Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-11-21 / 47. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. november 21. *• 13 EGYHÁZKERÜLETI KÖZGYŰLÉSEK. Északon !► Folytatás az 1. oldalról Rövid helyzetjelentést adott a kerületben 2010-ben folyó másfél tucatnyi beruházásról, és megállapította, hogy a kerület gyülekezeteiben jelentkező kiadások egyharmadát fedezik csak a hívek hozzájárulásaiból és a gyülekezetek gazdálkodásából. A püspök által felvetett integráció kérdésével kapcsolatban sokan kifejtették véleményüket, támogatva, hogy az egyház vegye komolyabban a felelősségi köröket, illetve azok megállapítását. Rendet kellene tenni az egyházban, hiszen egymás mellett „elbeszélő” hatalmi ágak vannak - hangzott el. Az integráció megvalósulását segítő, a zsinat elé vihető javaslatok koordinálására a közgyűlés Krámer György esperest kérte fel. Következő napirendi pontként dr. Zsugyel János kerületi pályázati referens számolt be a kerületben zajló projektekről. Jelenleg hat gyülekezetben folyik nagyobb lélegzetű beruházás, melyek a vidékfejlesztési pályázatokon nyert összegekből valósulnak meg. Három gyülekezet már megkezdte a kivitelezést az országos egyház által folyósított - az országos presbitérium által jóváhagyott - előfinanszírozási összegek segítségével. Egyes beruházások esetében a felújítási munkák megkezdéséhez gyülekezeti önrész biztosítására is szükség volt. A kerület elnöksége külön megköszönte a pályázati referens lelkiismeretes munkáját. A továbbiakban Zsugyel János - Benczúr László felügyelővel - a statisztikai bizottság jelentésének kerületi összefüggéseit ismertette. Mindenekelőtt megállapították, hogy az adatgyűjtés bizony sokszor nehézkesen megy, a hiányzó adatok visszamenőleg alig pótolhatók - ezen a téren is nagyobb fegyelmet kellene tanúsítaniuk a gyülekezetek vezetőségeinek. A jelentésből egyebek mellett megtudható, hogy a kerületben a választói névjegyzékben szereplők számának és a 2001-es népszámlálási adatok szerint az evangélikus egyházhoz tartozóknak az aránya 0,48. Ez azt jelenti, hogy a magukat evangélikusnak vallók alig fele egyházfenntartó. Az elmúlt félévben több fórumon is bemutatott digitális szolgálati naplót érintő kérdéseket Krámer György ötletgazda esperes terjesztette elő. A Dél-pesti Egyházmegye által 2010 folyamán tesztelt internetes alkalmazás körüli viták újabb és újabb kérdéseket vetnek fel, leginkább az adatvédelemről, az ellenőrzési jogkörökről, a kompatibilitásról és a kötelezővé tételről. A közgyűlés végül elfogadta a megyei elnökségek tanácsa által előterjesztett javaslatot a napló bevezetésével kapcsolatban: ,,2011. január í-jétől az Északi Evangélikus Egyházkerületben kötelező érvénnyel bevezetésre kerül a digitális szolgálati napló használata, melyet az illetékes esperes minden hónap első hetében ellenőrizhet. Ezt a gyakorlatot szükség esetén a közgyűlés egy év múlva felülvizsgálja’.’ Az alkalmazás folyamatos fejlesztés alatt áll. Az egyházkerületi GAS- (Gusztáv Adolf Segélyszolgálat) felelős, Selmeczi Lajos Péter tájékoztatása és a 2011-es naptáregyeztetés után Fabiny Tamás az északi püspöki hivatalban a közelmúltban történt személyi változásokról, illetve egyházunk külügyi osztályának a hivatal épületébe történt átköltöztetéséről számolt be. ■ Horváth-Hegyi Áron Délen !► Folytatás az 1. oldalról Reményt keltő előadásában (A macskakő magvetői címmel) bemutatta a vendéglátó gyülekezetét. Ezután Lengyel Anna, az egyházkerület felügyelője köszöntötte a résztvevőket és nyitotta meg a közgyűlést, ismertetve a napirendi pontokat. Elsőként az evangélikus egyházban zajlott szociológiai felmérést végző munkacsoport egyik szakmai irányítója, Fábri István szociológus tartott előadást. A hallgatók bepillanthattak a felmérő munka technikájába, és megismerhették az izgalmas feldolgozási folyamat egyes részeit. Megtudhatták például, hogy a vizsgálat során nemcsak a templomba rendszeresen járó, „stabil” egyháztagokat kérdezték meg, hiszen a válaszolók egyharmada alig vagy egyáltalán nem vesz részt az egyház életében. Velük kapcsolatban feltűnik, hogy ugyanolyan szívesen válaszoltak a kérdésekre, mint az aktív egyháztagok. Különös, hogy bár a megkérdezettek kilencven százaléka fontosnak ítélte az egyházhoz tartozást, ugyanakkor hiányzik az evangélikus identitástudat. A kérdőívekből kitűnik, hogy a lelkészek látogatási statisztikája gyenge, de az is, hogy- legalábbis a megkérdezettek nagy részénél — igény sincs rá... A válaszokból az látszik, hogy a hívek pozitívabban ítélik meg az egyház helyzetét, mint amilyennek a statisztikai számok mutatják. A következő napirendi pontban Andorka Árpád egyházkerületi másodfelügyelő, statisztikus válaszolt az- előzetesen a tagoknak kiküldött - előadásával kapcsolatos kérdésekre. Felhívta a figyelmet, hogy a kért adatok megadásánál előfordulnak hibák, tévedések. Külön kitért arra a tényre, hogy az egyházi temetések száma csökkenőben van, bár az elhalálozások száma nem kevesebb, mint az előző időszakban. Úgy vélte, hogy a statisztika nem éppen hízelgő adataival szembe kell nézni, mégpedig nem lehangoltsággal, beletörődéssel, hanem missziói küldetéssel. Gáncs Péter püspök a közgyűlés elé terjesztette az egyházkerület 2011. évi munkatervét, mely a március 18-19-én Piliscsabán rendezendő felügyelői konferenciával indul, és a nyugdíjas lelkészek december 2-i találkozójával zárul. Változás az előző évekhez képest, hogy nem kerületi, hanem országos munkaévkezdő lelkészi konferencia lesz augusztus 23- 25-én Bonyhádon. Az egyik felkért előadó Klaus Douglass lelkész, Az új reformáció - 96 tétel az egyház jövőjéről című könyv szerzője. Új szín, hogy 2011-től az egyházkerület püspöke - az eddigi gyakorlattól eltérően - nem születésnapjuk, hanem ordinációjuk évfordulója alkalmából fogja köszönteni lelkészkollégáit. Ehhez csatlakozik az október 14-re tervezett hivatásgondozó nap a jubiláló lelkészek (öt-tíz-tizenöt stb. éve ordináltak) részére. A munkatervet a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. (A dokumentum teljes egészében olvasható az egyházkerület honlapján, a Déli Harangszón.) Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes beszámolt a kerületi teológus-ösztöndíjakról, és egyben bemutatta Csizmadia Nóra és Lipták Katalin ösztöndíjast, végül Káposzta Lajos ügyvivő lelkész tett jelentést a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat munkájáról. ■ WiszKiDENSZKY András Nyugaton !► Folytatás az 1. oldalról Ajánlásokat az egyházmegyék presbitériumaitól kértek, de az egyházkerület területén élő gyülekezeti tagok közvetlenül is ajánlhattak püspökjelölteket. A jelölés jogával a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület mind a hat egyházmegyei presbitériuma élt, sőt több gyülekezeti tag is ajánlott jelöltet. A beérkezett ajánlásokról a jelölőbizottság mindazonáltal addig nem ad tájékoztatást, amíg a jelölteket meg nem keresték, és az érintettek nem nyilatkoztak, hogy elfogadják-e az ajánlást. A jelöltlista véglegesítése a 2011. január 8-ra Révfülöpre összehívott rendkívüli egyházkerületi közgyűlésre vár. A véglegesített menetrend szerint a püspökválasztás első fordulójára 2011. március 17-27. között kerül sor, a megválasztott püspök beiktatásának tervezett időpontja pedig június 25-e. Az egyházkerületi közgyűlésnek Polgárdi Sándor veszprémi esperes bejelentette, hogy a Pétfürdő-Berhidai Evangélikus Missziói Egyházközség - életképtelenség okán - megszűnt. A gyülekezetét Várpalotához csatolták. Ezt követően a csikvándi gyülekezet kérelmét tárgyalta a közgyűlés. Az egyházközség pályázatot nyújtott be templomának renoválása céljából, ám nem járt sikerrel. A remélt összeget a templom födémjének és mennyezetének felújítására fordították volna. Ezt a munkát - az elbukott pályázat ellenére - saját erőből és egyházmegyei támogatással el tudták volna végezni, a felmérés során azonban kiderült, hogy a födémhez csatlakozó tetőszerkezetben további gerendák és szarufák cseréje szükséges. Ez egymillió forintos többletköltséget jelentett volna, amire a csikvándiaknak már nem volt pénzük. Az egyházkerületi közgyűlés úgy döntött, hogy ezt az összeget biztosítja az egyházközség számára a 2011. évi egyházkerületi külön keret terhére. JL Az egyházkerület tervei szerint jövőre jelentetik meg a kerület történetét bemutató munkát. Ittzés János püspök ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a költségek az eddigiek alapján kedvezően alakulnak. A két kötetből és egy CD-ből álló kiadvány ára várhatóan kétezer forint körül lesz. A szükséges példányszám előzetes becslése érdekében azt kérte, hogy az egyházkerület lelkészei december végéig mérjék fel gyülekezeteikben, hogy - ezer forint előleg befizetése mellett - hányán vásárolnák meg ezt a kiadványt. A kerületi közgyűlés lezárásaként a küldöttek még elfogadták a jövő évi egyházkerületi események, programok időpontjait. ■ Kiss Miklós KÖNYVAJÁNLÓ írd meg, amiket láttál Nagy bátorság és elszántság kell ahhoz, hogy valaki lakótelepi környezetben gyülekezetalapításon fáradozzon. Kitartásra és koncentrációra van szüksége annak, aki erre vállalkozik. Nem hiányozhat az evangéliumi derű és az élet különféle helyzeteihez igazodó egyszerű jókedv sem. Ebben a rendkívüli módon összetett és színes környezetben, amelyet lakótelepként ismerünk - ma Magyarországon több mint kétmillió ember él lakótelepi lakásokban -, fantáziadús és gyakorlatias lelkészek munkájának mégiscsak lehet szép eredménye. Az újkori gyakorlati teológiának egyik nagy kérdése az, hogyan lehet közzétenni és sokak számára segítségként leírni egy-egy gyülekezet sikerének történetét. Úgy, hogy ne dicsekvés vagy élménybeszámoló legyen, hanem olyan leírás, amelyből tényleg meríthet az, aki a saját gyülekezeti közösségének sorsán gondolkodik. A történelmi egyházak gyülekezeteire ma hazánkban inkább a stagnálás vagy épp a fogyatkozás jellemző. Nagy energiával kötődhetünk az eddigi hagyományokhoz, de hamar rá kell ébredni arra, hogy új közösségek nélkül nincs megújulás és fejlődés a régiekben sem. Ahol csak a meglévő adottságokhoz akarunk igazodni, ott gyakran az elkényelmesedés vagy a fásultság lesz úrrá. A hét lakótelepi gyülekezetről szóló könyv bátorságot, kedvet és lelkesedést teremthet az olvasóban, már pusztán azzal a ténnyel is, hogy mindegyik megújult életű közösség. A semmiből, a kevésből vagy a már nagyon megfáradt hagyományos képletből nőttek ki. Miért éppen itt? Miért éppen ők? Miért éppen nekik sikerült? Feltehetőek ezek a kérdések, és a könyv őszintén és alázatosan válaszol is rájuk. Nem lehet receptszerű koncepciót kínálni. Nem szabad csupán a karizmatikus vezetőkben keresni a megoldást. Nem biztos, hogy az volt a legfontosabb e közösségek történetében, hogy támogatásban vagy megértésben részesültek a születésük során. Erre is van példa, de arra is, hogy megnehezítették az indulásukat. Az anyagi, gazdasági háttér is nagyon különböző ezekben a gyülekezetekben. Eltérőek a lehetőségek az épület, a munkatársak vagy a környezet magatartásának tekintetében is. Az egyház vezetése is különböző módon reagált a közösségek születésekor, a cseperedés idején és az önállóság szakaszában. Volt, ahol már a kezdeti időszakban, az „álmodozás” korszakában is jelen volt és biztatással közeledett a vezetés. De értesülhetünk a kötetből arról is, hogy másutt éppen ennek hiánya jelentett nagy akadályt, nehezítést. A hét lakótelepi gyülekezet történetében a közös az, hogy mindegyik esetben holisztikus missziói szemlélettel és a jól működő közösség erősítésével álltak hozzá a gyülekezetépítés feladatához. Ennek a hét református gyülekezetnek nagyon speciális a helyzete azáltal, hogy mindegyik városi, lakótelepi környezetben végzi a szolgálatát. Lehet azt gondolni, hogy ma ez jelenti a könnyebb helyzetet, mivel a lakótelepeken sokan élnek, és van kiket megszólítani. Ha elolvassuk a könyvet, akkor világos lesz számunkra, hogy milyen heterogén összetételű ez a környezet, és ha az egyéni sorsokat és életutakat csak egy kicsit is megnézzük az elmesélt történeteken keresztül, akkor látjuk be igazán, mekkora kihívás ez a küldetés. Arra különösen nagyszerű példa ez a hét a történet, hogy ma minden gyülekezeti közösség a bizonytalanban, a váratlanban vagy az előzetes elképzelésektől eltérőben bontakozik ki, ha valóban vállalja a küzdelmet a növekedésért. Sokféle és változatos erőfeszítés zajlik ma írd meg, amiket láttál azért, hogy megelevenedjen egy közösség. Ebben a küzdelemben sohasem felesleges megismerni mások munkáját, hogy tanuljunk sikereikből és kudarcaikból, külső és belső harcaikból. Irigylésre méltó a könyvben a lelkészek és önkéntesek valóban működő és sok embert elérő fáradhatatlan lendülete. De legalább ennyire izgalmas az, hogy a közösségek életében mindig voltak és vannak olyanok, akiknek egy meghatározott pillanatban a többiek számára megtapasztalhatóan, ajándékként kapott „látásuk” van. Talán ez az egyik nagy titka annak, hogyan jöhet létre új gyülekezet napjainkban is. A192 oldalas könyv rámutat arra is, hogy jól átgondolt és következetesen végigvitt missziói stratégiára éppúgy szükség van, mint az integrate lelkészi munkára. Az egyszemélyes, lelkészcentrikus gyülekezetfelfogást gyorsan el lehet felejteni, ha komolyan vesszük a könyv összefüggéseit. Előttünk lehet azonban az a befogadó és megszólító lelkésztípus, aki minden érdeklődőben nagyon hamar meglátja a gyülekezet új tagját is, de legfőképpen a valamilyen konkrét szolgálatra alkalmas önkéntes segítőtársat. Fontos gyülekezetépítő olvasmányt tett elénk a Kálvin Kiadó ezzel a könyvével. Lelkészek és gyülekezeti tagok egyaránt olvashatják, példaként arra, hogy érdemes több odafigyeléssel és nagyobb koncentrációval fáradozni ma is a gyülekezetépítésen régi és új, falusi és városi vagy éppen fővárosi környezetben egyaránt. ■ Szabó Lajos írd meg amiket láttál - Hét lakótelepigyülekezet. Szerk. Czövek Tamás. Kálvin Kiadó, Budapest, 2010. Ára 1200 forint.
