Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-11-07 / 45. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2010. november 7. ► 3 Egy munkanap délen Őrtorony a Sárvíz mellett ► Zsúfolt napjuk volt október 26-án a Déli Egyházkerület vezetőinek. Gáncs Péter püspök és Lengyel Anna felügyelő Békés megyében járt. Erről a múlt keddi napról készült a püspöki titkár alábbi beszámolója. Reggel háromnegyed hétkor indulunk a Puskin utcából. Elkanyarodunk a felügyelő asszonyért, majd irány Békéscsaba. Az esős, szürke idő nem segít az előrehaladásban, de végül is idejében, tíz órára megérkezünk. A Kelet-békési és a Nyugatbékési Egyházmegye lelkészei közös lelkészi munkaközösségi ülésen vesznek részt. Az alkalom istentisztelettel kezdődik Laczi Rolandnak, a szarvas-újtemplomi gyülekezet lelkészének szolgálatával. Az istentisztelet végén úrvacsora: most a lelkészek - az úrvacsorák szolgálói - térdelnek az impozáns Nagytemplom oltára előtt, hogy részesüljenek a szentségben. A találkozó a gyülekezeti teremben folytatódik, ahol a Lutheránus Világszövetség július 20-27. között lezajlott stuttgarti nagygyűlése kapcsán Gáncs Péter előadást tart a szövetségről és munkájáról. A második előadáson Révészné Tóth Erzsébet nyugalmazott óvodavezető tart hittankönyvismertetőt a harmincöt lelkésznek. Gyors ebéd, hiszen két órakor Mezőberényben a polgármesterrel, Siklósi Istvánnal van találkozó. Egy német nyelvű óvoda átvételéről és jövőbeli működtetéséről folyik a tárgyalás, melyen részt vesz Lázámé Skorka Katalin, a Mezőberény I. Kerületi Evangélikus Egyházközség lelkésze és a gyülekezet felügyelője, Wagner József is. A megbeszélés eredménye reménykeltő és biztató. Kondoros a következő állomás, a helyi evangélikus gyülekezet hivatalos püspöki látogatására (visitatio canonica) kerül sor; ez az egyik az ez évi visitatiók - Gyönk és környéke, Tolnanémedi, Tamási és környéke, Soltvadkert - sorában. Tuska Tibor, a gyülekezet lelkésze fogadja a kerület vezetőit. Áttekintik a lelkész munkaterületeit, a végzett szolgálatokat, a közösségben zajló alkalmakat; anyagi helyzet, családlátogatások, hittan, konfirmáció, fiatalok, idősek helyzete a gyülekezetben, létszámok, egyházfenntartók, eredmények, gondok, hiányosságok.. . alaposak a kérdések, részletesek a válaszok. A lelkésszel történt megbeszélés után a püspök és a felügyelő asszony megtekinti a kondorosi gyülekezet kezelésében működő nyugdíjasházat is, ahol Fridlné Pljesovszki Anita vezetőtől az otthon napi életéről, gondjaikról, örömeikről kapnak tájékoztatást. A vizitálás záró eseménye: találkozás a felügyelőválasztás előtt álló gyülekezet presbitériumával. Itt Gáncs Péter és Lengyel Anna arról szól, hogy mennyire fontos a presbiterek valóban aktív jelenléte egy gyülekezet életében - az, hogy a presbiter ne csak a nevével, hanem személyes munkájával is vegyen részt benne. Ehhez nyújtanak segítséget a presbiter- és munkatársképzések, melyek alkalmait is ismertetik. A presbitérium tagjai a gyülekezet életéről, terveikről, problémáikról beszélnek. Jó hangulatú a találkozó, melytől reménység szerint a gyülekezet is, a kerület vezetői is erősödnek. Későn este, könnyű vacsora után indulunk vissza. A már felszáradt úton haladó autóban fáradt csend van - a gondolatok a nap történései körül járnak. ■ WlSZKIDENSZKY ANDRÁS ► A reformáció hónapjának központi rendezvényeihez számtalan gyülekezet csatlakozott, mert szükségét érezték, hogy a településükön élők számára méltóképpen közvetítsék a protestantizmus örök érvényű üzenetét. Az alábbiakban a sárbogár d-sár szentmiklósi evangélikus gyülekezet rendezvénysorozatának záró eseményéről tudósítjuk lapunk olvasóit. A 63-as főút mellett elhaladók Sárszentmiklós egyik jelentős forgalmi csomópontjában mészkőből épült, szép templomot pillanthatnak meg. A torony homlokzatán található felirat a szórványhelyzetben élő evangélikusság reményt adó hitvallását szólaltatja meg: „Erős vár a mi Istenünk!” A 379 lelket számláló gyülekezet október 30-án ünnepelte temploma felszentelésének 140. évfordulóját. Az eseményre az egész hónapon átívelő programsorozattal készültek. Az irodalmi és zenei rendezvénysorozat - klasszikus protestáns egyházi zeneművektől kezdve a sajátos hangvételű ír keresztény népzenéig - változatos és tartalmas feltöltődést kínált. Az irodalmi esten neves lelkész elődök szépirodalmi írásait szólaltatták meg, majd a sárszentmiklósi evangélikus gyülekezet történetét ismertető képes kiadvány bemutatójára került sor. Ilyen alapos előkészület után e sorok íróját nem lepte meg, hogy a templomot múlt szombaton megtöltötték az ünnepelni vágyók. A hálaadó istentisztelet igehirdetésében Szarka István, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese a terméketlen fügefa példázata alapján (Lk 13,6-9) emlékezett meg a közösség „határhelyzeteiről” Amikor e gyülekezet a lét és nemlét határán volt, ám néhány embernek mindig volt ereje felfelé kiáltani. És a meghallgatott imádságok nyomán csodák sorozatát élhették át... Az igehirdető kiemelte: Isten mindig adott olyan pásztorokat e közösség élére, akik összegyűjtötték a környékbeli híveket. így gyűjtötte össze a grófi földeket bérlő evangélikus hitsorsosait Frendel György, hogy együtt, lelki és gazdasági közösségben építsék a hazát. Ilyen hittel indult el a templom építésére gyűjtő Béldy Károly lelkész, s lám, a tekintélyes támogatók között ott találjuk őfelsége I. Vilmos porosz királyt is. Az esperes rámutatott, hogy e mostani jubileumi ünnep az elődök áldozatos „vetésének" gyümölcse. „Ám az elődök és a ma élők áldozatos szolgálata mögött meg kell látni a bennük munkálkodó Urat” - állapította meg. A hálaadás hangjait a sárbogárdi zeneiskola fúvós növendékei, valamint az evangélikus gyülekezet vegyes karának szolgálatai tették emelkedettebbé. Az úrvacsora megünneplését követő díszközgyűlésen mutatták be és jutalmazták a templommal kapcsolatos fotó-, rajz- és esszépályázat nyerteseit. A közgyűlésen újabb feladatok és célok is megfogalmazódtak. E tervek szépen illeszkednek az elmúlt években elvégzett felújítási munkákhoz. A közösség két évvel ezelőtt önerőből alakította át gyülekezeti házzá használaton kívüli parókiáját, és részben felújította templomát. A gyülekezet fafaragó körének vezetője, Váraljai Péter asztalosmester, presbiter felajánlotta munkáját, és előirányozta a templom nyílászáróinak cseréjét. A terített asztalok melletti beszélgetések során viszont már a templom megsüllyedt aljzatának és padozatának cseréjéről is szólt a beszélgetés... Mindezek alapján a krónikásnak úgy tűnt: továbbra is vigyázó kezek építik „a Sárvíz melletti őrtornyot” és hasonló szorgalommal, imádságos lélekkel fáradoznak a város békességén. ■ - Szíj -Őszintén, a gyógyulás reménységében Fontos konferencia a tényfeltárás dolgában Az elmúlt hetekben hetilapunkban, az elektronikus és az írott sajtó más fórumain is megjelent a meghívó a Magyarországi Luther Szövetség október 30-i, Az ügynökkérdés feldolgozásának egyházifogadtatása és teológiai értékelése című - és a testvéregyházakból felkért előadók miatt ökumenikusnak is nevezhető - konferenciájára. A reméltnél is nagyobb és szélesebb körű érdeklődést kiváltó rendezvényt a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezetének nagytermébe szervezték. Vagyis ugyanoda, ahol 2009 folyamán a Gyógyító emlékezés című, a mostanitól bizonyos értelemben véve eltérő céllal megrendezett konferenciasorozat zajlott. A gyülekezeti termet teljesen megtöltő hallgatóság számára komoly igénybevételt jelentett a több mint nyolcórás konferencián egymást követő előadások és hozzászólások figyelemmel követése, de - más konferenciákon szerzett tapasztalatokkal szemben - a szervezők megelégedéssel láthatták, hogy a hallgatóság majdnem teljes számban kitartott az együttlét hivatalos befejezését jelentő esti óráig. Abban a reménységben, hogy hetilapunk részletesen tudósít e fontos eseményről, én most, bár ez ismét feszegeti e rovat műfaji kereteit, itt adom közre a konferencia elején elhangzott áhítatom szövegét. A textus Gál 6,2 volt: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét’.’És innentől következzék a rövid igehirdetés. * * * Legelőször is azt kell leszögezni, szeretett testvéreim, hogy az általunk használt fordítás nem egészen pontos, ezért egy kicsit félre is érthető. < A tartalmat jobban visszaadja, korrektebből interpretálja, ha így fordítjuk: Hordozzátok egymás terhét, így fogjátok betölteni Krisztus törvényét. Fontos ez a különbségtétel. És mégis az eredetileg olvasott félmondatot idézem ismét: Egymás terhét hordozzátok! Persze tudjuk, hogy ez nyelvtanilag imperatívusz, felszólító mód, de a magyar nyelv megengedi most nekünk, hogy a szó alakját változatlanul hagyva, kijelentő módban értsük: egymás terhét hordozzátok. Ezzel az egész egyházra jellemző mélységes mély összefüggések tárulnak fel előttünk. Olyap összefüggések, amelyek felismerése nélkül sem ezen a napon ÉGTÁJOLÓ — amikor talán megterhelt szívvel, önmagunk vagy mások terhét hordozva vagyunk együtt -, de életünk más napján sem tudunk Jézus Krisztus tanítványaiként élni. Ez az egyháztest realitásából következik! Mert akár akarjuk, akár nem akarjuk, akár tetszik, akár nem tetszik, hadakozunk ellene, vagy éppen kiváltságnak tartjuk, a tény tény marad: hordozzuk egymás terhét. íKor 12 gyönyörűséges Krisztustest himnusza (és itt nem véletlenül használom a himnusz szót) ebbe a misztériumba vezet bennünket: Jézus Krisztus a fej, mi testének tagjai vagyunk; egymás örömének örülünk, egymás szomorúságán szomorkodunk. A másik elesése minket is sújt, és a mi bűneink mások szívére terhelődnek. Mert egy a Krisztus-test! Csodálatos lehetőség, melyet Jézus Krisztus, az egyház Ura újra és újra felkínál az övéinek. Minden egyes alkalom, amikor liturgikus környezetben vagy éppen az oly ritkává vált magángyónás meghitt, szent pillanatában egyik testvér a másiknak kitárja szívét - ha kitárja. S a bűnbánó élő reménységgel hallhatja a feloldozást, a megkérdőjelezhetetlen bűnbocsánatot hirdető evangéliumot: Jézus Krisztusért megböcsáttattak bűneid. Igen, így vagyunk, így is lehetünk egymás teherhordói, egymás megterhelői, testvérek Jézus Krisztusban. Luther így ír egy helyen ehhez az igéhez kapcsolódva: „Amint Krisztus befogadott titeket, és a ti bűneiteket a sajátjává, az ő igazságát pedig a tiétekké tette, úgy nektek is be kell fogadnotok testvéreiteket, akik eltévedtek, és őket türelemmel kell hordoznotok; bűneiket a magatokévá kell tennetek, s ha van bennetek valami jó, azt az övékévé tenni készek legyetek mindenkor.” Akkor miért boldogulunk mégis olyan nehezen? Miért nem jutunk egyről a kettőre? Miért nem nyílnak meg a szívek? Sem megszólalásra, sem befogadásra. Csűrhetjük-csavarhatjuk, testvéreim, kifogásokat kereshetünk, a diagnózis azonban csak egy lehet: valami hiányzik egyházlétünk lényegéből. Hogy ezen a napon, nyolc óra múlva kicsit gyógyultabban, felszabadultabban, kicsit nyitottabban és kicsit befogadóbban térünk-e majd haza otthonunkba, ez nem a Mesteren fog múlni. Rajtad, rajtam, mirajtunk múlik. Vagyis azon, hogy egyház vagyunk-e valójában, Krisztus mértéke és mércéje szerint. Ahol nem elhallgattatnak, hanem megvallatnak a bűnök, ahol senki nem fog követ, hogy a másikra vesse, hanem hirdeti a bűnbocsánatot a bűneit bánó, a terhei alatt roskadozó testvérnek, és így hirdeti a gyógyulás lehetőségének reménységét a Krisztus-test egészségéért imádkozó közösségnek is. Ámen. Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Kelet és Nyugat békés lelkészi munkaközössége Csabán
