már nem érhette meg a megjelenését. Kórusművek, versek, énekek és szövegek gyűjteménye a könyv. írások kísérik benne a műveimet, azon egyházi személyiségeké, akik az adott ünnepekhez, alkalmakhoz kapcsolódtak. Időrendben fűztem egymás mellé az alkalmakat, a legelső például Trajtler Gábor hetvenedik születésnapja. Kedves, nagyszerű és néha szomorú események krónikája állt össze. Kiemelkedő a Fabiny Tamás püspök miskolci szentelésére vagy a könyv ötletadójának, Fabiny professzornak a nyolcvanadik születésnapjára született kórusmű. A legszomorúbbak egyike a Muntag Andor temetésére írt kánon Ámósz próféta igéjére, illetve az Andorka Eszter tragikus halálára írt kompozícióm.- Prőhle Gergely országos felügyelő előszava adja meg a kötethez az intonációt. Ismeretségük régi keletű és korántsem formális...- Kelenföldön Gergely édesapjával, Prőhle Henrik fuvolaművésszel hosszú éveken át együtt muzsikáltunk. A családi, baráti kapcsolat azóta is tart. Gergely méltató szavai tehát nemcsak funkciója súlyából, hanem egy régi barátságból is fakadnak.- Pista bácsi, hogy születik a mű, mi az alkotás elárulható kulisszatitka?- Egyszerű és egyben összetett folyamat az alkotás. A célzatos, aktuális művek sokszor felkérésre születnek, vagy úgy, hogy megihlet egy közelgő ünnepi alkalom. Az első reflexió mindig az, hogy „meg tudom-e csinálni”. A belső bizonytalanságot vívódás és nagyon sok imádság követi! Erőt kérek Istentől, hogy méltó legyek a feladatra, hogy a megírandó ének, vers szolgáljon. Csak ezután jönnek a bevillanó ötletek - utcán, metrón, otthon - amelyeket gyorsan papírra, öt vonalra vetek. Lassan formálódik, míg végül megszületik a mű. Kollégákkal, néha teológusokkal is teszteltetem, mire azt mondom: kész.- A teológián nem emlékszem olyan jeles alkalomra, ahol ne hangzott volna el egy Csorba-kórusmű vagy költemény. Sok közülük színtiszta imádság: hála, kérés, dicsőítés. Párbeszéd az Istennel.- Azért szoktam könyörögni, hogy az a kis talentum, ami adatott nekem, gyümölcsöző legyen. Különös kegyelemnek érzem, hogy ezek a művek megszülethettek. Hogy valóban szolgálnak-e? A visszajelzésekből tudom, és ez mindig újabb munkára ösztönöz.- Évfordulókat is ünnepel Pista bácsi. Egy telefonszámot küldött nekem e-mailben: 75-55-50-16. Leleplezhetjük, milyen kerek évfordulókat, fontos állomásokat jelölnek e számok?- Az első szám: idén júniusban töltöttem be 75. évemet. Ebből 55-öt a budavári evangélikus gyülekezet énekkarának karnagyaként szolgáltam. Az aranydiplomámra utal az 50: ennyi éve végeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Végül a legkisebb szám, ami azonban nagy jelentőséggel bír: életem egyik álma valósult meg azzal, hogy 16 évet taníthattam az EHE-n. Ezt is most fejeztem be - átadtam a stafétabotot ott is, és Budavárban is, utóbbit Bán István orgonaművésznek. Az ifjú művész édesanyja valamikor a budavári gyermekkórusomban énekelt...- Pista bácsi kántorként, karnagyként, tanárként kezdte szolgálatát. A világban és az egyházban is dolgozott, és sosem érte hátrány előbbiben - az utóbbi miatt. Szerencsés az, aki megtalálja élete hivatását, s annak élhet...- Ez így igaz. Tanítottam általános és középiskolákban a régi rendszerben, dolgoztam világi énekkarokkal, hosszú éveken át a Központi Művészegyüttesben, s köztudott: nem vették szívesen az aktív egyházi tevékenységet. Nem csak a lelkészekre volt érvényes ez. Sokrétű feladatom volt karnagyként a művészegyüttesben: ifjúsági énekkarnak voltam a karnagya, szólistacsoportot alapítottam és vezettem az országos versenyek győzteseiből. Két név a tanítványaim közül: Sebestyén Márta és Oszvald Marika. Máig is büszkén tekintek rájuk, barátságunk megmaradt. Egyházi tevékenységemet Isten óvó karja védte. Soha egy szóval nem vontak kérdőre azért, hogy egyházi szolgálatban is állok.- Erről amúgy tudtak világi közegében?- Nem beszéltem róla, de kizárt, hogy ne tudták volna! Állami lapokban jelentek meg cikkek rólam, ugyanakkor az Evangélikus Életben is többször megjelent a nevem - aki akarta, tudta. De soha nem ért hátrány ezért.- Hogyan emlékszik vissza első budavári kórusára? Az első bemutatóra?- 1955-ben kértek fel Sulyok Imre karnagy ajánlatára. Váradi Lajos volt akkor a budavári lelkész. Ami csoda volt, hogy ugyanezen az őszön vettek fel a zeneművészeti egyetemre, így egyszerre tanulva és tanítva szervezhettem énekkart. Nehezen indult, hat-nyolc ifis jött az első felhívásra. Az első év végére, húsvétra viszont már tizennyolc fős énekkarunk volt! Szépen fejlődött a kórus, lelkészi segítséggel, sok imával, telefonos hívogatással, szervezéssel.- Más egy profi művészkórussal és más egy gyülekezeti énekkarral dolgozni, amelyben nem képzett hangok vannak... Nagy kihívás volt ez a tanulva tanító karnagynak?- Érdekes kérdés. Ezt csak úgy lehetett kezelni, hogy gyülekezetiesen gondolkodom a szolgálatról. Nyilván könnyebb a kottaolvasó, zenei képzettséggel bíró, jó énekhangok kórusát vezényelni. A gyülekezeti feladat azonban merőben más. Itt nagyobbrészt hallás után, nagy türelemmel kell tanítani, tanulni. A lényeg az, hogy egy minimális adottság mellett jó közösséget formáljunk. Fontos a hűség, hogy folyamatos munka legyen. Azt tapasztaltam, hogy a profikat megközelítő szintet lehet elérni egy hűséges gyülekezeti kórussal, ha a közösség teherbírásának megfelelő művet választunk. Jellemző volt a Várban, hogy az énekkar tagjai közül sokan látogattak, irodán segítettek, bibliaórára jártak. Ez a munka nehéz, de gyönyörűséges és eredményes akkor, ha meg tudja őrizni gyülekezeti jellegét. Sok energiát kíván, de megéri.- A kórus később Heinrich Schütz nevét vette fel.- A Bach előtt száz évvel született szerző munkássága az első nagy evangélikus korszakát jelenti akórus- és zeneművészetnek. Minden műve biblikus, és többsége amatőr kórusok számára is könnyen elérhető. A Nemzetközi Schütz Társaság is örömmel vette a névválasztást.- Budavár mellett Kelenföld is meghatározó hely az életében.- A Prőhle családdal való barátságot már említettem. Egyházzenei tevékenységem meghatározó színhelye volt ez a gyülekezet: néhai idősebb Kendek György és Bottá István lelkész, Sulyok Imre karnagy, akiknek sokat köszönhetek. Emberileg, zeneileg és a hit útján innen indultam el. Nem tartom véletlennek azt sem, hogy életem párját is itt találtam meg.- Végül áruljuk el: rendszeresen kap Pista bácsi „családi megrendeléseket” is...- Feleségem, négy gyermekem, négy menyem és lassan tizenegy unokám a szűk család. Esküvőkre, keresztelőkre, családi ünnepekre szinte már bevett szokás, hogy egy-egy verssel, énekkel készülök. És adódik új feladat is: az Evangélikus karénekeskönyv első kötete és az Új ének című kötet után az előbbi kiadvány harmadik kötetét készítem. Kis kórusok számára ad majd hasznosítható repertoárt. További tervem, álmom: zenés szonettjeimet egy verseskötetben közreadni.- Van mottózenéje?- Az Evangélikus énekeskönyv 348. énekének harmadik verséből: „Ő életemnek fénye. / Ő ad hitet, hogy énekem / Nagy tetteit dicsérje.” A másik Schütz kedves verse, a Zsolt 119,54: „Ének volt számomra minden parancsolatod bujdosásom hajlékában” ■ Kőháti Dóra Ritkán adatik meg az életben, hogy valaki elmondhassa magáról: hatvan évet töltött egy munkahelyen, megélte a hatvanadik házassági évfordulóját, esetleg ennyi éve kapta meg a diplomáját. Nem véleüenül nevezzük az ilyen ünnepet gyémántjubileumnak... Krekács Lászlóné Magát Anna testvérünk, csömöri gyülekezetünk sáfára ebben az évben is elindult, és végigjárta utcáját, a Kossuth Lajos utcát - 1950 óta immár hatvanadszor. A Magyar értelmező kéziszótár szerint a sáfár szó jelentése: „anyagi javak felügyelője, értékek őre, gondviselője”. Gyülekezeti közösségeinkben ez a megbízatás pénzzel való foglalkozást, tisztséget jelent, olyan szolgálatot, amelynek végzője minden évben felkeresi egy bizonyos körzet gyülekezetünkhöz tartozó evangélikus családjait, és begyűjti az evangélikus hívektől az úgynevezett egyházfenntartói hozzájárulást. (Ahogyan pontatlanul mondjuk: az egyházi adót.) Gyülekezetünkben hét ilyen körzet van, amelyeket összesen nyolc sáfár látogat. Természetesen a pénzbeszedés mellett a sáfár amolyan összekötő kapocs is a családok és a gyülekezet, valamint a gyülekezet lelkésze között, hiszen vannak, akik koruk, betegségük, elfoglaltságuk miatt nem tudnak aktív látogatói lenni a gyülekezeti, istentiszteleti alkalmaknak. A jubiláló Annuska sáfárságának kezdete meglepő és rendkívüli volt. Mert nem mindennapos dolog, hogy egy tizennegyedik évében járó leány a konfirmációja után azzal a kéréssel álljon a lelkésze elé, hogy ő szeretne az édesanyja helyébe lépni és sáfár lenni. Hogy kérésének nagyobb nyomatékot adjon, még azt is hozzátette: „Hiszen a tisztelendő úr azt tanította, hogy mi most már a gyülekezet felnőtt tagjai lettünk!” A lelkész - aki minden bizonnyal jól ismerte az előtte álló leánykát - megnyugtató, kedves mosollyal válaszolt a szokatlan kérésre: „Annuskám, nagyon örülök, hogy te ilyen szolgálatra vállalkozol, természetesen lehetsz sáfár.” Annuska az eltelt hatvan év alatt immár a harmadik lelkész - Solymár János, Solymár Péter és most Johann Gyula - munkatársa lehet, és hűséggel szolgálja gyülekezetét. Mert milyen nagy hűség és elkötelezettség kellett, hogy kísérje ezt a „gyémántjubileumnyi” hat évtizedet! Hiszen jogosan mondhatta volna Annuska: már egy évtizede végzem ezt a szolgálatot; nekem most gyermekem született, nem érek rá; éjszakás műszakban dolgozom tíz éve, nagyon fárasztó; az unokáimra vigyázok, nagy a család, rengeteg a munka; idős, beteg édesanyámat ápolom, sok a teher rajtam; megözvegyültem, nagyon nehéz időket élek; betegségekkel küszködöm, sok ez már nekem, most már vállalja más ezt a feladatot... De e fenti mondatok soha nem hangzottak el Annuska szájából. Helyette szívében gyökeret vert Péter apostol intelme: „Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai’.’ (íPt 4,10; Károli-fordítás) Annuska jubileumának alkalmával köszönettel fordulunk közösségeink sáfárai, valamint minden gyülekezeti munkát végző önkéntes felé! Az Úr segítsen mindannyiunkat a tálentumokról szóló példázatbeli helyes szolgálatra, sáfárkodásra, hogy egyszer majd elhangozhasson felettünk: „Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe’.’ (Mt 25,21) ■ Solymár Péterné Egy osztrák cserkészcsapat ötlete nyomán a betlehemi Születés templomában égő láng lett a béke szimbóluma. Bécsből - cserkészek kíséretében - évről évre Betlehembe, Jézus születésének helyszínére indul egy gyermek, hogy a jászol helyén épült templomban égő örökmécsesből lángot vegyen. Ezt lámpásba zárva repülővel szállítják Bécsbe, ahol nagyszabású ünnepség keretében veszik át a különböző nemzetek cserkészküldöttségei. Hazánkban a betlehemi békeláng ünnepélyes továbbadására, illetve kiosztására december 12-én, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) székházának kápolnájában került sor. Az eseményen - úgy is, mint a cserkészek magyarországi Ichthüsz Közösségének elnöke - dr. Bóna Zoltán, a MEÖT főtitkára köszöntötte a megjelenteket (képünkön), akiket a bensőséges együttlét végén Buday Barnabás evangélikus lelkész, a Magyar Cserkészszövetség elnöke búcsúztatott. ■ Barta hARt. felvétele
