Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-10-24 / 43. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2010. október 24. *• 15 Globális generációk, avagy együtt egy igazságosabb világért Több hazai településen még be sem fejeződött az árvíz okozta károk helyreállítása, máris egy újabb katasztrófával állunk szemben. A vörösiszap-katasztrófa okainak, illetve annak feltárása, hogy történte emberi mulasztás, gondatlanság, a hatóságok feladata, de egyvalamire mindnyájunkat újra figyelmeztet október 4-e: felelősségünk van egymás és az egész teremtett világ iránt. Ahogy már többször is megtapasztalhattuk az elmúlt század során, nemcsak a természet erőinek vagyunk olykor kiszolgáltatva, hanem saját emberi tevékenységünk (ipar, gazdaság) és a politikai érdekek gátlástalan érvényesítése is veszélyt jelenthet embertársaink és a környezet számára. Többször bizonyítottuk már, hogy a bajban képesek vagyunk összefogni. Legalább ilyen fontos azonban egymástól tanulni - határainkon belül és a határokon túl egyaránt -, hogy jobban megismerjük és megértsük egymást; és az egyéni érdekérvényesítés helyett előtérbe kerülhessen a szolidaritás. Ennek jegyében indult útjára a 72 óra kompromisszum nélkül elnevezésű szociális akció (erről lapunk 12. oldalán olvashatnak beszámolót - a szerk.), és ennek jegyében hirdette meg - Ausztriával, Németországgal és Dél-Afrikával együttműködve - a magyarországi BOCS Alapítvány a Globális generációk című, három éven át tartó képzését. Jelmondata; „Együtt egy igazságosabb világért”. Kifejezetten ötven év felettieket ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla várnak egy olyan szellemi, lelki kirándulásra, amelynek során megoszthatják élettapasztalataikat különböző kultúrákból érkező embertársaikkal - felismerve azokat a vonásokat, amelyek összekötnek vagy éppen elválasztanak minket. Fontos, hogy tisztában legyünk a globális változásokkal és problémákkal, amelyek a közvetlen környezetünket is érintik, és amelyeket n?m lehet megoldani globális szemléletmód nélkül. Azért fókuszálnak kifejezetten erre a korosztályra, mert egyrészt az arányuk növekedik a társadalomban, másrészt olyan élettapasztalattal rendelkeznek, amelyet hasznosítani lehet a döntéshozatal során. Évente öt műhelymunkát (workshopot) tartanak (ebből kettő már lezajlott), minden évben egyszer pedig találkoznak a partnerországok képviselői. A program során a résztvevők megismerhetik azokat a lehetőségeket, amelyekkel - saját, helyi környezetükből - hatékonyan tudják támogatni a fejlődő országokban élő embereket. Ezen felül úgynevezett multiplikátorképzést tartanak vezetői, döntéshozói pozícióban lévőknek, illetve tanárok, lelkészek, sajtosok számára is, akik érdeklődnek a téma iránt, és szeretnének részesei lenni a fejlesztési politika kialakításának. A 2010-es év témája: (Hideg)háború és béke, (köz)biztonság. A programokon való részvétel ingyenes. (Bővebb információ és jelentkezési lap a http://global-generation.org illetve a http://bocs.eu honlapon érhető el.) A fent említett program - többek között - törekszik az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000-ben rendezett csúcstalálkozóján megfogalmazott millenniumi fejlesztési célok megvalósítására is. A világ nemzetei nyolc fejlesztési célt határoztak meg, ezek egyike szerint tizenöt év alatt felére csökkentenék a súlyos szegénységet, azaz a napi egy dollárnál (jelenleg 1,25 dollárnál) kevesebből élők legalább egymilliárdos tömegét. (A szegénység mértékének és mélységének mutatói alapján Magyarország az unió tagországai között a középmezőny alján foglal helyet.) Erre hívja fel a figyelmet október 17- e, melyet az ENSZ közgyűlése 1992 decemberében a szegénység elleni küzdelem világnapjává nyilvánított. (Hazánkban 1996 óta emlékeznek meg róla.) Ma már sokféle módon segíthetünk egyházi, állami és civil szervezetek keretei között is. Eszünkbe juthatnak Jézus szavai is: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük..!’ (Mt 7,12) ■ JCsCs EVÉL&LEVÉL Viharsarki meghurcolások Édesapám, Fecske Pál evangélikus lelkész száz évvel ezelőtt, 1910. október 17-én született Csorváson, kántortanítói családban. Az Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karára került Sopronba, ott végzett 1937-ben. Ugyanabban az évben, október 26-án szentelte őt lelkésszé D. Raffay Sándor bányakerületi püspök Budapesten. Segédlelkészként Makón, Szolnokon, Nagykátán és Irsán szolgált. Ez utóbbi helyen ismerte meg Ponicsán Ilonát, aki később felesége lett; két gyermekük született. (Sógora, Ponicsán Imre szintén lelkészként szolgált.) Fecske Pál 1943-ban - parókus lelkészként - Battonyára került. Nem félt a fizikai munkától sem, minden nyáron megkereste a családtagok „fejadagját”. Motoron járta be a szórványgyülekezeteket, itt konfirmálta meg Szokolay Sándort, a későbbi zeneszerzőt is. 1956 tavaszán Nagyszénásra került, ahol nagy gyülekezet várt rá. Végiglátogatta a híveket még a tanyákon is. Nagyszénási évei alatt renoválták a templomot, bővítették és korszerűsítették a parókiát, és kialakítottak egy gyülekezeti termet is. Hűséges tagja volt lelkészi munkaközösségének, pozitív hozzáállása egyházmegyei presbiterként pedig a nehéz időkben sokat számított. 1956 őszén kitört a forradalom, ő pedig hazafias beszédet mondott a piactéren. A római katolikus plébánossal ugyanakkor fékezte az egybegyűlteket, így nem volt vérontás. A beszéd miatt azonban a kommunista párt helyi emberei nagyon meghurcolták - a karhatalmisták egy időben minden temetés előtti éjszaka elvitték, és gumibottal verték a talpát és a veséjét. Négykézláb jött haza. A temetésekre se kántor, se édesanyánk nem kísérhette el, ráadásul ellenőrizték, hogy állva végzi-e a szertartást. Édesapám végül veserákban halt meg 1982-ben, ami érzésem szerint összefüggésben volt a sok gumibotos veréssel. (Erdélyi Zoltán, a jelenlegi nagyszénási lelkész nemrég találkozott az egyik volt karhatalmistával, aki azt mondta, hogy ő még most is lábánál fogva akasztaná fel édesapámat.) Ránk, gyermekeire is kihatással volt az ő üldöztetése - engem például kitűnő iskolai eredményeim ellenére sem vettek fel gimnáziumba. Öcsémet a katonaság ideje alatt pedig a Jóisten segítette ki viszontagságos helyzetekből. Huszonnyolc lelkész búcsúztatta édesapámat Szarvason, majd szülei mellett, Tápiószentmártonban helyeztük végső nyugalomra. Nagyszénáson a gyülekezet nagyon szép Fecske-házat, múzeumot alakított ki Édesapa emlékére. Ami velünk történt a Viharsarokban, az az egész országban végbement sok lelkészcsalád életében. Meg kell bocsátanunk azoknak, akik elkövették ellenünk ezeket a tetteket! Édesapám üzenetként hagyta ránk: „Egész életemben soha nem akartam mást tenni, mint szeretni és megbecsülni az embert és hitemmel, szeretettel szolgálni embertársaimnak.” Tarpataki Pálné Fecske Katalin (Solymár) Frankfurti könyvvásár 2010 - protestáns szemmel ► Mennyi van még hátra a könyveknek? A több mint fél évezredes Gutenberg-galaxis vajon át kell hogy adja a helyét a Szilícium-völgynek? Az október 5-10. között megrendezett frankfurti könyvvásár egyik hívogató programja, a Hot-Spot - The Future of Publishing (a könyvkiadás jövője) számos új elektronikai berendezést mutatott be, amelyekre könyveket lehet feltölteni - egyszerre akár több százat is -, majd könyvoldalhoz hasonló formában olvasni is. Minden bizonnyal lesz is jövőjük ezeknek az okos, hasznos, végső soron környezetbarát szerkezeteknek, bár még nem dőlt el, melyik formátum kerül ki győztesen a versenyből, és terjed el. Mellettük azonban tovább él, sőt fantasztikus minőségben és mennyiségben ontja termékeit a nyomtatottkönyv-ipar, amelynek a legrangosabb seregszemléje ezúttal száz országból több mint 7300 kiállítóval és 300 ezer látogatóval büszkélkedhetett. Ahogyan a könyveknek, úgy az olvasásnak sem áldozott le: a legnagyobb példányszámot elérő műfaj, a regény esetében feltűnő - ki gondolta volna -, hogy a kiadványok egyre vastagabbak lesznek. Nem ritka közöttük a hat-hétszáz oldalas. És itt rögtön hadd hívjam fel a figyelmet Thorsten Becker Das ewige Haus (Az örökkévaló ház) című, 512 oldalas, lebilincselő Luther-életrajzára, amely a népszerű Rowohlt kiadónál jelent meg. A két síkon játszódó történet nemcsak a reformátor életét bontja ki, hanem emléket állít Jochen Kleppernek, egy evangélikus lelkész író fiának is, aki 1942- ben zsidó származású feleségével és lányával, Renátával öngyilkosságba menekült, mert nem látott más kiutat a kislányt fenyegető deportálás elől. Ő kezdte el ezzel a címmel írni „az első német protestáns parókia” lakóinak történetét. Talán magyar sikerként könyvelhetjük el, hogy a Német Könyvdíjat idén Melinda Nadj Abonji Tauben fliegen auf (A. galambok felszállnak) című regényének ítélte a zsűri. Az önéletrajzi ihletésű történetben Ildikó - a szüleivel ellentétben - Svájcban nem a lehetőségek országát látja, hanem a saját idegenségét éli át, és visszavágyik a szerbiai magyar közösségbe, ahol azonban dúl a háború. Az integráció és identitásmegőrzés kérdéseit feszegető regény díjazásával a németek ismét bizonyították érzékenységüket a társadalmi kérdések iránt. És most nézzük a keresztény könyvpiacot! A legnagyobb standon a kisebb protestáns kiadókat felvásárló, dinamikusan növekvő SCM (Keresztény Média Alapítvány) állít ki - ők adják ki a német Family magazint, amelynek magyar változatát a Harmat Kiadó jelenteti meg. Az SCM elsősorban népszerű tanácsadó kiadványokkal, vallásos regényekkel és gyerekkönyvekkel van jelen a piacon, de hozzájuk tartozik a klasszikus CD-ket készítő Hänssler is, amely Bach összes művét árulja díszdobozban. Ha lenne rá igény - mondta a kereskedőjük-, Magyarországra is elhoznák. Az evangélikus Chrismon Kiadó standján karácsonyi hangulat uralkodik. Vezető szerzőjük az egyház korábbi - egy közlekedési kihágás miatt lemondott -, de még mindig igen népszerű püspöke, Margot Käßmann, ám a békéről és a reménységről szóló könyveinél is jobban fogynak kilincsre akasztható adventi naptárai. A kiadó Chrismon címmel megjelenő, társadalmi és vallási kérdésekkel foglalkozó magazinját havonta behúzzák - egymillió-hatszázezer példányban - a legnagyobb német lapokba, többek között a Frankfurter Allgemeinébe, a Tag-esspiegelbe és a Süddeutsche Zeitungba. Protestáns teológia kiadására a Vandenhoeck & Ruprecht kiadó vállalkozik, ám - ahogy képviselőjük elmondta - náluk is kelendőbbek a népszerű életrajzok, de leginkább a valláspedagógiai, a hitoktatást, gyerek- és ifjúsági órák módszertani színesítését szolgáló kiadványok, mint például a 12 kreatív istentisztelet fiúknak és lányoknak vagy a 20 perc a templomban óvodásokkal, azért is, mert sok olyan önkéntes dolgozik a gyülekezetekben, akinek nincs hitoktatói végzettsége. Kis könyvet veszek kézbe Ábrahámról - de ezúttal újszerűén, a három nagy monoteista vallás bemutatásában. Bár a nagyarányú németországi muszlim jelenlét a közbeszédet és a szépirodalom egy részét is meghatározza, a kiadó szerint ezek a könyvei inkább elébe mennek még a keresletnek. A témában mértékadó a Bertelsmann Kiadó által a felnőttoktatás számára készített, CD-ROM-mal is kiegészített, öt leckéből álló tankönyv, a Christen und Muslime (Keresztények és muszlimok). A kiadvány mind a saját, mind az idegen hit meggyőződéseit górcső alá veszi; nemcsak információkat kíván átadni, hanem - kérdéseivel - el is gondolkodtat. Amíg a katolikus standok felé igyekszem, nem hagyhatom ki a Losungot, amely a Herrnhuti Testvérközösségből kerül az asztalunkra - 2008 óta külön a fiataloknak is. Különböző színekben és több méretben, CD- n és naptáron - németül - már kapható a sokak által kedvelt igeolvasási Útmutató 2011-re. Jelen van az ökumené iránt elkötelezett kiadó is, nagyon szimpatikus kinézetű, idősebb kiállítókkal, de valójában csak magukkal beszélgetnek - sajnos érdeklődőt nem látok náluk, pedig az Otto Lembeck Kiadó standján politikáról, teológiáról szóló igényes könyveket vehetünk kézbe, és az egész világra kiterjedő missziót megvitató cikkeket tartalmazó Interkulturelle Theologie című folyóirat legújabb számát is osztják. A katolikusok hatalmas vállalkozással rukkoltak elő, tolonganak is az érdeklődők a Herder Kiadó standján rendesen. „A keresztény Európa intellektuális summázata” - hirdetik tizennégy kötetből álló, tizennégyezer nyomtatott oldalt és több mint ezerötszáz illusztrációt tartalmazó sorozatukat. A monumentális mű Augustus korától a 20. század végéig mutatja be az egyetemes kereszténység eszme-, társadalom-, teológia- és kultúrtörténetét több mint száz neves szakértő tollából. Itt állít ki a Kreuz Kiadó is, amelynek töretlen népszerűségű és termékeny szerzője a bozontos szakállú bencés apát, Anselm Grün. A Grün és Jochen Zeitz, a Puma cég menedzsere által jegyzett, Gott, Geld und Gewissen (Isten, pénz és lelkiismeret) című kötettel ezúttal a közgazdasági könyvdíjra pályáztak, de a díjat végül az egykori kancellár, Helmut Schmidt lánya, Susanne zsebelte be, nagyon hasonló témájú, az üzleti etiká(tlanságo)t firtató, szintén alliteráló című művével: Markt ohne Moral (Erkölcs nélküli piac). A könyvvásár utolsó két napja népünnepély is - az elmaradhatatlan sörcsapokkal és rengeteg fiatallal, akik Winnetounak vagy éppen Hamupipőkének öltöztek. Talán kitart még ez a galaxis egy ideig... ■ Naszádi Kriszta
