Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-07-11 / 28. szám
14 + 2010. július 11. KRÓNIKA Evangélikus Élet Ihászi hősök emlékezete ► 1849. június 27-én Marcaltő és Ihász között zajlott le a szabadságharc egyetlen Veszprém megyei ütközete. A Marcaltő megtámadására siető Schütte osztrák tábornokot Kmety György tábornok az ihászi pusztán megtámadta, és kétórás heves ágyútűzzel feltartóztatta, de végül az osztrákok erős lovassága visszanyomta a magyar csapatokat Pápa felé. Kmety honvédjei hősiesen küzdöttek a császári csapatok ellen. A csata helyszínét emlékoszlop őrzi, évek óta ide gyűlnek azok, akiknek fontos az ihászi hősök emléke. Az idei megemlékezést június 26- án, szombaton késő délután tartották. Polczer Sándor polgármester köszöntötte a szép számmal megjelent főhajtókat, majd felkérte Kerecsényi Zoltánt, a pápai Honvéd Bajtársi Klub titkárát emlékbeszédének megtartására. Az ünnepi szónok a százhatvanegy esztendővel ezelőtt az ihászi csatamezőn történtek felelevenítésén túl utalt a Magyar Köztársaság honvédelmi miniszterének a magyar hősök idei emlékünnepén elhangzott szavaira, melyekkel a magyar zászló alatt küzdött hősök tiszteletére hívott fel. A beszédet követve dr. Hankovszky Béla, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Ordinariátusának kiemelt tábori lelkésze és Weltler Sándor evangélikus lelkész tartott elmélkedést. A tábori lelkész a lelkiismeretre helyezte a fő hangsúlyt; szerinte a '48-as hősök egyek voltak saját magukkal, vagyis meg tudták hallani lelkiismeretük szavát, fel tudták ismerni a jó és a rossz közötti különbséget. Aki a lelkiismerete ellen cselekszik, az önmagával hasonlik meg, a közösség védelméről pedig senki sem mondhat le ma sem - emelte ki a katolikus tábori püspökség lelkésze. Weltler Sándor példaként állította a hallgatóság elé a vagyontalan evangélikus lelkész fiaként született Kmety tábornokot és a „nép fiát” az Ihász melletti Pápán diákoskodó, evangélikus felekezetű Petőfi Sándort, aki nemcsak poétaként, de katonaként is merte szolgálni hazáját. A kékesszürke márványobeliszknél koszorúztak az önkormányzat, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége - Honvéd Bajtársi Klub, Pápa, a hagyományőrző Pápai Huszáregyesület, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége képviselői, majd a tömeg a falu végére vonult. A névtelen hős honvédnak az úttest szélén álló sírjánál Szabó Árpádné népdalénekes Kossuth-nótákat adott elő, végül a megemlékezők ott is elhelyezték a kegyelet virágait. M Forrás: honvedelem.hu Istentiszteleti rend ♦ 2010. július 11. Szentháromság ünnepe után 6. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 5,20-26; Róm 6,3-11. Alapige: Zsolt 51,9-n. Énekek: 295., 359. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. II. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) D. dr. Harmati Béla; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. háromnegyed 10. (angol nyelvű, úrv.) Aradi György; de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Veperdi Zoltán; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) if), dr. Hafenscher Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (GAS-szószékcsere) Széli Bulcsú; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (GAS-szószékcsere) Széli Bulcsú; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Grendorf Péter; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Grendorf Péter; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (GAS-szószékcsere) Vető István; XIX., Hungária út 37. de. 8. (GAS- szószékcsere) Vető István; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. fél 12. Istentiszteleti rend ♦ 2010. július 11. - Balaton Alsódörgicse de. 11.; Balatonakali du. 2.; Balatonaliga (a Club Aliga területén levő református templom) du. 6.; Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u. 5.) du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonföldvár (városháza) du. 2.; Balatonfüred de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus templom) du. 3.; Balatonszárszó (evangélikus üdülő) de. 9.; Balatonszemes de. fél 10.; Balatonszepezd de. 9.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kötcse de. 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nagyvázsony du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Szentantalfa de. háromnegyed 10.; Tapolca de. fél 9.; Veszprém de. 10.; Zánka de. fél 9. NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10. Összeállította: Boda Zsuzsa Egy evangélikus polihisztor 175 éve született Herman Ottó Mintha kissé elfeledkeztünk volna erről az evangélikus családból származó tudósról. Röviden emlékezzünk hát meg életéről és munkásságáról. Herman Ottó 1835. június 28-án született Breznóbányán. Apja Herrmann (!) Károly kamarai orvos, anyja Hammersberg-Ganzstuch Franciska volt. Szülei szeretettel gondozták a népes, tősgyökeres német evangélikus családot, szlovák környezetben, magyar érzésekkel. Herman Ottót - breznóbányai iskolás évei után - a miskolci evangélikus „esperesi középtanodába” íratták be. Itt különösen Máday Károly nevű tanára ösztönözte az elmélyült tanulásra, és erősítette benne a hazafiság érzését, amelynek jeleként tizenhárom éves korában ágyútisztogatónak jelentkezett a hadseregbe, de gyenge fizikuma miatt elutasították. Pályájának alakulására hatott Petényi János Salamon természettudós, zoológus munkássága is Herman mindig jeles tanuló volt, Világos után mégsem folytatta tanulmányait, hanem egy miskolci lakatosnál, később pedig a korompai gépgyárban dolgozott. Közelről megfigyelhette a munkásélet nehézségeit, szociális kérdésekkel találkozott. Ezután a bécsi politechnikum előkészítő tanfolyamára járt, de - anyagi nehézségei miatt - tanulmányait csak később fejezte be, közben pedig több bécsi cégnél dolgozott mint géplakatos. Autodidakta módon tovább képezte magát, főleg a természettudományokban. 1857-ben behívót kapott, de ennek nem tett eleget, ezért - mint „katonaszökevényt" - tizenkét évre besorozták. A katonáskodásból őrmesterként szabadult 1861 őszén. Innen ered későbbi pacifizmusa. 1863-ban Kőszegen működött mint fényképész Chernél Kálmán mellett. Onnan a kolozsvári Erdélyi Múzeum-Egylet múzeumához került, és Brassai Sámuel mellett dolgozott konzervátorként (1864-1872). Brassai mellett elmélyült vallási toleranciája, és tovább tágult érdeklődési köre: tudományos dolgozatai, cikkei jelentek meg. Polihisztor mestere mellett ő maga is polihisztorrá lett. A balközép Magyar Polgár című lap cikkírója, később pedig főmunkatársa volt. Tudósokkal kötött tartalmas barátságot. Konzervátorként állatok preparálásával foglalkozott, és rendszeres terepmunkát végzett az erdélyi Mezőségen: megfigyelte a madarak vonulását, a jéghalászatot. 1869 tavaszán tudományos státusát rendezték, a Természeti Tár első „őrsegédjeként” hatszáz forint évi fizetéssel. 1874-ben Budapestre került, és a Magyar Nemzeti Múzeum állattárában lett „őrsegéd”. Ő szerkesztette a Természetrajzi Füzeteket, majd Aquila néven új folyóiratot alapított. 1889-ben tanulmányúton járt Norvégiában. Az 1891-ben Budapesten megtartott harmadik ornitológiái kongresszusnak egyik tevékeny munkása, majd pedig az általa alapított „Magyar Ornithologiai Központ” igazgatója volt. Pályája vége felé a fejlődő tudomány és Herman Ottó egyénisége között olyan feszültség keletkezett, amelynek feloldására az idős tudós már nem volt képes. Herman 1914. december 27-én hunyt el Budapesten. Hamvait a Kerepesi temetőben helyezték el. 1965- ben áthelyezték Miskolc-Felsőhámor temetőjébe, édesapja mellé. # * * Herman Ottó természettudós volt. 334 akkor ismert hazai madárfajból 81- nek a képét és leírását közölte. Kutatásai helyszínét a hagyományos életformát romboló ipari és közlekedési zónáktól távol választotta meg, az Alföld tanyavilágában. Ő a hazai madártani kutatás megalapozója. Szorgalmazta a tihanyi biológiai kutatóintézet létrehozását. Elindította a hazai ősemberkutatást, és fellendítette az ősrégészetet. Saját gyűjteményével vetette meg a Magyar Néprajzi Múzeum halászati anyagának alapját. Foglalkozott hazánk pókfaunájával: 314 pókfajt ismertetett, ebből 36 új volt. Néprajzkutató volt. Országjárása, gyűjtőútjai során tanulmányozta a magyar ősfoglalkozásokat (halászat, vadászat, madarászat) és az állattartás technikáját. Az 1896-os millenáris kiállításon ő rendezte az ősfoglalkozások gyűjteményét; ezt a párizsi világkiállításon is bemutatták 1900- ban. Elutasította a külföld utánzását és a provinciális elzárkózást. Az egyszerű emberek életét a környezethez kapcsoltan vizsgálta és ismertette jó gyakorlati érzékkel. A néprajztudós Jankó Jánossal szemben bizalmatlan volt. Politikus volt. Szinte már gyermekkorában elkötelezte magát a függetlenségi eszmék mellett. Jól látta a felszíni csillogás mögött a gyarmati sorba, nyomorba taszított ország megoldatlan problémáit. Politikai nézeteit nem rejtette véka alá: 1879- től a Függetlenségi és 48-as Párt szegedi képviselője volt. 1887-től Miskolc, 1892-1894 között Törökszentmiklós, 1894-1896 között pedig ismét Miskolc országgyűlési képviselője. Barátságát Kossuthtal a távolság ellenére is ápolta: 1877-ben és 1892-ben Turinban meglátogatta. Támogatta Miskolc és Borsod vármegye múzeumának megalapítását. Az intézmény 1953-tól az ő nevét viseli. A Herman Ottó-díjat a Magyar Biológiai Társaság alapította, és először 1980-ban adták át. Lillafüred közelében barlangot, Miskolcon, Budapesten és Győrben pedig utcát is neveztek el Hermanról. Az evangélikus tudós munkásságának értékei, eredményei beépültek a hazai tudományosságba. ■ Dr. Barcza Béla Testvér-gyülekezeti látogatás Nagyváradon A németországi Penzlini Evangélikus Egyházközség nyolctagú csoportja érkezett Nagyváradra június 24-én Hartmuth Reincke lelkipásztor vezetésével. A csoport tagjai a Ferihegyi repülőtérről mikrobusszal folytatták útjukat, és a Nagyváradi Evangélikus Egyházközség tagjai, illetve munkatársai jóvoltából családoknál szállhattak meg. Egy nappal később a gyülekezetből heten csatlakoztak a vendégekhez, és Mátyás Attila nagyváradi evangélikus lelkész vezetésével kirándulásra indultak az Erdélyi-középhegységben található jósikafalvi gyűjtőgáthoz. Az egyházi kirándulócsoport a Kolozsvári Erdészeti Hivatal házában nyert elszállásolást. A kétnapos kikapcsolódás alkalmat nyújtott a résztvevőknek Erdély szépséges tájainak és egymásnak a megismerésére. A hűvös idő és a fákra ereszkedő fellegek sem tudták elvenni a társaság jókedvét. Reggelente szajkók, barázdabillegetők, rigók csivitelésébe vegyült az áhítat imádsága, a hálaadás hangja. A visszafelé úton a német vendégek Kalotaszeg híres mesterei, a körösfői kézművesek remekműveiből válogathattak maguknak szebbnél szebb ajándékokat. Közben a nagyváradi gyülekezet templomában esküvőre gyűlt a násznép. A hűséges Hegedűs család legifjabb férfitagja, Szilveszter állt Isten és a gyülekezet színe előtt kedvesével, kérve a Mindenható áldását. Vasárnap közös istentiszteletre került sor, amelynek keretében a helybéli parókus a vasárnap vezérigéjére épített igehirdetésében hangsúlyozta, hogy „egymás terhét hordozni” azt jelenti: egymás öröméből és bánatából részt vállalni. Hartmuth Reincke ugyanezen ige kapcsán a penzlini evangélikus templom épületének kettős kereszt alakú téglájából hozott egyet, és hangsúlyozta, hogy a nagyváradi evangélikus gyülekezetért ezentúl is készek terheket vállalni. A tégla fölé emelkedő gyertya fénye jelképezi, hogy Jézus Krisztus segít mindnyájunknak terheinket hordani. Az istentisztelet végeztével a penzliniek Major Jolán felügyelő asszony családjának vendégszeretetét élvezhették, megismerkedve a családi könyvgyűjtemény legértékesebb darabjaival is. A nagyszalontai szórvány eseményei az istentiszteletet még örömtelibbé tették: a vasárnap délutáni istentiszteleten egy újabb kisgyerek, Tanka Regina-Tamara részesült a keresztség szentségében, reménnyel és boldogsággal töltve el mind a hozzátartozókat, mind a gyülekezeti tagokat. Alkonyaikor vendégek és egyháztagok újra találkoztak a templom udvarán, ahol a Csabay Árpád segédlelkész által előkészített kerti sütés keretében oszthatták meg egymással tapasztalataikat, élményeiket. Hétfőn délelőtt a társaság megtekintette az evangélikus óvodát, és ajándékokkal kedveskedett a kicsiknek, aztán pedig Félixfürdő gyógyhatású termálvizeivel ismerkedett meg. Virágdíszben pompázó lótuszok és vízirózsák gyönyörködtették a fürdőből hazatérő testvéreket. Az utolsó estén ismét a parókia udvarán gyűlt össze a csapat, az ízletes vacsora mellett jó hangulatú, hosszas eszmecserét folytattak a vendégek és a házigazdák, megállapodván a következő évi találkozás időpontjában is. ■ M. A.
