Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-10-24 / 43. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2010. október 24. » 13 Kik lopnak a templomban? Szomorú árnyékot vet a Deák téren október kilencedikén megtartott idei országos evangélizáció kedves ese­ményére, hogy nem is kevesen vesz­tették el értékeiket (pénzt, személyes irataikat) éppen a legszentebb és legáhítatosabb időszakban, amikor mintegy ezren ünnepeltük együtt az Úr szent vacsoráját. Az óvatlanul helyükön hagyott különféle táskák közül többet is elloptak azon idő alatt, amíg tulajdonosaik - lassan halad­va - a paténát és a kelyhet közelítet­ték. Mire visszatértek, hűlt helyük volt a táskáknak. Egyházi honlapunkon (evangeli­­kus.hu) a szerkesztő, Horváth-Bolla Zsuzsanna tudósít a történtekről. A Lopni a templomban? címmel ok­tóber 13-án megjelent írás olvastán az ember felháborodik, és tehetetlen keserűséget érez. A drámai híradás­ban ugyanakkor gyönyörű és áldott „poén” annak az asszonytestvérnek a megnyilatkozása, aki a nála levő pénzből csak 300 forintot tartott meg a hazafelé útra... A tőle idézett mondatot többször is elolvastam: „Még jó, hogy a többit a perselybe raktam! Az jó helyre került, mert a vörösiszap-károsultaknak juttatják el!” Nagyon szép megnyilatkozás és megható bizonyságtétel. Mégis el kell gondolkodnunk valamin... Kik lopnak a templomban? Szinte költői a kérdés, amelyre válaszolni sem kellene, mert aligha vi­tatéma, hogy nem a hitben járó, a Szentírást gyakorta forgató, igehirde­tést rendszeresen hallgató, az úrva­csora szentségével áhítattal élő test­véreink között keresendő a tettes vagy a tettesek. Mert akinek igazán a szívébe plántálták a Tízparancso­lat áldott tartalmát és szellemiségét, és aki az Úr Jézus tanítását óvodás korától kezdve tanulta - és tudja azt is, hogy a végső elszámolás (régiesen: utolsó ítélet) alkalmával minden tit­kolt bűn is napvilágra kerül -, az nemcsak kerüli az ilyen gálád tette­ket, hanem eleve védelmet keres az Úr Jézusnál. Tehát egyetlen gyüleke­zeti csoportnak sem kellett aggódnia útitársai miatt, és a messzi és isme­­reüen gyülekezetből jött hittestvérek­től sem kellett tartania. Kik lopnak hát a templomban? Megfékezem a nyelvem, szelídebbre igyekszem hangolni a szavaimat. In­kább azon töprengek, hogy kik tet­ték az elkövetőket mocskos tolvajjá, milyen társadalmi és világnézeti ko­ordináta mentén aljasult el Istentől kapott lelkűk, hogy gátlástalanul hozzányúlnak a másikéhoz, s teszik mindezt éppen egy templomban. Még csak nyomokban sem tölt el örömmel annak tudata, hogy az ebül szerzett jószág ebül vész el. Az sem, hogy átkot szabadít alanyára, mivel - a törvényből tudjuk - a bűnben már magában benne van a büntetés. Az erkölcsi sötétségben élők előbb vagy utóbb méretes csapdába rohan­nak, noha imádságban kérhetjük Is­tent, hogy legalább akkor adja meg nekik a megtérés, a bűnbánat lehe­tőségét. Ám nemcsak azt a kérdést kell megválaszolnunk, hogy kik lopnak a templomban, hanem egy villanásnyi időre saját felelősségünket is meg kell fogalmaznunk. Mert a hit és a hiszé­kenység nem ikertestvérek, és nem is következhetnek egymásból. Sokkal jobban meg kell ismernünk az Úr Jé­zus szavait, aki többek között ezt is mondta tanítványainak, azaz ne­künk: „íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legye­tek tehát okosak, mint a kígyók, és sze­lídek, mint a galambok(Mt 10,16) Nem volna szabad naivaknak len­nünk. A szelídség nem teszi felesle­gessé az óvatosságot, különösen egy olyan alkalommal nem, ahol sok százan vagyunk együtt, és különösen nem a fővárosban. Jézus nyomában járva több realitásérzékre lenne szük­ségünk. Semmiképpen sem szeret­nénk bárkit is megbántani, de talán még jobban oda kellene figyelnünk az Úr Jézus szavára. Szívből reméljük, hogy minden károsult testvérünk kapott annyi gaz­dagító áldást a Deák téri találkozó al­kalmával, ami kárpótolta a vesztesé­gért, és azóta már rendeződtek az el­vesztett dokumentumok, ha pénzek nem kerültek is meg. E sorok írója is átélt hasonló ese­tet, amely azonban némi - mosoly­ra indító - vigasszal is szolgált. A millenniumi esztendőt megelőző zsinat befejezte munkáját, megszü­letett a törvénykönyv. Az ünnepélyes záró istentiszteletre a fasori evangé­likus templomban került sor. Előtte a szolgálati autó hátsó ülésére - helytelenül - betettünk egy látható­an értéktelen, kopott táskát. Febru­ár eleje volt, tél, mínuszok. A temp­lomban kellemes idő. S az istentisz­telet alatt e táska miatt beverték az autó ablakát, ellopták a teljesen ér­téktelen táskát. A legnagyobb vesz­teség a betört ablak volt. Csak a tol­vajok arcát lett volna érdemes látni, amikor kinyitották a táskát, és meg­találták benne - még csak lazán fűzve - a Magyarországi Evangélikus Egyház törvényeit. Ez volt az összes nyereségük. ■ Ribár JÁNOS Visszaemlékezem a régi napokra... Kiáltó szó - a szívekbe Tavaly már kiáltottunk - akkor a pusztába... Hívtuk egyházunk népé­ből mindazokat az országos cigánynapra, akikben érdeklődés van a ci­gányság iránt, akikben mozgolódik a tenni, a szolgálni akarás ezen a nem könnyű, de nagyon szép és legfőképp megkerülhetetlen területen, amelyet cigánymissziónak nevezünk. Egy éve a misszióban már érintett kedves és áldott képviselőkön kívül egy kezemen meg tudtam számol­ni a hívásra jött új érdeklődőket. De akik együtt voltunk, Isten külön­leges kegyelmét tapasztalhattuk meg. Idén másodszor találkozunk. Közben nagy változások történtek: a ci­gányság helyzete hangsúlyosan és megfogalmazottan európai kérdéssé vált, Magyarországon a választások eredményeképpen a cigányügyet fe­lelősen és átfogóan kezelni próbáló erő került kormányzó, cselekvési po­zícióba. De mindenki tudja: az elképzeléseket megvalósító, segíteni kész emberek nélkül a nagy tervek, a nagy lehetőségek a semmibe vesznek. És föl kell tenni a kérdést: történt-e-közöttünk és bennünk, a Magyar­­országi Evangélikus Egyházhoz tartozó keresztényekben változás? Ne­künk, keresztényeknek is megvan a feladatunk - a Krisztustól kapott üze­nettel, felhatalmazással menteni az embert, a cigány embert is, igen, a cigány embert is! November 6-án, 10.30-tól cigánymissziói napot tartunk Budapes­ten, a Rózsák terén lévő evangélikus kollégiumban. A program • 10.30-11.00: Éneklés, evangélizáció (Kari fánosné Csepregi Erzsébet) • 11.00-11.20: A cigánymisszió örömei, nehézségei (Györfi Mihály) • 11.20-12.00: Régi adósságunk: evangélikus cigánymisszió (dr. Fabiny Tamás) - Kérdések,-hozzászólások • 12.00-13.00: Ebéd • 13.00-13.15: A cigánymisszió örömei, nehézségei - az idei „Közös asz­tal" tábor (Lacki János) • 13.15-13.45: Zenés bizonyságtétel (Rontó Attila) • 13.45-14.00: A cigánymisszió örömei, nehézségei (Bakay Péter) • 14.00 - kb. 15.00: Bizonyságtételek, éneklés, kérdések, záróáhítat (Bakay Péter) • Kötetlen együttlét Nagy reménységgel szól és hív a szívbe kiáltó szó! Bakay Péter Romaügyben szükség van az egyházakra is Gyülekezeti hétvége és finnek a kelenföldi gyülekezetben ► 2003 óta minden évben őszi gyü­lekezeti hétvége keretében adnak hálát a kelenföldi evangéliku­sok az 1928 októberében felszen­telt templomukért. Az együttlét fényét az idén emelte finn test­vérgyülekezetük tizennyolc fős delegációjának négynapos láto­gatása is, melyet éppen erre a hét­végére időzítettek. Kulosaari - Helsinki egyik városrésze - evan­gélikusaival 1982 óta tart a kap­csolat. A minden korosztályt megmozgató és a közösségi alkal­mak széles skáláját kínáló három­napos ünnepségsorozat esemé­nyeibe olvasóink ez alkalommal az egyházközségben szolgáló ha­todéves teológushallgató szemé­vel pillanthatnak bele. Az ünnepségsorozat október 15-én, pénteken este Blázy Árpád nyitóáhí­tatával kezdődött. Az új munkaév té­­májához (reformáció és szabadság) kapcsolódva az egyházközség igazga­tó lelkésze Gál 5,1 alapján a keresz­tény szabadság sajátságairól szólt. Ezután fórumra került sor a test- JfflZfiy^aiva1 Egyéni és gyű­jelenről. A jelenlévők megállapították, hogy a két nemzetnek hasonló kihí­vásokkal kell szembenéznie, és hogy arra kell tekinteni, aki megszólít és megszabadít: Krisztusra. Ikon - Bibliás képek címmel kiál­lítás nyílt a tanácsteremben Ladócsy László festőművész képeiből. A tár­latot Petrőczi Éva költő, műfordító nyitotta meg. getTtó SSfi között SZÓ es imádkozásról, Szombaton a gyerekdélután várta vendégeit, melyen Bence Zsófi a Ke­nyában végzett missziói munkáját njytatta be Blázy Árpádné lelkész se­­gyülekezeü lóban elevenített Anap zárása­ként egyházzene ^ ßgMce egyházközség elnöksége pedig köszö­netét mondott az orgonista-kántor, karnagy harmincéves szolgálatáért. (A koncerten többek között elhang­zott - az egyházközségben ötven évig szolgáló - Sulyok Imre Hozzád kiáltok, Uram, Istenem című műve, a 28. zsoltár feldolgozása is.) A vasárnapi istentiszteletnek szin­te minden mozzanata finnül és ma­gyarul is zajlott. Igével Lk 14,25-34 alapján Markka Rautiainen, a finn testvér­gyülekezet igazgató lelkésze szolgált. A Joób Máté tolmá­csolásában elhangzott üzenet kezdő gondolatai Jézus köve­tésének nehéz feltételeiről szóltak, melyek „nem feltét­lenül kedvcsinálók, inkább taszítóak” Jézus nehézségekkel teli útra hív el bennünket, me­lyen azonban ő vezet, ő megy elöl, sőt ő viszi életünk terhe­it. Ebben az ígéretben bízva felszabadul, aki erre a jézusi útra tér, hiszen békességgel teheti le keresztjét, melynek cipelésébe belefáradt teste-lelke. A vasárnap egyik igéjének, a 143. zsoltár 5. versének szavai méltán szóltak az együtt örvendező kelenföl­di gyülekezethez: Visszaemlékezem P*~' •"’"nkrq ’’ Az egész közössé­­vagynem-fr— 8 .... t6ünne^esre.^.TOHMYlMoN ► Balog Zoltán szerint a tervezett európai roma keretstratégia része­ként át kell tekinteni, hogy a szociális ellátórendszerek mennyiben se­gítik a munkavállalást. A társadalmi felzárkózásért felelős államtit­kár Tőkés László EP-alelnökkel közös október 8-i sajtótájékoztatóján, Budapesten kitért arra is, hogy az egyházak segítsége nélkül nem le­het előrelépni romaügyben. Az államtitkár kiemelte: a szociá­lis ellátórendszereket úgy kell átala­kítani, hogy a munkavállalást segít­sék. Hangsúlyos helyen kell szerepel­tetni a belbiztonság kérdését is - mondta, utalva a franciaországi tör­ténésekre. A kormánypárti politikus nagyon fontosnak tartotta a stratégia kapcsán a jó gyakorlatok összegyűjtését és az értékek bemutatását is, különös te­kintettel a cigány kultúrára. Balog Zoltán hangsúlyozta: az egyházak segítsége nélkül nem lehet előrelépni romaügyben. A konkrét elképzelések közül az egyházak kép­viselőivel tervezett keretmegálla­podást említette kollégiumok létre­hozásáról. Ugyanakkor kitért arra is, hogy mindenkivel szeretnének együttműködni, aki javítani és nem rontani szeretne a helyzeten. Mint kifejtette, a tapasztalatok szerint azok a programok működőképe­sek, amelyekbe az érintetteket is be­vonják. Az a cél, hogy a romák ott boldoguljanak, ahol születtek - fűz­te hozzá. Tőkés László, az Európai Parla­ment néppárti alelnöke szintén szólt ■Var is mozgó­mokkal a cigányság helyzetének meg­oldása, szülőföldön maradása érde­kében. „Ezt tartanám az igazi meg­oldásnak és járható útnak” - fogal­mazott az alelnök. A volt református püspök utalt az Európai Néppárt múlt hónapban Budapesten tartott rendezvényére, ahol Orbán Viktor miniszterelnök be­jelentette, hogy a magyar elnökség egyik legfőbb feladata az európai roma keretstratégia kidolgozása. En­nek folytatására a soron következő lengyel EU-elnökség jelenthet garan­ciát. A cigánykérdés messzemenően európai ügy, erre európai megoldást kell találni - mutatott rá Tőkés -, ugyanakkor egyszersmind magyar nemzeti ügynek is minősül. Kitért ar­ra is, hogy az elmúlt húsz évben sem­milyen előrehaladás nem történt, nagyon sok tekintetben romlott a ci­gányság helyzete. A néppárti politikus úgy látta, hogy az Európai Parlamentben a kérdés átpolitizálódott, s ezzel éppen a lényegről terelődik el a figyelem. A sajtótájékoztatón kiosztott nyilat­kozatában azt írta: a szocialista-libe­rális tábor a cigányok európai hely­zetének megítélését szélsőséges elfo­­bailamos az őket sújtó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents