Evangélikus Élet, 2010. július-december (75. évfolyam, 27-52. szám)
2010-10-24 / 43. szám
2 -m 2010. október 24. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Hálát adunk azért, hogy személyes kapcsolatban lehetünk veled: te szólsz hozzánk igéden keresztül, mi pedig imádságban fordulhatunk hozzád. Ébressz bennünk naponként szomjúságot szavad iránt, és indíts arra, hogy buzgón kutassuk a Szentírást! Láttasd meg velünk, hogy a teljes írás tőled ihletett, és azért íratott meg, hogy megváltó szeretetedről tegyen bizonyságot, és Krisztushoz vezessen bennünket. Köszönjük, hogy naponta van mondanivalód számunkra. Add Szentlelkedet, hogy megértsük azt, amit szívünkre kívánsz helyezni, és vedd el azt, ami megakadályozza, hogy tetszésed szerint éljünk! Indíts őszinte bűnbánatra, és engedd meghallanunk bűnbocsátó kegyelmed evangéliumát! Imádkozunk azokért, akiknek polcán ott van a Biblia, de csak porosodik, mert nem tudják, hogy kézbe vehetnék, és töltekezhetnének általa. Könyörgünk azokért, akik azt hiszik, a vasárnapi igehirdetés meghallgatásánál nincs többre szükségük. S kérünk azokért, akik nem értik szavad, ezért nem is igyekeznek kutatni az ige üzenetét. Mutasd meg, Urunk, melyik ismerősünkért, rokonunkért tartozunk felelősséggel e téren, és adj bátorságot, hogy közös igeolvasásra hívjuk őket! Adj bölcsességet és kitartást a szülőknek, hitoktatóknak, lelkészeknek, akik a gyermekeket és fiatalokat nevelik. Áldd meg az iskolai hittanórákat, valamint a gyülekezeti gyermek- és ifjúsági alkalmakat, hogy a kicsinyek a bibliai történeteket minél jobban elsajátítsák, és elinduljanak a hit útján! Imádkozunk hozzád a betegekért, az idősekért és minden elesettért. Te légy a haldoklókkal és a gyászolókkal! Hozd el számukra a vigasztalást, bátorítást! Segítsd meg azokat, akik katasztrófa sújtotta területen élnek, és nehéz helyzetbe kerültek! Könyörgünk a missziós szolgálatokért bel- és külföldön egyaránt. Úr Jézus, te parancsoltad meg tanítványaidnak, hogy vigyék el az evangéliumot minden néphez, segíts hát, hogy bizonyságtevő igehirdetésünkön és cselekedetünkön a te áldásod nyugodjék! Hozz, Urunk, megújulást egyházunkban és ébredést országunkban! Szentlelked ereje töltsön be és vezessen bennünket, hogy téged dicsőítsünk, és magasztaljuk nagy tetteidet! Hallgass meg minket! Ámen. SEMPER REFORMANDA „Majdnem mindegyik zsoltárban megleled a keresztet azok közül, amelyek az üldöztetést panaszolják, és büntetik s ostorozzák az istenteleneket. Aki azonban a hitben akar élni, annak Isten nevéért testben sokat kell tűrnie, és meg kell öletnie a régi Ádámot, ezért e két dolgot gyakran és nagy erővel látjuk beteljesülni a Zsoltárok könyvében: egyfelől, mint él, küzd, cselekszik és gyarapodik a lélek Isten szava és igazsága által a hitben; másfelől, mi módon pusztul el, szenved, sorvad és vékonyodik a test; a hit, noha megjárja a halált, mégis megtartja életét.” M Luther Márton: Utószó a Zsoltárok könyvéhez (Szita Szilvia fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 21. (BIBLIA ) VASÁRNAP - JN 5,39-44 Az írás titka Nincs a földön még egy olyan könyv, mint a Biblia. Évszázadokkal ezelőtt íródott, sőt egyes részei évezredekkel ezelőtt, s az évezredek és évszázadok alatt milliók és milliók ismerkedtek vele, hallgatták és tanulták. Több mint négyszáz nyelvre fordították le a teljes Szentírást, és közel kétezer-ötszáz nyelven készültek részfordításai. Története során volt már a tudomány és a gondolkodás mértéke; volt idő, amikor belőle kündulva értelmezték a világ fizikai törvényeit is, és kiszámították belőle, hogy mikor keletkezett a világ. Igazi „papirospápa” lett, ugyanakkor sok tévtanító is a Bibliára hivatkozva terjesztette téves nézetét. Volt idő, amikor az egyház a Biblia gyönyörű kódexeit féltve őrzött kincsei között tartotta számon, miközben az írás tanításától már régóta messze járt. Sokan használták és használják ma is a Bibliát okkult, babonás tevékenységek segédeszközeként. Rá hivatkoznak azok, akik ördögűzéssel foglalkoznak, és azok is, akik úgy vélik, sikerült kiszámítaniuk a világvége pontos időpontját. Volt, hogy megcsonkították a Bibliát. A fülnek tetszetőst, a kornak vagy korszellemnek, egy-egy diktátor parancsának megfelelőt meghagyták, a többit kihúzták. Nevezték a vallást és vele a Bibliát - mint a kereszténység alapvető tanításait őrző könyvet - a nép ópiumának, amely megrontja, szolgaságba süllyeszti az embereket, megfosztja őket a józan gondolkodástól és önnön jogos érdekeik felismerésétől. Nincs a földön még egy olyan könyv, mint a Biblia. Túlél és átvészel minden korszakot, minden könyvégetést, minden pokoli gondolatot és eszmét. Mai korunkban inkább tisztelettel emlegetjük, mint a zsidóság és a kereszténység szent iratainak gyűjteményét, amely kultúránk és történelmünk ismeretéhez nélkülözhetetlen, múltunk, gyökereink feltárásában, identitásunk őrzésében felbecsülhetetlen értékű. Gyakran hangsúlyozzuk a Biblia meghatározó szerepét a világ erkölcsiségének fejlődésében. Ám a Biblia nagyrabecsültsége, kulturális és történelmi szerepének hangsúlyozása ellenére is titok marad mindazok előtt, akik a kulcsot, amely a titkot megnyitja, nem ismerik, vagy nem akarnak tudni róla. A kulcs, amely által helyesen, Isten akarata szerint érthetjük meg szent könyvünket, élő személy: maga az Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus. Hiszen a Biblia, benne minden egyes szent könyv, azért íratott meg, hogy őt hirdesse, őiránta ébresszen hitet, és az ő dicsőségéről beszéljen. Kérdezhetjük: igaz-e mindez a teljes Bibliára, igaz-e az Ószövetségre is? Igaz-e, amikor annyi háborúról, emberi gonoszságról, pusztításról olvashatunk, és a „szemet szemért, fogat fogért” elv is megfogalmazódik benne? A válaszunk ez: mégis igaz. Emlékezzünk a teremtés történetére, az Ószövetség első lapjain olvasottakra: „...Isten Lelke lebegett a vizekfölött’.’ Isten Lelke, az Atya és a Fiú Lelke. A Fiúként majdan testet öltő második isteni személy, az Úr Jézus Lelke. S nem sokkal később, a bűneset büntetésénél Isten megígéri, hogy eljön majd az Utód, aki lábbal tapossa a kígyót, legyőzi a sátánt Az ígéret nem vonatkozhat másra, mint Jézusra, aki halálával győzni fog a bűn, a gonosz, a sátán uralma fölött. Majd a zsidó nép kiválasztásának, növekedésének, vándorlásának, hányattatásainak története következik. Miért? Hogy végül e népből szülessen meg a világ Üdvözítője. A próféták egymást követve, újra meg újra hirdették: eljön, akit Isten megígért! Őróla, Jézus Krisztusról beszéltek már az ószövetségi népnek is, róla írtak az Ószövetség könyveiben. Jézus ezért nemcsak magyarázza a Biblia igéit, hanem ő az, aki visszaadja eredeti értelmét az Ószövetségnek, és ő az, aki a Biblia valódi értékére, igaz tartalmára mutat rá. Zsidó hallgató' ságának mai igénkben ezt mondja: az írások rólam tesznek bizonyságot. Ma, bibliavasárnapon pedig minket tanít vele Urunk: az írások őróla tesznek bizonyságot. A Biblia minden egyes igéjének értéke attól függ, mennyire szól őróla, mennyire krisztusi tartalmú. S ha valamelyik ige ellentétes Krisztussal, a megváltás drága, szent evangéliumával, nekünk akkor is Krisztus a kulcs, a Biblia értékének egyedüli mértéke. Luther mondja: „Ha ellenfeleink az írást alkalmazzák Jézus ellen, nekünk Jézust kell alkalmaznunk, s reá kell hivatkoznunk az írás ellen.” Ne a Bibliába vessük hát hitünket, ne a Bibliától reméljük üdvösségünket, hanem egyedül Krisztusban higgyünk, az ő drága és szent megváltó művében, melyről egyedül a Biblia tanúskodik hitelesen. Az írások rólam tesznek bizonyságot - mondja Krisztus, s ha őt keressük a Biblia minden egyes lapján, akkor hamar felismerjük: ez a könyv nem azért íródott, hogy ne-A VASÁRNAP IGÉJE künk szerezzen dicsőséget, megbecsültséget, jó hírnevet, nem is egymás dicsőítésének alapjául akar szolgálni, hanem Isten dicsőségét hirdeti. Azt a dicsőséget, amelyet a világ szemében szégyenfának számító kereszt ragyogtat fel teljes fényében a hívők előtt. Mert tetszett az Istennek, hogy Krisztus a kereszt gyalázatát és gyötrelmeit viselve győzze le a gonoszt, halálával tiporja el a halált és nyissa meg az üdvösség kapuját minden ember előtt. Egyedül tehát Istené és a Fiúé, a Megfeszítetté minden dicsőség, dicséret és hálaadás! Nincs még egy olyan könyv, mint a Biblia. Olvassuk, forgassuk, tanulmányozzuk ezért hűségesen, de ne magas nívójú erkölcsi tanításáért, kulturális értékéért: mert mit használ nekünk, ha az egész világot megnyerjük is vele vagy általa, de nem lesz miénk az örökkévalóság Krisztus kegyelme által. Olvassuk, forgassuk, tanulmányozzuk tehát Krisztusért! Egyedül őérte, hogy belé vetett hitünk ébredezzen és gyarapodjon, egykor pedig elnyerjük általa az élet koronáját Isten mennyei országában! ■ Isó Dorottya Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus! Kérünk, vezess minket bibliatanulmányozásunkban is! Add, hogy mindig felfedezzük az evangéliumot igédben, mely rólad tanúskodik, téged hirdet! Köszönjük, hogy a Bibliát nekünk adtad, és általa sokakat elvezetsz a benned való hitre és reménységre. Legyen ezért tiéd minden dicsőség! Ámen. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem ► A 20. század énekeskönyv-szerkesztő munkáját a történeti énekhagyomány tudatos felélesztése mellett a népi kultúra befogadása is jellemezte. A magyar népzene újrafelfedezésének köszönhetően, mely a népi gyűjtések hatására egész elmúlt századunk zenei életét áthatotta, immár magyar népdalok is gazdagítják gyülekezeti énekrepertoárunkat. Ugyanez a törekvés külföldön is megmutatkozott, ám nem lévén mögötte olyan mélyreható tudományos gyűjtő- és kutatómunka, mint hazánkban, e külföldi „népdalok” eredetisége nem minden esetben tisztázott. ír dallamra visszavezethető heti énekünkről - Lelki próbáimban, Jézus, légy velem (EÉ 451) - is kevés adat áll rendelkezésünkre. Csomasz Tóth Kálmán (1902-1988) református zenetudós, lelkész, a református énekeskönyv szerkesztője ezt írja: „Dallama ír népdal volt, de már több mint száz éve egyházi énekként használatos.” A patetikus hangvételű, mindannyiunk számára kedves, keserédes melódia eredetének tisztázása nélkül is nagy hatást gyakorol az azt éneklő gyülekezetre. Mégis felmerülhet a kérdés, hogy az erőteljes hangközlépésekből építkező, nehéz énektechnikai elemeket tartalmazó dallam valóban az ír nép ajkán született-e, vagy inkább csupán egy népies elemekre építő, jól sikerült kompozíció. Csomasz Tóth volt az, aki először emelte be a magyar protestáns énekkincsbe e darabot, s a gondozásában elkészült református gyűjtemény számára ő maga készítette a magyar fordítást az In the hour of trial Jesus, pray for me kezdetű angol szövegre. Szövegírónk, az angol költő, hírlapíró és -szerkesztő James Montgomery (1771-1854) misszionárius-lelkész családból származik. Édesapja a Moravian Church kötelékében szolgált, mely a világ minden tájára kiterjesztette buzgó hittérítő tevékenységét. Ennek hatására fiatalon árván maradt fia - újságírói munkája mellett - a bibliaterjesztés és a missziós ügyek elkötelezett pártfogója lett. Az evangélizáció feladatát költeményein keresztül is szolgálni kívánta: írásai között nem kevesebb mint négyszáz gyülekezeti éneket tartunk számon. 1834-ben írt Lelki próbáimban kezdetű, imádságos jellegű énekszövegében a Gecsemáné-kert történéseire való többszöri utalással állítja elénk Jézus tusakodását. Bár mindvégig az „én” szemszögéből fogalmaz, biblikus tartalmával mégsem válik túlságosan szubjektívvé Montgomery szövege. „Ne győzzön le téged a rossz..!’ - hirdeti a Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnap heti igéje (Róm 12,21), s ezzel összhangban áll heti énekünk is, mely Megváltónk példája által erősít bennünket saját lelki próbáinkban. ■ Fekete Anikó Zsoltár ködben Úgy emlékszem, ennek az éneknek először a dallama fészkelte be magát a szívembe. Különös, szomorú hangzásával, szinte lebegő dallamvezetésével. Dúdolom, és elképzelem, hogy ez az ír népdal úgy talált rá a szöveg írójára, mint ahogy énrám is rám találnak a dallamok bánatban és örömben. Érdemes ízlelgetnünk a szöveget, mert gyönyörű harmóniában van a dallam lebegősségével. Talán olyankor született, mikor nem érzett biztos talajt a lába alatt a szerző. Vagy inkább magát nem érezte biztosnak egy-egy élethelyzetben. Ősz van. A tegnapelőtt még üde zöld levél ma már nem bír kapaszkodni. Erőtlenül, barnán hull a földre. Dúdolom a dallamot. Ez őszi ének. Az önmagukban erőtlenek, a meg-megtántorodók éneke. Lelki próbáimban... Zavaró ez a jelző. Súlyos terheinkhez képest szinte légies. Hiszen földi csatákban, félelmekkel, az anyagiak vonzásában, a megélhetés hajszájában, kapcsolataink gubancai között, veszekedős hántások terhét cipelve élünk. Testi tüneteink vannak. Szorítások, szúrások a gyomorszájnál, a szívtájékon, a kopo-. nyárikban, a gerincünknél. Éppen elég. Nem futja már lelkizésre az erőnkből. Kár, hogy nem vesszük észre testünk jelzései mögött a lelkünk szomjúságát. Az’ elvesztett földi csaták mögött a mennyei háttér, az igazi erő hiányát. Jézus így mondja: „...mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” Ez az ének azzal erősít, hogy a látható tények, a vereségeink mögötti egyetlen igazi valóságról énekel: Jézus jelenlétéről minden körülmények között. Sőt győzelméről minden ellenkező látszat mögött. Akkor ve-CANTATE szítünk igazán csatát, ha őt elveszítjük. Ha az ő szeretetében elbizonytalanodunk, ha az ő szenvedésének és halálának nem látjuk az értelmét. Kertész Eszter Zsoltár ködben című verse mintha ennek az éneknek a dallamán zsongana bennem. És néha ködbe érek. Az út, minek irányát magam szabtam meg, elhagy. Nem látszom. Félek. Aztán -amint fűtőtest felett látható a levegő - kirajzolódik arcod, köddé lett leheleted. Jól van hát, magam megadom. Legyek jószágod vagy magzatod, Isten. Terelj vagy növelj magadban. Hozzád szegődöm, Nincs kívüled. Hogy fénybe vonsz, vagy földbe nyomsz, még nem tudom. A fény sátor, a föld akol birtokodon. ■ Cserhátiné Szabó Izabella
