Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-12-12 / 50. szám
6 •« 2010. december 12. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Száz éve született a színészdíva A zsidómentő Karády Katalin 1 f ♦♦ - ♦♦ 1 // J-ustolgo (A közelmúlt noteszlapjaiból) Nyelvelés A MÁV-magyar és a postamagyar után - e nyelveket kizárólag az adott szakterület munkatársai értik, ha értik - újabb vadhajtást hozott édes anyanyelvűnk egyre terebélyesedő bikkfája: az áentéeszmagyarét. Az alábbi (fajgyöngyöket egy körlevélből idézem: „...meghatározzuk... az un. életvonalat. Ez alatt azt a bevételt értjük, ami felett a rendelés már nem veszteséges. Amennyiben a rendelés az életvonalon felül van, a nyereség 1/3-át a rendelés kapja (=ösztönző), a 2/3-a központi amortizációpótlásra és a fejlesztésre fordítjuk.” S ezen új hajtás legszebb virága: „...a rendelésen dolgozó ponttermelők (sic!) révén befolyó összegeket összeadjuk és azt a helyi kollektíva havi javaslata alapján osztjuk meg az asszisztensek között.” Ugye, érthető? Kettő Pista bácsitól, a holokausztot túlélt öreg boltostól hallottam először így használni: „Igenis nagysasszony, kettő darab rendel!” Gyermekként még mulatságosnak tartottam, de ami manapság elhangzik - az már több kettőnél! írjuk, olvassuk, mondjuk, halljuk: „Kettő darab menettértit kérek...” (az állomáson). „Krisztus harminckettő éves korában...” (vizsgán). „Az expedíciónak kettő darab regisztrált embere volt...” (interjúban), és sugározza kedvenc rádióadóm „a szavak erejével”: „Legközelebb tizenkettő órakor mondunk híreket.” A postáskisasszony még ki is oktat: mert félreérthető, hiszen könnyen lehet négynek vagy hétnek hallani! Ezt az érvelést még elfogadnám, de miért kell így is írnom: 2200, azaz kettőezerkettőszáz forint? És ki az a vérmes, botfülű vízilabdarajongó, aki a kétezertizenkettes olimpia helyett hétezertizenkettőben szeretné kedvenc csapatát ismét a dobogó legmagasabb fokán látni?! ■ OzSVÁTH SÁNDOR Amerigo Tot-emlékszoba a Koller Galériában A HAZATÉRT MAGYAR Kissé megkésve, de végleg hazatért Rómából egy hűséges magyar. A nagy szobrászművész - áld tavaly lett volna százéves -, Amerigo Tot utolsó lakásában, a budai Várban, a Táncsics Mihály utca 5. alatt emlékszobát rendeztek be, ahol személyes tárgyain kívül szerszámai, számos alkotása, illetve a róla megjelent kiadványok is láthatók. A Fehérvárcsurgóról Tóth Imreként indult, Olaszországba menekült parasztfiú tehetségét hamar észrevették. Fölfelé suhanó csillagként ívelt pályája, megbecsült művészként dolgozott fogadott hazájában. Úgy, hogy soha nem felejtette el szülőföldjét, gyönyörű magyar anyanyelvét. A hatvanas évektől egyre többször látogatott haza, kiállításokat rendezett, köztéri műalkotásokat készített. Több száz szobor, megannyi grafika, kerámia fémjelzi munkásságát. Életében siker és rajongás övezte; mára a feledés sűrű homályából villan elő a hatalmas életmű, amelyet Tóth Imre a teremtés lázában alkotott. Halála, 1984 óta az idő kikezdte műveit: elszíneződtek az alakok, letöredeztek a bátor formák finom részei. Találóan írta Nemes Péter, a mester alkotóvilágába kalauzoló új kötetében: „A múltat nem csupán megteremteni, de ápolni is kell.” Az emlékszobának otthont adó Koller Galéria földszintjén Amerigo Tot lendületes vonalú grafikái láthatók. Egy golyóstollas önarckép (1941), monotípiák, a három Grácia dús keblű aktjai (1983). Ugyanez pirográniton fekete-arany nyomással (a Zsolnay-porcelángyár műhelyéből, 1984). A vitrinben régi rajzok, kopott vázlatfüzetek. A lépcső mellett, fölfelé „eligazító” tenyérnyi grafikák, tüneményes plasztikák, a willendorfi Vénusz parányi átköltése... Fönt, a második emeleten az emlékszoba. A hármas ablak közelében a Csurgói Madonna (1969) kerámiaváltozata. (Zárójelben jegyzem meg: innen nyílik a legszebb kilátás Budapestre. Tündöklik a Duna, a hidak, körötte a kopott házak dzsungele.) Szobrok: a Nyugalmazott birkózó (1947) bronzfeje, a Holdkóros remek kompozíciója. Kerámiák: az Asszonyoka tengerparton (1981) nagyméretű, a szerelem szépségét hirdető lapjai. Domborítások: Utolsó vacsora (1938), Pál disputája (1970), a Biblia örök üzeneteinek modern megfogalmazása. A Mag apoteózisa a Szent István Egyetemen, Gödöllőn látható; az asztal mutatja, milyen hatalmas: 11,5-ször 13 méteres. Fotók: együtt V7. Pál pápával s a Szentatya személyes karácsonyi üdvözlőlapja (1977). A falon a képek szinte végigkísérik a szobrász munkás hétköznapjait: öntés közben, izmos jobb kézzel a magas aktokat formálja gipszből; cigarettázik, ami nagyon ritka; bajuszosan néz ránk, a híres fekete-fehér ingben; s a végén, fáradtan ejti nagy erős kezét az ölébe. „Átdolgdztam az életemet!” - mondja tekintete. Köszönet illeti a Koller Galériát, amiért az értékőrzés feladatára is vállalkozik. Egy nagy magyar szobrász végleg hazatért. Megpihenni. Várja, hogy fölfedezzék, várja látogatóit. A fiatalokat, hogy elmondhassa: érdemes dolgozni, teremteni - nem reménytelen az élet! ■ Fenyvesi Félix Lajos ► Nem volt különösebben szép vagy csinos, nem mondható kora kiemelkedő színésztehetségének, sem énekesnőjének, mégis ő az, akire emlékezünk, még száz év múltán is, az ő nevét ismerik a fiatalabbak is. Karády Katalin, a magyar filmgyártás első igazi dívája éppen egy évszázada született. Életét legendák és rejtélyek övezik. Általánosságban ismert, hogy a negyvenes évek elejének leginkább foglalkoztatott filmszínésznője volt, idehaza 1949-ig léphetett színpadra, majd ellehetetlenítették. Emigrációba kényszerült. Életének utolsó huszonkét évét New Yorkban töltötte, ahol kalapszalont működtetett. Nyolcvanévesen hunyt el. Ezek a legismertebb tények Karády Katalinról. Csak huszonhat évesen kezdett el színészetet tanulni. Dekoratív megjelenése, titokzatos, erotikus kisugárzású lénye, mély hangja, szuggesztív egyénisége filmszerepekben érvényesült igazán. Kanczler Katalin néven született 1910. december 8-án kőbányai munkáscsaládban; ő volt a legkisebb, hetedik gyermek. Cipészmester - és lóversenyfüggő - édesapja szigora elől menekült előbb a színielőadásokra, majd mindössze tizenhat évesen házasságba. Utóbbi - egy nála harminc évvel idősebb adóhivatali főtiszttel - csak pár hónapig tartott, míg a színház, a színpad örök szerelme maradt. Egy újságíró, Egyed Zoltán fedezte fel tehetségét, Cs. Aczél Ilona, a neves színészpedagógus kezdte tanítani a szakma titkaira. Ennek révén került a Vígszínházba. A kezdetektől kedvező kritikákat kapott, mégis a mai napig leginkább a nevéhez köthető filmmel, az 1939-ben bemutatott, Zilahy Lajos regényéből készült Halálos tavasszal robbant be igazán. A filmművészetben Karády megjelenése új korszakot indított el. A vígjátékokat felváltotta a melodráma, amelynek ő volt a legnagyobb sztárja. Filmjeiben gyakran alakítja a démonikus vampot, a mindenkinek tetszeni vágyó nőtípust, a végzet asszonyát, aki tragédiákat okoz környezetének, pusztulásba viszi a vele kapcsolatba kerülő férfiakat. Aki öl, akiért ölnek, és aki mindent felperzsel, de maga is elég a szerelem tüzében. Ezt a szerepkört szinte neki találták ki, sejtelmes szépségéhez, mély hangjához. 1939 és 1943 között huszonkét filmet forgatott, hatalmas tempót diktáltak neki. Valóságos sztár volt, Mercedes gépkocsijával, új stílusú ruhakölteményeivel, egyedi tervezésű táskákkal. Golfozni járt, hajviselete stílust teremtett. A háború éveiben zenés darabokban is bemutatkozott, színpadi sikerei ekkor voltak a leghangosabbak. Zenéi, slágerei a mai napig élnek, még a fiatalabbak is ismerik, dúdolják: „Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte” „Hamvadó cigarettavég” „Száz vágy muzsikál itt az éjben” „Valahol Oroszországban”. A néhány éven át tartó sikereknek és fényűzésnek a háború vetett véget. Előbb együtt bujkált vőlegényével, Újszászy Istvánnal - aki a második világháború alatt a magyar hírszerzést és kémelhárítást irányította Horthy vezérkarában, és a háborúból való kiugrást készítette elő -, majd német fogságba estek. Karády rendőri felügyelet alá, később börtönbe került, vőlegényét valószínűleg kivégezték. A színésznő elleni vád az volt, hogy más vallásúaknak segített. Annyi tudható, hogy lakásaiban üldözötteket bújtatott, és volt, akiért még Kistarcsát is megjárta, hogy kikönyörögje. Zsidó alkalmazottait nem bocsátotta el. Ezzel lett törvényszegő. Három hónapig vallatták a börtönben, fogait kiverték. Amikor szabadon engedték, lakását kifosztva találta. Próbált új életet kezdeni. Hamar ismét színpadra állt. Operettekben játszott, de egyre kevesebb lehetőséget kapott. A lassan meginduló magyar filmgyártás tudomást sem vett róla, korábbi filmjeit, mint a polgári kultúra lenyomatait, betiltották. A mellőzöttség, az egyre kilátástalanabb anyagi körülmények miatt döntött úgy, hogy elhagyja az országot. Disszidálását gondosan megszervezte. Előbb Bécsben, majd Salzburgban, Svájcban, és Brüsszelben élt. Hónapokat várt az amerikai vízumra, hiába. Azt beszélték, hogy lepaktált az oroszokkal. Ez a kémvád évtizedekig tartotta magát. Támasza az a Frank Irma kalapszalon-tulajdonos lett, akivel már Pesten is egy fedél alatt élt az utolsó időkben. 1953-ben hajóztak át Brazíliába, majd miután az ottani magyar emigránsok aláírásainak nyomatékával végre vízumhoz jutott, az Egyesült Államokba. Már Sáo Paulóban is kalapszalont működtettek Frank Irmával, és ilyen üzletet nyitottak New Yorkban is, az elitnek számító Madison Avenue-n. A szalonnak hamarosan jó híre ment, még Nancy Reagan is náluk rendelt. Hosszú idő után itt, az emigráns magyarok előtt állt újra színpadra. Kezdetben Svéd Sándorral, a neves operaénekessel lépett fel, később önálló esteken is szerepelt. Fellépésének ereje meglepte a szakmabelieket is. Ő azonban tisztában volt azzal, hogy idegen földön, közel hatvanévesen már nem kezdheti elölről a karrierjét. Belülről ízig-vérig magyarnak tartotta magát, mégis kerülte a magyar vevőket és az olyan helyeket, ahol magyarok megfordultak. Nem volt büszke arra, hogy üzletasszony lett belőle. Ahogy idősödött, még zárkózottabbá vált. Egészségi állapota romlott, daganatot állapítottak meg nála. A gondos kórházi kezelés ellenére 1990. február 8-án meghalt. Amerikában ismerősei és barátai, valamint az izraelita hitközség képviselői - akik nem feledték el, miként segített a művésznő a vészterhes időkben - búcsúztak tőle. A magyar kormány díszsírhelyet adományozott neki a Farkasréti temető művészparcellájában. Óriási tömeg rótta le kegyeletét a Szent István-bazilikában felravatalozott koporsója előtt. Magyarországon csak fokozatosan tették elérhetővé filmjeit, lemezeit. Ezek bevételét már korábban a Bajor Gizi Színészmúzeum és két budapesti színészotthon céljaira ajánlotta fel, melyeket - bár élete felét külhonban töltötte - szívügyének tekintett. Karády Katalinnak egyetlen elismerésben volt része, abban is halála után: 2004-ben a vészkorszakban tanúsított hősies magatartásáért Izrael állam posztumusz Jad Vasem kitüntetést adományozott neki.- Bár nem volt kora legjobb színésze vagy legképzettebb énekesnője, nem volt különösebben szép, mégis olyan kisugárzása volt, olyan titokzatos élete, amely miatt Karády Katalin nevét ma is ismerjük. Többet beszélünk róla, mint a tehetségesebb színészegyéniségekről. Filmjei még a fiatalabbak számára is érdekesek. Ezt a titkot, bár sokan akarták, mégsem tudták megfejteni - nyilatkozta lapunknak Pocsaji Ildikó, a születési centenárium megünneplésére életre hívott Karády Alapítvány művészeti vezetője, a művésznő életművének kiváló ismerője. Elmondta még, hogy az alapítvány ez évben országos Karády énekversenyt rendezett, és hasonmásversenyt is tartottak. A Karády-évet filmvetítésekkel, emlékkiállításokkal, előadói estekkel 2011-ben is folytatják, inkább már helyi szinteken, de az egész országra kiterjedően. ■ Szegfű Katalin
