Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-11-14 / 46. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2010. november 14. *• 5 LÉTEZIK A GÁRDÁNÁL JOBB VÁLASZ Cigánymissziói nap Akiket nem hordott a tenyerén a sors ► A gárda rossz válasz egy társadalmi problémára - mondta Fabiny Tamás püspök a budapesti Rózsák terén lévő evangélikus kollégiumban tartott cigánymissziói napon november 6-án. Előadásában azonban azt is őszintén hozzátette: a romák evangélizálásának területén - a többi keresztény egyházzal összehasonlítva - még van mit tenniük az evangélikusoknak. A nap nyitóáhítatát Kari Jánosné Csepregi Erzsébet sárszentlőrinci lelkész tartotta, aki azzal biztatta a mintegy harminc cigány és „gádzsó” résztvevőt, hogy bár a helyzet korántsem rózsás, Krisztus erejével minden lehetséges. „A misszió több, mint barátkozás” - magyarázta előadásában Györfi Mihály nyírszőlős-görögszállási lelkész, aki a találó Fiiadéiba nevet adta vegyes etnikumú evangélikus egyházközségének. „Nekünk Jézus Krisztus életet átformáló erejét kell közvetítenünk.” Barnus történetét hozta fel példának, akinek erőszakosságától mindenki rettegett a településen, ma pedig családi áhítatokat tart esténként. Felvetette azt a dilemmát is, hogy mi megy végbe egy közösségben, ha egyik tagja megváltozik; ebben a családban például hogyan fogadják a gyerekek, hogy apjuk többé „nem verekszik meg értük”. Orosházáról jött Kovács Viktor, aki a nyáron megrendezett, beszédes elnevezésű Közös asztal táborról számolt be.- Amikor a szervezés során a cigánytelepet először meglátogattuk, nagyon megijedtem, hogy mi lesz majd ebben a táborban - kezdte a sportos fiatalember. - De azt kértük, hogy aki eljön, az vegye komolyan, hogy miért vagyunk együtt. És semmi baj nem történt, sőt óriási, szemléletformáló élmény volt számomra az a pár nap. Hatvanan voltunk együtt romák és nem romák. A végén annyira befogadtak a cigányok, hogy biztattak, menjek evangélikus teológiára, mert jó lenne, ha lenne egy cigány származású papjuk... Szinte mindenki megerősítette, hogy a személyes kapcsolatok és élmények változtatják meg az egymáshoz és a másik közösségéhez való hozzáállást. A sárszentlőrinci cigány asszonyok elkeseredetten magyarázták, hogy nem látják, hogy a többségi társadalom valamikor is be fogja fogadni őket, hiába elkötelezett tagjai az evangélikus egyháznak. A roma származású Pintér Szabolcs, aki a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkárságáról érkezett, kifejtette, hogy a cigányságnak meg kellene becsülnie önmagot, és akkor becsülnék mások is. A cigányoknak önmagukért kell tenniük. Egyetértés alakult ki abban, hogy a cigányság közül kikerülő bizonyságtevők hatásosabbak, mint ha a többség prédikál a kisebbségnek.- Megoldhatatlannak tűnő problémahegyek tornyosulnak előttünk - mondta a nap szervezője, Bakay Péter, akit az országos presbitérium legutóbbi, november 5-ei ülésén neveztek ki hivatalosan az evangélikus egyház országos cigánymissziói referensévé -, de nem akadhatunk fenn a nehézségeken. Annyi jó dolog történt velünk a cigányok között, hogy a gondok örömök forrásaivá váltak. A megoldás: az egyénektől a kisebb közösségeken, a településeken, országokon átjuthatunk el az európai szintű integrációig. Ilyen találkozó nincs zene nélkül. A közönség eleinte visszafogott áhítattal hallgatta Rontó Attila (képünkön) dicsőítő énekeit és virtuóz gitár játékát, ám végül nem állhatta meg, hogy nagy tapssal ki ne fejezze ki elismerését. A zenész meghatottsággal számolt be arról, hogy ő milyen éhséggel kezdte olvasni a Bibliát, majd amikor az egész családja megtért, zenekart alapítottak, amellyel Jeruzsálemben is nagy sikerű, Istent dicsőítő koncer£ tét adtak a cigányság képviseletében. A cigánymissziói referenssé kinevezett lelkész a találkozót a résztvevők kiküldésével fejezte be:- Félelmeink ellenére ki kell lépni a gyülekezet megszokott, otthonos melegéből - annak a nevében, akié minden hatalom ezen a földön. Kétezer évvel ezelőtt zsidó emberek elindultak a világ négy égtája felé, hogy elvigyék az Isten szeretetéről szóló örömhírt számukra teljesen idegen kultúrákba: Indiába, Egyiptomba, Hispániába. A cigányság életfelfogása más, mint az evangélikus többségé, de ez nem riaszthatja vissza a többségi keresztényeket attól, hogy felkeressék roma testvéreiket. ■ Naszádi Kriszta ► A Cigány Tudományos és Művészeti Társaság Akiket nem hordott a tenyerén a sors címmel rendezte meg október 26-27- én huszadik (jubileumi) nemzetközi tudományos konferenciáját. A Magyar Kultúra Alapítvány székházában zajlott kétnapos eszmecsere fő témája 2010 - a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve volt. A konferenciát - amelyen a köztársasági elnök felesége, Schmittné Makray Katalin is tiszteletét tette - Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. A cigányság hagyományos életstratégiája folytathatadanná vált - mondta -, a megújulás feltételeit azonban a magyar társadalom- és gazdaságpolitika nem biztosította. A cigányság - helyzetének romlásával párhuzamosan - a politikai vetélkedések könnyen manipulálható eszköze lett. A bűnözés és az erőszak országszerte elharapózott, s ez katasztrofális folyamatokat indított el a helyzetében és önbecsülésében megrendült cigányság körében. A megújulás - mondta az elnök - csak a helyi társadalom, a helyi gazdaság és a helyi közigazgatás-közellátás újjáépítése révén biztosítható. A konferencia díszvendége Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg volt. Dédapja, József nádor életét egy cigány katona mentette meg, s a nádort ez olyan mélyen érintette, hogy - lányával, Máriával együtt - megtanult cigányul, cigány nyelvtankönyvet írt, és iskolát alapított a cigányoknak. A dédunoka főherceg, amikor már visszatérhetett Portugáliából, újraélesztette a háború után megszakadt cigány kapcsolatait. A konferencián több előadó beszélt arról, milyen szerepet játszanak, illetve játszhatnának a cigányság felemelkedésében az egyházak. Bakay Péter cigánymissziói referens Evangélikus cigánymisszió címmel tartott előadást. Elöljáróban leszögezte, hogy az evangélikus cigánymisszióban egyértelműen a második komponens, a cigánymisszió a lényeg, referátumát mégis az evangélikus jelzővel kezdi, és innen közelíti meg a célt, a cigányság misszionálását. Az evangélikus teológiai gondolkodás középpontjában - mondta - az egyház nevét adó evangélium áll. Az evangélium (jelentése: örömhír) pontos definícióját maga Jézus Krisztus határozta meg, amikor a názáreti zsinagógában kifejtette küldetése célját: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét’.’ (Lk 4,18-19) E szavak - akár szó szerint, akár átvitt értelemben - a cigányság mai helyzetére is vonatkoztathatók. Akár egyházunk cigánymissziós mottójának, elvi alapvetésének is tekinthetjük. Az evangélikusságtól - mintegy ötszáz éves magyarországi jelenléte alatt - távol állt a misszió gondolata, gyakorlata. Kifejezetten missziós tevékenységgel csak a 20. század első felében találkozunk, amíg a kommunizmus lánctalpai azt is szét nem trancsírozták. Mozgalmi keresztény hatásra (Keresztyén Ifjúsági Egyesület, népfőiskolái mozgalom) erőteljes és termékeny közeledés indult meg a paraszt és iparos fiatalok, valamint a zsidóság felé. A cigányság kimaradt. A másik kiemelésre érdemes tény az evangélikus egyház nemzetiségi összetétele, amely automatikusan feltételezné a kisebbségek iránti érzékenységet. A cigánymissziónak nem a cigányok evangélikussá térítésével kell kezdődnie. A fő cél az emberek mentése (az emberhez méltó élet, az örök élet), a felekezeti hovatartozás másodlagos. Tévúton jár az, aki a felekezeti határokat oly mértékben szem előtt tartja, hogy inkább figyelmen kívül hagyja a rászorulók testi-lelki szükségletét, mintsem „határátlépést” kövessen el. A mai kétségbeejtő helyzetben a magától talpra állni nem tudó embert kell néznünk. Bakay Péter ezután az evangélikus cigánymisszió tevékenységi formáit ismertette:- Annak érdekében, hogy a gyülekezetek minél befogadóbbak legyenek, évek óta szervezünk úgynevezett Közös asztal tábort, amely a nevében hordozza üzenetét: cigányok és nem cigányok olyan asztal köré telepedjenek, egymás mellé, ahol Jézus ül az asztalfőn. Az utóbbi években rotációban rendezünk ilyen táborokat azoknál a gyülekezeteknél, ahol deklaráltan cigánymissziós munka folyik. Egy-egy ilyen gyülekezetünk van Békés megyében, a Nyírségben, Nógrád és Tolna megyében. Ezek a gyülekezetek hídfőállásokká válhatnak nemcsak a település, hanem a környék cigányságának elérésében is. Idén második alkalommal tartunk cigánymissziós napot - folytatta -, ahova a cigányság problémái iránt érdeklődést tanúsító evangélikusokat várjuk. Az egyházvezetés egyre nagyobb súlyt helyez erre a szolgálati ágra; ennek egyik jele, hogy az evangélikus sajtóban egyre nagyobb teret kapnak a cigánysággal kapcsolatos missziós tevékenységünkről szóló híradások. Külföldről önkénteseket fogadunk a cigánymissziós szolgálatra. Két, cigányokból álló missziós csoport járja az ország gyülekezeteit, evangélikus iskoláit, s bizonyságot tesznek az örömhírről. A cigánymissziói referens elmondta, hogy a helyi adottságoknak megfelelően több formában folyik a munka: tanoda, bibliaóra, bibliaiskola, cigány ételek bemutatója, gyerek- és felnőtt-táborok, kirándulások, kulturális rendezvények. Mindez kiegészül a rászorulók karitatív, életvezetési, szociális támogatásával. Zárásképpen Bakay Péter így fogalmazott:- Most olyan időket élünk, amikor megnyílnak a kapuk az össztársadalmi összefogásra. De mi nem elégedhetünk meg a humanitárius szinttel, nekünk, keresztényeknek - így az evangélikusoknak is - külön küldetésünk van: „...tegyetek tanítvánnyá minden népet... tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek” Megtartsák - ez a kulcsszó! Jó volna, ha a lakosság papíron három százalékát kitevő evangélikusság nemcsak az ország szellemi életében betöltött - számarányához képest - jelentős szerepére lehetne büszke, hanem a cigányság felemelkedésében betöltött szerepére is. Ebben reménykedünk, ezért tevékenykedünk, ezért imádkozunk. ■ KGv Istent dicsőítették a sportarénában Az Ez az a nap! szervezőiroda munkája nyomán november 3-án immár másodszor járt Magyarországon a Eíillsong London együttes (képünkön). A tizenkétezer fő befogadására alkalmas Papp László Budapest Sportaréna a szerdai dátum ellenére megtelt érdeklődőkkel. Az estét a London Community Gospel Choir indította, amelynek - bár klasszikus gospelzenét játszik - nem csupán színes bőrű tagjai vannak. Lendületes koncertjüket az Oh, Eíappy Day című közismert dal zárta, a nézősereg nagy örömére. A szervezők a kórus fellépése utáni percekben felhívták a közönség figyelmét a hazánkat az elmúlt hetekben megrázó iszapkatasztrófára. A színpadon egy kolontári édesanya mondta el fájdalmas tapasztalatait, majd Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat vezetője és Écsy Gábor, a Katolikus Karitász igazgatója biztatta a koncertlátogatókat, hogy segítsenek, ahol tudnak. (Adományaikat a helyszínen is fogadták a segélyszervezetek.) Az est következő részében a Hillsong Londoné volt a színpad. A brit fővárosban található Hillsong közösség kórusa több mint száznegyven tagot számlál, közülük tízen jöttek el Budapestre. Modern, energikus zenéjük megmozgatta a közönséget, dalszövegeik Jézus és Isten tetteit dicsőítették. Az együttes vezetője Isten imádására és Krisztus követésére bátorította a jelen lévő ezernyi fiatalt és „lélekben fiatalt” ■ Sinka Csaba
