Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-12-19 / 51-52. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. december 19-26. » 3 Karácsonyi versmondó verseny Budafok evangélikus templomában Generációk végtelen láncolata ► Meglátszott a lehelet is, kemény hideg volt aznap. A budafoki evangélikus templomba mégis sokan jöttek el a szavalóversenyre. Kézen fogva vezették kicsinyeiket a szülők, nagyszülők, biztatták a versenyzőket; ők talán jobban izgultak, mint az általános iskolás versmondók. Isten evangélikus hajlékában a múlt pénteken huszonhárom kisgyermek „mérkőzött meg” a versmondás nagy feladatával. Minden korosztályban kiosztották az első három helyezettnek a díjakat, a felkészítő tanárok virágcsokrot kaptak, az oklevél pedig minden résztvevőnek kijárt. így mindenki győztesnek érezhette magát, pár percig minden versmondópalánta nagy szerepet kapott. A Budafoki Evangélikus Egyházközségben ötödször rendezték meg a magyar karácsonyi versek szavalóversenyét. Most az alsó tagozatosok álltak az oltár elé verset mondani, a feliskolák tanárai választották ki diákjaik közül. A Rózsakerti Általános Iskolában például minden 1-4. osztályos tanuló feladatul kapta, hogy megtanuljon egy szép karácsonyi verset. A sősök ugyanitt húsvétkor, az istenes versek szavalóversenyén szoktak szerepelni. Egy héttel korábban több mint félszáz általános iskolás gyermek indult az elődöntőn, őket a budafok-tétényi pénteki döntőn aztán már a legjobbak szavaltak, összesen huszonhárom kicsiny, de nagyon bátor versmondó. Solymár Gábor lelkész - mint elmondta - a kilencvenes évek derekán azzal a nem titkolt szándékkal hirdette meg ezeket a versenyeket, hogy a szép versek a templomba vezessék a gyermekeket és persze szüleiket is. Dsida Jenő, Juhász Gyula, Weöres Sándor és Ady Endre legszebb karácsonyi verseit ajánlotta a tanárok figyelmébe, a versenyzőktől pedig azt kérte, hogy szenteste a karácsonyfa előtt se felejtsék elmondani a szépen megtanult verseket. Ezeken a versenyeken többen annyira megszerették a versmondást, hogy aztán meg sem álltak a világot jelentő deszkákig. Fabók Mariann, a Miskolci Nemzeti Színház művésze például egy ilyen verseny győztese volt annak idején. A mostani zsűri elnöke, Bánjfy György né Sátory Tilda meghatottan szólt a versmondó gyermekek teljesítményéről. Ritkán lehet hallani ennyi kisgyermeket ilyen szépen magyarul szólni, ilyen szépen hangsúlyozva szavalni - mondta a szép magyar beszéd apostolának özvegye. A nagy színész, Bánjfy György sokszor eljött Budafokra zsűrizni a versenyeken, és ő is nehezen tudott dönteni, ki a legjobb a korosztályában. Egy emlékezetes nyilatkozatában ezt mondta: „Az angyalok kara talán éberebben figyelne, mint a halandó ember, mert az evangélium az isteni szótárban otthonosabb.” Most a templomban sok kis angyal szavalta sokféleképp a karácsonyi örömhírt, a szívekben újjászülető szeretetet. Több kisfiú választotta Ady Endre Kis, karácsonyi énekét. Lelkesen és jó hangosan mondták az örökifjú verset, gyermekhangjuk a hátsó padokban is jól hallatszott: „Szeretném az Istent / Nagyosan dicsérni, / De én még kisfiú vagyok, / Csak most kezdek élni.” ■ - bwgy -► Ebben az esztendőben egyik utolsó szolgálati útján az Északi Egyházkerület püspöke a vecsési evangélikusokat kereste föl. A december 12-i találkozás apropóját nem egy különleges ünnep vagy évforduló adta, hanem egymás kölcsönös megismerése volt a cél. Heinemann Ildikó lelkész - aki két éve szolgál Vecsésen, valamint a szórványokban, Üllőn és Gyálon - a hónapok második vasárnapján tartott családi istentisztelet szolgálatába vonta be dr. Fabiny Tamás püspököt. A Tízparancsolatot bevezető, 5MÓZ 5,6-ra épülő igehirdetés első mondatai és kérdései a szép számban jelen lévő gyermekeket szólították meg. A „Mit nem szabad otthon?” kérdésre adott, szinte egymást érő válaszok arról tanúskodtak, hogy a fiatalok jártasak a tilalmak világában, és szüleik nevelésének van foganatja. Isten parancsolatait azonban ne a tilalmak felől közelítsük meg - mondta a püspök -, hanem ígéretei felől, hiszen nem elvenni, hanem éppen ellenkezőleg, adni és óvni akar általuk ezer ízig, generációk végtelen láncolatán keresztül. Nem lehet engedelmeskedni neki megfelelésből, csakis hitből, új emberként. A valóban családias hangulatban zajlott istentisztelet után fórumbeszélgetés vette kezdetét. A Credo evangélikus folyóirat 2009. évi különszámában egy dolgozat - Csorba Béla tollából - bemutatja, miként zajlott a stratégiakészítés a vecsési gyülekezetben. Fabiny püspök reflektált az írásban megfogalmazottakra, illetve az első ízben megjelent, Vele címet viselő gyülekezeti hírlevélre. Véleménye szerint látszik a növekedésre való törekvés a közösségen, amelynek hitvallása, hogy - amint az említett dolgozatban olvasható — „az evangélikus megújulás stratégiáját döntően az evangélikus gyülekezetek töltik meg tartalommal”. Az egyházközség területén élő evangélikus családok felkeresése, újszerű alkalmak indítása, a lelkész terheinek csökkentése, a hibákkal való szembenézés, a közösségfejlesztés és a kommunikáció erősítése, a templom kibővítésének konkrét , -v A n tervei mind szerepelnek a megújulást célba vevő lépések között. A hamisítatlan vecsési alapanyagból készült székelykáposzta - presbitériummal közös - elfogyasztását követő beszélgetésből többek között az is kiviláglott, hogy a megújulást a közösség elsősorban nem a pontokba szedhető stratégiától, hanem az adventben mindannyiunkhoz eljövő Krisztustól várja. A lelkészüket szeretettel körülvevő, rendszeres imaközösségben lévő, szavakkal és tettekkel bizonyságot tevő presbiterek gyülekezetszeretete nyilvánvaló, és reménység szerint gyümölcsöző is lesz más gyülekezetek bátorítására. ■ Horváth-Hegyi Áron Rohamosan alakuló világban élünk, újabb és újabb kihívások érnek bennünket. Új jelenségek formálódnak körülöttünk, tapasztaljuk a drasztikus változásokat, amelyek gyökeresen új helyzeteket teremtenek. Vége a kiszámítható fejlődés korszakának, állandóan résen kell lenni a gyors egymásutánban következő események értékelésében - mondják a kutatók. Határokat túllépve kommunikálunk, virtuális közösségeket és cybertereket hozunk létre, a számítástechnika térnyerése és állandó fejlődése pedig mély társadalmi változásokhoz vezet. Mindennapi pörgés - ez jellemzi a mai ember életét, s közben észre sem vesszük, mennyire nehezen toleráljuk magát a változást. Szociológiailag megállapított tény, hogy a túl sok változás hatására társadalmi nyugtalanság, orientációnélküliség alakul ki, s „a szétesett, »patchwork« társadalomban szinte bármire és annak ellenkezőjére is van példa, az emberek innen-onnan összegyűjtött értékek összeillesztésével próbálják életüket helyes irányba rendezni” - mondja dr. Tör öcsik Mária közgazdász. Nagy kihívás mindez az egyház számára, mert egyrészt gyakran tehetetlen fájdalommal nézzük, ahogy a társadalom valóban szétesik, darabjaira hull, és aggódó féltéssel szemléljük, milyen értékek mentén igyekszik berendezni életét. Másrészt viszont Néhány szó az egész... ugyanúgy hat ránk is az idő nyomása, s tetszik, nem tetszik, az egyháznak is reagálnia kell a környezeti változásokra, különben kiesik a „körforgásból” szélre sodródik, és a társadalom tudatában egy letűnt kor relikviája marad csupán, anélkül hogy teljesítené küldetését és hivatását. Az idő nyomása. Nincs olyan ember, aki ne érezné érthetetlen gyorsulását. Még az időmilliomosnak hitt nyugdíjasok is panaszkodnak arra, hogy kevés az idejük - mindennapjaink a teljesítendő feladatok s a rendelkezésre álló idő között zajló harcban telnek el. Adventus Domini. Jöjj, Uram! Várjuk az Urat, az eljövendőt, hogy szülessen meg történelmi valóságunk jelenében. Várjuk az Urat, mert minden modern életfolytatási minta ellenére ott él bensőnkben az újjászületés, a megújulás, a szeretet megélése iránti igény. „Készítsétek az Úrnak útját.. .. egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok!’ Forradalmi üzenetek ezek a világ számára. A várakozásról, a készülődésről szól az idő nyomása, a pörgő mindennapok között. S nem arról van itt szó, hogy lehetetlen ez a várakozás az idővel folytatott mindennapi harcunk közepette, hanem pontosan arról, hogy mégis lehetséges, hogy mégis szükséges. De mit és kit várunk? Hamvas Bé-ÉGTÁJOLÓ la írja: „Senki közülünk nem él a mának és a mában és a pillanatban. Mindnyájan ma a holnapot éljük - holnap: a holnaputánt. Sorsunkat a jövőbe vetjük, azt hisszük, holnap érünk el oda, ahol aztán már igazán el lehet kezdeni élni. Mert azt senki sem gondolja komolyan, hogy amit ma csinál, az teljes értékű élet. Az el nem ért emberi lét felé való szüntelen sietésbe és gondba vagyunk beleágyazva. Semmi sem elégít ki, semmi nem nyugtat meg, sem érzéki gyönyör, sem gazdagság, sem hírnév, sem hatalom. A valódi lét kell; valódi emberek akarunk lenni. Az emberi szív saját képétől megtermékenyítve már megszámlálhatatlan évezredek óta teherben van és várandós: önmagával. Önmagát akarja megszülni irtózatos idők óta, megmérhetetlen kínnal és megrendítő állhatatossággal. Ez az egyetlen fontos abban, ami eddig történt; ez az egyetlen érdekes abban, ami történni fog; ez az, amire a másik emberben kíváncsi vagyok; ez az egyetlen vonzó a könyvben, a képben, a szoborban és a muzsikában. Ez az, amit a szóban hallani akarok, ez és semmi más. Minden egyéb unalmas, érdektelen, közömbös, lényegtelen." Várunk; az emberi lét - a fenti idézet értelmében - tudatosan fel nem fogott állandó várakozás. Várjuk a holnapot, a holnaputánt, a valódi létet, hogy megszüljük önmagunkat. Várakozásunk célja: embernek lenni. Ezért a nyughatatlanság, ezért az állandó sietés, gond, ezért az állandó hiányérzet és megelégíthetetlenség? Mi történik itt, mi zajlik körülöttünk? Vajúdik a világ és benne minden ember, s míg azt hiszi, önnönmagát hozta létre, s a hiányzó részt is ő szüli meg, vakon és süketen kerüli ki az elveszített, de kegyelemből újból felkínált istenképűséget. A hiányzó részt. A várakozás áldott ideje lassan kiteljesedik a születésben, és mielőtt még csatlakoznánk a lassan megérkező napkeleti bölcsek és a nemsokára útnak induló pásztorok sorához, tegyük fel a kérdést: 2010 adventjében sikerült belekiabálni a világba? Elmondtuk-e a megfáradtaknak: Azt várjad, aki által teljes ember lehetsz, azt várjad, aki a hiányzó fényt meggyújtja benned! Azt várjad, aki által a fény hordozója, világító lámpás lehetsz a vajúdó világban, azt várjad, aki értelmet ad mindennapos harcaidnak, aki békét ad a nyugtalan és szétesett világban! Ha őt várod, nem te tákolsz magadnak innen-onnan összegyűjtött értékekből bejáratlan és veszélyes utat. Ha őt várod, és ő megérkezik hozzád, ott marad benned, s megszületik az, amire annyira vártál, a nagybetűs Élet, amely a te életeddé válik. Fogadd be őt, a betlehemi jászolbölcső gyermekét, s akkor lesz hová fordulnod megerősítésért a folytonos változások, a mindennapi pörgés fáradtsága közben. Te, a várakozó, az úton levő, megcsonkított emberi lény így találsz haza, ekkor leszel egésszé. így és egyedül őáltala, mert ő az, aki ingyen ad az éltető víz forrásából. Erre az örömhírre van szüksége a világnak. Néhány szó az egész. Gyülekezetünk amerikai lelkész párjának négyéves kisfia, Istentől kapott bölcsességével, így fogalmazta meg az elmúlt év adventjében: „Everybody wake up! God loves you!” - Ébredjetek, emberek! Isten szeret titeket! Adorjáni Dezső Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület
