Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)

2010-10-24 / 43. szám

Evangélikus Élet élő víz 2010. október 24. *• 11 Lapusnyik fotói HETI ÜTRAVALÓ Azon az éjszakán sűrű köd ült a vá­roson. A szovjet csapatok minden el­lenállás nélkül bejutottak a főtérre, azután két-két harckocsit állítottak a kivezető utakra a város határában. Reggel mindenki csodálkozva nézte a katonákat. Mi pár nap múlva ér­keztünk, két teherautóval. Minden simán ment, egyetlen puskalövés nélkül átvettük a hatalmat. A mun­kástanács azonnal lemondott, és szétszéledt. Másnap jelentkezett nálam egy ember. „Nagyon fontos - üzente az őrrel -, de csak személyesen mond­hatja el.” Amikor belépett, azt hittem, elnevetem magam. Kövér volt, szu­szogott, krákogott, és állandóan az orrát fújta. Fakózöld esőkabátot vi­selt, és barna kalapot. A kezében ha­talmas barna aktatáska. Letette az asztalra, és rendületlenül tülkölt az orrával.- Bocsánat - mondta -, bocsánat, nagyon megfáztam. Kérem, én szíve­sen segítségükre leszek, ha...- Kicsoda maga?- Lapusnyik vagyok, kérem, La­pusnyik András, fotós, ha még nem tetszett rólam hallani. Én kérem...- Mit akar?- Kérem, én örömmel állok ren­delkezésünkre, amennyiben önök...- Nyögje már ki!- Kérem, mint mondtam, én fény­képész vagyok, a legrégibb fényké­pész a városban, harmincegy éve, ké­rem...-És?- Én, kérem, én most is mindent lefényképeztem, itt van, kérem, mind a két akasztás, minden részlete éle­sen látható...- Mutassa! A nagy táskából egy halom fény­képet tett az asztalra. Szemügyre vettem őket. Valóban jó képek voltak. A megkínzottakon látszottak az üté­sek és rúgások nyomai, a sár, megté­pett ingük foszlányai, még a juharfa törzsének repedései is. Egy másik so­rozaton a hóhérok: aki a kötelet cso­mózta, ketten, akik húzták, az ütle­­gelők, valamennyien eltorzult, vér­szomjas arccal. Mögöttük a tömeg. Látszott a képeken, hogy gondos munka. A bámészkodókat úgy vette sorra, rájuk élesítve a gépet, hogy mindenki jól látható legyen. Volt még néhány kép a szovjet hősi em­lékmű ledöntéséről, külön-külön a traktoros és a drótkötelet csomózó férfi ábrázatával.- Valóban jó képek - állapítottam meg. - Itt van a negatív is?- Nincs, kérem, az nincs.- Hozza be azt is!- Kérem, én fotós vagyok, nem szoktam a negatívot kiadni a ke­zemből, harmincegy évre visszame­nően nekem mind megvan. Sosem adom ki a kezemből.- Nyugodtan behozhatja. Megígé­rem, hogy visszakapja. Mondja, isme­ri ezeket az embereket?- Nem ismerem, kérem.- Ez, például? Ki ez, aki a kötelet hurkolja? Azt mondja, harminc éve itt lakik.- Harmincegy, kérem, harminc­egy. De nem ismerem, lehet, hogy nem is idevalósi.- Nézze meg jobban! Kiket ismer?- Senkit sem ismerek. Kérem, én mindent megtettem, ami tőlem telt, én, kérem...- Rendben van. Jöjjön be holnap, hozza a negatívot is, talán több időnk lesz a beszélgetésre. Lapusnyik szuszogva kifarolt a szobából, mi pedig hozzáláttunk a munkához. Nem volt könnyű, de a fényképek segítségükre voltak. En­gem másnap berendeltek M.-be, ahol még zavargás volt, s mielőbb rendet kellett teremteni. Később hal­lottam, hogy valamennyi gyilkost és bűnrészest elfogták, s a fényképek alapján azonosították őket. Véletlenül jutott eszembe az a ré­gi história. Reggel hatkor indultunk Budapestről, s cammogya jutottunk el idáig. Néhol kilométeres hosszú­ságban összetorlódtak a gépkocsik. Nem akart szűnni a hóvihar. A hó­marók tehetetlenek voltak, ahogy végigkecmeregtek az úton, a nyo­munkban újabb hótorlaszokat emelt a szél. Végül megtorpant az egész sor, és a kocsikat kezdte betemetni a hó.- Hiába - mondtam a sofőrnek -, innen már nem jutunk ki, amíg el nem áll.- Én is azt hiszem - mondta.- Nincs itt valami meleg hely?- Fél kilométerre lehet az autós­csárda.- Vágjunk neki - mondtam. Gya­logszerrel könnyebb volt, mint keré­ken. Hamar odaértünk, hajtott a hideg is. Rengeteg ember verődött össze a vendéglőben, volt, aki a földre vetett pokrócon ült, hátát a fal­nak támasztva. Lassan kiállt a ke­­zünkből-lábunkból a fagy, büdös törkölyt ittunk.- Azt mondják, Gyula környékén farkast lőttek - közölte bizalmasan a pincér.- Igazán?- Bizony, kérem, idáig lemerész­kedtek. Azt mondják, az erdélyi ha­vasokban még most is sok farkas él. Képzeljék, idáig lemerészkednek.- Hozzon még két törkölyt! Illet­ve hármat.- Köszönöm, én nem szoktam inni.- Most bekaphat egyet, nem?- Egyet talán. Hozom, uraim, hozom. Felhajtottuk a pálinkát, és cigaret­tával kínáltam őket. Ezt szó nélkül el­fogadta a pincér, s mohón szívta.- Nem fogják elhinni, kérem, gye­rekkoromban még mifelénk is lőttek farkast, a z.-i hegyekben. Ilyen nagy hidegben lejönnek a Kárpátokból, itt kóborognak, amíg le nem puffantják őket.- Szóval maga z.-i? - kérdeztem.- Hogyne, kérem, ott születtem.- Ismer ott valami Lakusnyikot? Fényképész. mindent. Egyszer aztán behívatták a munkástanácshoz, azt mondták ne­ki: „Lapusnyik, mit sündörög maga mindig ott, ahol nem kéne?” Erre azt mondja az öreg: „Drága polgártársak, azért vagyok fotós, hogy fényképez­zek. Higgyék el, nagyon jó lesz ez egy­szer, hogy lesznek dokumentumok a forradalom győzelméről.” Erre elen­gedték, és adtak neki egy igazol­ványt, hogy fényképezhet tovább. Amikor aztán bejöttek az oroszok, és leverték a forradalmat, az öreg állí­tólag rögtön bement hozzájuk, oda­adta nekik az összes fényképet. No, most ehhez szóljanak hozzá.- Szóval azt mondja, hogy szemét volt.- Én nem mondtam, kérem. Csak azt mondtam el, amit hallottam.- Aha. Mintha csendesedett volna a hó­vihar, már nem fütyült a szél. Nem­sokára elállt a havazás is. Hómunká­sok jöttek be, toporogtak, ittak, csiz­májukról levált a hó, és víztócsák fénylettek az olajos padlón. Egyszer azt mondta valaki, hogy már szabad az út. Késő délután volt.- Nézz körül, Gyuri, mi újság odakinn - mondtam a sofőrnek. Vette a kabátját, és kiment.- Hozzon még egyet! - szóltam a felszolgálónak. - Lehet kettőt is.- Köszönöm, én már nem iszom többet - mondta. - Nekem számol­nom kell. Úgy is nehéz ebben a zűr­zavarban. Amikor kihozta az italt, megkér­deztem:- Mondja, hogy halt meg ez a La­pusnyik?- Azt nem lehet tudni, kérem.- Miért?- Összevissza beszélnek az embe­rek. Én nem voltam ott.- De hát mit beszélnek? Azt csak tudja?- Hogyne, kérem. Azt tudom.- No, mondja már!- Én nem hiszem, amit beszélnek. Azt mondják, hogy vénségére, ami­kor már nem dolgozott, vett egy darab szőlőt, pincével, mindennel fel­szerelve, ott szőlészkedett, a végén már alig járt haza. Aztán vett valami automata gépet is, ami magától fotó­zott. Azzal fényképezte magát, ahogy kötözi a szőlőt, fejti a bort. És állító­lag, mikor felkötötte magát, akkor is- Hát persze, az esküvői képünket is ő csinálta, Lapusnyik.- Igen, igen, Lapusnyik. Hogy van az öreg?- Ő már jól, kérem, jobban nem is lehetne. Ismerte talán?- Csak futólag - mondtam -, egyszer jártam nála, igazolványképet csináltattam. Kedves embernek lát­szott.- Ó, nagyon kedves ember volt, kérem.- Hogyhogy volt?- Meghalt, kérem, Isten nyugosz­talja, még a múlt tavaszon.- Aha.- Kérem, ez a Lapusnyik - mond­ta a pincér, és közelebb hajolt -, ez 1956-ban mindent lefényképezett, az akasztásokat, felvonulást, szóval beállította ezt a gépet, és fényképez­te az egészet, de mondom, én ezt nem hiszem.- És maga mit hisz?- Én - nevetett a pincér -, én azt hiszem, hogy egyszerűen jól beszívott az öreg, és kampec, vége.- Igen, ez a valószínűbb - mond­tam. Közben visszajött a sofőr, és jelen­tette, hogy szabad az út. A harckocsik a legnagyobb hóakadályokat is leta­posták. Mentünk a kocsink felé - közben elég jól kitisztult az idő. ■ Paládi József Paládi József: A bánat hegedűje. No­vellák. Második, bővített kiadás. Du­­napress Kiadó, Budapest, 2008 „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval’.’ (Róm 12,21) Szentháromság ünnepe után a 21. hé­ten az Útmutató reggeli és heti igéi fel­szólítanak: járjunk elhívásunkhoz mél­tóan - a hit harcában! A harcokban erősödő hit jó fegyvere a Szentírás. „De min­den keresztyén is fegyverezze fel magát! Hit- és tanbeli bizonyosságát alapoz­za meg úgy az Isten igéjéből, hogy ellenállhasson az ördögnek, s tudjon véde­kezni, mikor valaki el akarja téríteni.” (Luther) Isten igéje élő s ható! A Szent Bib­lia ünnepének üzenete: Jézusban az élet igéje jelent meg, hogy átvezessen a ha­lálból az életbe, ezért tudakozzuk, kutassuk az írásokat, mert azok róla tesz­nek bizonyságot, s a mi tanulságunkra szolgálnak (lásd Lk 24,27). De hogy is készüljünk a rossz elleni harcra? „ízleljétek és lássátok, mily jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” (GyLK 698,8) „Akik az Úrban bíznak, azok­nak ereje megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31 LK) Isten örök élettel koronázza meg az állhatatosakat. Urunk mondja nekünk Hegyi beszédében: szeressük ellensége­inket, s imádkozzunk üldözőinkért, mert mennyei Atyánk „felhozza napját go­noszokra és jókra”. „Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes’.’ (Mt 5,45.48) Pál pedig a rossz elleni győztes harchoz az Isten teljes fegyverzetének felöltésére ösztönöz: „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem (...) a gonoszság lelkei ellen..!’ Az öt részből álló védőfelszerelés mellett, az egy (!) támadó fegyvert is fel kell vennünk, „a Lélek kardját, amely az Isten beszéde” (Ef 6,12.17). Heti igénket ezzel indokolja: „Nefizessetek senki­nek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó!’ (Róm 12,17) A bosszúállást hagyjuk az Úrra, és képmutatás nélkül szeressük el­lenségeinket, amiként Dávid ismételten megkímélte az őt üldöző Saul király éle­tét:,,...az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fólkentjére!’ (íSám 26,23) És megtapasztalhatjuk: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál!’ (Péld 29,25) „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban’.’(Zso\t 46,2) Az Ószövetség evangélistája így szólt az eljövendő Messiásról: „Igazságosan fog uralkodni a király..!’ (Ézs 32,1) S az ő fegyvere a megbocsátó, hű szeretet. El­­fogatásakor Jézus megtiltotta tanítványainak a fegyver használatát: „Hagyjá­tok abba!”„Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen'.’ (Lk 22,51.52) Az ő hű vitéze mindenkor az üdvösség reménységében küzd, megerősödve a kegyelemben; így lehet misszionáriusa, evangéliumának hite­les továbbadója. „Ébredj, bizonyságtévő lélek!” S így bátorít Pál:,Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája’.’ (2Tim 2,3) Ezt tették a hű reformátorok is a hit harcában. S azóta is „hány hívő érte el az égi célt, / Hű volt, kitartott, harca véget ért (...). Mert már itt halljuk harcon, éjen át / Győzelmi ének távol dallamát...” (EÉ 454,1.4) ■ Garai András HIRDETÉS_________________________________________________________________________________ Gyülekezetimunkatárs-képzés -„kezdőknek” és „haladóknak” Gyülekezetimunkatárs-képző tanfolyamot indítunk - immár negyedszer - november 26. és 28. között Piliscsabán. A tanfolyamot három alkalom­mal, három hétvégén tartjuk. Az ez évi novemberi mellett jövő évben a február és március hónap utolsó vasárnapjához kapcsolódó hétvégén. Korhatár 18-70 év. A tanfolyam helye: Piliscsaba, Széchenyi utca 8-12. Az ellátás és a szállás költségeit az országos egyház vállalja. Útiköltség­térítést szükség esetén a helyi gyülekezettől kérünk. A tanfolyam rész­vételi díja: 3000 Ft. Jelentkezési határidő: november 10. A jelentkezés­hez rövid életrajzot és lelkészi ajánlást kérünk mellékelni. Gyülekezetimunkatárs-továbbképző konzultációt tartunk november 12. és 14. között Piliscsabán, a szokott helyen és a régi feltételek szerint. Anyagi nehézség miatt senki ne maradjon otthon. Jelentkezési határidő: október 31. Az alkalmakra a következő elérhetőségeken lehet jelentkezni: MEE Or­szágos Iroda, D. Szebik Imre, 1085 Budapest, Üllői út 24.; e-mail: kata.po­­lyak@lutheran.hu; telefon: 20/824-2013. A jelentkezőket imádsággal és örömmel várja a munkatársak nevében is: D. Szebik Imre nyugalmazott püspök, tanfolyamvezető HIRDETÉS Erőnlétünk A felügyelők országos találkozójának programja • Révfülöp, november 5-7. Program Péntek: 18.00: Vacsora ♦ 18.30: Köszöntő - Prőhle Gergely országos fel­ügyelő ♦ 18.40: Nyitóáhítat: A múlandó erő (Sámson) - Ittzés János püs­pök ♦ 19.10: Előadás: Egészségünk és egészségügyünk állapota - dr. Cser­háti Péter helyettes államtitkár, Nefmi Szombat: 8.30: Reggeli ♦ 9.00: Laudes - ifi. dr. Hafenscher Károly ♦ 9.30: Közkívánatra a választási előkészületekről, a törvény és a gyülekezet-lé­lektan szempontjából - Mészáros Tamás és fi. dr. Hafenscher Károly ♦ 11.00: Előadás: Közösségek és egészség - dr. Székely András, a SOTE Ma­gatartástudományi Intézetének munkatársa • 12.30: Ebéd ♦ 14.00: Elő­adás: Egyházunk erőnléte. A szociológiai kutatás eredményei - dr. Fáb­­ri György és dr. Fábri István • 15.00: Fórum, vita • 18.00: Vacsora ♦ 18.30: Áhítat: A küldetés ereje (Dávid) - dr. Fabiny Tamás püspök Vasárnap: 8.30: Reggeli ♦ 9.30: Záró istentisztelet: A felülről kapott erő (Pál) - Ittzés János püspök ♦ 12.00: Ebéd A találkozó péntek este vacsorával kezdődik, és vasárnap ebéddel zárul. A változtatás jogát fenntartjuk. Kedvezményes részvételi díj: 5000 Ft. Jelentkezni a revfulop@lutheran.hu e-mail címen lehet október 29-ig.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents