Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-12-05 / 49. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2010. december 5. » 15 Antarktisz, az „utolsó" kontinens Taizé - Rotterdam Harmincezer fiatalt várnak a bizalom zarándoklatára ► Éppen százkiiencven évvel ezelőtt, 1820 novemberében pillantotta meg Fabian (Faggyej) Gottlieb Bellingshausen orosz tengerésztiszt a Vosztok hajó fedélzetéről az Antarktiszt. Noha elsőre talán a hideg, a jég vagy a pingvinek jutnak eszünkbe a hatodik kontinenssel kapcsolatban, létrejötte, felfedezésének története és élővilága is igen sok érdekességet rejt magában. Szépsége és változatos felszíne pedig olyannyira vonzó lett az elmúlt évtizedekben a turisták számára, hogy mára korlátozni kellett az idelátogatók számát. (A csúcs 2006-2007-ben 50 ezer fő volt, ezt jövőre 30 ezerre csökkentik.) Az Antarktisz - más néven Délisarkvidék - a déli szélesség 55. fokától délre fekvő kontinens. Magában foglalja a szőkébb értelemben vett Antarktikát és számos szigetcsoportot. Neve a görög antarktikosz szóból ered, jelentése „az Arktisszal (azaz az Északi-sarkkal) szemben” Az ötödik legnagyobb földrész, területe körülbelül 14 millió négyzetkilométer. A tudományos kutatóállomásokat és az itt tartózkodó mintegy ezer főt nem számítva lakatlan. Igen száraz éghajlata miatt Földünk legnagyobb sivatagának is nevezik. 1773. január 17-én James Cook kapitány második útja során hajójával átlépte a Déli-sarkkört, de csupán jéghegyekről számolt be feljegyzéseiben. 1819-ben felfedezték a Déli- Shetland-szigeteket, melyek nemsokára a fókavadászok kedvenc kikötői lettek. Olyannyira, hogy néhány évtized múlva a medvefókákat már a kihalás veszélye fenyegette. A földrész partjainak felfedezésével kapcsolatban három személy nevével is találkozhatunk. Az egyik a már említett Bellingshausen, egy 1819-es orosz expedíció vezetője; a második Edward Bransfield, a brit flotta kapitánya; a harmadik pedig Nathaniel Palmer amerikai kereskedő, aki hazafelé tartott Connecticutba. A „valódi első” valószínűleg Bellingshausen volt, aki a Vosztok hajó fedélzetéről látta meg a partokat, de nem kísérelte meg a kikötést. Az első ember, aki az Antarktiszon partra szállt, az amerikai John Davis kapitány volt 1821-ben, az első tudományos kutató pedig Carsten Borchgrevnik norvég biológus 1895-ben. 1908-ban Ernest Shackleton angol felfedező elindult a Déli-sark felé, ám körülbelül száznyolcvan kilométerrel a cél előtt kénytelen volt visszafordulni. 1911. december 14-én a ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla norvég Roald Amundsen elsőként érte el a Déli-sarkot. Alig egy hónappal később követte őt Robert Falcon Scott angol kutató, aki azonban a visszaúton életét vesztette. (Scott és Amundsen versengéséről szól többek között Roland Huntford Veszélyes övezet című műve.) Az ausztrál Sir Douglas Mawson 1911-ben kutatókat és egyetemi hallgatókat toborzott, és a négy éven át tartó kutatás során olyan területeket is feltérképeztek, ahol előttük ember még nem járt. Kialakulását tekintve több mint száznegyvenmillió évvel ezelőtt ez a szárazföld - Dél-Amerikával, Ausztráliával és Új-Zélanddal együtt - egy hatalmas, egybefüggő kontinens része volt, amely sokkal közelebb feküdt az Egyenlítőhöz, és jóval melegebb volt az éghajlata. A kőzetekben rejlő maradványok tanúsága szerint ezen a földrészen egykor lombos fák, apróbb emlősök, sőt dinoszauruszok éltek. Az egykori szuperkontinens feldarabolódásával azonban az Antarktisz először Ausztráliához kapcsolódva dél felé vándorolt, majd immáron önmagában megállapodott a Déli-sark fölött, így az éghajlat hamarosan hideggé vált az addig ott élő növények és állatok számára. Ma gyakorlatilag az egész kontinenst jég borítja, kivéve néhány hegycsúcsot és egy-két part menti keskeny sávot. A jégtakaró néhol négy-öt kilométer vastag, hatalmas kupolát alkot, benne rejlik földünk édesvízkészletének mintegy nyolcvan százaléka. (Ha a jég elolvadna, a tengerek szintje a becslések szerint világszerte ötvenöt-hatvan méterrel megemelkedne.) Az Antarktiszon ma élő növény- és állatfajoknak a szélsőséges időjárás mellett a hosszú sötétséghez is alkalmazkodniuk kell. A csupasz sziklák legváltozatosabb életközösségei a zuzmók, több mint négyszáz fajuk található meg ezen a területen. Ezekben a zuzmótelepekben főleg ugróvillás rovarok és gombostűfejnél is kisebb atkák élnek. Néhány moszat és mohafaj is kibírja a hosszú heteken át tartó kemény fágyokat,'ám az Antarktisz partjain és jégmezőin élő állatok létfenntartását - közvetve vagy közvetlenül - csupán az óceán képes biztosítani. Az antarktiszi hideg tengerekben dúsan élnek lebegő algák, táplálékul szolgálva az igen nagy számban előforduló, kisméretű rákfélének, a krillnek. Ez utóbbi pedig az apróbb halakkal együtt a kontinens nagyobb állatainak, a fókáknak és a pingvineknek szolgál táplálékul. A kontinensen élő madárfajok tollazata jó hőszigetelő, ezenkívül a lábukban futó, melegebb vért szállító artéria hajszálerek hálózatában öleli körül a vénát, ezzel is védekezve a nagy hideg ellen. A kontinens jellegzetes madarai a pingvinek, melyeknek szárnyai uszonyokká módosultak, lábukat pedig kormányzásra használják. Egyes fajoknál a tollazat mélyen lehúzódik a lábakra, sőt van, hogy még csőrük egy részére is tollat növesztenek. A földrész nemzetközi jogi státusát meghatározó Antarktisz-egyezmény 1961 júniusában lépett hatályba. Az egyezmény és a hozzá kapcsolódó megállapodások egyrészt kimondják, hogy a területen bármely ország létrehozhat tudományos kutatóállomást, másrészt - többek között - tiltja a katonai tevékenységet, a nukleáris robbantásokat és a radioaktív hulladékok tárolását. 2009-ig negyvenhét állam csatlakozott az egyezményhez, Magyarország 1984- ben írta alá. (Hét ország területi igényét is kifejezte, de ezt egyelőre nem ismerték el.) A környezetvédelem terén két fontos dolog említhető meg az Antarktisszal kapcsolatban. Az 1970-es években a tudósok az Antarktisz fölött észlelték először az ózonréteg elvékonyodását. Ennek következtében született 1987-ben a montreali egyezmény, melyben az aláíró országok vállalták, hogy fokozatosan beszüntetik az ózonra káros anyagok (CFC-gázok, halonok) gyártását és használatát. (Az 1990- es évektől kezdve már az Északi-sark fölött is megfigyelhető az ózonpajzs ritkulása a téli hónapokban.) Szintén az elmúlt évtizedekben megindult az antarktiszi jégréteg töredezése, mely egyes tudósok szerint az első lépés a Déli-sarkot borító jégsapka felolvadásához. A műholdas felvételek tanúsága szerint az utóbbi huszonöt év alatt tizenhét hatalmas - többek között egy kétszáz kilométer hosszú - jégtömb vált le az Antarktiszról. A fentiekből is látszik, hogy milyen csodálatos és mennyire törékeny ez a számunkra talán megfoghatatlan világ, melyet méltán említenek az emberiség közös örökségének példájaként. ■ Összeállította: JCsCs Poznan, Brüsszel, Genf, Zágráb, Milánó, Lisszabon, Hamburg, Budapest, Párizs után ebben az évben Rotterdamban rendezi meg az - immár harmincharmadik - európai ifjúsági találkozót a Taizéi Közösség. Körülbelül harmincezer fiatalt várnak a világ minden tájáról Rotterdamba öt napra - 2010. december 28-tól 2011. január í-jéig - a Holland Püspöki Konferencia, a Holland Protestáns Egyház (PKN) tanácsa és Hollandia Egyházainak Tanácsa meghívására, hogy együtt imádkozzanak, és megosszák egymással tapasztalataikat, élményeiket. Újabb lépés ez „a bizalom zarándoklatának” útján, amelyet alapítója, Roger testvér kezdett meg, hogy segítse a fiatalokat a béke és a kiengesztelődés keresésében, nemcsak a keresztények, hanem minden ember között. Rotterdam ennek az európai találkozónak a szellemében megleli az 1467 körül született Erasmusnak, a város egyik híres polgárának, a jelenlegi Európa előfutárának gondolatát. Erasmus a keresztény népek békéjének, az egyház egységének, a népek közötti kiengesztelődésnek volt szenvedélyes híve. A fiatalokat közösségek és családok fogadják Bredától Hágáig, Goudától Hoek van Hollandig. Délelőttönként százötven templom várja a résztvevőket, délután pedig a városi kiállítóközpontban (Ahoy) együtt étkeznek és imádkoznak. A délutáni műhelyek az elmélyedést segítik: a résztvevők hitük forrásairól és a Krisztus szolgálata iránti - az egyházban és a társadalomban megélt - elköteleződésükről elmélkedhetnek. Egyes témákat az úgynevezett chilei levél ihlet, amelyet Alois testvér, a Taizéi Közösség priorja fog megjelentetni a latin-amerikai fiatalok - szintén a közösség által szervezett - találkozója után. (Ezt a chilei Santiagóban tartják december 8-tól 12-ig.) A rotterdami találkozó részletes programja és a chilei levél december közepe előtt magyar nyelven is elérhető lesz a taizéi honlapon (www.taize.fr). Az oldalon található továbbá néhány nyilatkozat a rendezvényről, többek között Adrianus van Luyn, Rotterdam katolikus püspöke, Arján Plaisier, a Holland Protestáns Egyház titkára és Ahmed Aboutaleb, Rotterdam polgármestere részéről. M Forrás: taize.fr Kapcsolatfelvétel december 26-ig Taizéi Közösség ♦ 71250 Taizé, France. Tel.: (+33) 385 50 30 30 Taizé - Rotterdam ♦ Gooilandsingel 11, 3083 HB Rotterdam, The Netherlands: Tel.: (+31) 108 209 040; (+31) 616 091490 E-mail: media@taize.fr; honlap: http://www.taize.fr X. országos evangélikus bábfesztivál Témája: Mesterségek, foglalkozások a Bibliában Időpontja: 2011. március 5., 10-től 17 óráig. Helyszín: gyülekezeti ház, Budapest, Cinkotai Evangélikus Egyházközség. A jubileumi fesztiválon saját kézzel készített bábokkal lehet szerepelni. Az előadandó jelenetek időtartama lehetőleg hét perc legyen. Jelentkezési határidő: 2011. január 17., hétfő. Jelentkezni a következő címeken, telefonszámokon lehet: Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermek- és Ifjúsági Osztálya (GYIO), 1045 Budapest, Pf. 21.; mee.gyio@gmail.com; 1/486-3542 vagy 20/824-4454. A GYIO szakmai konzultációs lehetőséget biztosít arra, hogy a jelentkező csoportok a fesztiválra való felkészülés során egyeztethessenek a zsűrivel, illetve tanácsokat és szükség esetén segítséget kapjanak. Kérjük, hogy a jelentkezéssel egy időben a bábjelenet tervezett szövegkönyvét is legyenek kedvesek elküldeni! Gyülekezeti gyermekcsoportok és gyermekes családok jelentkezését is várjuk szeretettel közönségnek. A belépés ingyenes! További információ a részletekkel kapcsolatosan Pál Marietta gyermek- és ifjúsági referenstől kérhető a 20/824-4454-es telefonszámon, illetve a marietta.pal@lutheran.hu e-mail címen.
