Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-10-24 / 43. szám
6 -m 2010. október 24. KERESZTUTAK Evangélikus Élet A mártós tolitól a laptopig Északi kerületi pedagógustalálkozó ► Hogy többé ne legyünk kiskorúak (Ef 4,14a) mottóval szervezett találkozót az Északi Egyházkerület a területén működő tizenkét evangélikus oktatási intézmény pedagógusai számára. Az október 16-i együttlét elsődleges célja nem a szakmai továbbképzés volt, inkább a találkozásra és a lelki táplálék „fogyasztására” került a hangsúly. Az alkalom az 1994 óta működő Váci Evangélikus Óvoda nagycsoportjának táncos-énekes műsorával kezdődött. A nap során elhangzott énekeket a Húszak Zsolt vezette Szélrózsa Band kísérte. Detre Jánosnak, a vendéglátó Váci Evangélikus Egyházközség lelkészének nyitóáhítata és Benczúr László kerületi felügyelő köszöntő szavai után dr. Gaál Sándor református esperes, teológiai tanár előadása következett A változó társadalmi környezet, intézményeink és a család egymásra hatása címmel. Személyes, gyermekkori élményeken keresztül jutott el az előadó a hajdan volt társadalmi környezettől a máig; e kor embere - az esperes meglátása szerint - sokkal kevésbé ápolja a személyes kapcsolatokat, lényegesen kevesebb a rokon- és családlátogatás. Ilyen helyzetben a hajszolt, magát túlvállaló embernek még inkább szüksége van mindarra, amit a közösségek tudnak nyújtani- beleértve az egyházi közösségeket is. így az oktatási intézményeknek- melyek naponta akár háromszor annyi emberrel érintkeznek, mint amekkora a tanulói létszámuk - rendkívül megnőtt a felelősségük a rájuk bízott - mondhatjuk azt is: rájuk hagyott - gyermekek nevelését illetően. A délutáni szekcióban négy előadó osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel a keresztény értékek megőrzése és átadása témájában: Fodorné Pecznyik Zsuzsa, a nagytarcsai Szivárvány Evangélikus Keresztyén Óvoda vezetője, Tar Jánosáé, a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium igazgatója, Dubsky Mercédesz, az Aszódi Evangélikus Gimnázium kollégiumának vezetője és Tóth Katalin, a nyíregyházi gimnázium iskolalelkésze. A különböző szemszögből elhangzott referátumok egybehangzóan megállapították, hogy az egyházi intézmények képesek olyan pluszt adni ebben a teljesítményközpontú világban, amelyet más intézmények nem; olyannyira, hogy sok esetben családpótló közegként szolgálnak. A találkozó istentisztelettel zárult a templomban. Dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke Mt 22,1-14 alapján tartott prédikációjában az úrvacsorái közösség súlyát emelte ki: „Boldog, aki Isten országának vendége. A meghívás elfogadásának van következménye: új életben járás.” Egyházi intézményben oktatók számára különösen fontos mindennek a megélése, hogy hitelesen tudjanak szólni róla a rájuk bízott diákoknak. ■ -HHÁFénysugár az égből Beszélgetés Benedikty Tamás íróval nagyregényéről és az 1956-os forradalomról ► Ha íróknál vagyok vendégségben, sokszor látom mögöttük a fölnevelő tájat, a várost, ahol születtek, és megízlelték anyanyelvűnket. Szemükben visszatükröződik a szülőföld, mozdulataikban őseik fáradsága és küszködése. Benedikty Tamásnak a Tisza-parti Szeged fájdalmat, vesszőfutást adott. Igaz, ő is tehetett róla: az igazságért mindig fölemelte a hangját. Soha nem tudott megalkudni. írásaiban pedig keményen fogalmazott. 1965-ben államellenes összeesküvés vádjával letartóztatták és börtönbe zárták, mert hevenyészve felvázolta egy többpártrendszeren alapuló kormány tervezetét. Csak jóval szabadulása után, 1971-ben tudta befejezni tanulmányait Budapesten. Egész életét meghatározta, végigkísérte az 1956-os forradalom dicsősége, veresége, gyásza és - könyvében föltámadó - fiatal hősei. A sok esztendőn át készült Szuvenír történelmi regény és családkrónika is. Több tízezer család széthullásának foglalata, tele világháborúk, forradalmak epizódjaival. A hetvenedik évében járó íróval a lombarany ősz csendjében idéztük meg október fájó napjait. Kicsit keserűen, de az emlékek megszépítő lázában.- Mást se hallok, mást se olvasok az újságokban két évtizede, mint hogy nem voltak írások az asztalfiókokban, nem voltak olyan értékes művek, amelyek ’90 előtt csak a tiltás miatt nem jelenhettek meg - kezdi a beszélgetést. - Erre csak egy példát mondok: Hamvas Béla nem volt a fiókban? Életműve a kilencvenes években jelent meg. Miért nem készülhetett ’56-os nagyregény? Nem szólalhattak meg a résztvevők! Mindenkibe belefojtották a szót, mindenkinek titkolnia kellett, ha múltja volt, mint nekem. Állandóan a rövidebbet húztuk, ott volt a homlokunkon a megbélyegzés. „Politikai bűnözőknek” tartottak... Hogyan lehetett volna ilyen körülmények között anyagot gyűjteni ’89 előtt?- Hogyan talált rá a történetre, és mikor került a könyv az olvasók kezébe?- Újságban találkoztam a hírrel: a Corvin köz legfiatalabb szakaszparancsnokát egy orosz őrjárat elfogta, és kivégezte, de az ifjú szabadságharcos túlélte a „kivégzését” Ez az újsághír nekem elegendő volt az írás elkezdéséhez. Tizenegy évvel ezelőtt jelent meg a könyv először, 2006-ban másodszor. Regényszörny, nem vitás, nagyon vastag, majdnem ezer oldal. Nemcsak történelmi és családregény, pszichológiai és kalandregény is. Teljes tablót akartam, nem csupán 1956-ról vallani, hanem a megelőző időről is, a 19. század végétől, benne az első és második világháborúval, körülbelül száz szereplővel. Mit mondjak még? Teljes hallgatás és közöny övezi a könyvemet.- Filmjeinek sorsa szerencsésebben alakult?- Külön téma lehetne, hogy miért tiltották be a Corvin közről készült filmünket. Senki más nem készített erről dokumentumot. Egy kis stábbal dolgoztam, én voltam a forgatókönyv írója, a film szerkesztő-riportere. A másik ilyen nagy vállalkozásunk: Tóth Ilona tragikus élete, amit szintén levettek a műsorról...- Térjünk még vissza a regényhez...- 1990-ben kezdtem hozzá, azt kellett először kiderítenem, hogy mi is történt a Ludovika kertjében ezzel a fiúval. írtam neki levelet, meglátogattam Hamburgban, s ő három hét múlva hazajött, először ’56 óta. Sokat beszélgettünk, végigjártuk a harcok helyszíneit, átitatódtam a történeteivel. Nyolc év után tettem ki a pontot a könyv végére.- Beszéljünk 1956-ról.- Előzmények nélkül nem lehet. Nagyon fontos az odáig vezető út. Akik benne voltak, megélték, azokat a győzelem illúziója csak egy pillanatra kápráztatta el. Nem a győzelemért dobták oda az életüket a szabadságharcos fiatalok, hanem elsősorban azért, mert betelt a pohár! Rádöbbentek, hogy ebben a szovjet rabságban nem érdemes tovább élni. Ezt a mai ifjúság el se tudja képzelni, mert a globalizmus, a digitális képernyővilág elfakítja bennük az empátiát, a fantáziát. A sivár történelmi reménytelenség vitt bennünket annak idején a forradalomba. A hétköznapi élet elviselhetetlen iszonyata. Minden más ebből következett. Az első napok helytállása kellett, hogy megszülessenek a nemzeti érzelmek: Magyarország legyen független, semleges, szabad állam.- Bizonyos szempontból mai életünk is reménytelennek tetszik...- Alapvetően pesszimista vagyok. Én a világ sorsát elég sötéten látom. Emil Cioran román származású filozófus mondta, hogy a történelem egyetlen véget nem érő félreértés. Ezt kibővíteném azzal, hogy nemcsak félreértés, de egy véresen hömpölygő folyam is. Ennek ellenére létezik valamiféle magasabb rendű akarat a világban, mely idővel elrendezi a kiegyenlítetlen számlákat, lerántja a leplet a politikai manipulációkról, pontot tesz az egykor átláthatatlannak ítélt hatalmi játszmák végére. 1956 úgy jött, mint égből a fénysugár, csodálatos égi felvillanás. Mintha maga a Gondviselés avatkozott volna be a forradalomba. Nem lehet kitörölni az emberiség tudatából a reményt, hogy a mi ’56-hoz hasonló ellenállásunk megismétlődhet, ha a háttérben lapuló arctalan multinacionális tőke végső rabságba akarná dönteni a világot.- Nehéz évtizedek várnak a fiatalokra.- Szoktam mondani a fiataloknak: még nem tudjátok, hogy rátok vár a világ legszörnyűbb rabszolgasága. A technológia annyira körbefonja az életünket, oly mértékben hatol be a lelkűnkbe, a gondolatainkba, hogy menthetetlenek vagyunk. Működnek kutatóintézetek, történészek egész hada, mint a zsizsik, őrli október 23-át, csak liszt marad belőle. Minden részletet leírtak már, csak az egészről nincs képünk. Hogy mit éreztek az emberek. Mit éltek át? Milyen volt, mikor kilőtték mellőled a társadat? Elfogy gyönyörű forradalmunk, lassan marék porhamu lesz a tenyeremben.- Pedig csoda volt.- Sorsfordító világcsoda. A magyar történelemben csak még egy ehhez hasonló van: 1456, a nándorfehérvári győzelem. Természetesen minden dátum fontos, a honfoglalástól az Árpád-koron át a tatárjárásig, Mohácsig, 1848 dicső napjaiig... De ez volt az a két nagy esemény, amelyik Európa és a világ jövőjét befolyásolta. A15. század közepén Törökország a csúcson volt. Egy felfelé törő hatalom, a trónon IF. Mehmed, aki fanatikus volt. Elindult, és meg sem akart állni Franciaországig. Ezt a szultánt verte tönkre Hunyadi János, és hetven évre megállította nyomulásukat. 1956 pedig azért volt sorsfordító, mert megroppant a megdönthetetlennek hitt kommunizmus. A nyugati kommunista pártok elfordultak Moszkvától, és kialakult a Szovjetunióban is az ellenzék: Szolzsenyicin, Szaharov, Salamov és a többiek. A kapitalizmus és a kommunizmus mellett a harmadik utat a mi csodálatos önszerveződésű munkás- és forradalmi tanácsaink jelentették. Az emberek tudták, kik a vezetésre érdemesek, kik a hazaszerető és -féltő társak, akik átadják magukat a köz szolgálatának. ’56 bukása ellehetetlenítette ennek megvalósítását.- Kik voltak az ötvenhatosok? A pesti srácok?- Fónay Jenő Kiáltás című kötetének egyik hőse Angyal István, a Tűzoltó utca parancsnoka, 1956 kivégzett mártírja. Kérlelhetetlen igazságérzete példaként szolgált rabtársai számára. Néhány mondata ma is nagyon időszerű: „Miért nehezebb ma? Mert aki tegnap még egyet sóhajtott velünk, ma már ítélkezik felettünk, és őriz bennünket, hogy holnap meg tudjon gyilkolni idegen érdekekért. Ez az igazi átok, ami ezt a szerencsétlen népet sújtja évszázadok óta.” Az én számomra egyetlen nemesség létezik Magyarországon, az ötvenhatos szabadságharcosok egyre fogyatkozó gyülekezete! Egyetlen olyan tiszta pontja van 20. századi történelmünknek, ahová vissza lehet nyúlni hazaszeretetért, tartásért, emberi nagyságért: ez 1956! A harcolók úgy jöttek össze, mint a falevelek, melyeket befúj egy zugba az őszi szél. Hihetetlen találékonyak voltak, bátrak, az erkölcsi magasugrás világbajnokai, nem szenvedtek rangkórságban, világjobbító szándék vezette őket, idealizmus, önzetlenség, bajtársiasság, a humor, a vagányság is alkalmassá tette őket a forradalmár magatartásra... és rájöttek az igazság energiatörvényére, hogy akkorát kell ütni az ellenségre, amekkorát csak tudnak. Szürkék voltak mindannyian, semmilyenek, de ez a csodálatos forradalom a lehető legjobbat hozta ki belőlük. Ezek a gyerekemberek arra kényszerültek, hogy fegyvert fogjanak, egy másodperc alatt több száz évet éltek át, váltak felnőtté, öntudatossá, okossá és hőssé: fiatal életüket adták a hazáért! Akik ezt átélték, túlélték, minden borzalmával együtt - mert egy polgárháború mindig rettenetes és szörnyű -, azok a testvéri szeretetet soha nem felejtik el! ■ Fenyvesi Félix Lajos ► A Magyarországi Evangélikus Egyház Kapernaum Szeretetintézményében október 16-án ünnepélyesen átadták az épület korszerűsített energetikai rendszerét. A gyenesdiási intézmény még 2008 októberében nyújtott be pályázatot a Társadalmi infrastruktúra operatív program keretében kiírt, Bentlakásos intézmények korszerűsítése című pályázatra, és a következő évben mintegy harmincmillió forint európai uniós támogatásban részesült. A projekt célja geotermikus (hőszivattyús) technológiával megvalósuló fűtésrendszer kiépítése volt, amelynek révén a szeretetotthon épülete rendkívül költséghatékonyan fűthető. Ez-Fűt a föld által lehetővé válik az intézmény működtetéséhez szükséges - a gondozottak (és a fenntartó) által fizetett - hozzájárulás minimalizálása s ily módon a fenntartható működés biztosítása. Az intézmény igazgatója, Tencz Károly elmondta: az energiaköltségek visszaszorításával jelentős mértékű fejlesztésre nyílik lehetőség. Másfelől a geotermikus hőszivattyús rendszer környezetbarát, hiszen használatával csökken az üvegházhatást okozó szén-dioxid-kibocsátás és az egyéb káros környezeti terhelés is. Az új fűtésrendszer ünnepélyes átadása hálaadó istentisztelettel kezdődött, melyen Ittzés János elnök-püspök és Smidéliusz Zoltán, az intézmény igazgatótanácsának elnöke szolgált. A püspök igehirdetésében hangsúlyozta, hogy fel kell ismernünk keresztényi kötelességünket az Isten által ránk bízott javak megóvásában, és kiemelte a lokális cselekvés fontosságát. Ittzés János egyúttal hangot adott annak a reményének, hogy a jövőben egyre több intézmény vállalkozik a környezetet megóvni próbáló fejlesztésekre. Az istentiszteleten és az azt követő szalagátvágáson az országos iroda képviseletében részt vett Kákay István irodaigazgató, dr. Mekis Viktória igazgatóhelyettes és Buda Annamária, a diakóniai osztály vezetője. Együtt ünnepelt az intézmény lakóival és dolgozóival a Zala Megyei Közgyűlés elnöke, Manninger Jenő, valamint az intézmény igazgatótanácsának tagjai és számos gyenesdiási, keszthelyi meghívott vendég. A projektet lezáró rendezvényen Szép István, a kivitelező Penta Klíma Kft. vezetője tartott előadást az egybegyűlteknek a geotermikus energia hasznosításának lehetőségeiről és technológiájáról. A geotermikus energia a földkéregből származó hő, mely szinte korlátlan mennyiségben áll rendelkezésünkre, s melyet legegyszerűbben hőszivattyúval lehet felszínre hozni. A földbe elhelyezett szondák által összegyűjtött hő vizet melegít. A Kapernaum falai között ezt a meleg vizet fűtésre használják. Örömmel és Isten iránti hálával néz az intézmény közössége a tél elé, amikor már az új, környezetbarát fűtésrendszer szolgáltatja majd számukra a barátságos meleget. M EvÉlet-infó
