Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-07-18 / 29. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP „Az én szívemre is ránehezedik, hogy míg nálunk zsúfolásig telve vannak, addig például Németországban üresek a templomok. Ott is, de itt Magyarországon is hiányoznak a gyülekezetekből a középkorúak. Hol van Krisztus népe?” Beszélgetés a Kongói Evangélikus Egyház külügyi referensével !► 4■ oldal „Da Ponte a lézengő ritter alak­ját részben magáról mintázta, hiszen korának ismert világfija volt. Teológiai tanárként indult neki a kontinensnek..." Az operák operája !► 6. oldal „Lassan kihal az a nemzedék, amely a har­mincas évek ébredési mozgalmán nőtt fel, és amely kitartott az egyházban tűzön-ví­zen át, átvitte az egyházat az elmúlt negy­ven éven, mindenen hűséggel...” Rómában jártam !► 15. oldal Velem vándorol... !► 2. oldal Vissza a forrásokhoz! !► 4. oldal Komiszos evangélizáció !► 7. oldal ZMC-melléklet !► 8-9. oldal Interjú Szakály Sándor történésszel !► 10. oldal Tünetek gyógymód nélkül? !► 13. oldal Ordináció - egy hétvégén hat helyszínen Győrságon ► Kicsinek bizonyult a Győr-Mosoni Egyház­megye egyik legkisebb gyülekezetének, a mindössze nyolcvan lelket számláló győrsá­­ginak a temploma az elmúlt hét szombatján, amikor Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke lelkésszé szentelte Pongrácz Mátét. Az ünnepi alkalomra ötször annyi vendég érkezett, mint amennyi a gyülekezet lélekszá­mú, így a templomba be nem férő hívők ki­vetítőn követhették fi­gyelemmel a lelkész­szentelő istentiszteletet a templomkertben fel­állított sátor alatt. Az istentisztelet liturgiájában Ittzés János püspök mellett dr. Reuss András, az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének professor emeritusa, valamint Menyesné Uram Zsuzsanna helyi lelkész vett részt. Ittzés János az ünnepi eseményre invitáló meg-' hívón szereplő ige - „Jézus így szólt hozzájuk: »Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem, hogy a bűnösöket»” (Mk 2,17) - alapján prédikált. 1^- Folytatás az 5. oldalon Nyíregyházán ^ Az Északi Egyházkerület északkeleti szegle­tének három nagyvárosából sereglettek össze evangélikusok július 11-én, vasárnap dél­után a nyíregyházi evangélikus Nagytemp­lomba. Az alkalom, amely összehozta a nyír­egyháziakat, debrecenieket és miskolciakat, Asztalos Richárd ordinációja volt. Az avatan­dó lelkésznek e három város volt a küldő, fel­készítő és fogadó közössége. Az ünnepi istentiszteleten dr. Fabiny Tamás püspök a lelkészjelölt által választott ige (Jn 15,16a) kapcsán a Krisztusban, a gyü­mölcsöző cselekede­tekben, illetve a szol­gálatban való megma­radásról beszélt. Bátran mondhat­juk, hogy isteni ke­gyelem és csoda, hogy Richárd mindvégig megmaradt elhatáro­zása, a teológia műve­lése mellett, ugyanis már az egyetemi felvételijé­re vivő vonatútján sem akarták érvényesíteni a jegyét... Ezenkívül megrázó tragédiák kísérték ta­nulmányait, hiszen elsőéves hallgatóként elveszí­tette édesapját, hatodévesként pedig egyik legjobb barátját, Mezey Gábor lelkészt. H» Folytatás az 5. oldalon Sopronban ► A Weltler família bő egy évszázada különle­ges színfoltja a magyar evangélikusságnak: kántortanítók, egyházzenészek, felügyelők és lelkészek sora került ki a családból. Ebbe a sorba állt be Weltler Gábor is, akit július 10- én, szombaton délután szentelt lelkésszé Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyház­­kerület püspöke. Welder Gábor Szombathelyen született Weltler Sán­dor lelkész fiaként. 1991 óta él Sopronban, 2004-ben érettségizett a líceumban. Teológiai tanulmányi ide­jének végén hatodévesként, lelkészjelöltként a szombathelyi gyülekezetben végzett szolgálatot. A tikkasztó hőségben jó volt beülni a templom hűvösébe, s nagyszerű élmény volt látni, hogy mi­lyen sokan összejöttek a különböző gyülekezetek­ből, ahol Gábort ismerik: Sopronból, Szombathely­ről, illetve Malomsok­ról, édesapja gyüleke­zetéből. Az istentiszte­let fényét emelte, hogy a soproni templom frissen felújított orgo­nája most először szó­lalt meg ünnepi kö­zösség előtt, és hogy a liturgiában a szombat­­helyi gyülekezet kó­rusa is szolgált. Folytatás az 5. oldalon Mohácson ► „A mai alkalmunk különösen is felemelő - kezdte köszöntését Németh Pál, a gyüleke­zet lelkésze -, hiszen az első olyan, ízig-vé­­rig mohácsi illetőségű testvérünket ünnepel­jük, aki elvégezte az Evangélikus Hittudomá­nyi Egyetemet.” Valóban, Unyi Anikó Mohá­cson született, itt keresztelték, itt konfirmált, itt lett aktív gyülekezeti tag, itt érlelődött meg benne a gondolat: lelkész lesz. A gon­dolat, az elhatározás múlt szombaton vált va­lóra: ezen a napon lehetett tanúja a templo­mot és a gyülekezeti termet is megtöltő gyülekezet annak, hogy Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke Unyi Anikót lel­késszé avatta. A püspök az alkalomra szólító meghívón olvasható ige - „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9) - alapján hir­dette Isten üzenetét. „Két, a mai világban idegenül hangzó szó van az igében” - mondotta. - „Egyik az elég hiszen keve­sen mondják, hogy elég, amim van, amit kaptam, és még ke­vesebben teszik hoz­zá, hogy köszönöm.” Folytatás az 5. oldalon Szügyön ► Török Anett, habár gyerekkorától belenőtt a gyülekezetbe, lelkészi szolgálatra való belső elhívását mégis az érettségi évében kapta. A sikeres felvételi után pedig egy nyári EKE-tá­­borban fogadta el Istent élete Urának. Teológiai évei alatt többször is élt külföl­di ösztöndíj-lehető­ségekkel: 2003-2005 között Oslóban, 2007-ben Helsinki­ben, 2007-2008-ban Chicagóban folyta­tott tanulmányokat. Ezek közben család­tagjainak és barátai­nak a támogatása volt legmeghatározóbb életében. Július 10-én, szombat délelőtt 10 órára szinte tel­jesen megtelt a számára a lelki otthont jelentő szü­gyi evangélikus gyülekezet temploma. Dr. Fabiny Ta­más püspök mellett dr. Szentpétery Péter teológiai tanár és Blatniczky János Dániel helyi lelkész állt az oltárnál. A püspök a lelkészjelölt által választott ige alapján prédikált: „...akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál..” {Rom 8,28) Igehirdetésé­ben hangsúlyozta, hogy nem Isten csodálóinak, ha­nem az őt szeretőknek válik minden javukra. Ezért csodálatos, hogy szerethető Urunk van. W Folytatás az 5. oldalon Patvarcon ► A (diában épült kicsiny templomocska a maga huszonhat évével mindössze egy esz­tendővel idősebb a benne szentelt lelkésznél, Chikán Katalinnál. Az ünneplő gyülekezet nagy része nem is fért be, hanem az óvoda­udvaron felállított sátrak árnyékában figyel­te képernyőn a benti eseményeket. Dr. Fabi­ny Tamás püspök igazi szentelési textust ka­pott Katitól: „Ne szégyelld hát a mi Urunk­ról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő fog­lyát, hanem szenvedj velem együtt az evan­géliumért, Isten ereje által” (2Tim 1,8) Az igehirdetésben különös hangsúlyt kapott a tanúskodás (martyria) keresz­tény-bibliai fogal­ma. Pál apostol nemcsak fiatal ta­nítványát biztatta a felismert isteni igaz­ság melletti bátor kiállásra, hanem ő maga sem szégyell­­te az evangéliumot, mert Isten ereje az minden ember üdvözülésére. A szolgálat másik két pil­léreként a martyria után a diakoniát és a leitur­­giát említette a püspök, hangsúlyozván a sorrend fontosságát is. 1^ Folytatás az 5. oldalon Akik gyöngyeinket tapossák „Én elszegényedtem - csak az álma­im maradtak. Az álmaimat a lábaid elé terítettem. Lépkedj óvatosan, mert az álmaimon lépdelsz...” Drá­mai felütés, ezt a verset egy filmben hallottam, mindegy, melyikben. A lé­nyeg, hogy megtetszett. Mindegy, honnan való, mert ha pontos szeret­nék lenni, akkor egy sor adatot kelle­ne közreadnom, abból meg van már úgyis éppen elég a szürke, túlinfor­mált mindennapjainkban. Adatok. Minimum egy filmcím, aztán nevek, hogy ki rendezte, a'film­ben ki mondta, honnan vette, ráadá­sul nem magyar, fordítás, tehát nem is vehető „szó szerint”, tehát ki for­dította, satöbbi. Hovatovább kiderül­ne, hogy ez a mozi nem is új, akkor meg minek írni róla. Hm, furcsa ez a kor, a fő rendező elv ma az újszerűség, az aktualitás; megy a verseny, minek van „hírérté­ke”; de elképesztően fontosak a sze­mélyek is s persze a „hivatkozások” - egy korban, amelyben valójában semmi sem új, mert nincs új a nap alatt, mert mindenki mástól idéz, s akitől idéz, már az is csak egy idéze­tet idéz, ki tudja, hányadik átiratot, míg végül aztán kiderül, hogy az „új” gondolat már az ókor óta isme­retes, például egyiptomi, csak aktu­alizálta valaki. (Vö. Préd 1,9) Valaki, aki fene nagy fontosságot tulajdonít saját és mások személyének. Szinte romantikus áhítattal te­kintek vissza azokra az időkre, ami­kor a szerzeteseket név nélküli sírok­ba temették, mivel nem tulajdonítot­tak túl nagy fontosságot az árnyék­világban szerzett neveknek. „Hírnév” így mondjuk, de mi jelen­tősége lehet ennek abban a tudatban, hogy aki győz, annak új neve lesz, egy fehér kövecskére írva - titkos szó, „amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja”? (Jel 2,17) Egy új név, egy új ég, egy új élet egy új földön. Jézus Krisz­tus szolgája látta, mi pedig elhisszük. (Jel 21,1) Mert a valóság az, hogy mi érzelmileg elszegényedtünk, mert sokunkban nincs már meg az első szeretet - csak az álmaink maradtak. Milyen érdekes, hogy az internet ko­rában, amikor bárki bármit mondhat, akár szerkeszthet lexikont is, téves adatokkal, hivatkozásokkal, s a szerzők kilétét nyomon követni szinte lehetet­len, éppen most imádunk leginkább hi­vatkozni. Most hangoztatjuk legjobban a neveket. S miközben naponta egyre bővül a földtörténet legnagyobb háló­zata, a társadalom magányos szigetek­re szakad szét - micsoda fonák ez is: nem egymás közt vagyunk, hanem a gépek előtt ülünk, akár az egyszemé­lyes szekták. S persze fejünkben a nagy rakás ezoterikus „bölcsességgel" egy szép, új eszménnyel: „íme, az út ön­magunk kiteljesedéséhez” De hová is vezet ez az ösvény? Folytatás a 4. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents