Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-11-07 / 45. szám
6 ■m 2010. november 7. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Fenyvesi Félix Lajos kapta a Prúsz Rát Mátyás-díját Közgyűlést tartott október 29-én a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz). A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában összegyűlt tagoknak elsősorban az alapszabályban előírt tisztújítás volt a feladatuk. A 2004-ben alapított szervezet tisztségviselőinek mandá-A választás, az elnökség és a bizottságok beszámolója, valamint az idei költségvetés elfogadása mellett két örömteli programpontja is volt az eseménynek. Balavány György főszerkesztő az október 23-án indult Mindennapi.hu közéleti oldalt mutatta be, és tett bizonyságot egytuma az idén járt le, így már nem lehetett tovább halogatni, hogy az elnökség és a különböző bizottságok összetételéről titkos szavazáson döntsön a tagság. Az eredmény azonban igazolta a papírformát, a Prúsz elnöke továbbra is Novotny Zoltán maradt, míg - a lemondott Szentesi- Zöldi László helyett - a titkári feladatokat a továbbiakban lapunk főszerkesztője, T. Pintér Károly látja el. részt hite, másrészt a hittel felvállalt, keresztény szemléletű újságírás mellett. Az idei Rát Mátyás-díjat pedig Fenyvesi Félix Lajos, az Evangélikus Életben is gyakorta publikáló költőújságíró kapta, aki T. Pintér Károly laudációja után - humort sem nélkülöző köszönetnyilvánítás kíséretében - vette át az elismerést a szövetség elnökétől (képünkön). ■ N. B. Máig élő példa Kétszáz éve született Erkel Ferenc, a Himnusz zeneszerzője ► Alig kezdődött el a 2010. esztendő, máris megszólaltak az ünneprontók. Bírálták Erkelt: voltak, akik az operáit kezdték ki, mások a zongoraművészbe kötöttek bele. Pedig fontos és kikerülhetetlen ember volt a saját korában. Komoly zenei érték. Hogy miért nem lett a magyar Verdi? Talán azért, mert nagyon hatott rá az olasz muzsika. De hát ő a miénk. Magyaroké! S a legszebb művei élni segítenek minden időben. Erkel élete és munkássága csaknem az egész 19. századot átíveli. Benne a lázas reformkorral, a fájó-szép 1848- 49-es forradalommal és szabadságharccal, a kendőzetlen Bach-korszakkal és nem utolsósorban a kiegyezéssel... A nehéz évtizedekben mindvégig következetesen kitartott hazafias eszméi mellett. Művészetének ellenzéki szemlélete sokakat vonzott. A Bánk bán 1861. évi ősbemutatójának negyvennyolcas hangulata és bátor üzenete a többség személyes meggyőződésével találkozott. Az 1810. november 7-én Gyulán született zeneszerző 1837-ben került a fővárosba, a Nemzeti Színházhoz. Három évtizedig munkálkodott itt első karmesterként. 1850 után a zenei élet fellendítésén fáradozott, 1853-ban megalapította a Filharmóniai Társaság Zenekarát. 1875- ben tevékenyen közreműködött a Zeneakadémia létrehozásában. Ő volt az 1884. szeptember 27-én megnyílt Operaház első főzeneigazgatója. Nyolcvankét éves korában, 1893. június 15-én halt meg Budapesten. Ezek a száraz életrajzi adatok. Mögöttük egy szüntelenül fáradozó, jobbító férfi áll. Ámulunk csak, hogy jutott ennyi mindenre ideje? Bizonyára szerénysége és szorgalma segítette. A karmesteri munkához türelem kellett, a zongoratanításhoz végtelen szeretet. És Erkel mindezzel bírt, szem előtt tartva a nemes célt: Magyarország feltámasztását. Élete során nyolc operát komponált. Nevéhez fűződik Kölcsey Himnuszának megzenésítése. Mondják, séta és szemlélődés közben találta meg legszebb műveinek indító dallamát. Vajon a nekünk legkedvesebbnél hol járt, mit látott, hogy megtalálta az egyszerű és tiszta hangokat? 1844-ben, a bemutató után így írt a korabeli sajtó: „A nyertes pályamű szerzőjének Erkel Ferencz kiáltaték ki. Szívesen osztozunk a közönség élénk éljenkiáltásaiban, mellyekkel a nyertes szerzőt kihívta... Most csak az van hátra, hogy Erkelünk gyönyörű hymnusát többször adassák alkalom hallani, megismerni, megtanulni, annak jelessége kezeskedik, hogy ez nem sokára a legnagyobb népszerűséget vívandja ki magának, s valódi magyar néphymnussá válandik.” A Honderű kritikusának óhaja beteljesült. Ma, Erkel születésének kétszázadik ünnepén ezrek éneklik - elelcsukló hangon - legszebb imádságunkat. És ennél többet nem remélhet és nem kaphat ember az utókortól, népétől, amelyért munkálkodott. Hajtsunk hát fejet a nagy magyar előtt, s hagyjuk, hogy a Bánk bán, a Hunyadi László, a Himnusz egy-egy sora fölzengjen bennünk nem múló szépséggel és hazaszeretettel. ■ Fenyvesi Félix Lajos A Megfeszített tekintete Új szövött textilképek a gödöllői templomban Részlet a Protestáns Újságírók Szövetségének Rát Mátyás-életműdíjával kitüntetett Fenyvesi Félix Lajost méltató laudációból 1946. január 31-én született Hódmezővásárhelyen. Ebben a nagy és álmos városban sok kétkezi ember küszködött az elmúlt évszázadokban. Itt festette hatalmas vásznait Tornyai János, írta drámai novelláit Bibó Lajos. Megfordult gazdag rokonainál József Attila, óraadó tanár volt a nagy író, Németh László. Fenyvesi Félix Lajos életét, gondolkodását meghatározták a háromszáz éves Bethlen Gábor Református Gimnáziumban eltöltött esztendők, különösen Grezsa Ferenc professzor, aki írásainak első bírálója volt. Szegeden járhatott a legendás szerkesztő, Ilia Mihály.„magánegyetemére", így fiatalon megismerhette az erdélyi, vajdasági, kassai alkotókat és fontosabb könyveiket. Fenyvesi Félix Lajos családi veszteségei óriásiak: nagyon ifjan érte meg szülei és bátyja, Fenyvesi László evangélikus lelkész halálát, sőt az utóbbi politikai kínhalálát, az állambiztonsági rendőrség kezétől a brutális agyonverést. Ahol azonban nagy a gyász, ott Isten irgalmából készen áll a vigasz, megérkeznek a segítők. Az ő esetében Vas István, aki az Élet és Irodalomban mutatta be verseit, és Pilinszky János, aki előszót fogalmazott róla egy antológiában. Negyven éve az újságírás is fontos része Fenyvesi Félix Lajos munkásságának. Már a középiskolában diáklapot szerkesztett, az egyetemen havi folyóiratot; huszonhárom évesen bejárta Vásárhely hatalmas tanyavilágát: megdöbbentő, tragikus sorsok tárultak föl előtte. (Erről írt sorozata miatt egy évre eltiltották a publikálástól.) Az Új Embernél folytatta munkáját, a Vigíliában Rónay György közölte verseit és rajzait... Később az Evangélikus Életben publikált hosszú esztendőkön át, míg Káldy Zoltán püspök „el nem tanácsolta” politikai kérdéseket is érintő bátor cikkeiért... A szegedi Délvilágnak és a nagy múltú Délmagyarországnak megbecsült főmunkatársa volt. Budapestre költözése után (1990) az Új Magyarországnak és a Napi Magyarországnak lett sokat foglalkoztatott újságírója és a Kanadai Magyarságnak hűséges tudósítója; az utóbbi Márai Naplójának köteteivel fizetett. Szülővárosában a Vásárhely és Vidéke című hetilap elindításában segített; a fővárosban a Műí Magyar Kultúra című, havonta megjelenő színvonalas folyóiratot gondozta. Több évtizeden át dolgozott televíziónak, rádiónak, mindig és mindenütt a veszendő értékek mentését tartva szem előtt. Jelenleg ismét az Evangélikus Élet munkatársa: jegyzetlapokat, riportokat ír, évfordulós köszöntőket, könyv- és kiállítási kritikákat, vidéki útjairól értékes tudósításokat... Eddig megjelent tizenegy kötetének többsége verseskötet, miként verseskötet lesz a Luther Kiadó gondozásában heteken belül megjelenő legújabb kötete, az Egy régi templomra című. Évszázadforgó munkacímmel már szintén megjelenésre vár prózai írásainak válogatása is. ► Szekeres Erzsébet textilművész két textilképével gazdagodott a gödöllői evangélikus templom. A képek ünnepélyes elhelyezésére a reformáció emléknapján került sor. Az istentiszteleten a gyülekezeti énekkar szolgálata mellett az alkotó mutatta be a gyülekezetnek ajándékozott képeit. A gödöllői felekezetek között példásan jó ökumenikus együttműködés alakult ki. Szekeres Erzsébet képeinek elhelyezésével ez az együttműködés láthatóvá is lett, hiszen a református templomban és a katolikus Szentháromság-templomban is láthatóak a művész textilképei. Külön öröme a gödöllői gyülekezetnek, hogy a Magyar Posta éppen a napokban döntött arról: az evangélikus templomban most elhelyezett Magyar Golgota, illetve a református templomban található Isten Báránya című alkotások lesznek a következő évben a Magyar Posta húsvéti bélyegsorozatának képei. Az evangélikus templom számára készített egyik képen a Luther-rózsa látható búzakalászok és szőlőfürtök között. A kárpit alapszíne harmonizál a templom tetőgerendázatának színével. A Magyar Golgota című alkotáson a megfeszített Krisztust láthatjuk egy fiatal és egy idős alak között. Az alkotó elképzelése szerint a múltat jelképező idős és a jövőt szimbolizáló fiatal között Jézus az örök jelent jeleníti meg. A Golgota hátterében két stilizáltan megjelenő angyal „a Gondviselés palástját” tartja. Szekeres Erzsébet elmondta, hogy a Megfeszített ábrázolása nem felel meg a nyugati hagyományoknak, amelyek szerint általában lehunyt szemmel jelenítik meg a kereszten függő Jézust. Maga sem volt tudatában annak, hogy Jézus nyitott szemmel való ábrázolása a keleti egyházban volt szokásos, ahol ez a húsvét dicsőségének kifejezése. A nyolcszögletű, őskeresztény templomformát idéző gödöllői evangélikus templomban nem hat idegenként a bizánci hagyomány képi megidézése. A Magyar Golgota azonban - elsősorban témájánál fogva - valódi evangélikus alkotás, hiszen Luther teológiájának középpontjába a keresztet, Jézus Krisztus megváltó halálát helyezte. Szekeres Erzsébet képe így egyszerre emlékezteti a gödöllői gyülekezetei a megváltásra és a feltámadásra, „magyar” voltával pedig arra, hogy ez a csaknem kétezer éves történet a mi személyes megváltásunknak és örök életünk reménységének is a záloga. ■ Kertész Botond FOTÓ: GALAMBOS AD,
